Kovács István: Történelem

                    Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
                    a tizenegyedik maga a pap,
                    de énekelünk mi százak helyett,
                    hogy hull belé a por s a vakolat.

                                /Jékely Zoltán:
                                A marosszentimrei templomban/

A dombon – örvénylő ég sodrában –
még állnak tetők és falak,
Noé templom-bárkájaként
még őrzik a halottakat.

De fenn a hajnalló toronyra
rozsdás pecsétet üt a nap,
s a bedeszkázott ablakokra
veresen izzó nyársakat.
A halált nyeldeső torokban
öntvény lett Isten éneke,
megégethet a forrósága,
mindegy, hogy ezrediknek-e.

Elsőnek-ezrediknek itt ma
az egykor tízen voltakért,
kik százak helyett énekeltek,
s az árván prédikált papért.

Pelikán-éhes tél jöhet még.

És cserben hagyhat is az Úr…

Csak énekeljenek mibennünk,
„kiket kiirtott az idő gazul”.

                                                      1979