Dalmady Győző: Az álmodó huszár

Ott aludt el lova mellett,
Körülötte síri csend lett,
Az őrtüzek kialudtak,
Egy-egy csillag ragyogott csak.

Csillagoknak bágyadt fénye
Elveszett az éj ködébe,
De kigyúlt a huszár arca:
Vitte a ló véres harcba!

Bömböltek az ágyúk szerte,
Ment a sereg port keverve,
Lobogókba kapaszkodva
Tört a szél a sebes nyomba.

És futott a gőgös ellen…
Huszároknak ki áll ellen?
Örült, a ki távol jára,
Félve nézett az is hátra.

Vágtatott a ló dübörgve,
Lába alig ért a földre,
Piros csákó, könnyű dolmány!
Láng ragyogott minden gombján.

szozattovabbacikkhez

Dalmady Győző: Dal a huszárokról

Hír, dicsőség útján járnak
A magyar huszárok,
Libeg, lobog a mentéjök,
Villog a szablyjok.
Meghallják, hogy itt az ellen:
Nosza felriadnak!
Szél utol nem éri őket,
Annál is gyorsabbak.

Ott rohannak! Ott a zászló!
Ágyúdörgés hangzik.
A huszárok vitézsége
Mindenütt utat nyit.
Neki mennek az ördögnek…
Csatazaj elhallgat,
Híre sincs az ellenségnek,
Örül, ha szaladhat.

Nincsen párja a huszárnak
Hetedhét országon,
Ellenséggel be nem éri,
Annál is tovább ront.
Nem esik el az ellenség
Dörgő fegyverétől,
A magasból szédül vissza,
Midőn ég felé tör.

Sajó Sándor: Honvédek szobra

          1848. május 21.

Légy ma kétszer áldott, piros pünkösd napja,
Ma megünnepellek szívből, igazán:
Ím, áll a szabadság büszke ércalakja,
Fénye végigreszket a magyar hazán.
Elmúlt nagy dicsőség örök hirdetője,
A honszeretetnek Memnon-szobra ez,
Mely egykor, ha vész jön, megzendül: előre!
S e jelszó a szívek riadója lesz!

Elszórtan a honban, egyszerű sírokban
Pihennek a hősök, halhatatlanok;
De ma honszerelmük újra lángra lobban,
S örök dicsőségük új fénnyel ragyog.
Haza és szabadság, e két örök eszmény,
Porló szíveikből nyert új életet;
– Nincs, amiért sírjunk hősök kora vesztén:
Íme, e szoborban mind fölébredett!

E szoborban gyúl most a múlt összes fénye,
Itt tanuld a múltat, óh én nemzetem!
Lelkesít, vigasztal, bíztat, mintha élne,
Általa enyhül meg a sivár jelen.
Egy sugárt e fényből minden magyar szívbe!
Hadd jelölje ott a népek igazát,
Hadd tudjunk küzdeni, lelkesedni érte,
És szeretni híven nemzetet, hazát!

Sajó Sándor: Lelkes honvédek

Eltűnt viharja árva nemzetemnek,
Véres dicsőség vészes napjai!
Körültetek lebeg borongva lelkem,
S a harc zaját is vélem hallani.
– Óh, szent szabadság, mennyin estek érted,
Küzdve dicsőn, óh mennyin haltak el!
Harcoltak ők, most már nyugosznak ott lent,
Fáradt testük egy sír takarja el.

Egy sír, melynek minden hantja szent lett,
Mert hősök ők, kik ott lenn nyugszanak,
Nagy álmaikban látva egy dicsőbb kort,
Amely a honra majdan felvirrad.
Oly jó lehet álmodni lenn a földben,
Álmodni csendben, hosszan, boldogan,
Tudván, hogy ők elvégezék a munkát,
S hogy a magyarnak szabad honja van!

Hogy vívtak ők, hogy küzdtek a hazáért,
Bátran, vitézül, elszántan híven;
Nem volt veszély, mely nagy lett vón előttük?
Nem tudta egy se, mi a félelem.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Magyar katonák

A szarmata síkon
Huj-huj! A turul szárnyalva
Virítson!
Huj-huj, magyarok,
Robogó viharok!
Valaha régen
Van jó ezer éve –
Tán épp e vidéken
Taposott a fényérre
Az őseitek paripája;
Fölkapva lovára,
Kantári megeresztve,
Utipor felhőibe veszve
Tán itt robogott deli hadva
Ükapátok valamelyik ükapja…

Huj-huj, ti magyar paripák,
Keselábú szép hókalovak!
Nyöszörögjön a muszka világ
Szikrát csiholó patkótok alatt!
Ti okos szemetekben
Lélek tüze lobban,
S diadal heve reszket
Feszülő inatokban.

szozattovabbacikkhez

Bodor Aladár: Új szövetség

A Kárpátokban most olvad a hó
S a régi csontok kifehérlenek,
Csontok, szürke rongyok közt, tört puskák közt,
Csontig fehérré tisztult emberek.
Be forrók és piroslók voltak mind, mind!
S jött téli hó, tavaszi áradat,
Nyári harmat, s lemosta forró vérük,
S az édes földet, mely rájuk tapadt.

S jöttek távoli könnyek, búcsúcsókok,
És sok kicsi árvagyermek-imádság,
S lemosták róluk, ami még volt földi,
Harc gyűlölségét, élet sajnálását.
Fehérek lettek, mint a temetők
Márványai távoli hosszú sorban,
A Kárpát: csupa nagy, nagy sírhalom,
S ők fehér tejútként rá végigszórva.

Nyugton nyugosznak, minta csillagok.
Máshol még áll a harc, győznek, vagy buknak;
Ők a maguk harcát már megharcolták
S tisztán vitték meg kardjukat uruknak.
És Isten őket kegyelemben vette,
Az éhséget, fagyot s a vért lemérte
S rátette árváik nyomorát s könnyét,
És ilyen szövetséget testált érte:

szozattovabbacikkhez

Dutka Ákos: Az yperni Krisztus előtt

Ypern alatt az ágyú ugatott,
Az ó-templomban megtelt minden ágy,
Egy drágamívű vén oltár előtt
Letettek három véres katonát.

Egyik provencei éneket dúdolt
És lázban súgta csendesen: Lisette –
A másik csontos velszi katona
Lehunyt szemekkel nyelte a vizet.

Köztük feküdt egy szép, szálas legény,
Mezőkön termett Árgyílus király –
– Az anyád itthon rólad álmodik,
Húszéves bojtár Könyves Tóth Mihály.

Ypern

szozattovabbacikkhez

Füleki József: Hadijelentés

Ti, akik ott ültök a rádiónál,
S hallgatjátok az esti híreket,
Felcsillan a szemetek egy-egy szónál,
És nagyot dobban kicsi szívetek:
Tegnap ismét bezárult a gyűrű,
S a Don mellett nagy volt a zsákmányejtés;
Csak éppen Kis Pál honvéd közlegényről
Nem számolt be a nagy hadijelentés.

Pedig Kis Pál ott volt a nagy csatában,
Szemében égő magyar akarás
Vitte előre a rohamra bátran,
Amikor kezdődött a támadás.
Arcán a halál megvetése volt,
Kezében villogó szuronyú puska,
Száján a „hajrá” egetverő orkán,
S így rohant rá, ahol védett a muszka.

szozattovabbacikkhez

Hangay Sándor: A kis csizmák

Kis Pál nem tiszt, csak közvitéz,
A szürke sorban egy.
Ki földet túr, vet, szánt, arat,
S ha kell, rohamra megy.
Két nagy bakancs, kérges tenyér,
S egy Manlicher csupán
borjúval hátán lépkedett
A dobpergés után.

Csak hogyha őrsön állt szegény,
        A lelke reszketett.
        Kis Pálnak volt egy szíve is
        S a szívében hét gyerek.
        Hét apró gyermek arca élt,
        Mint tón a holdvilág.
        Patróngolyónál súlyosabb
        Gond nyomta bornyúját.

szozattovabbacikkhez

Szegedi Gyula honvéd: Miként Gyóni mondta…

Holdvilágos éjjel a csillagos égre
Tekintek, már alszik az oroszföld népe.
Pihennek a viskók, szétszórva a völgyben,
Miként csontvázak rideg sírgödörben.

Készen van az ágyam szalmakazal szélen,
Nem az édesanyám vetette meg nékem.
Idegenbe szakadt fiának munkája,
Könnyeznek szemeim, úgy fekszem le rája,
Mint a nagy világot járó szegény vándor,
Aki száműzetve lőn az otthonától.

Ráhajtom fejem szalma vánkosomra,
Unszolom elfáradt lelkemet álomra.
Csillagos az égbolt, a holdnak sugára
Csillogó ezüstöt szór a föld hajába.
Hallgatom a halkan suttogó szellőket:
„Csak egy éjszakára küldjétek el őket”.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Pannonhalmán

pannonhalmaMint drága ékszer aranykoszorúban,
Zajló habok közt szirtes nyugalom:
A táj öléből égre tornyosultan
Úgy áll e vár, ez ősmagyar halom.

Ez itt a szenthegy: árnyas templomában
– Ó, hallod-e? – egy ezredév piheg;
A múlt kárpitját sejtelmes homályban,
Egy láthatatlan kéz lebbenti meg.

Mint csillagfény a hangtalan nagy ében,
Itt lélek jár az íves bolt alatt,
S tán porszem ring a fátylas fény ölében,
Mely még Szent István saruján tapadt…

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Kolozsvár

Szomorúan jár-kel benned a költő,
Sok régi búja mélyből felfakad,
Már alig hitte, hogy meglátja benned
A sziklaerős, ódon házakat.
Ha véletlenül kalapom is lenne,
Mint másoknak is van, levenném ma itt,
Mert akkora öröm, és gyász van bennem,
Hogy azon még a sírás sem segít…
Beteg vagyok, már közel a halálom,
De megköszönöm édes Istenem,
Hogy Mátyás szobra előtt meghajthattam
A letisztelgő őszülő fejem.
Nem is tudom, hogy hány Mátyás kellene
Ma ide, s mennyi férfi, mennyi kard,
Mert siratni kell bizonytalanságban
A roppant hős, de maroknyi magyart…

Nemzetőr, 1941. május 5.
Versekben tündöklő Erdély, 1996.

Cságoly Péterfia Béla: Sajó Sándorról

        Tisztelt Hallgatóság!

    Sajó Sándort, bár leginkább magyarságának hitvallásáról szóló és irredenta költeményiről ismerik, termékeny alkotó volt. Hat verseskötetén túl, amelyek legfőbb mondanivalója Isten, az erkölcsi értékek, a kitartásra, a megmaradásra buzdítás, a család, a haza, a nemzet és a szülőföld tisztelete, számos Heine, Horatius és egyéb műfordítás és még egy történelmi dráma szerzője is. Sajó Sándor, noha megbecsült pedagógus elsődlegesen, soha sem áradt belőle annak az iskolának a levegője, amely irigy és rosszindulatú kritikusai szerint poros és sablonos, „rutinos, de nem mély, inkább patetikus verselő”. Sajó Sándor költői pályája minden vád dacára megcáfolja azt a sokat hirdetett, a róla gyakran írtakban már szinte elkoptatott áligazságot, hogy nem fejlődhetett ki igazi költővé, mert a tehetséget kiölte belőle a korszellem kényszere, a keresztény kurzus légköre, az iskolai élettel járó bürokratizmus, a konferenciák átkos unalma, meg az igazgatói és tanfelügyelői jelentések áradata, mely árhullámként lehűti Múzsáját.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Emlékezés a szabadságharcra, Győzni kell, Mikes szerelme, Sabác, Új magyar

Sajó Sándor:

Emlékezés a szabadságharcra

Képzeletem a múlt időt bejárja,
Merengve száll az eltűnt kor felett,
Hol a szabadság hősi szózatára
A honfi oly dicsően elveszett.
– Itt él a nép, mely oly hősen csatázott,
Itt folyt a vér sok rémes nagy csatán;
Ez hát a föld, szent honfi-vértől ázott;
Szent a te földed, édes szép hazám!

Én nemzetem hányszor sújtott a végzet,
Dicső, de kínos ezredév alatt;
Ha jött, elébe álltál a veszélynek,
De eltiporni nem hagytad magad.
– Él még a hon, a szabadság hazája,
Magyar lakik a rónán, bérceken;
Győzött az eszme, – óh megadva ára:
Vérrel szerezted, édes nemzetem!

szozattovabbacikkhez

Béri Géza: TÖRÖKVESZEDELEM

2018 febr 3 copy

85 éve, 1933. február 3-án született a költő, Béri Géza. (Összetörten, 46 évesen ment el közülünk 1979. december 24-én!)

szozattovabbacikkhez

Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves

a sír
                NIncs sehol
a sír                                    a gyilkosok
a test                                                          se ITT
                NIncs sehol
a test                                                          se OTT
a csont                               a gyilkosok
                NIncs sehol
a csont
                                  (p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!

                                              1983

Szőnyi Gyula: Egy ember a sárban

Egy ember a sárban, és taposnak rajta,
Pedig nem is nemes, nem királyfi fajta,
Csak egyszerű munkás, olcsó rongy a bére,
Kínok között folyik verejtéke, vére.

Mégis azt kiáltják: ütni, ütni, ütni,
Hagy dolgozzon többet, amíg tud mozogni.
Azután mehet a selejt ember tárba,
Ha nem tud dolgozni, nincs szükség reája.

Tűz Tamás: Megfútták a harsonákat

Megfútták a harsonákat!
    Nem kívülről, de belül.
Csodálkozhat is a század,
    hogy e nép mily emberül
víjja félelmes csatáját
    s poklok ellen törni kész.
Nagyra akkor nő, ha vágják
    s mérhetetlenül vitéz.

Jerikói fallal zártak
    körül minket a gazok.
Szívünk, szánk hiába lázadt,
    senkisem oltalmazott.
Kardhoz kellett nyúlni bátran,
    mert a szó már nem segít,
Élet sarjad a halálban
    s nyer, ki mindent elveszít.

szozattovabbacikkhez

Babits Mihály: Gróf Listius László

Ihol ama híres gróf Listius László,
írtam krónikámat, magyarokért gyászló,
ritmusban a gaz tar vérpatakot gázló,
fegyver, hadieszköz, címerek és zászló.

Haj mit ér az fegyver? Haj mit ér az virtus?
Plútó országában elhallgat a ritmus.
Egy igaz dicsőség, melyet szerze Krisztus,
ragyog örökkétig, égi amethystus.

Későn ugyan bántam, ugyan megsirattam,
hogy a Krisztus igaz utait elhagytam,
Hóhér fene marka fenyeget most engem.

Hóhér bárdja küldi Isten elé lelkem:
Az leszen bírája, akinek adósa. –
Könyörögj érettem, lybanoni rózsa!

Gulyás Pál: A niklai Berzsenyire

Itt fekszik egy lantos szittya.
Lantját a Hádeszbe dobta,
húrját egyszer csak széttépte.
Nagy műnek csend a pecsétje.
Eldobta piros csizmáját,
költeményei szikláját.
A csillagoknak az éther
és a soknak a kevés kell.

Harsányi Lajos: Michelangelo megkísértése

Ki látja, megcsodálja
A remekmívű márványt.
De bámuld bár a szobrot,
Ő nem néz vissza már rád.

Szobor vagy: műremek vagy,
De bárhogyan szeretlek,
Csak állsz és nem viszonzod
Az alkotó szerelmet.

A szobrász rémülettel
Bámulja alkotását
És fölemeli lassan
Iszonyú kalapácsát.

michelangelo

Tollas Tibor: Versek erdejében

Sinkovits Imrének és
Gombos Katalinnak

A versek sűrű erdejében
fekszel a földön fák királya,
hozzád jövök hazátlan költő,
Baróti ledőlt diófája.

Hozzátok jövök néma tölgyek,
Arany Jánoshoz megpihenni,
Margitsziget: elsüllyedt ország,
bezárult utad valamennyi.

A váli erdő bozótjában
Vajda borongós arcát látom,
boldogtalan szerelme átsüt,
mint nyári hold az éjszakákon.

Virágok fehér fergetegje:
Üllői út kibomlott fái,
illatozó lombotok alatt
kereslek szelíd Kosztolányi.

szozattovabbacikkhez

Tóth Kálmán: Deák Ferenc emlékezete

Ne sírjatok! el könnyező szemek,
Hisz itt babért, nem ciprust hintenek,
Borostyán hull itt, és nem gyászvirág,
E ravatalnál tapsol a világ,
És mind mienk a taps és koszorú,
Mért lenne hát szívünk bús, szomorú?
Mienk a hazáé volt mindene.

A szem volt ő, mely értünk messze néz,
Hallás, mely mindent figyelembe vész,
A kéz, melyben törvényünk volt a kard,
Mely oltalmaz, véd s ha kell, visszatart;
Az ajk, mely minden érzést kifejez:
Egy nemzet vágya és igéje ez,
Erős, hatalmas akkor, hogyha szól:
Félelmes, mikor hallgat és dacol.

Úgy jött szelíden, mint a magvető:
Nagy eszméknek magvát hintette ő,
Egyenlőség, szabadság elveit,
Ahol csak fellép, mint a nap derít,
Munkára kelt, idomít, ösztönöz:
Együtt tavasz s gyümölccsel teli ősz,
Fejlődni, tenni, a hol csak lehet:
Megérdemelni a polgár nevet.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Ne kérdezz!

Ne tudd soha, hogy más is voltam,
nem az, ki most: álom-legény.
Ne tudd a dalt, amit daloltam
a tévelygések idején.

Ne tudd soha, hogy mást is vártam,
nem azt, mit most: halk léptedet.
Ne tudd, ne tudd, hogy merre jártam,
míg megláttalak tégedet.

Ne tudd, hogy míg idáig értem,
cimborám volt sok vétek-úr,
ne tudd, hogy ez a fehérségem
egészen új, egészen új.

Ne tudd soha, hogy más is voltam,
nem az, mi most, álom-legény.
Ha tudnád – jaj! – akkor a múltam
piros arccal szégyenleném.

                                1918

Lorántffy Zsuzsánna levele – férjének, I. Rákóczi Györgynek

I. Rákóczi György ebben az időben még csak gazdag magyarországi főnemes, és mint Bethlen Gábor fejedelem híve, részt vesz a Habsburgok elleni hadjáratban. Az aggódó feleség csak burkoltan és önmagát fékezve fejezte ki leveleiben hűséges vonzalmát.

I.
1620. november 1.
    Kegyelmednek, mint szerelmes uramnak ajánlom szolgálatomat.
    Amióta az Úr Isten ő szent felsége kegyelmedet ismét tőlünk felvitte, négy rendbeli levelét kegyelmednek vettem, melyekben a kegyelmed jó egészségét megértettem, akinek szívem szerint örültem. Az utolsó levelében írja kegyelmed, hogy semmi újságot nem küldhet, mivel ott most minden szűk volna, de soha kegyelmed énnekem kedvesebb újságot nem küldhet jó egészségénél, mint mikor jó egészségben értem kegyelmedet lenni. Hála az Úr Istennek, mi is itt tűrhető egészségben vagyunk, melyet kegyelemed felől is szívem szerint kívánok hallani. Hogy pedig azon panaszkodik kegyelmed édesem, hogy én kegyelmedről megfeledkeztem volna, és kegyelmednek semmit sem írnék; ezt kegyelmed ne nekem, hanem a levélhordóknak késedelmes voltaknak tulajdonítsa, mert mindenkor, valamikor innen felmentek, s az alkalmatosság hozta, kegyelmednek írtam, de ha késedelmesek voltak a felmenésben, azt nekik tulajdoníthatjuk.

szozattovabbacikkhez

Balaton László: A göcseji patriarchális nagycsalád

göcsejicsaládA 19. század elején kezdődött meg az a folyamat, ami elvezetett a göcseji patriarchális nagycsaládok megszűnéséhez, a földbirtok elaprózódásához és a végső, súlyos következményhez: az elszegényedéshez, reményvesztettséghez, elidegenedéshez.
   Apajogú, férfijogú. Ezek a kifejezések riasztónak tűnhetnek a mai, emancipált korban. Az apaközpontú nagycsalád feje és ura -szinte kényura- valóban a gazda, de a gyakran 30-40 főből álló família vezetéséhez, a parasztgazdaság megszervezéséhez erős kézre, gyakran diktatórikus eszközökre volt szükség. A demokrácia elvei a nehéz döntésekben csak anarchiához vezettek volna.
   A legidősebb, legrátermettebb férfi irányított, intézte a pénzügyeket, adta ki a napi feladatokat. Esténként meghallgatta helyettesét, aki beszámolt az elvégzett munkákról.

szozattovabbacikkhez

Dr. Baranyay József: A komáromi magyar színészet története 1811-1941 [I]

Ha száz évet visszalapozunk a komáromi színészet történetében, csodálkozva látjuk, hogy akkor nem egyszer gyöngyélete volt a magyar színészetnek Komáromban. Ezek a kedves dolgok azonban később megváltoztak és volt idő, amikor a nyomorgó komáromi színészetről írtak szomorú esetet.

    Száz évvel ezelőtt a jó komáromiak vetélkedve pártolták a magyar színészetet és magukat a színészeket is. A vármegye, a város legelőkelőbb családai örültek, sőt valósággal büszkék voltak arra, ha egy színésznőt vagy színészt magukhoz vehettek a színiévad alatt teljes ellátásra, ami egyenlő volt a tejben-vajban való fürösztéssel.

    Az első magyar, sőt országos hírnévre szert tett operai primadonna, Déry Istvánné szül. Széppataki (Schenbach) Róza is élvezte száz évvel ezelőtt ezt a nagy komáromi vendégszeretetet.

szozattovabbacikkhez

Volly István: Kötsei „Haja, haja, gombos majoranna”

Öltözetük bő szoknya és színes rékli, szalag a hajban.
Székeket raknak körbe, eggyel kevesebbet, mint amennyien a körben elhelyezkedtek.
A körön belül nótázva sétálnak. A vezető kívül áll és nótáztatja őket, majd hirtelen tapsol, mire mindegyik játékos gyorsan leül. Akinek nem jut szék, kiáll a játékból, de egy széket is kivesznek a körből. Tehát minden tapsolásnál egy-egy szereplő kiáll. Győz az, aki utolsónak marad a széken.
A játék főszépsége a jóízű dal, amely szól, amíg csak a játék tart. Meg-megszakad a játékvezető tapsára egy-egy kis időre, de tovább folytatódik ott, ahol abbahagyták:

Haja, haja, gombos majoránna,
Szép a kislány hajadon korában.
Én is szép voltam most esztendeje:
Elhervasztott (a) babám szép szerelme.

szozattovabbacikkhez

Fodor Géza: Munkács vára 1688 január 17-én, [még] Zrínyi Ilona idejében

Felszabadul                a veres kakas
Fellegbástyánk                  peremére
Szél füstölög                zászlómagas
Virrad lelkünk               hűlt pernyéje

Hanyatt hajló            megdőlt égbolt
Sziklakő zeng                    hajnalába
Ólomszemez                rideg tébolyt
Caraffa és                         Saponára

Megbolydul                a vasas német
Szemük fémlő               vak golyóbis
Mordály villog                  mellig éget
Lángol ott                     a véres hó is

Címeres sas                      árnyékától
Komorul               a környék gyászba
Lidércfényes               várkriptánkból
Leng Absolon                    éj-palástja

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: Krónikás ének 1918-ból

Iszonyú dolgok mostan történűlnek,
Népek népekkel egymás ellen gyűlnek,
Bűnösök és jók egyként keserűlnek
S ember hitei kivált meggyöngűlnek.

Ember hajléki már rég nem épűlnek,
Szívek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek,
Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek,
Ha ő szivükben hív érzések fűlnek.

Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyűlnek,
Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek,
Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek
S mégis idegen pokol lángján sűlnek.

Itt most vér-folyók partból kitérűlnek,
Itt most már minden leendők gyérűlnek,
Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek:
Jaj, mik készülnek, jaj, mik is készűlnek?

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang punkosdi koszonto 2018 Művészeti kapocs plakát szürke BGA meghivo 20180604 KJI éljszívbőlfesztivál lourdes trianon 768x432
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf