Fekete Gyula: Későszülött történelem

Történelmi időket élünk, gondoltam vagy mondtam is, én bizonyosan éreztem, de csak úgy általában. Vajon melyik volt az a pillanat, amelyre már úgy éreztem rá: az unokáink unokái is meg fogják emlegetni?
Igazában október 23-án sem éreztem ezt, késő estig. Vonultam a Bem térre a felvonulókkal, majd innen a Parlament elé. Csitítottam a kórust, amely kiabálta: „Le a vörös csillaggal!” Tisztán emlékszem, dühös voltam rájuk. Bevallom, én tartottam a forradalomtól.  Hónapok óta ágáltam: megint el fogjuk tolni! Egyszerre nagy divat lett a bátorság, licitálnak egymásra a viszketeges önmutogatók. Köztük derék emberek is, akik egy hősszerepért a rivaldafényben az életüket készek odadobni, miközben a fejükben meg sem fordul: mivel használhatnak, mivel árthatnak az ÜGY-nek.
Nem így kellene ezt, nem kiállni a fegyverek elé: Ide lőj! Mert odalő.
Írni csak enyhe célzásokkal, de szólni elég nyersen szóltam, háborogtam a Petőfi-kör ellen is: Marhák! Ez öngerjesztés… hát legyünk már egyszer észnél!…
A Parlamenttől a New York-házba, a Művelt Nép szerkesztőségébe mentem. Jó néhányan ott ragadtunk éjszakára. Az első emeleti erkélyről hallgattuk a géppisztolysorozatokat. Eleinte meglehetősen távolról (rádió), később közelebbről is (Szabad Nép székház) hallatszott lövöldözés. Majd pedig félelmes, csattogó zengés, kongás, mennydörgés közeledett valahonnan, az ablakok belereszkettek. Egy vontató- vagy teherkocsi is Sztálin-szobrot húzta nyakán drótkötéllel. (A Nemzetinél ravatalozták el a szobrot, s utána napokig hallgathatta a környék éjjel-nappal a kopácsolást. Sorállás után bárki hozzájuthatott kalapácshoz, és a nagy Sztálin szobrából kiüthetett magának emlékül egy darabkát.)
Megéheztünk közben. Éjféltájt Dékány Károly, a Hollandiából újra hazatelepült költő leszaladt az éjjel-nappal nyitva tartó közértbe, amely zavartalanul üzemelt. Nagy forgalma volt, sorba kellett állni a pénztárnál. Megéheztek a Szabad Nép székházát ostromló felkelők is, beálltak a sorba, szemléért – karjukon a géppisztollyal –, fizettek, és sietve mentek vissza a székházat ostromolni.
Nos, ezekben az órákban éreztem én ár – a puskaropogást, a Sztálin-szobor döndüléseit hallva –, hogy ez már visszavonhatatlanul történelem.
Nem sokat aludtunk azon az éjszakán. Virradatkor a Gerő arrogáns hangját ismételgette a rádió – „fasiszta bandák” –, és meghirdette a kijárási tilalmat.
Soha ennyi ember az utcán.
Nem közlekedett sem villamos, sem busz, gyalogosan igyekeztek az emberek munkába, a Nagykörút teljes szélességében.
Egyszerre csak megbolydult a tömeg, csákányok kerültek elő valahonnan, kezdték a kockaköveket felszedni. Már épült a barikád, amikor feltűntek az első tankok a Nyugati felől. A vezértank eltaposta a hirtelen hányt torlaszt, ágyújával kétszer-háromszor a levegőbe lőtt, és megállás nélkül haladt tovább, a Nemzeti felé.
Nem az történt a riasztólövésekre, amit józan ésszel várni lehetett. Az utcát már teljesen elöntő tömeg megmozdult ugyan, de nem menekült a tankoktól, épp ellenkezőleg: gyalogosan, futva, csupasz kézzel minden irányból neki a tankoknak!…
Ezt a pillanatot soha nem lehet elfelejteni.
Már megállt a vezértank erre a rohamra, megálltak a többiek is. Tele mindegyik már felkapaszkodott civilekkel, az ágyúk csövén ketten-hárman is lovagoltak – közben megint riasztólövések a levegőbe – ordítozva magyaráztak a civilek a hozzáférhető réseken át; orosz szavak röpködtek, magyar káromkodások.
Egy perc múlva indult tovább a vezértank, nyomában a többi, a második tank tartályát csákánnyal kivágta egy civil, sugárban lövellt belőle az üzemanyag.

1989.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf