Nagy Emma: Könyörgés

Egy szerelem, óh Istenem,
ha segíthetne szívemen.

Ha békítő nyugtot adna
egy jó férfi tiszta hangja.

De nem elég, óh nem elég,
zúg vágyam, a búgó kerék.

(Magasságok vize hajtja,
álmokat őrölök rajta.)

Esett öreg, éhes gyermek,
zokogással szíven vernek.

Rokkant férfi, beteg asszony,
jön, hogy sírva elfakasszon.

S jóanyámtól ezer másig
szívem sírva, kúszva mászik.

Hogy’ lehetne halk nyugalmam,
kis örömöm puha dalban?

Dűl a világ, fúl a népem,
és én látom, hallom, értem…

Hiába jön férfi is már —
csókos kedvem nincsen is már.

Közibéjük én is egynek,
kik már csak Istenhez mennek,

Odaállok, térdrehullok,
pártos magyar: megjavulok…

Örök-Titok, Ős-Értelem:
könyörülj meg a népemen!…

Nem is értük, nem is értem:
Magadért emeld fel népem!...

Enmagadért, Enmagadért,
bibliai szent szavadért!...

Bocsásd meg a bűneinket —
öleld egybe földeinket —

Szentlélekkel tölts el minket:
öleld össze szíveinket!...

1930