Sértő Kálmán: Hányaveti ballada

Öregapám bíró volt
Nyalka öregbíró,
Fogdmegkancsós, tajpipás,
Nevét félve író.
Hét gyereket exportált
Erre a világra,
Ördögbokros dörmögő
Volt tolvaj-cigányra.

Lacikonyha szerető
Volt a rezes orra,
Egérlyukba is bebújt
Egy itóka borra.
Csókos csőrű asszonyok
Riszálódtak érte

szozattovabbacikkhez

 

Sértő Kálmán: Írat a béres

Mert a fia egy lagzis házban
Bedöngölte félnép fejét,
A Sors ellenük zúdította
A méhkas-uras vármegyét.
A legény négyhónapot kapott.
„Kettőt” – apja szól: „lenyomott,
Írjon fiam, én majd diktálom,
S címezze meg a’ zatrecot…”

„Tisztöllek fijam, meg anyád is,
Tegnap itt vót Szögfű Juli,
Sírt, hogy magához ingvitálná
Erőszakkal a Kis Gyuri.
De a’ zistenre esküdözött,
Hogy Téged szeret, nem Gyurit,
Hogy megszabadulj, a köröszthön
Vasárnap égő gyertyát vitt…”

szozattovabbacikkhez

 

Szabó Pál: Levél (Sértő Kálmán érdekében) Hatvany Lajoshoz

[1932]

Méltóságos Uram!

A Sértő Kálmán közös barátunk érdekében írott nagyon kedves és meleg levelére csak most tudok válaszolni, mert az utóbbi hetekben nem voltam idehaza. Éppen az ő falujában is jártam Baranyában és persze, érdeklődtem ott róla. A fiút én is nagyon szeretem, mint ahogy minden paraszttörekvést szeretek, amely fölfelé való… szóval, nagyon érdekel engem ez a dolog.

Hogy megmondjam: Baranya a törpék országa, ahol is a törpék közül nőnek ki az óriások, Sértő Kálmánok, Nagy Ferencek – esetleg. De van úgy, hogy ezek az óriásnak indult emberek valahogy mégis letörnek, lemaradnak. Lehúzza őket valami, valami fene, nyavalya. Így van ez az egész Dunántúlon. (Nagyatádi Szabó).

szozattovabbacikkhez

 

Oláh Gábor: Bomlás

A csillagok a Skorpió körül gyülekeznek,
kihűlnek az anyák kályhácska-mellei.
A horizonton vagy a legmagányosabb,
legtávolabb az égtől.
Mitsem sejtő házak állnak
a rókaléptek hurokjában,
baromfiólak között is a rókaléptek rózsái.
Megbomlik a kapocs az érzés
és a kifejezés között,
az emberek arcán óriási kérdés –
bár semmi kérdeznivalójuk.

Oláh Gábor: Egyszerű vers

Kapu előtt öreganyók
nyögdécselve tesznek-vesznek.
Morcos-zsémbes öreganyók
seszín szemmel téged lesnek.

A seprű megáll nyűtt kezükben,
öreganyók elmerengnek,
s nedvesedő szemmel nézik
vonalát szép fenekednek.

És ha szidsz, mert lompos vagyok,
bánod már, hogy pártom fogtad,
önmagukba néznek anyók
s szép ősz fejük mellre horgad.

Oláh Gábor: Szép asszony

Oly szép vagy, mint a megszületett hajnal!
Körül ölellek vágyódó sóhajjal,
Szépséges asszony, földre szállt világ!
Mennyország testet öltött üzenetje!
A mint benézek tiszta kék szemedbe :
Szemem a lelked lelkéig belát.

Oly ártatlan vagy, mint egy égi angyal!
Az ég bubáját hordozod magaddal,
Egész mennyország vagy kedves magad!
Dalom fehér galambként száll utánad,
Nyomodban aranyköd fátyola támad,
Lépted nyomán virág! virág fakad.

szozattovabbacikkhez

 

Gérecz Attila: Daróc a szürkéhez

Én nem utállak – én köszönnék.
Kis tökfilkó vagy, mint a többi,
akiknek, hogy a fém kiváljék,
a salakért kell létrejönni.

S mert téged is kohóba vetnek,
s a tűz mert mar és összeéget,
s eszköze vagy egy zord istennek:
emberbajtársnak tartlak téged.

Az én sorsom is fájó, dőre;
ha fölizzom, pöröllyel vernek,
így leszek csikorgó küllője
vérpadra vivő szekereknek.

szozattovabbacikkhez

 

Mándoky Katalin: (Sinka István⃰) A költő, aki nappal fát vág, szánt-vet és éjjel petróleumfénynél írja verseit

Sinka-tanya, 1944. október 8.

Szikrázóan tűz a nap a kopott-zöld tarlóra, amelynek negyven centis homokos gyalogútján botladozunk a Sinka-tanya felé. Némi kérdezősködés után megmutatták a messzire látszó, barátságos sárgára meszelt házat, amely két hónap óta otthona a magyar költőnek, Sinka Istvánnak és nagyszámú családjának.
Letérünk az útról és egyetlen szandálunkat agyonharmatozva, néhány perc múlva elérünk Sinkáék „birtokára”.

szozattovabbacikkhez

 

Medvigy Endre: Sinka István - Molnár Sándor balladája

Az irodalmi életből kiszorított, hallgatásra kárhoztatott Sinka István 1950-ben, Szeghalomtól úgy félúton című balladájával kuláknak minősített, statáriális eljárásban lefolytatott koncepciós per áldozatává vált dolgos parasztembernek állított emléket.
Molnár Sándor 49 éves köröstarcsai módos gazda füzesgyarmati felesége 36 holdas hozományán és 10 hold bérelt földön gazdálkodott. 1950. június 29-én, Péter-Pál napján Köröstarcsáról Füzesgyarmatra szekerezett, hogy ott a 16 hold szántón megkezdje az aratást.

szozattovabbacikkhez

 

Sinka István: Elfolyt a Kálló vizében

Kilenc zsandár az erdőben,
I-Nagy Bálint temetőben.
Szemes Zsuzsa sírva kérte,
mégse futott. Be kár érte.

I-Nagy Bálint kun legény volt,
a zsandár mind idegen volt.
Ástak is neki olyan sírt,
amit csak a képzelet bírt.

Sírján de sok vándor ledűl.
Sok a vándor és sok könny gyűl.
Sok könny gyűl és minden évben
elfoly a Kálló vizében.

szozattovabbacikkhez

 

Sinka István: Öt jó magyar fejszét fogott

Öt hajlék állt Nagykeviben,
öt kunnyó az ősz csendjiben.
Tíz csendőr ment nagy kedviben
oda a törvény neviben.

Öt kunnyónak öt gazdája,
mind félkoldus. Vasat rája.
Vasat arra, aki magyar,
aki mer és élni akar.

Aki nem tud nyugton élni,
kastély mellett éhen égni.
Az öt magyar fejszét fogott,
s hírük hírhedtként lobogott.

Nyom se jelzi a pallagot,
hol mindegyik elballagott.
Tíz víg csendőr kísérte el
őket vasban hervadni el.

Kinn a pusztán már valahol
füstté vált öt kunnyó. S ahol
öt háznak állt öt ajtaja,
sír a bánat öt angyala.

Független Ifjúság, 1945. szeptember 28.
Confessio, 1985. 3. szám

Sinka István: Tűz és tenger

Hazám, e dunai katlan,
olyan, mint eddig ezeréve:
törvényeiben változatlan.
Omlik rá könny, hull rá vér is,
s vérrel együtt őszi dér is.

Melegítő katlan,
s tenger is a hazám.
Megcsalt tenger és nagy
szomorú óceán.

Dunai táj, esti ország.
Nincs egy ősze, tavasza nem volt,
s nyarát a lepkék messzi hordják.
De még így is él s a konok
télből a világra lobog.

Tűz és tenger néha
Magyarország, s téli
bánatát, jó urak,
nézzük, hogy ki érti?

Csömör, 1944 ősze
Magyar ünnep. 1944. november 17.

Gozsdu Elek levele – Weisz Annának

A magyar századvége egyik legkiemelkedőbb elbeszélője. Életét kisvárosi magányban, hivatalnokoskodással töltötte, és ott zajlott el egy fiatal asszonnyal mindvégig baráti jellegű szerelmi kapcsolata. A hozzá írt mintegy félezer szerelmes levélből a nő különlegesen magasrendű műveltségéről, nemes jelleméről kapunk írásbeli bizonyítékokat. Az 1906 és 1915 közötti évtizedben folytatott levelezésük nemcsak a szerelemnek és szellemi érdeklődésüknek hű tükrözője, hanem a korszaknak is, amelyben éltek.

Temesvár, 1913. június 15.

Nagyságos asszony!

 Tegnap éjjel elolvastam a mi kedves barátunknak, Baudelaire-nek Les Limbes* című

szozattovabbacikkhez

 

A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [XIV. A Nemzeti színház tagjai a szabadságharcban]

 »…Jó anyánk!
Megfizettünk mind, mivel csak tartozánk!«
Vörösmarty

A nemzeti mozgalomnak, mely az 1848-iki események hatása alatt, forrongásban tartotta a hazafiúi kebleket, legközvetlenebb részesei voltak »napszámosai«: a magyar színészek! Hogy is ne! Hiszen ők tartották ébren a szunnyadókat. Ők készítették elő, szívük legforróbb érzelmével, lelkük egész erejével a »jobb kor« virradását! Ők szenvedték át az előző évek minden keserves küzdelmét, rettegve – a tiltott szabad gondolkozás béklyóin – az édes-kínos gyötrelemmel rejtegetett hazaszeretet időelőtti veszélyes kitörését!…

szozattovabbacikkhez

 

Tolnai Vilmos: Nagyfalusi (hontmegyei) babonák

 

1. Karácsony estéjén szénát tesznek az asztal alá és egy egész kenyeret az asztalra; ezeket az étkezés közben esett morzsákkal együtt ott hagyják háromkirályig, hogy bő termés legyen.

2. Ustorokkal csattognak, a kanászok és tehénpásztorok kürtölnek, hogy a jószág a következő évben egészséges maradjon.

3. A lányok kis papírszeletekre férfineveket írnak, galuskába teszik; a melyik név először jön fel a víz forrásakor, az a név lesz a leány jövendőbelijeé.

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok XVII. - Késmárk

Késmárk alapítói a Szepességbe 1120–1150 körül bevándorolt szászok s némely források szerint tiroliak is. Jól értettek a bányászathoz, iparhoz, erdőműveléshez s kereskedelemhez. A XII. század közepén már állott a Poprád partján – a nagy erdőségek között – egy szász telep egy apácazárdával. A zárdát 1190-ben építették, később ennek a helyén épült a késmárki vár. A tatárjárás elpusztította a várost, a zárdát, de Késmárk újra felépült, a királyoktól sok szabadalmat, kiváltságokat kapott, szabad királyi város lett. 1440-től kezdve a késmárki polgárok a közeli Lengyelországban is szabadon kereskedhettek. Ezért sokszor össze is vesztek Lőcsével.

szozattovabbacikkhez

 

50. zsoltár-NÉPE FELETT ÍTÉL AZ ISTEN

1 Aszaf zsoltára

 

Az Úr, a magasságos Isten,
szólt és magához rendelte a földet,
meghívott napkeletről napnyugatig mindent.

2 Sionból mint a szépség teljessége
felragyogott az Isten fényessége.

3 Jön Istenünk, é szótlan nem marad:
színe előtt emésztő tűz halad,
s körötte tombol a vihar*

4 Az eget és a földet megidézte,
hogy népe ellen tanúskodjanak.

5 Vezessétek a híveit elébe,
mindazt, ki vele szövetségre lépett,
és áldozatot mutatott be.

szozattovabbacikkhez

 

Kárpát-medencei keresztkötődések V.

Major Zoltán: Trianon és re - víziója (4. rész)

Az új rendezés princípiuma ez esetben nem volna sem a nemzetiségi elvé, sem az igazság, sem a szabadság: ez a legyőzöttek rabszolgaságának elve volna, amelyet a huszadik században proklamálnának így az emberiség vezérlőgondolataként.” Fontossága és forrásértéke miatt idéztük egy kicsit hosszabban a magyar békedelegáció jegyzékét.

Tudjuk, a békedelegáció népszavazásra vonatkozó indokolt kérését elutasították. A Millerand-levélben arra hivatkoztak, hogy „A népek akarata megnyilatkozott 1918 október és november havában, a kettős monarchia összeomlásakor…” Erre vonatkozólag azt lehet mondani, hogy azok a (nép)gyűlések, amelyeket a nemzetiségek vezetői összehívtak, semmiképp sem voltak népszavazások, az akaratnyilvánításuk objektivitásához mindenesetre számos kétség fér.

szozattovabbacikkhez

 

Arany János: Arcom vonásit…

Petőfi rajzára

Arcom vonásit ez ábrázolatban
Szemed, hiszem, hogy híven fölleli.
De úgy, ha amit a festő hibázott,
A költő azt utána képzeli.

(1847)

François Coppée: Petőfihez

Mint szegény utazó, elbúsul hirtelen,
Midőn egy bőkezű gazdától elköszön,
Ki tűzhelyet adott a hideg éjjelen -
S a ház szép gyermekét csókolja könnyezőn,

Akként, mi franciák, néped vendégraja
Hozzád virágosan megyünk búcsúzva még,
Te költő-katona, néped leghűbb fia,
Ki érte dalolál, kit érte ért a vég!

Lángészként fényleni s elveszni harcteren,
Így ércben állani s úgy halni senkiül;
Sorsod nem siratom, testvér: irigyelem,
Ily hősi, szép halált ki halt rajtad kívül?

szozattovabbacikkhez

 

Juhász Gyula: Petőfi Zoltán

A kis szobában, hol e verset írom,
Lakott Zoltánka, a szép, bús gyerek
S merengett egy korai, messze síron,
Hol apja alszik. Ó, hol is lehet?

S borongott S. M. kisasszony szerelmén
S eszébe jutott Júlia anya
És fájt neki a titkos végtelenség
Felé sugárzó örök csillaga.

Borok és lányok mindhiába csalták
Rövid mámorba; nyomta valami:
Egy szent örökség roppant álmai.

Ez ablakból kitárta vézna karját
Felétek: élet, szabadság, halál
S már vitte gyorsan az Illés-batár!

1913

József Attila: Petőfi tüze

Falvát megőrült népe lerombolá,
Házunk az nincs, fél fal, ha mi megmaradt,
Gonosz Tél van s e kis családnak
Tűze, Petőfi - az Eszme: hol van?

* * *

Petőfi Sándor, Tégedet ünnepel
A jajgató nép s a süket Elnyomás,
De nagy lelked tüzét, az Eszmét,
Cifra, hideg lobogás takarja.

Ó, ünnepelvén, mélyre temetnek el!
Petőfi Sándor, ámde azért nyugodj:
Az Eszme ég az elnyomottak
Büszke szivében örök dalodra.

És égni fog, mert nagy hitem ójja meg:
Világszabadság! - így köszönök, Vezér,
S örömtelen tizennyolc évem
Szent lobogója elődbe hajlik.

1923. jan. 23.

Kányádi Sándor: Haldoklik az öreg tanú

Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő látta volt
verset írni utoljára.

Alatta ült, onnan indult
éjfélkor a csatatérre…
Be rég is volt az a csata!
Van annak már jó száz éve.

Több is már, mint jó száz éve.
S a körtefa ma is áll még.
De mögötte, körülötte
olyan kicsi lett az árnyék.

szozattovabbacikkhez

 

Kozma Andor: Petőfi szobránál

Az égen szürke, télies ború –
Petőfi szobrán mennyi koszorú:
Ünnep van. Ím, ez oltáron mutatja
Hívők babér- és virág-áldozatja.

Szemembe tűnik a legjobb helyen
Egy koszorú, szalagja vér-selyem.
Petőfinek ezt a munkások adják,
Kik érted küzdnek, szent Világszabadság!

Meghatva nézem épp a koszorút.
Kicsinyes gáncs itt eszembe se jut.
Fehér és zöld szín hol van? – ezt se kérdem.
Fájó hiány, hanem a munka – érdem.

szozattovabbacikkhez

 

Petőfi adomák IV. - Leánykérés fogadásból

Petőfi Kappel bankár szép szőke leányát, aki utóbb Lónyay Menyhért gróf neje lett, színházból és hangversenyekből jól ismerte. Figyelmét iránta ébren tartotta az a körülmény, hogy Sass István éppen Kappel házában lakott, s a szép leányról többször volt köztük szó. Egyszer Pákhnál voltak együtt s a szó a pénzre, erről Kappel bankárra menvén át, a költő így szólt Pákh-hoz Emíliáról:
- Nem is tudod, hogy ez a leány lutheránus.
- Annál könnyebben nőül veheted, nem lesz vegyes házasság, – felelte Pákh. – Ha van bátorságod, menj és kérd meg!
- Azt hiszed, nincs bátorságom?
- Persze, hogy nincs, – felelte Pákh.

szozattovabbacikkhez

 

Rónay György: Kornélia Debrecenben

Dédnagynéném, Prielle Kornélia
Debrecenben játszott valami ősi
romantikus drámában, mikor a
hajdúságba vetődött Petőfi.

Meglátta és megkérte a kezét.
Szerette? Inkább olyan fene-bánja –
szerelem volt: hogy leplezze sebét
(mert nagyon haragudott Júliára).

Se szó, se beszéd, a paphoz szaladt,
hogy azon nyomban adja össze őket!
De Kornélia volt az okosabb,
s ezzel befellegzett az esküvőnek.

szozattovabbacikkhez

 

Petőfi Sándor: Nem ver meg engem az Isten…

Nem ver meg engem az Isten,
Hogy szeretőt mást kerestem.
Te hagytál el, nem én téged;
Délibáb volt a hűséged.

Iskolába nem járattak,
Olvasni nem tanítottak,
De szemedből kiolvasom,
Hogy szívedben bánat vagyon.

Mért búsulsz? tán megbántad már,
Hogy engemet megbántottál?

szozattovabbacikkhez

 

Szakál Gábor: Petőfi sír

Petőfi sír a barguzini jégmezőn,
hóvihar tombol a rideg tundrák felől,
a reménytelen éjben szenved a tudat,
agya sem sejti már,merre van nyugat....

Júliám merre vagy ?!.....az nem lehet igaz,
hogy elfelejtsetek,elmém lepi a gaz,
ellopták hitemet,lelkem is kiszáradt,
édes hazám,ne hagyd, elveszni fiadat !

Nem tudom hol vagyok,oly rideg ez a táj,
még a nap sem úgy süt,nem szól csalogány,
csak sóhajom repked,ezernyi gyötrelem,
magyarul álmodom,balsors a végzetem !

szozattovabbacikkhez

 

Páskándi Géza: Májusfa

Tyukodi Évi kapuján
ott lobogott a májusfám,
barkásfűzön kék pántlikám, –
most is őrzi az a leány.

Kacorral nyestem az ágát,
megcsókoltam szűz virágát,
harmonikázott az égbolt,
a Nyár-utca nagyon szép volt.

A májusfa egy napig tart,
a csók íze örökké tart,
s ha már elfut a kékségbe,
tart a szerelem emléke.

1954

Szent Jósefrül

/ismeretlen szerző-Nótája, Salve mundi salutare/

Szent Jósef éltünk formája,
Jó erkölcsök szép példája,
Jesusnak száraz dajkája,
Szüzesség fényes fáklyája:
Szóly értünk szent Háromságnak,
Szóly szent Jósef Szüz Anyának.

Isten Annyának örzöje,
Idvözétünk Nevelöje,
Szüz Máriának Szüz férje,
Légy mi ügyünk segitöje.

Jesust Egiptomba vitted,
Heródestöl meg-mentetted;
Urunknak gondgyát viselted,
S' azzal szivünket meg-nyerted.

Cantus catholici, Kassa, 1674

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf