Takáts Gyula: Pontus Euxinus
/Szozopol, 1983/
1.
Szárítják az apró halat
a szozopoli tetők alatt…
Kering a sirály… Éhes, de döglött
halak között csak röpköd.
– Ott a tenger és itt a hal? –
Kiabál a sirály s a tengerre csap!
2.
Lilába – habzó mélybe
hajlik a szikla-erdő kékje.
Rejtett zugokkal ékes a kő,
s mint meztelen szirén, úgy lép elő
valami lila-rózsaszín bánat
és ringatja alattam az antik tájat.
3.
Ortodox templom kertjébe zárva
hársfák, fügefák, akác és szőlő.
Közöttük üldögél a magyar költő.
Só és a nektár, a hold és a nap
ezüstje, aranya lábához kicsap
s fénylik a hullám!... Poharában bora…
– Bizánci templom az ég kupola? –
4.
– Ovidiusznak ez volt a számkivetés? –
Nekem tündöklő szikla és
márványból vésett feledés.
Mintha csak lenne az a haza,
mely fénylik és sose fekete.
Szőke melleket, lágy partokat
simít egy isten tenger-szép keze…