/Csörének/
Elmondanám azt, hogy a Napban
fényképedet fedeztem fel. Kalapban
álltál a ház előtt. Engem vártál.
Zsibongás volt az utcán. A Sátán
patáit mutatta. Hátrál, hátrál.
A magyarság megszervezése a dalban
A dal, az ének, a ritmus: az ember lényege, legbelsőbb élete, első kinyilatkoztatása. Előbb volt dal, ének, ritmus s csak később: szavakra tördelt beszéd. A dal, az ének: az emberben sírássá és kacagássá, fájássá és gyönyörűséggé csorduló világ közvetlen folytatása. A ritmus az a mozdulat, amelyben életem a legkevesebb ellenállással, a legintenzívebben tud élni. Azért hiszek a magyar fajban: mert a magyar parasztnak lépésében, minden mozdulatában, egész teste néma zenéjében királyi ritmusa van.
A köztudatban erősen él az a vélekedés, hogy a daganatos betegségekből nemigen lehet felgyógyulni. A nemigen szó azonban azt sejteti, hogy van ellenpélda, vagyis lehetséges a felgyógyulás, még akkor is, ha azt kivételnek tekintik. Magam is tudok egy ilyen kivételről: egy régi iskolatársamnak és padtársamnak, Zolinak felesége, Erzsike gyógyult fel a rettegett betegségből. Egyszer aztán, tekintettel a bő négy és fél évtizedes ismeretségünkre, megkérdeztem, elmondaná-e felgyógyulása történetét. Zoltántól már sok mindent tudtam, de Erzsikétől, a betegség és a gyógyulás átélőjétől akartam hallani az egész folyamatot – ő pedig az első szóra ráállt a beszélgetésre.
Varga Tibor: Magyar komédia
Varga Tibor nem ismeretlen az irodalomkedvelők körében, írásai megjelentek a Soproni Szemlében, a Művészet című lapban, az Agriában, a kanadai Kaláka folyóiratban, a Kapuban, a Kelet Felőlben és a NapSziget felületén. Főszerkesztő-helyettes az Élő Magyar Líra Csarnoka nevű internetes oldalon. Irodalomtörténeti értékű előadásai Tokajtól Kecskeméten át Pécsig számos helyen voltak hallhatók. Jelen dolgozatom a szerző eddigi leghosszabb munkáját, a Magyar komédia című - édesapjának emléket állító - kisregényét veszi górcső alá.
nyilazzatok fények éhek
szívtépő gyönyörűségek
villámvihar zuhatagok
kilenc égi angyalkarok
a szívemből nőtt világfa
versem termő aranyága
akkor nyílik ha tűz éri
vihar tépi villám vérzi
úgy ízesül a gyümölcse
ég zománclik fénylik benne
kéklik a tenger szerelme
dél-ringató szelek selyme
Bajó Zsuzsi Gyepszil mellett
a kis temetőben
levest főzött tüzes szénen
kerek serpenyőben.
Múlt már a nyár, virult az ősz –
Zsuzsi volt a temető csősz.
S ő a virágos asszony is,
főzőkés, bájoló,
ferde kontyú… Állítják, hogy
apja a vén Bajó
egyszer mikor rajta kapta:
kék akác illata csapta.
Kire az Alvilág sújt
Kire a csillagok pora
Mélység, magasság: egy út
Ez a csillagos Golgota
Bastille-döngető tenger
S a krizantémos Garcia
Kit az Alvilág vert meg
Kit meg a csillagok pora
Halottas, néma virtus
Révedez megrontóira
/Szozopol, 1983/
1.
Szárítják az apró halat
a szozopoli tetők alatt…
Kering a sirály… Éhes, de döglött
halak között csak röpköd.
– Ott a tenger és itt a hal? –
Kiabál a sirály s a tengerre csap!
Most, most mutasd meg, mikor éjjeledik már,
Hogy mekkora hős vagy –: nem ijeszt a sötétség!
Csak nézel elébe rezzenéstelenül,
Várván, mikor fog egészen átölelni,
Mert könnyű ám addig játszani hősként
Sötétbe-bújósdit, míg egeden fény,
„húsz év múlva”
Nem múlik el, mit az ifjúság
egyszer beragyogott.
Ahogy nem múlik Ady, Németh László.
A haza szikrázó örökmondatai:
állnak az időben.
Magyarországot Európa hegy- és vízrajzi térképén a legkönnyebb megtalálni. Sokkal könnyebben leli meg ezen az ember, mint a földrész politikai térképén. Erre az észleletre személyes tapasztalt vezetett: azok közé tartozom, akik szívesen nézegetik a térképeket, e színes és valóságos ábrázolatokat, melyeken oly vonzóan keveredik valóság, álom és kaland. Szegény és kicsi kontinentális népek fiainak a térkép helyettesíti a gyarmatbirodalmat; színeinek skálája csupa változatosság, neveinek hangzása csupa költészet.
Szeretném már az írás elején leszögezni, hogy aki e tanulmányban genetikai (faji) eltéréseket szeretne olvasni, annak csalódnia kell, ez az írás ilyen perspektívából mellőzi a zsidó-keresztény kulturális összehasonlítást. Ennek oka nem a félelem az antiszemitizmus vádjától, legkevésbé a megfelelés az „elvárt” liberális normáknak, pusztán a faji megközelítés nem visz közelebb az anomália feloldásához.
Kőrös Péter, a főváros XVIII. kerületének MSZP-s kampányfőnöke szerint a választópolgárok egységsugarú síkidomok, vagyis nem gondolkodó lények – hallottuk a Hír tv-ben. A szeptember 18-iki fura hír egy-két napig volt csak hír, hiszen az MSZP részéről a legszokatlanabb kijelentések sokaságát hallottuk már, volt alkalmunk hozzászokni – de ez az egységsugarú síkidom mégis elgondolkodtatott. Mert a síkidomnak van három vagy annál több szöge és oldala, van kerülete és területe. Az egységsugarú síkidom kifejezés azonban nem használatos, mert például a három- vagy ötszögnek nincsen sugara. (Az igaz, hogy a kör is síkidom, de formája miatt annyira elkülönül a többitől, hogy nem szokás síkidomnak nevezni. A síkidomok kerülete, területe pontosan kiszámítható, a kör ugyanezen adatait csak megközelítően ismerhetjük meg.)
Széchenyi István szobra Kecskeméten,
az Aradi Vértanúk terén
Halálos csendjében áll,
megmerevítve a szív
és a száj még mozdulatlan –
Kart kinyújtva tapinthatod
kezét, fejét, s láthatod:
országa előtte, asztalra öntve,
feszítve feszületként!
Múltba ások mélyen,
emlékhantokat bontok,
s elém tűnnek fehéren
a királysíri csontok,
koronázott koromból
az ékírásos kincsek,
melyekre holnapomból
tágult szemmel tekintek.
A dombon – örvénylő ég sodrában –
még állnak tetők és falak,
Noé templom-bárkájaként
még őrzik a halottakat.
Azt mondják: az ember gyarló, az ember bűnbe esett. Én azt kiáltom az égnek és a tengereknek: az embert nem a bűn alacsonyítja le. Az ember a természet elrontott műve! Az ember lehetett volna jó, tökéletes, mint a víz, a fák, a madarak és a tigrisek. Ámde az állat és az angyal egy testben, egy lélekben nem válhatott mássá csak szörnyeteggé: Polyphémosz a barlangjában, Minotaurusz a labirintusában, kétfejű tömeggyilkos-sárkány a 20. század mocsaraiból elő-előtörve.
Vonjátok be a zászlót feketével!
Nem volt még mércius ilyen fanyar,
mert vérszagot sodor a szél is
s az ünneplés ajkunkra hal.
Mert vérszagot sodor a szél is
és meghasad a kő
s a mélyből spápadt árnyak
tűnnek elő.
Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.
A sírásban elfáradt már
Valamennyi jó rokon.
Talán mi se volnánk ébren,
Hanem mert a torban, éhen,
Rágódunk a csontokon.
Pogány időknek vagyok lantosa.
Őrülten forr a zajos ember-ár.
Halkan röppennek a titkos álmok,
Keblünkben a jaj döbbenete jár
S én titkos vágyak honába járok,
Hogy megfogna már valami csoda…
