Puszta Sándor: Nyilazzatok fények éhek
nyilazzatok fények éhek
szívtépő gyönyörűségek
villámvihar zuhatagok
kilenc égi angyalkarok
a szívemből nőtt világfa
versem termő aranyága
akkor nyílik ha tűz éri
vihar tépi villám vérzi
úgy ízesül a gyümölcse
ég zománclik fénylik benne
kéklik a tenger szerelme
dél-ringató szelek selyme
nyilazzatok fények éhek
amíg jegetektől égek
míg gyönyörű kések éhe
mar a szívem közepébe
míg húsomról le nem mállad
nyíló héjja a világnak
míg a lélek heve árad
s léten-túli szépnek átad
nyilazzatok nyilazzatok
fényetekbe ti mossatok
fehérizzásba vonjatok
szivárvánnyá olvasszatok
lángörvénybe forgassatok
zord aranyba foglaljatok
virág-satuba fogjatok
lázatokkal ti rontsatok
hóból parazsat szívemre
dalból koszorút fejemre
örök szomjas szerelemre
feszítsetek dal-keresztre
nyilazzatok nyilazzatok
amíg ittlent vándorolok
s míg sebzetten türelmetlen
mérhetetlen a végtelen
partjaira leroskadok
ott talán majd megállhatok
1951