Harsányi Lajos: A győri Mária

A győri nagytemplomban
Kis ezüst csengő csengett.
Egy öreg pap miséje
Törte csak meg a csendet.
Hajnali fényben úsztak
Az oszlopok, ívek.
A földön térdepeltek
Az ájtatos hívek.

– Török igában nyög az ország, mint a pária.
– A törököktől ments meg minket égi Mária!

A győri nagytemplomban
Hangzott a siralom.
Egy Mária-kép függött
A füstös, vén falon.
Az üldözött ír földről
Került egykor ide.
A templomban csak sírt, sírt
A győriek szíve.

– Török igában nyög az ország, mint a pária.
– A törököktől ments meg minket égi Mária!

szozattovabbacikkhez

Jékely Zoltán: Aki Szent György napján született

szentgyörgyEzer évig szeretne élni
s e világon mindent szeret,
és mindég csak az emberek,
az emberek az ellenségi.

Gonosz csillagoknak hatalma
küldte égő lelkét bele
s ha jó az alkonyat szele,
szegény mindég szállni akarna.

Van bűne s büntetést nem ismer,
mert minden bűne szertelen,
égből jött: az ítéleten
jelen kell hogy legyen az Isten.

Mert ki teremté ily gonosznak,
hogy éjjel jár, mint denevér,
hogy nem kell földi pályabér
s könnyei örömet okoznak?

szozattovabbacikkhez

Liszti László gróf: A magyar Marsból

        Erdődi Péter lovasai

Fegyverderék s páncél, a kikben van acél,
Csaknem mindeniken volt,
Farkasbőr sokasága s lovaknak jósága
Alattok látható volt;
Mint villám úgy fordult, mustrára ha toldúlt.
Élesszár tőr kezekben volt.

Márs iskolájában a Bellona hadában
Mivel vastag emberek,
Hercules módjára gerjedtek haragra,
Két élű a fegyverek;
Már sok török vérben híztak, csak mezőben,
S sokat próbáltak ezek.

Sisak a fejekben s paizs a kezekben,
Fénylik kece hátokon;
Vérben úszó szablya (lesz töröknek gondja!)
Vagyon oldalokon;
Sasszárny süvegekben s bátorság szívekben:
Így repülnek lovakon.

szozattovabbacikkhez

Csóri Gellért Pál fogatolt honvédtüzér, ferences rendi szerzetes

Heves vármegyében, Gyöngyösön született 1830. évi március 20-án, jómódú polgári szülőktől. Alsó, felső oskoláit szülőföldjén Gyöngyösön végezte, mint költészeti osztályt végzett tanuló 1844-ben a legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferenc rendi szerzetes tartomány papjelöltjei közé vétetett fel, s 1848-ban Szolnokra rendeltetett a bölcsészeti tanfolyamra.

szozattovabbacikkhez

Antal Iván- Balázs Árpád: Huszár csárdás

balázs huszárcsárdás

szozattovabbacikkhez

Baross Gábor: Huszárok

A régi császári és királyi lovasság egyik legszebb egysége volt a Nádasdy 9. sz. huszárezred. Ennek az ezrednek parancsnokává a király Ferenc Ferdinánd főherceget, a trónörököst nevezte ki.
Az ezred legénysége színmagyar volt, a tisztikar is a legjobb magyar családok fiaiból került ki. Az a néhány „lajtántúli”, aki közéjük került, nagyon hamar hozzáidomult a magyarokhoz.
Egyszer a trónörökös meglátogatta az ezredet. Az ezred a szokásos formaságok között és a kijáró tisztelettel fogadta az ezredparancsnokot, aki megjelenésével „tüntette ki” a tisztikart az ünnepi vacsorán.

szozattovabbacikkhez

Nagy Endre: Nóták a bakáknak

 /A harctéren írta Nagy Endre ezeket a nótákat,
 amelyeket sokszorosítanak és szétosztanak a bakák között,
 akik aztán a lövészárokban is danolják./

Testvér!

Ne ríjj testvár. ne ríjj hát,
Söprűzzön meg nagyanyád!
Hogyha folyton így hajtgatsz,
Egy szélmalmot is elhajtasz,
Ne ríjj testvér és ne félj, –
Lesz még szőlő, lágy kenyér!

Ez a szoros be szoros!
Sok a muszka, – százszoros.
De szuronyunk el nem vásik,
Learatjuk aratásig
És a baka hazatér, –
Lesz még szőlő, lágy kenyér!

szozattovabbacikkhez

Andriska Károly: Fehér hó, piros hó

Messze indult ő is, puska volt a vállán,
Gyerek volt, alig hogy pelyhedzett az állán,
Szülőfalujába mindig üzengette,
Életben van, most meg ki is lett tüntetve.

Hej, de egyszer aztán a levél csak késett,
Egy bolondos golyó röpült a szívének,
Úgy bukott a hóba, mint a fehér galamb,
Piros lett a hó is gyönge teste alatt.

Alig borított az éj a földre fátyolt,
Lelke egyenesen föl az égbe szállott,
Egy angyal az utat mutatta előtte,
Fehér hó, piros hó messze maradt tőle.

katonatemeto

szozattovabbacikkhez

Falu Tamás: Örkényben ágyúznak

Örkényben ágyúznak,
Hangja idedobban.
Ezüst eke úszik
Az arany homokban.
Ezüst eke úszik,
Reng az ekeszarva,
Ki mögötte lépked,
Egy kezével tartja.

Ki mögötte lépked,
Egy kezével tartja,
Másikat bedobta
A vérzivatarba.
Én Uram, Tenéked
Egyik sem veszett el,
Áldd meg az egykezűt
Mind a két kezeddel.

Kenessey Flóra: Háborús dal

Édes hazám, de messze van határod,
Hol a rónát a Dunával lezárod…
Szellő suttog, madár száll el felettem,
Hátha onnan jönnek, ahol születtem.

Kis madárka, csevegj a szép rónáról,
Dunaparti falu minden bokráról…
Mért nem hoztál üzenetet felőle?
Nem volt-e könny ragyogó kék szemébe?!

Szenvedésem, ha tudná az a lányka,
Magas égig szállna fel az imája.
Derű, mosoly, sose volna ajakán,
Meghasadna még a szíve is talán.

                                  1918

Magyary Lajos: Ellőtték a jobb lábamat…

Ellőtték a jobb lábamat, folyik piros vérem,
Nincsen nékem édes anyám, ki bekösse nékem.
Gyere kis angyalom, kösd be sebeimet,
Gyógyítsd meg a bánatos szívemet.

Hideg szél fúj édes anyám: adja ki a kendőm,
Még ma éjjel felkeresem a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába, kibeszélgetem magamat
Vele utoljára.

Elvittek hej, az Alföldről, messze Csehországba,
Oda, hol a magyar szónak a híre sem járja.
Lenne csak itt az édes párom,
Tudom Isten Prága lenne a legszebb a világon.

Móra László: Húsvét előtt

Égig magasló kőhegyek között
A bakaélet sok búját szántjuk,
A békecsillag felragyogását
Elfáradt szívvel hiába várjuk,
Mert rabok vagyunk, összetört rabok,
Hazátlan, árva, síró magyarok…

A szent ünnepnek templomgyertyái
Nem gyúlnak nekünk már évek óta,
A nagyvilágnak békeünnepén
Nem jön ajkunkra az imás nóta,
Mert rabok vagyunk, összetört rabok,
Hazátlan, árva, síró magyarok…

Kőhegyek között megyünk csak tovább,
Magunk se tudjuk, hogy merre, hova?
S ahány lépéssel jutunk előbbre,
Úgy távolodik az édes szoba…
A drága asszony… a kis galambok…
Azért sírunk mi bús magyar rabok…

                            1918

Vértesy Gyula: Azt mondják, hogy élünk

Azt mondják, hogy most is élünk!
Pedig hát ez nem élet.
Hitvány, rongyos nyomorgás.
Az élet szatírája.
Megőrült tömegeknek a vérpadra hajtása.
Vérszagos levegőben üvöltenek haldoklók,
A vérnek, könnynek patakja hömpölyög a világon.

Azt mondják, most is élünk.
Pedig, dehogy is élünk.             
Azt hiszem, rég meghaltunk
s a sírban álmodunk csak
szörnyűséges rémálmot,
lehetetlen életről,
emberi butaságról,
megőrült emberekről…
     Nem, ez nem lehet élet,
     Csak egy rémséges álom…

                       1918

Farkasházi György: Az igazság dala

Verjen riadót Észak és Dél,
Hős hadaink, ha síkra szállnak,
Szavunk nem kérlel:
Vassal és vérrel
Igazságot Magyarországnak!

Rab Erdélyben csörög a bilincs,
Kárpátokban bitófák állnak,
Vértanúk vére
Kiált az égre:
Igazságot Magyarországnak!

Ős havasok erdős ormain
Bús magyarok kémlelve várnak:
Mozdul-e távol
A honvéd tábor?! –
Igazságot Magyarországnak!

Igazságot a hős halottnak,
Bús árvának, könnyes orcáknak,
A magyar névnek,
Egy ezredévnek,
Igazságot Magyarországnak!

Eljön majd a diadal napja:
Isten házában milljók állnak,
Térdre borulnak
S harangok zúgnak:
Igazságot Magyarországnak!

Sajó Sándor: Az erdő mélyén…

Az erdő mélyén méla nyugalom;
Istenlehellet minden fuvalom;
Itt nem jár ember, hitvány, becstelen, -
Itt jóság, szépség, - Krisztus van velem.

Ő itt a csend, a fény, az áhítat;
Mely árnyat, lombot s engem átitat;
Végigsimítja felhős homlokom, -
Ölébe hajlok s békét álmodom.

Az erdő mélyén csoda születik:
A szív nem érzi vérző sebeit,
S míg boldog csendben éli e csodát,
Mindent megért és mindent megbocsát…

                                                      1928

fuzfaagak

Sajó Sándor: Magyar lélek

Magyar földön: halmon, rónaságon
Látomány kél csöndes éjszakákon;
Magyar ember, ha ott bolyong éppen,
Csodát lát a csillagfényes éjben.

Bús fenséggel, halkan ringó szárnyon
Turulmadár lebben át a tájon,
S ahol leszáll, rejtekek homályán,
Kőszobor kél, mint valami bálvány.

Büszke látvány: ős magyarság szobra,
Nehéz kardját két marokra fogja
S kémlő szemmel, harci tűzben égve
Elszántan néz végezete elébe.

Mozdulnak az ősi rögök, hantok,
Párállik az ősök vére rajtok,
S mint a harmat szomjas virágkelyhet,
Az a pára ellepi a lelket…

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Muzsikaszó

Hegedű, egyszál, – bennesír a dallam,
Hegedű, másik, – árnyékolja halkan,
Gordonka hangja zokogtatja néhol,
A cimbalom meg belebugyborékol
S lágy hullámzással fut a dallamon, –
És zeng és száll a magyar fájdalom.

Fejem, könyöklőn, tenyerembe hajtva
Csak hallgatok, mint körülem a táj:
Az ég is, föld is azt a bút sóhajtja,
Mely bennem ég s az éjtszakába fáj…
Kik égből néztek álmélkodva rám,
Ti magasságos, fénylő csillagok,
S ti lengő árnyak itt az éjtszakán, –
Tudjátok-é, hogy ki és mi vagyok?
Óh, nem vagyok én duhaj mulató,
Csak bánatos fa, lombját hullató,
Csak szeretem a síró hegedűt,
A zengő nótát, magyar veretűt,
Csak szeretem a bánat muzsikáját,
Meg, aki húzza egyre szomorúbban,
A magyar föld cigányát –
Mert testvérem a búban…

szozattovabbacikkhez

Szőnyi Géza: „Csőcselék” gyilkos Gerő

Undok szörny, véres agyarad
mily kéjelgőn csattogtatod.
Mint hiéna áldozatát,
holtak vérét úgy felfalod.
Habzsolva töltöd potrohád,
utolsó lesz e vacsorád.
Most mulass hát, a mindenét,
a te nótád húzza most el,
ropogósan, a „csőcselék”.

Öltsd magadra hóhérruhád,
a vérrel áztatott rongyod.
Megkorbácsolt magyar népet
ünneplőruhában látod.
Rázza lánctól csörgő kezét,
amit az imént tépett szét,
ám most meg fog táncoltatni,
ropogósan, a „csőcselék”.

Gyárak lassú malmaiban
munkás testét őrli a gép,
éltető olajként adja
fáradt teste verejtékét.
De most leálltak a gyárak,
a munkások harcban állnak,
reszket az elnyomó zsarnok,
mert fegyverben van már a nép,
leszámolás napja eljött,
bírátok lesz a „csőcselék”.

szozattovabbacikkhez

Tömöry Péter: Szibéria

Metsző fergeteget kavart a szögesdrótokra zúduló szél. Még a
levegő is csikorgott a negyvenfokos fagyban. Örökre számkivetett
foglyok, fák, reccsentek a súlyos zúzmara alatt. A fertőtlen derme-
dettségre elnyúló árnyakat mázolt az alkony.

- Csodálatos! - kiáltott föl lelkesülten. - Nézzétek, milyen
csodálatos! - fordult rabtársnői felé.

A beesett arcokon sárgán senyvedt a szem.
Szó nélkül gyűltek köré.
Szó nélkül ütötték.
Szótlanul viselte.

szozattovabbacikkhez

Tamási Lajos: Keserves fáklya

A gyanakvással önérzetében
megsértett nép nem csapott lármát,
csak összenézett és legyintve
megvonta vállát.

S végezte sok dolgát nyugodtan.
Fekete bányákba görnyedt.
Forgatta a kalapácsot.
És bevetette a földet.

Mert az embernek élni kell,
élni és cselekedni,
nem volt több dolga, mint máskor,
s nem volt több ideje pihenni.

Vezérei ostobaságát
jószívvel meg is magyarázta,
csak a gyanakvás fájt szívének
s rászokott a szomorúságra.

szozattovabbacikkhez

József Ferenc királyi herceg: Búcsúztató

                   Tormay Cecile halálára

Tavasz vívott a télben bősz csatát –
A Mátra ormain feküdt a fáradt hó:
Kimúlt leplében remény sírta el magát.
Felcsendült már az első bíztató.

Tenálad jártam fönn – tűz asszonya:
Távolba néző magyar ormokon –
Tavaszban égő élted alkonya
Megcsókolt engem – izzó homlokom.

Lázongó lelkemen nyugalmad elpihent:
Háborgó nagy tavon a naplemente.
Aztán egy napon, tűzlelked elment –
Emléke magvát bennem elhintette.

Vihar előtt – szellővé csendesült,
Simítja erdők ifjú lombjait:
A völgyekben a béke elterült:
És valaki szíve jelölt nekünk utat. –

Vágyakozás: a kéklő távolokba néz,
Ahol szavad üzen emlékeim között.
Az erdő minden fája csak Téged idéz;
Egy asszonyhang szívemben kikötött.

Juhász Gyula: Széchenyi

Mint rab oroszlán rozzant ketrecében,
Morogva élt Döblingben a beteg.
S figyelte, hogy a távol magyar élet
Egére új vihar mint közeleg?

És néha néma egykedvűn besüppedt
Az őrület fonák, bús szőnyegén
S hallgatta, mint lehangolt hegedűket,
Miket susog a kétség és remény?

És olykor kitekintett rácsa résén
S szimatolta az ébredő szelet,
Hej, a tavasz künn milyen is lehet?

És néha, kora fagyok ködös éjén,
A pisztolyával babrált eltűnődve
S mint kandi gyermek, úgy bámult a csőbe...

Keresztury Dezső: Jelkép

            Teleki Pál emlékére

Ha nyugtalan éjeken fölriadok,
pisztolydörgéseket vélek hallani:
Széchenyi rémlik föl, aztán a Telekiek; –
az első: László, kit beugratni csaltak haza;
a harmadik: Géza, ki frontokon repült át
békét szerezni, s elpusztult idegenben,
ő is öngyilkosan; de főként a második:
Pál a földrajz tudósa, ki, amikor kellett,
odahagyta tanszékét egy sokkal nagyobbért,
s lett fajvédő, partizán, ha ezt kívánta
a hely s a perc: mert Európa, – melyet
egy roppant város köreiként fejtett meg –
vak önzéssel szétszaggatta országát.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Szószéken

          /Prohászka püspök emlékezetére/

A halál aznap azt súgta neki:
A szószéken ma nem állsz egyedül,
A szószéken ma én állok veled,
És amikor legjobban tündököl,
Elmetszem szavad aranyfonalát.

Ő visszanézett napsugár-szemével
A néma szónok éjsötét szemébe:
Jól van, halál, ma ketten prédikálunk –
De harmadiknak Isten is beszél.

Csokonai Vitéz Mihály – Lillámnak

    Morsa 18 Mart. 1798.

         Óhajtott Szép Kincsecském!

    Ímé, midőn te Éretted kiindulok az én Balatoni utamra, sírni láttatik az Ég, és szomorú felhőknek fátyolával borította el kedveltető homlokát. Ah, Kincsem! ha én idejártomban elvesztelek téged, így fog sírni az én szemem, ily bús gyászba borul az én lelkem; komorabb lesz ennél a mái időnél az én életem, ha az én kedvesemnek tavaszló napja, a kívánatos Lilla, azon nem fog ragyogni.

    De hát annyi szerelmes esdeklésim, annyi éretted való fáradságim, sőt az én örök hűséget esküdött indulatom s a te kedves ígéreted – lehetnének-e valaha híjába-valókká? Kihagyhatna-e engemet az a Lilla, aki én tőlem szeméremmel kérdezte, hogy én miért tudom őtet szeretni? az a Lilla, aki azt fogadta nékem, hogy csak bízzak, ő mindvégig…? Meglehetne-é, hogy én elszakadjak tőled, akiért élek, akiért fáradok, akivel sírni vagy örülni holtig kívánok? Csak te lehetsz az az Angyal, ki nékem e világi életet Paradicsommá teheted: csak te lehetsz az a Kegyetlen, aki engemet a bánat és keserűség mélyére visszabuktathatsz. Rajtad áll a választás. Nékem egyebet választanom soha sem lehet, hanem hogy téged szeresselek. Első megpillantásodra elvesztettem lelkemnek szabadságát; elloptad, leragadtad az én szívemet azon az egy estvén, amelyen először megláttalak.

szozattovabbacikkhez

Balaton László: A lükü, a lésza, a tolitu, avagy a göcsejikumok tárháza

göcsejA címben felsorolt különös hangzású kifejezések nem idegen ajkakon születtek, ezek bizony lassan feledésbe merülő, magyar szavak, de Göcsejben, mélyen a szegek falvaiban, egy-két idős embernek még ismerősen csengenek. Nem kétséges, hogy az ismertetett tárgyak az ország más vidékein is használatban voltak - esetleg más elnevezéssel - , de engedtessék meg nekem, hogy ezeket - legalábbis eme írás erejéig - göcsejikummá minősítsem. Szeretnék önöknek bemutatni néhány ilyen archaikus, jellegzetesen göcseji eszközt, a teljesség igénye nélkül.

   Lükü: Kölestörő mozsár, de megtörték benne a hajdinát, a mákot és a kukoricatusát is. Göcseji lányok és asszonyok XIX. századi fitnesszgépe, láberősítője. Gönczi Ferenc így ismerteti: „ A lükü fölött a falban fogantyú van. Ez arra való, hogy a törő, a kinek a lükübotra, illetőleg a mozsártörzsökre kell állania, abban megfogódzék. A törést rendesen egy egyén végzi, úgy, hogy a nyújtó hátsó végére áll s a falban levő fogantyút tartva, egyik lábát a nyújtó szegjére, illetőleg tengelyére helyezi, a másikkal pedig a lükübotot magasra emelve, ránehezedéssel hirtelen lecsapja. Lecsapáskor a lükübot üttegje a törzsök üregébe vágódik, melyben a törendő hajdina vagy más egyéb van s úgy töri, „moszittya” folytonosan, míg csak a termény kellően ki nincs törve, megtisztítva. Hogy a munka szaporábban s hatásosabban menjen, a mozsárszár és ütteg keresztezéséhez kötelet kötnek s ezzel egy ott álló egyén a lükü üttegjét erősebben segíti levágni. Vannak mozsáralakú lükük, is, melyeket különböző fajta fából, leggyakrabban körte-, cseresznye- és fiatalabb tölgyfából készítenek. ’’

szozattovabbacikkhez

Dr. Baranyay Ferenc: A komáromi magyar színészet története [III. rész]

Rondella    A magyar színészet történetében föl van jegyezve, hogy Komárom mint téma szerepel néhány régi színdarabban. Így 1794-ben Budán és Pesten a magyar színészek előadták Mérey Sándornak »Tongor, vagy Komáromnak állapotja a 8. században« című 3 felvonásos szomorújátékát. 1795-ben Ernyitől »A Pestre vándorolt szabó legény, vagy a komáromi nénikék« címűt 3 felvonásban.

    Érdemes följegyezni, egyszer a németek kedvezni akartak a magyaroknak és ezek bíztatására egy Nosöl József nevű bécsi német színész, bár nem tudott magyarul, szajkó módjára betanult két magyar darabot és 1802-ben Győrött, Tatán, Pápán, Budán és Komáromban is fellépett. Lehetetlen volt ezt az előadást végignézni és beszédét megérteni. A közönség már az előadás elején megszökött.

    Az első hivatásos magyar színészek 1811-ben jelentek meg először Komáromban. Akkor a színészetet nem a város, hanem a vármegye pártfogolta és segítette. A főispán akkor gróf Nádasdy Lipót, alispán Ghyczy Ferenc, másodalispán Pázmándy Pál, főjegyző Ordódy János, főügyész Thaly Zsigmond volt. Egytől egyig pártfogói a magyar kultúrának és a színészetnek. Benke József és Kemény János voltak a komáromi »Magyar Játszó Társaság« igazgatói, akik társulatukkal 1811. május 8-án kezdték el előadásaikat Komáromban Kotzebuc magyarra fordított darabjával: »Popelli, vagyis a tsodálatos egybetalálkozás« cíművel. Mint a Hazai és Külföldi Tudósításokban, Kulcsár István lapjában olvassuk, az előadás fényes sikert ért el.

szozattovabbacikkhez

Hajdu Imre: Grosschmid Géza titka

gg02Az alábbi gyászjelentés 1934. október 12-én, Miskolcon látott napvilágot:

    „Özvegy dr. Grosschmid Gézáné, sz. Ratkovszky Margit a maga, gyermekei és az egész rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy a legjobb férj és apa, nemes dr. GROSSCHMID GÉZA kir. közjegyző, a Kassai Ügyvédi Kamara volt elnöke, a Csehszlovákiai Országos Magyar Keresztényszocialista Párt volt szenátora, e hó 12-én délután 1/2 3 órakor Miskolcon, hosszú és kínos szenvedés után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.”

    Az elhunytat a gyászhírben is szereplő özvegye mellett négy gyermeke gyászolta: dr. Grosschmid Gábor, Grosschmid Géza, Grosschmid Kató férjezett dr. Jetts Gyuláné, valamint … Igen, itt következnie kellene egy negyedik névnek is, méghozzá a legidősebb gyermek nevének, aki ráadásul nem csak meggyászolta szeretett apja elvesztését, hanem valóságos csodát téve – persze csak emberi csodát –, apja halálát, s mindazt, ami benne és apjában lejátszódott a haláltusa napjaiban, óráiban, perceiben, – megörökítette az örökké valóság számára.

    Közreadom, persze hogy közreadom a negyedik gyermek nevét is, hisz az olvasó joggal, már-már mérgesen kérdezheti, mire fel ez a titokzatosság, egyáltalán ki a fene ez a dr. Grosschmid Géza, hogy ekkora feneket kerít halálának e cikk szerzője? Még ha Kossuth Lajosról vagy Jókai Mórról lenne szó, még csak megértené, de egy Grosschmid nevű egyén esetében mi a fészkes fenét kell titokzatoskodni.

szozattovabbacikkhez

Valentyik Ferenc: Takács Ádám [1733-1797] református tiszteletes példaadó életútja

Takács Ádám egykori református lelkészt, egyházi írót, műfordítót, Karacsné Takács Éva édesapját, Karacs Teréz nagyapját teljes joggal lehet a magyarság elfeledett jelesei közé sorolni. Művei életében rendszerint több kiadást megértek, némelyiket még a halála utáni évtizedben is újranyomták, de azt követően már egyetlenegyet sem. A kétszáz évesnél idősebb eredeti kiadások ma a múzeumok féltett ereklyéi közé tartoznak, míg a hagyatékokból itt-ott előkerülő, megbúvó példányoknak biztos piaca van, hiszen az antikvár árveréseken magas áron kerülnek a könyvritkaságok gyűjtőihez.

    Takács Ádám a Komárom-Esztergom megyei Neszmély községben született 1733-ban nemes, földbirtokos család sarjaként. Kitűnően tanult, amit látva, szülei papként tervezték jövőjét. Debrecenbe küldték a már akkor is nagy hagyományokkal bíró Református Kollégiumba, hogy ott alaposan felkészülhessen a lelkészi pályára és valódi támasza lehessen majd leendő híveinek, hiszen abban az időben a protestantizmus nagyon sok zaklatásnak volt még kitéve. A cívisvárosban 1750. április 23-án togátus diákként (tógás főiskolai növendékként) a felső osztályba lépett; 1762 tavaszán főiskolai senior (végzős diák) volt. Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte, tudós emberré, egyúttal felebarátait szerető lelkipásztorrá képezte magát. Németországi egyetemeken is hosszabb időt töltött, melynek köszönhetően oly szinten sajátította el a nyelvet, hogy német nemzetiségű híveinek is szolgálhatott anyanyelvükön.

szozattovabbacikkhez

Volly István: Felvidéki nagy karikázó

A karikázás a tavaszkezdet szép-szép játéka.
   A falusi leányok nem igen maradnak el tánc nélkül! Éppen ezért még a böjtidőben is, amikor a kocsmában egyáltalán nem lehet táncolni s lakodalom sincsen – legalább karikáznak s így táncolják ki magukat. A karikázásra azt mondják, hogy ez nem tánc, csak játék. Ma ezt tartják felőle. Még a templomkertben is karikáznak a lányok, már pedig, ha táncnak tartanák, akkor ott nem karikáznának.
   A karikázás színhelye máskor az iskolaudvar, a községháza környéke, a szérűskertek alján valami sík mező vagy a vásártér. A dimbes-dombos tájakon kiválasztanak a lányok egy napos hegyoldalt, ahonnét messzire ellátni, s ott fenn, a falu felett karikáznak egész vasárnap délután.
   A vasárnapok és az ünnepnapok délutánjai a karikázóké! Rendesen a délutáni templomozás után nyomban megkezdik s karikáznak, játszanak a leányok, míg csak beesteledik, amíg az ünneplő színes ruhákról, a röpködő hajszalagokról le nem fogy a napsugár.
   A karikázás tehát vasár- és ünnepnapi játék: vagyis mindig színpompás ünneplő viseletben zajlik. Bő szoknyák, ingvállak, hajszalagok, szóval a népviseleti öltözetek teszik igazán széppé!
   A sokvirágos, bőszoknyás sárközi, s höndörgős matyó vagy a kurtaszoknyás palóc leánycsapatot karikázó seregben látni valami csodálatosan szép, színpompás kép! Olyan, mint a forgó virágoskert! S ráadásul énekel is! Mert a karikázás mindig énekszóra megy. A karikázók saját énekszavára. Ennek a menete lehet előbb lassú, aztán mindig gyorsabb.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Sinka minosz 2018 06 22 MÁTYÁS 2018 06 30 VÁC MÁRIANOSZTRA trianon 768x432 lovaijjász kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf