Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Babits Mihály: Magyar szonett az őszről

Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok
szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok,
ha süvít a böjti szél: "Nincs szükség rátok!
Már vége a násznak, megestek a lányok."

Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény,
fiait ringatva ül a termés, helyén,
kész elbocsájtani a Szent Mihály szelén
s hős anyaként halni a November derén.

S már érzi az éh nyúl, hogy a fű kopaszabb.
Jajgat a sok madár, folyton vérzik a nap.
Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap.

Ideges a farkas a gyürött erdőben.
Ideges az ember szíve a mezőben:
jön valami amit minden ért, csak ő nem.

Sarkady Sándor: A soproni Szent Mihály templomra

tördemici szt.mihályképJánosy Istvánnak

Végvári templom, bástya a Szent Mihály!
Fölötte szállton szállnak a századok -
Egy ezredéve áll a dombon:
Őrzi a völgyet, az ősi tájat.

Nem székesegyház, nem fejedelmi dóm,
Katedrálisnak túl puritán e lak;
Isten hatalmas háza mégis,
Hol Kelet és Nyugat összebékül.

Árpád portyázó, barna pogányai
Ütöttek sátrat hajdan, ahol ma áll,
S talán István rendelte légyen,
Új hite temploma álljon itten.

szozattovabbacikkhez

 

Juhász Gyula: Gellért püspök

Pogányok közt töltött éjet, napot,
A farkasok közt járt Gellért, a pásztor
És kimerülve harctól, virrasztástól,
Pihenni tért tornyos Csanádba most.

A Megfeszített képén elborong
És a zsolozsmát egyhangún mormolja.
Az alkonyat gyászleple száll a dómra,
Künn vakkantanak a komondorok.

De ím a mélyből hangos nóta szól,
Egy szolgálólány malmot hajt s dalol.
Valami pogány nóta, de mi szép!

Gellért dobogni érzi nagy szívét:
Tüzes varázzsal, bűvös áradattal
Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal!

Szalay Fruzina: IV. Béla álma

Szerte foly, szétterül csendesen az alkony,
Bíboros sugára reszket erdőn, halmon,
Mintha félne, lopva, titkon hull sugára
Fekete romokra, tenger pusztulásra.

Áll a király szótlan, büszke ajka néma,
Csak szemöldje rándul egyet-egyet néha.
Sólyompillantása meggyengült szemének;
Benne nagy, keserű, forró cseppek égnek.

Nagy, nehéz gondokkal küzdve ott találja
Álomra szólító, szelíd est homálya,
Mind a hű vitézek elnyugodtak régen,
Keserű szívével maga van csak ébren.

szozattovabbacikkhez

 

Boleszny Antal honvédhadnagy, plébános

Nagy-Becskereken, Torontál megye székhelyén született 1828. május hó 31-én. – Elemi iskoláit szülővárosában, a felsőbb osztályokat Temesvárott és Szegeden végezte, és 1825-ben Csajághi Sándor püspök által áldozárrá szenteltetett.
Midőn a magyar hadsereg 1849. évi január elején az akkor úgynevezett „Bánát”-ból kivonult, a lakosok egy tekintélyes része, de különösen a fegyverforgatható magyar ifjak is elmenekültek, s így ő is Szegedre utazott, hol őt az Ábrahám család házába fogadta, ki akkor mint kispap a bölcsészetet végezte, de a kitört zavarok közt már előbb elhagyta a temesvári papnöveldét, hogy fegyverrel is, ha kell, szolgálja szeretett hazáját.

szozattovabbacikkhez

 

Reményik Sándor: Keserű kérdés Ahhoz, akitől nincs hova fellebbezni

Úristen, aki nemzetekkel játszol,
Életre hívod őket s temeted,
Míg lészen egykor egy Akol, egy Pásztor, –
Világok sorsát tartó tenyered,
Mondd, elhullatja mostan a magyart?
Élete fényes szálát elszakasztod,
Hogy hulljon, mint egy csonka törött kard
Az űrön át a végtelen sötétbe?
Eldobod, mint egy kihűlt csillagot?
Mi sorsra tartod, Úristen, mi végre?!

szozattovabbacikkhez

 

Baán Lajos: Véres ősszel

Véres lombokról levelek hullnak,
Véres földeken könnyekbe fullnak.
Véres rögökön sóhajt a harmat,
Véres halottak újra meghalnak.
Véres eső hull, véres szellő száll,
Véres rabokra véres átok jár…

Véres ősz suhog a magyar vérben,
Véresen sok-sok magyar emlékben.
Véres börtönök, véres bitófák,
Véres hóhérok és katasztrófák…
Véres világban nagy, véres panasz,
- Soká lesz, soká, a véres tavasz…

1922

Hilda Fowlds: Csonkamagyarország

Rónák, sugaras magyar rónák,
Mosolygó, drága édenek,
Végeteknél a sziklabércek
Más országokat védenek.

- A Duna csillogó vizei
Fűzek közt siklanak tova –
Nagy, szép királyság romjai közt
Futnak, vaj’ merre és hova?

Töprengő évek bús keservét
Hallgatja a magyar kebel,
Diadalmas, nagy dicsőségről
Ezer év fájón énekel.

szozattovabbacikkhez

 

Hornyik János: Hazánkhoz!

Mivé lettél édes Magyar hazám,
Ezeréves dicső, drága Hon?
Hová tűntek, kiké most határid
Miért van itt gyász és siralom?

A Kárpátok vadregényes táját
Miért bitorolják a gazok?
Erdélyt, ősrégi kincses részedet,
Miért dúlják vad bocskorosok?

Aranykalásztól dús Bánátodon
Miért uralkodik a vad rác?
Trencsén s többi szép vidékiden
Miért parancsol a cseh muzsikás?!

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Méda: Nem voltam ott!

Nem voltam ott…, de a szívem együtt menetelt
a honvédokkal és odahullott a porba, mikor
a visszatért rögöt az első ajak megcsókolta.

Nem voltam ott. .., de láttam a vak asszonyt,
amint vézna karját reszketőn kinyújtva
a vonuló katonákat végigsimogatta.

Nem voltam ott. .., de a paraszt barna arca
felsugárzott, égett lehúnyt pillám mögött,
amint barázdált arcán a könny végigszökött.

Nem voltam ott. .., de asszonyszíveket láttam kigyúlni

szozattovabbacikkhez

 

Gérecz Attila: Fuit

A szomszédomnak vér csordul a száján.
Tüdőbajos. Még néhány napja van,
hogy fuldokolva öklendezzék, s aztán
sajnálva benne sorsukat, sokan
majd kérdezik: hány évet ült? hetet?” –
Kereszt se lesz a sírhantja felett.

Hogy miért élt? kitudna rá felelni.
Gúlába hordott kövek sorsánál
még sokkal többre úgysem vitte senki.
Családja sincs. Idősebb férfi már,
s csak ifjú vágyaktól levetkezett
húsát nyeli a Gúla kő helyett…

Vác, Rabkórház, 1956. jan.

 

Sík Sándor: A fészekből

Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg.
S én oly keveset gondolok veled.
És oly sokszor máshová nézek.
És megvetem a régi fészket,
A régi meleget,
És a régi egyformaságot.
Szédülő fejem vándorolni késztet,
Keresni más vidékeket.
Szivárványszínűbb új világot,
És ismeretlen fészket.

szozattovabbacikkhez

 

Sík Sándor: Gyermek az utcán

Piszkos falak, csatakos utca,
Szennyes november, kültelek;
A járda szélén víg zsivajjal,
Rongyból spárgált ökölnyi göngyöt
Izzadtan rugdos egy sereg
Botlábú, vézna kisgyerek.

Bádogkürtök és tűzfalak közt
Átsurran egy-egy pillanatra
Egy újravesztett napsugár,
Szökdécselő asztfalbogárkák
Rajára le-lekandikál,
S egy más világról muzsikál.

szozattovabbacikkhez

 

Sík Sándor: Küldetés

Papi lelkigyakorlat előtt

Elküldettél - félelmes küldetés! -
Tanítani a küldetetteket.
Nem kívántatik tőled sem különb:
Amennyit egy kisember megtehet.

Tudósoknak tanítsak tudományt,
Akik őrzik az Ösvény titkait?
Ha többen hívják, többet ád magából,
Tanulni mégy, tanul, aki tanít.

Imádkoztassam, félszeg amatőr,
Az imádság fölkentjeit?
Tán imáik kegyelmes ballonát
Majd érted is fölengedik.

szozattovabbacikkhez

 

Baka István: A Jantra hídján

Kozák és lengyel nagyapáktól
származó bolgár és magyar,
május tizenhat, Jantra hídja,
Tirnovo, éjjel egy, vihar.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Villám lobog – országhatárok
népeket torzító hege,
vagy mást jelent – leánymosollyá
lobban el az idők dühe?

Mosollyá hamvad, mosolyoddá,
mely hetedhét századot átjárt,
míg kezed kezemben Petőfi
sebéből kihúzta a dárdát.

szozattovabbacikkhez

 

Baka István: Tél Alsósztregován

1

Ég kandallómban a fenyőhasáb,
Fény-árnyait, mint ingecskéjét Erzsi,
Fölizgatott ujjak közül kiejti,
És megvillantja öle parazsát.

Elfordulok – s kísértésnek vége!
S hogy visszanézek újra, már sisak-
Rostélyon át koromszemű lovag
Les rám, s szívemre céloz dárdafénye.

Jeges-fehér bolygók s hűlő vers Nap
Hevernek a biliárdasztalon, –
Elindítja-e még egy akarat vad

szozattovabbacikkhez

 

Baka István: Yorick visszatér

A csillagok igen a csillagok
Az angyalok rangjelzései ott
Vannak hová felvarrta őket a
Mennyei káplár-hierarchia
De én Uram bakád én hol vagyok
S hogy közlegényként is ragyoghatok
Te tetted-é vagy én tettem magammal
Jó jó tudom sohase voltam angyal
S mégis üres fakózöld váll-lapom
Szebb mint amit Te hordasz válladon

Végül is hogy gondoltad az egész
Világot hol egészebb lett a rész
Mint kozmoszból varrt díszruhád a rend

szozattovabbacikkhez

 

Erdélyi János levele – Vachott Cornéliának

Budavár, szombat, vagy dec. 19. 1840.

 BBIldi 13jpgKedves Nelkám! Éppen mikor bevégzém tegnap előbbi levelemet, kapám a kegyedét, mint szoktam, örömérzettel. A leányt láttam szólani benne, kit én szeretek régen, de csak nem régen szabad szeretnem. Isten ójon engem, minden gonosztól; de szerelme nélkül világ...

szozattovabbacikkhez

 

 

A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [ . Az első kliens]

(A Tisza-kormány idejéből)

Dr. Tulipán Lóránt, budapesti kezdő ügyvéd nyugtalanul járkál fényesen és hitelben berendezett szőnyeges szobájában. Csak pár napja, hogy az ügyvédi vizsgálatot letette, s ma nyitott irodát. Előzőleg azonban az újságok nyílterében közhírré tette a világra szóló eseményt. Vajon ki lesz az első kliens? Ezen tépelődik. Elhatározta, hogy akárki lesz is, arcképét olajba festeti meg és aranyrámába foglaltatja. Múlnak az órák, repül az idő. Már délfelé jár, s egy teremtett lélek sem mutatkozik. Végre az ajtón kaparás hallatszik, mintha valaki a kilincset keresné.
A fiatal fiskális dobogó szívvel mohón rántja föl az ajtót. Szűrös atyafi a látogató.

szozattovabbacikkhez

 

Dömötör Sándor: A kéményfalvi pap mondájának kialakulásáról

Az Ethnograpia 1929. évi folyamában (194–197. l.) közzétettem egy Faust-szerű elemekből különösen összeszövődött mondamesét (vö. Solymossy. Magyarság Néprajza, III. 234.), amelynek elmondója Lakatos Ferenc homoródkeményfalvi származású napszámos volt. A Lakatos család Homoródkeményfalván valamikor jelentős család volt; némelyik az unitárius egyház életében vitt jelentős szerepet (vö. Kovács Imre: A homoród-keményfalvi unit. egyház története. Keresztény Magvető, 1894.), egy másik pedig a tatárok elleni harcokban tüntette ki magát (Szendrey Zs., Ethn. 38: 198.) Erre a mese elmondója, Lakatos Ferenc is büszke volt. Kérdezősködéseim közben említette, hogy a falu papjától egy könyvet kapott olvasni, amelyben szó volt erről is, meg a Kolumbán pap tetteiről is.

szozattovabbacikkhez

 

Féja Géza: Három költő /Faludi Ferenc, Várkonyi Amade László, Orczy Lőrinc/

A magyar költők eddig szinte kivétel nélkül harcos tagjai voltak a közéletnek; a majtényi fegyverletétel után meghal ez a hagyományos szerep. A fordulatot legtökéletesebben Faludi Ferenc (1704–1779) fejezi ki, ő az első „sziget”, kivonulás a zajló közéletből a tiszta költői világba. Eleinte csak fordított; nyelvét alakította, gazdagította, edzette. Gyűjtögető tehetség volt, s „Jegyzőkönyvében” tömérdek közmondást, érdekes jelzőt s megkapó kifejezést találunk, melyeket régi írókból és az élet nyelvéből szedegetett össze, a nyelv feltámasztásának, a nyelvkincs mozgósításának volt a mestere.
A költői mű esztétikai céllá ért Faludiban; a műgond volt a legfőbb izgalma.

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok /VIII. Csetnek/

Csetnek vízivára a Sajóba ömlő Csetnek patak völgyében 1245 körül épült. IV. Béla király ugyanis 1243-ban Pelsőc, Betlér, Dobsina vidékén hatalmas földterületet adományozott az Ákos nemzetséggel rokon Bebek Fülöpnek s Detrének. Mivel a csetneki hegyekben kiváló vasércet s rezet bányásztak, a vár körül épült kicsi falucska csakhamar felvirágzott, vagyonos várossá lett, különösen akkor, amikor szász bányászok, ércolvasztók és vashámorosok telepedtek a vár köré. A csetneki vas minősége országos hírűvé vált, a község gazdagodott. 1328-ban Károly Róbert király széles körű városi jogokat adományozott Csetneknek: szabad vásártartást, vámmentességet s a gonosztevők megfélemlítésére pallosjogot.

szozattovabbacikkhez

 

14. Zsoltár – Tévelygő emberiség

1 A karnagynak. Dávid-zsoltár.

2 Ez esztelen magában így beszél: „nincs Isten!”
Ocsmány, gyalázatos dolgokra vetemednek,
s a jót ki tenné, nincsen köztük egy sem.

3 Az Úr az égből letekint,
az embereket figyeli,

hogy lássa, van-e aki töpreng,
és van-e, ki az Istent keresi.

4 Rossz úton tévelyeg
és romlott mindegyik.

És nincs, aki a jót keresse:
nincs már egyetlenegy se.

szozattovabbacikkhez

 

Ady Endre: A „KORTÁRSAK”

Szegény Petőfi, ha véletlenül valami csodából megjelenne köztünk, bizonyára nagyon csodálkozna. Milyen népszerű is volt ő ötven évvel ezelőtt!…
Nagynevű emberek, díszes állású urak egymás után visszaemlékeznek arra az időre, mikor boldoggá tette őket egy-egy találkozás a nagy poétával.
Fölkelnek a „kortársak”. Mind, mind előkelő urak. Mindegyiknek van egy története, amelynek vége az, hogy mennyire tisztelték ők ezt a „tüneményszerű lángelmét,” s milyen boldogok, hogy beszélhettek vele.
És minket, kik már oly távol esünk a nagy időktől, kik csak írásokból ismerjük a magyar őserő legnagyobb szülöttének élettörténetét, most egyszerre megszáll a – kétség…

szozattovabbacikkhez

 

Gárdonyi Géza: Goethe meg Petőfi

A minap a Tud. Akadémia palotájában jártam. Ahogy fellépek a földszinti folyosóra, látom ám, hogy az egyik ajtón új, nagy fekete betűk jelentik, hogy mi az: GOETHE-SZOBA.

A könyvtárban volt dolgom. A jó öreg Kitonichot kellett volna átnéznem. De bizony, hiába forgattam, egyre az járt az eszemben, hogy mink a mi Petőfinket milyen szépen szeretjük.
Szépen ám. Emeltünk neki két szobrot. Az egyiket Budapesten. Ezt Reményi hegedülte össze. A másikat egy szász városban. Ezt meg Köllő majdcsaknem ingyen csinálta.

szozattovabbacikkhez

 

Gellért Sándor: Más egekben

Őrnagy úr Petőfi,
jelentem alássan:
Amennyire lehet,
magamat beástam.

Öreg ágyú öreg
komondorként dörmög,
vinnyognak a golyók,
mint a kutyakölykök.

Van egy szegény baka
ezerbaj-munkában.
Ön se húzta másképp
közlegény korában.

szozattovabbacikkhez

 

Mikszáth Kálmán: Petőfi Sándor

Meg kellett kerülnie harminchárom esztendő óta az egész világot, míg ide juthatott a Dunapartra. Megjött, itt áll most. Nem kell már kérdezősködnünk, hol esett el – elég jó tudnunk, hogy felemelték.
S míg idáig ért, amerre járt, diadalútban, magával vitte nemzetét. Vele voltunk, ha nem tudtuk is, s velünk van itt, habár ott is maradt.
Nézzük meg őt, hogy néz ki ércből. Milyen ő itt, hol mozdulatlan és hideg. Ha az ő szívét tették volna be, izzó lenne a vas s megolvadna. Így most szilárd ez a szobor s megmarad egy darabig, mert szobrot csak ideiglenest kaphatott. Az idők végtelen útján minden csak egy rövid ideig tarthat őmellette.
El van borítva koszorúkkal. Virágaink legjavát neki vittük, amit a nyár hozott. Nem annyi még, amennyit érdemelne. De hát termett-e annyi?

szozattovabbacikkhez

 

Petőfi Sándor: Csatadal

Trombita harsog, dob pereg,
Kész a csatára a sereg.
Előre!
Süvít a golyó, cseng a kard,
Ez lelkesíti a magyart.
Előre!

Föl a zászlóval magasra,
Egész világ hadd láthassa.
Előre!
Hadd lássák és hadd olvassák,
Rajta szent szó van: szabadság.
Előre!

Aki magyar, aki vitéz,
Az ellenséggel szembenéz.
Előre!
Mindjárt vitéz, mihelyt magyar
Ő s az Isten egyet akar.
Előre!

szozattovabbacikkhez

 

Nagy Gáspár: Amikor a Duna koronát cipelt

2001. augusztus 15.
„…hiszen ennek az országnak a koronába vetett hite, az a nyugodt, rendü­letlen, több évszázados igyekezete, hogy a hatalom legkevésbé kézzelfogható vonásait egy dologban tisztán megőrizze magának, ez nyilván semmi más, mint egy nagy titokban tartott eszme. István király koronája – bizonyos értelemben – ennek a sérthetetlen módon és közösségi igénnyel megtakarított erőnek akkumulátora: ez a korona gondolkodik, úgy zajlik le benne a gondolkodás, mint egy aranyló koponyában… Még ma is emlékszem arra a furcsa szívdobogásra, amely (oly sok esztendővel ezelőtt! Azt hiszem, 1895-ben) Pesten elfogott, amikor Ő, a Korona, a milleniumi ünnepségek napjaiban – külön díszhintón, egy párnán nyugodva, komótosan – elvonult mellettem föl Buda felé. Családom

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
 SZAKC_Hirlevel_2022_08_31meghivo2Gyóni kötetképsissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf