Képes Géza: A gondolat szabad

Bibó Istvánnak

A süllyedő hajó
megszállott távírásza
konokul
kopogja
a vészjeleket
tititi tátátá tititi
tititi tátátá tititi
Mentsétek meg
lelkeinket

Hallották a
hajók
s nem jöttek
megmenteni a
vízbefúlót

„Neki
már
mindegy…”

Hát
nem volt
mindegy!

szozattovabbacikkhez

Féja Géza: Babits Mihály

250px Babits Mihaly Radio 19351920 óta lassan, de szívósan és egyre határozottabb odaállással akkora tábor sereglett köréje, aminőre Kazinczy óra nincsen példa. Ady szuverén egyénisége lehetetlenné tette, hogy írókból rekrutálódjék a testőrsége, Babitsnak azonban szüksége volt a testőrségre, mindig reszkető s katasztrófák előérzetében lúdbőrző életérzése követelte, hogy maga köré szervezze a fiatal nemzedék számban jelentékeny részét. Ady halott volt, Móricz Zsigmonddal mereven szembehelyezkedett az uralkodó közvélemény s a hajsza ki-kiújult ellene. Babits azonban már a forradalmak után írt riadt védekezésében bebizonyította, hogy egyénisége nem lesz új hősi tömörülésnek fáklyája, még mécsese sem. Az öncélú szellem álláspont, az ártatlan elefántcsonttorony mindig hamarabb kap türelmet a hatalomtól, mint a szablyára emlékeztető penna; az emberrel, a fajtával, a közösséggel eljegyzett szándék. Babits nem gondolta át mindezt tudatosan, csupán reszkető életérzése kergette föl az elefántcsonttoronyba, ámbár ifjú testőrei már tudatos és bölcs elhatározás alapján kúsztak utána, biztosítókötelekkel a derekukon.

szozattovabbacikkhez

Fodor József: Mérték és arány

– Babits halálára –

Ah, itt állasz az ünnepélyesség arany
Koronájában, ősz! Hogy ne lássék, hogy a levél
Eltűnik, s feketén kavargó szél lopja ki
A természet dús ékszertárából, ami volt.

Mostoha és galád sors! Elpusztul a dús,
S mint vén, hűlt templomok oltárkővel,
A hegyek meddő-szomorúan fehérlenek, –
Óh, fénylés, dal, öröm, elmúlt az ünneped!

Fekete, üres világ! Mi benne értelem,
Ha mint az árnyék, elköltözik a Szép,
Béke, öröm, remény elszáll a holtak után,
A fáklyás hit az élet éktelenségei közt
Lehull, s örök éj elragadja a nemest,
És hogy rejtő sötétben öldököljön az
Ártás, s az árva szellemnek ne legyen
Kiáltó szája: setteng a Rém,
S mint másként el nem ért küzdőt, orv, buta nyíl –
– Kiknek szava, vagy csöndje tiltó fellebbezés: –
Egymás után oltja a nagyokat el.

szozattovabbacikkhez

Tóth Árpád: Prospero szigetén

/Egy Babits-ünnepély prológusa/

Kik összegyűltek ma e teremben,
S kiket meleg fényével átitat
Csodákra váró, méla mélyű csendben
A szívekből kigyúló áhítat,
Köszönöm ím a bennetek parázsló
Tüzet az idők komor hidegén,
Legyetek üdvöz egy nemes varázsló,
Egy tiszta költő arany szigetén.

Igen, míg künn a bús kor rossz viharja
Vak hullámokkal zúzni fenyeget,
S a vén világot jajgatni kavarja,
Hajókat sújtva és reményeket,
Óh jertek, megpihenni, felpihegni
A parton, ahol megtörik az ár,
Ahol a vad vész verve búj lihegni,
Mert Prospero varázsvesszeje vár.

szozattovabbacikkhez

Czuczor Gergely: Hunyadi János

Hogy rémülve futott Mahomet Nándornak alóla,
    A mentett várnép istenelé Hunyadit.
»Keljetek, édesim, mond ő föl az égre mutatván:
    A harc volt csak enyém, győzelem Istenemé!«

Hunyadi János a törökverő

Gulyás Pál: Kölcsey szelleméhez

A DEBRECENI KOLLÉGIUM FALÁRA

Tiszta szellem, aki nem vagy már
sem víz, sem tűz, sem föld, sem felleg,
aki már puszta hang se vagy
és akit mégis ünnepelnek,
aki száz éve vagy halott
és aki mindig halott voltál,
akinek számára e föld
nem volt tivornya, hanem oltár –
távoli szellem, névtelen
eszme, a bolygó fogalomnak
partjáról intek most feléd,
partjáról a zord siralomnak:
én sem lelem az utat itt,
az út itt a föld alá megy le,
a föld pincéjébe mutat
köröttem mindenféle mesgye,
a bús Minden-mindegy remeg
vak vezérek cézári botján
s a felhőkből a föld alá
bukik a büszke aeroplán…

szozattovabbacikkhez

Tompa Mihály: Kazinczy emlékezetére

Szép nap virradt fel Széphalomra,
A honra szép nagy nap virradt;
Zendüljön a Sátorhegy orma,
Völgy és lapály víg zaj miatt!
Az őszi lomb sárgán omol bár:
Mulasson itt élet, mosoly!
Rózsát hozzon a vad folyondár,
Mely e mohos sírkőre foly!

Ki nyugszik itt, csendes ligetben?
A sokaság örméri jól,
Mely erre néz s tolong lélekben
A négy folyam tájékiról.
Eljutni oly könnyű odáig!
Az ég a sírhalom felett
Örök fényben dereng, világlik…
Míg a föld vérnyommal fedett.

Mert érdemére halhatatlan,
De nem várt rá virágos út;
Vérzett nehéz viadalokban,
Felé ezer hullám tolult,
S míg folyt – sokáig folyt – az élet:
Viszály nem szűnt, hab nem lohadt;
Pazar kézzel hinté a végzet
Lábához a sárkány-fogat.

A törpeség, a bűn, a vakság
Acsarkodott, ment ellene;
Szégyenlék őt, és megtagadták,
Kik egy vérből voltak vele;
S élet, világ mit tőle megvont:
Tán tűzhelyén föllelve lőn?
Ült homlokán itt is rideg gond…
Örök felleg magas tetőn.

szozattovabbacikkhez

Zrínyi Ilona levele – férjének Thököly Imrének

Zrínyi Ilona a vértanú Zrínyi Péter lánya és az ugyanakkor vértanúhalt halált Frangepán Ferenc unokahúga, I. Rákóczi Ferenc özvegye. Később a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imrének felesége, kinek oldalán maga is egyik szervezője a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek. Férjét a törökországi száműzetésbe is követte.

    1.    

    Munkács, 1686. május 5. és 10. között.

     

    Az én istenem ne adja azt érnem, hogy az én édes uram nélkül bárminemű bátorságos várban vagy helyben megmaradásomat lelhessem. Én azt nem kívánom: hanem vagy élet, vagy halál – semminémű félelem vagy nyomorúság engem kegyelmedtől el nem rekeszt. Csak éppen kegyelmed el ne hagyjon, én ha gyalog is, kész vagyok elmenni, valahun hallom kegyelmedet lenni…

    Senki sem engemet, sem két gyermekemet megijedt állapottal nem látta. Valamint elején, úgy a dolog folytán készek voltunk fejünk felszálltáig a várat megtartani életünk leheletével is. Lássa immár, kikkel tett fel az ellenség, ha asszonyember vagyok is, Munkácson meg mertem várni őket, vigyék hírét máshová is…

szozattovabbacikkhez

Domokos Pál Péter: Székely faeke

Bara Ignác György csíkszenttamási 59 éves székely ember a faekéről a következőket mondja:

A mostani emberek azt se tudják, mi a kín s a nyomorúság, ami régebben a szántással járt. A mostani ekét két gyenge ló vagy két tehén könnyen viszi, de régebben a faekét négy ökör is nehezen húzta. A nyomáson* háromszor szántottak: május végén ugaroltak, július végén forgattak és szeptemberben, Kisasszony napja körül, a megforgatott földet boronálták, elmagolták és a vetőmagot „alája szántották”.

Székely faekeMind a három szántást a faekével végezték, amelynek leírása a Venczel József joghallgató által készített rajzzal illusztrálva így következik:

A faeke két főrészből áll: eke és taliga. Az eke főrészei: az ekeszarc (1), a gerendej (2), az ekefej (3), az átlóköldök (4), a hosszúvas (5) és a kormány (6). 1. Az ekeszarv a vízszintesen fekvő ekefej hátsó részében bevésve, hátrafelé kissé ferdén áll; alsó harmada alsó felében jobb- és baloldalt a kormányláb (7) befogadására alkalmas fúrt lyuk van; alsó harmada felső felében a gerendej befogadására készült véset van és felül az ember két keze számára fogásra alkalmas két szarvban végződik. – 2. A gerendej vízszintes állású, kemény- (bükk) fából készül; az ekeszarv említett vésetén keresztül ér; kiérő végén, közvetlenül az ekeszarv mellett, furat van, amelybe jó erős faszeg, az ú. n. farszeg (8) jár. A gerendejen az ekeszarv előtt néhány colra függőleges furat van, amelybe a fabot (9) nyelét szúrják. Ettől eléfelé: téglalap alakú, kissé alsó végével eléfelé ferdülő véset van az átérő és szeggel odaerősített átlagköldök (4) számára.

szozattovabbacikkhez

Közi Horváth József: Az igehirdető Mindszenty [I. rész]

Öt héttel a letartóztatása előtt, 1948. november 18-án a nemzethez intézett utolsó szózatát így fejezte be: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos”.

    Ebben az egyetlen mondatban benne van Mindszenty József egész életprogramja. Benne van szentbeszédeinek és lelkipásztori körleveleinek a célja és tartalma is.

    Különösen vonatkozik ez a megállapítás esztergomi tényleges érsekségének és prímásságának, valamint száműzetése idejének éveire, amikor alig volt olyan szentbeszéde és körlevele, amelyben ne buzdította volna hallgatóit, illetőleg olvasóit arra, hogy legyenek hűek keresztény hitükhöz, egyházukhoz és nemzetükhöz; hogy legyenek, bárhol éljenek is, mindenütt jó keresztények és jó magyarok.

    Válogatott szentbeszédeinek és körleveleinek elolvasása után világossá válik előttünk, hogy korunk nagy magyar hitvallója és vértanúja ennek a két mélygyökerű emberi érzésnek, a hithűségnek és a hazafiságnak elevenen tartásával igyekezett megóvni az otthoniakat az ateista kommunizmustól, a szórványmagyarságot pedig az asszimilálódás veszedelmétől.

    Prédikációinak és pásztorleveleinek könnyebb és jobb megértése céljából, mielőtt az elolvasásukba kezdenénk, érdemes sorra venni az igehirdető Mindszenty életállomásait és megtudni: hol, mikor, kinek, hogyan beszélt. És azt is, hogy otthon és világot járó missziós körútjain hogyan fogadták és hallgatták a magyar és az idegen nyelvű hívek.

szozattovabbacikkhez

Libisch Győző: A versíró Szabó Dezső [II. rész]

Miért? (korábbi címén: Előhang) (1936)
Szabó Dezső állandó témái között szerepelt az élet értelme. Több írásában is felvetette a Miért? kérdését: miért is vagyunk a világban? 1926-ban nagyszabású regény írásába kezdett ezen a címen (melyet egy némafilmtől kölcsönzött, amelynek tartalmát részletesen olvashatjuk lapjain.), a cselekmény színhelye a román megszállás alatti erdélyi kisváros, Kézdivásárhely, valamint az akkori világ fővárosa, Párizs. Sajnos a választ itt nem találta meg, mert a regényfolyam elapadt, elkészült részeit csak a Ludas Mátyás Füzetekben közölte később. Ugyanitt adta ki korábban Szilágyi Márta című regényének néhány elkészült első lapját, melyek elé egy verset illesztett: Előhang címmel. Miután azonban a regény még novellának is rövidre sikeredett, a gazdátlanná vált előhangot - lényegtelen változtatásokkal - a Kolozsvári Levelek 58. darabjaként, Miért? címmel újra kiadta.
Az ötvensoros, zömmel rímtelen, de sorokba tördelt vers egyetlen kérdés körül örvénylik: miért kell élni, azaz: miért kell Szabó Dezsőnek élni? Hiszen ő már nem egyéb, mint egy nagy temető, amelyben ott fekszik minden meghalt énje (minden nagy terve) Miért az egész, hiszen "tőr az élet s a világteremtés / Előre megfontolt gyilkos akarat..."? Ő már nem tehet mást: kinyújtja fáradt, roppant karjait, és ringatja ezer halottait halott dajkaként, holt sírásóként. A vers alapgondolata rokon A Philadelphia ablakában-éval: a kudarc beismerése, de hiányzik belőle annak hősi optimizmusa. De hogy a komor hangulatot valamiképpen oldja, egy játékos altatódallal zárja: "Tente, tente szépen, /Kicsi kutya tarka, / Jó gyermek elalszik, / Jó gyermek nem kérdez, / Mert könnyes lesz édes / Holt anyámnak arca."

szozattovabbacikkhez

Mikszáth Kálmán: Mesés várak

Ezekről is meg kell emlékezni, mert ezekből van a legtöbb, kivált Székelyföldön, hol, mint már említettük, a várak egy részét az óriások építették.

    De az óriásoknak segítettek az erdélyi krónikás urak is, akik minden hegyre, minden dombra egy-egy várat tesznek, illetőleg minden földkidudorodáson egy hajdankori castrum nyomait vélik felfödözhetni.

    Volt is tagadhatatlanul sok ilyen, a régi pogány világból a székely rabobánok várai és még előbbről a rómaiaké – hanem a nagyobb fele soha sem volt.

    Óriások, tündérek építették az efféle várakat és ők is lakták egyik hegyről a másikra lépegetve, mikor sétáltak.

    A torjai várúr leánya lent játszadozik a völgyben s a kötényébe szedte a szántóvető székely góbékat ekéstől, ökröstől s úgy vitte föl nagy örvendezve óriás apjához: «Nézd papa milyen kedves kis játékszert találtam.»

    A Karsfal melletti török várban bűvös bivalyok és agarak őrzik a föld alatt levő kincseket.

    Rapsonné váráról és boszorkány-asszonyáról egész mitológia kering a nép közt.

    Milyenek is voltak azok a régi boszorkányok. Szépek, délcegek, várakban laktak, arannyal átszőtt bíboros rokolyát viseltek, négy lovon jártak, hadakat vezettek, királyfiakat vertek szerelem bilincseibe, varázslatos füvekkel, bájitallal, selyemhajzatuknak bűverejével.

szozattovabbacikkhez

Volly István: 101 Szűz Mária ének népi gyűjtésből [X. rész]

A pócsi szép templomban

A pócsi szép templomban

1. A pócsi szép templomban
Kinyílott egy szép rózsa,
Siessünk csodájára,
Születése napjára.

2. Szűz Mária e rózsa,
Ég és föld királynéja,
Szent Anna leánya,
Kisasszonyunk, Mária.

3. Angyaloknál ékesebb,
Csillagoknál fényesebb,
Köszöntésedre jöttünk,
Tiszta szívvel üdvözlünk.

4. Atyaisten ültette,
Szentlélek eljegyezte,
Mennyből szállt e szép rózsa,
Jézus lett a bimbója.

5. Jertek hívek, tisztelni,
Máriát köszönteni,
Pócsnak ékes csillaga,
Üdvözlégy Szűz Mária!

szozattovabbacikkhez

Erős várunk nekünk az Isten

Erős várunk nekünk az Isten,
És fegyverünk ellenség ellen,
Megszabadít veszedelemtől,
Kik ránk jőnek most minden felől;
Az mi régi ellenségünk
Háborgat minket
Erővel, fegyverrel
És csalárdsággal
És minden nagy hatalmassággal.

Nincsen nekünk semmi hatalmunk,
Kivel neki ellen álljunk,
Viaskodik az Úr érettünk,
Kit az Isten bocsátott nekünk.
Ha kérded, hogy ki légyen az?
Jézus Krisztus az,
Seregeknek ura.
Kinél nincs több Isten,
Annál vagyon az győzödelem.

Ha ez világ mind ördög volna,
És elnyelni minket akarna,
Azért tőle semmit se féljünk,
Csak Krisztus oltalmába bízzunk.
No bátor dihösködjék,
No fenekedjék
Ez világ ura,
NIncs rajtunk hatalma,
Urunk Krisztus őtet megbírta.

Megáll az Istennek igéje,
És nem állhat senki ellene,
Az nagy Isten vagyon mi velünk
És szent lelke lakozik bennünk.
Ha testünk nekünk elvész,
Ha marhánk elvész,
Hírünk, nevünk,
Felségünk, gyermekünk,
Az mennyország megmarad nekünk.

A protestánsok e híres énekének eredetije a 46. zsoltár, ezt németre lefordította Luther Márton, magyarra Skaricza Máté.
Szegedi György énekeskönyvében /1562/ maradt reánk.

Pap Benedek: Segítségül hívása Istennek

Bánat miatt mi szívünk meghervadott.
Keserűség lelkünkben megfárasztott,
Nyomorúság testünkben megszáraztott.

Életünket mert rabság háborgatja,
Mi hitönket ördög tántorgatja,
Országunkat az pogány nyomorgatja.

Nálad nekül, Utam, mi semmik vagyunk
Fiad nekül kárhozat a mi dolgunk,
Lelked nekül tévelygés az mi utunk.

Kelj fel immár Uram Isten, segélj minket,
Szent igéddel gyarapíts mi hitünket,
Szent lelkeddel vezérljed életünket.

Dühösségét vedd el már az ördögnek,
Szakaszd el már kötelét ínségünknek,
Kegyelmesen tégy bíróvá az örök életnek.

Ítéletre ha bocsátod szent fiadat,
Kiáltsa ki híveknek bódogságát,
Hitleneknek siralmas kárhozatját.

Csúfolnak most mi hitünkbe az pogányok,
Siralmunkon örülnek félhitűek,
Halálunkon örülnek az kergetők.

Tudod Atyánk! te adtál ez világra,
Te viseld lelkünket mennyországra,
Hitünket is te készítsd az halálra.

Vigadhassunk mindenkor igazságba,
Örvendezzen szívünk irgalmadba,
Kárhozattal megváltó Úr Jézusba.

Bujdokolva járok… /Kuruc nóta/

Bujdokolva járok
Bércet, rónaságot,
Vadon erdőséget!
Rongyos a dolmányom,
Könny csorog orcámon,
Sír bennem a lélek.

Nem kérek én tőled
Termő nagy mezőket,
Édes szülőhazám –
Csak egy kicsi helyet,
Hová a fejemet
Békén lehajthatnám.

iirákóczi

BLANÁR BÉLA dr.: Rákóczi két kassai útja

   Nem tettekre buzdító, lelkesítő lantos, a múltak megtörtént eseményeit, igaz dolgokat elmesélő krónikás vagyok: Nagyságos fejedelmünknek két kassai utazásáról szólok.

   Az egyik utazásának ideje az Úr 1707. esztendeje, karácsony havának 5. napja.

   Az Úr 1707. esztendeje.

   A Kárpátok alján, a Tisza mentén összegyűlt pórhadhoz, Esze Tamás harcosaihoz, akik először lobogtatták a Száz Máriás „Pro libertate” hófehér Rákóczi zászlókat, csatlakoztak immár a nemesi rendek, sőt a főurak is.

   A „recrudescunt vulnera” fölrázott, tettre serkentett mindenkit, „fölvéreztek az ország sebei”, önmagam érezte mindenki.

   Meghódoltak az erős császári őrséggel megszállott városok is, – a vallás- és nemzeti szabadság ősi vára, a császári hadsereg által Montecuccoli tábornok vezérlete alatt majd egy egész esztendeig védett Kassa is megnyitotta kapuit 1704. okt. 20-án Rákóczi vezére, Forgách Simon előtt.

   A vallásért s a nemzeti szabadságért, az emberi jogokért és emberi megélhetésért, szóval a szabadságért, „pro libertate” kibontott zászlók egyesítették a Tisza-menti magyart, a fehérhegyi szlovákot, a kárpátaljai ruszint s egy sorban harcolt Esze Tamás jobbágyhada a nemes rendekkel, a Bercsényi, Eszterházy és a Károlyiakkal.

szozattovabbacikkhez

Vay Sándor: Kurucok asszonyai

Őszi hervadásban, virághullás évadján, temet a nemzet. Temeti a legdicsőbbet - leghívebb, legfanatikusabb daliáját a szabadságnak. A mi imádott, rajongóan szeretett Urunkat, nagyságos fejedelmünket. Szentelt koporsója jött haza Rodostó földéből - és haza jöttek a mater gloriosanak idegenben porladozott csontjai.

    Zrínyi Ilona mythosi alakja a magyar históriának. Két hősnek: I. Rákóczi Ferencnek és Thököly Imrének - a kuruc királynak - élettársa. Atyja, Zrínyi Péter, a szabadságért hal vértanúhalált, bátyja, Boldizsár, a „Gnade János”, holtáig viseli nyakán az osztrák zsoldos hóhérkötelét. Nagyszívű anyja, Frangepán Katalin, már kisded korában szívébe oltja a lángoló hazaszeretetet, megtanítja gyűlölni az osztrákot. Hazájának zsarnokát, családja kiirtóját.

    Ahol az ég kékebb, ahol lágyabban zsong a szellő s miriád csillag fényét tükrözi vissza Adriánk sima tükre, ahol tavaszalkonyatban hősök, lantosok szerelméről énekel a fürtös orgonaág mögött csattogó fülemile - élte át gyermek és serdülő korát Zrínyiek-Frangepánok dicső leánya. Csak ilyen vérből sarjadhatott az asszonyok asszonya, aki három éven keresztül állt ellent a zsoldos fegyvereknek - amikor a szabadság már csak „az egy Munkács várába menekült”.

szozattovabbacikkhez

Bárdosi Németh János: Kepék

Lásd, már kepékbe gyűlt a gazdag élet,
arannyá ért a sűrű gabona szára,
a tarlók hátán gondos kasza csillan,
pihenni tér a föld cselédje némán.

Tündöklő kép ez: századok emléke,
színeit ősök hosszú sora őrzi,
hajló derékkal, ahogy harcba álltak,
kaszára kapva a sürgető időt.

Nincs csodatétel tisztább itt a földön,
mint kepe mellett ballagó parasztok.
Dong a csöndes kaptár-dal szívükben,
ahogy fáradtan pihenőre térnek.

Lépéseikre fel-felnyög a tarló,
a hontalan fürj utánuk sikoltoz,
de a gőzölgő, párás levegőben
friss kenyér szagát tereli az este.

Kepe, kepék a zümmögő határban,
vigyázzatok az emberek szívére,
az ég tirátok bízta tiszta titkát,
szárnyatok alá rejtsétek a gondunk.

Szemere Miklós: Bordal Tompa Miskához

Sapias, et vina ligves!
Igyál Miska, dicső bor ez!
Hej Mihály!
Hej Mihály!
A bor miatt van a száj.

Recitas vives Licini!
Inni kell barátom, inni!
Nem papolt,
Nem papolt
Horac, de jó bort csapolt!

Mors, fugacem persequitur!
Meghal, a ki fut bortul!
Ne fuss hát!
Ne fuss hát!
Fogd e teli csutorát!

Sabina moerum dióta!
Jár a kancsó szüret óta,
Mihály pap,
Mihály pap!
Legjobb rím reád: a – csap!

szozattovabbacikkhez

Dalmady Győző: Királyi romok

E fekete romok a kopár hegy fölött,
Századokat láttak születni és halni!
Az ősi folyamnak, mely alant hömpölyög,
Idáig felhatnak bánatos siralmi.

Leülök egy kőre és elgondolkozom:
Király fény lakott egykor kevélyen itt!
A világ folyása megváltozott nagyon,
Pusztulásnak látom most sötét képeit.

Hallgatnak a falak, a terem oly üres!
Csak a szellő jó-megy, föl, alá untalan.
Minden bokrot megráz, minden zugban keres,
Azután feljajdul, hogy minden oda van!

Görgyedez a fűszál, átkos itt az élet,
Csókolja a követ: tiporja össze már!
De a kő nem hajt rá, önmagába mélyed:
Sötét gondolata századokat bejár.

Hajdan a dicsőség sugarában égett,
Most a porban fetreng. Nem akad jobb helye.
Iszonyú gondolat, iszonyú ítélet!
Napról napra búsabb, feketébb lesz bele.

szozattovabbacikkhez

Opriss János honvéd, görögkatolikus kispap

A Máramaros megyei, kalinfalvai származású kispap az ungvári görögkatolikus papnöveldéből az Ormay vadászezred II. századába lépett önként, hogy fegyverrel is szolgálhassa szeretett magyar hazáját a beözönlő oroszok ellen. Szervezkedés után a század megerősödve másnemű katonaság által, a Bártfa melletti koblinai táborba vezényeltetett Dembinsky tábornok és Lázár Vilmos dandárparancsnok alatt. Bártfa és Lófalva közt, nemkülönben Lemesánynál összeütközésük volt az oroszokkal. A magyar sereg a túlnyomó orosz haderő előtt kénytelen vala hátrálni, s több apró csatározás után a század s vele Opriss, levezényeltetett Szegedre, s részt vett a Haynau ellen Szőregnél augusztus 5-én vívott nagy csatában, mely az osztrákok győzelmével végződött nagy küzdelem után; innen Temesvár alá ment, s dicsően küzdött az augusztus 9-iki és utolsó véres csatában, ahol a harctéren hősi halállal esett el. Tiszta honszerelmét hősi halállal pecsételte meg, beigazolván ezzel, hogy a görögkatolikus pap is oly lángolón szereti magyar hazáját, mint bárki más. A béke angyala lebegjen a hős paphonvéd porai fölött!

Balogh István: Tépelődés

Viharos felhőkkel fellegzik bús egünk.
Győző ellen tépdes, - jaj mostan minekünk!
Győzelmi koszorúnk sárba van taposva,
Hősi vitézségünk vergődik a porba:
Irgalmas Istenünk tekints bús sorsunkra!

Háromszínű zászlónk véres ronggyá mállott
Testvérviszály öli, gyilkolja hazánkat.
Nagy keserűségünk tehetetlensége
Öntestünkbe vágott, hogy véresre tépje:
Isten, gyújts világot a nagy sötétségbe!

Hadakat vezető hős turul madarunk
Eltűnt szemünk elől s olyan árvák vagyunk!
Keselyűk vijjognak gyászos préda felett,
Vad karmok tépik a hazát és nemzetet:
Magyarok Istene deríts ránk szebb eget!

Bágyadt szemeinkkel a sötétbe kémlelünk,
Merre van, honnan jön megmentő vezérünk?
Ha lesz hős ki vezet s mutatja utunkat,
Bilincsünkkel verjük szét elnyomóinkat:
Igazság Istene erősítsd karunkat!

                               1919

Juhász Gyula: Gyász

Egy régi térkép fölé hajolok ma:
Ez Ádria, ez a Kárpátok orma.
 
Ez a Tisza, a magyarok folyója,
Ez itt a délibábos régi róna...
 
Egy ódon könyvben lassan lapozok ma
S eltévedek a távol századokba.
 
És verseket idézek húnyt szemekkel,
Arany, Petőfi, zengő, messze tenger!
 
Rodostó, Döbling, Majtény és Világos,
Minden sötét lesz és a vége gyászos.
 
Szemünk kialszik és kihúny reményünk
És oly halálos bánat az, hogy élünk.
 
Magyar vagy-e? kérdik még néha tőlem.
Csitt! Lassan lépjetek a temetőkben!

                            1919

Reményik Sándor /Végvári/: Magyar gyermekek

Kis testvéreim, magyar gyermekek,
Úgy el-elnézem gyönge vállatok
A metsző szélben, ahogy megremeg.
Kis háromszín kokárdát ha látok
Melleteken, szívembe nyilallik:
Súlyos örökséget hagyunk rátok.

Súlyos gondok a szívembe vágnak:
Hogyan bírják majd, ha mi kidőltünk,
Atlas terhét e keblek, e vállak?

Pedig rajtuk, rajtuk a jövendő,
Rajtuk, mint az Úr Jézus keresztje;
Nem mint puha, tarka selyemkendő:

Eloszlatni ezer bajunk, gondunk
Fellegraját s dolgos, kemény kézzel
Tenni jóvá, amit elrontottunk.

Torzalakból vésni istenarcot,
Összeszedni mind, mi szertehullott,
S mit mi vívunk, folytatni a harcot.

S mint bajnok, ki futva síkon vág át,
Kiragadja inaszakadt társa
Elhanyatló kezéből a fáklyát:

Magyar fiúk, lányok, úgy kell néktek
Majdan hittel-lélekkel vagy karddal
Fölváltani ezt a nemzedéket.

                           1919

Sántha Károly: Nehéz napokban

trianonGyászba borult a magyar-ég,
Vagyunk-e még, leszünk-e még?
Harag-é ez, bánat-é ez,
Ami rajtunk most erőt vesz?

Itt bujkál majd, itt integet
Kertek alatt a kikelet,
De mosolya elhalványul
Hulló könnyek fátyolátul.

Neked dalol, szántóvető,
A barázda-billegető,
Ám mit gondolsz te most véle:
Lelkeden a gond ekéje.

Jöhet vissza fecske, gólya,
Békés kunyhók hű lakója:
Nem köszöntik nyájas arcok,
Ki még él, vív lelki harcot.

Magyar lányok, szép virágok,
Bánatosan nézek rátok:
Nem örömre nyit a rózsa:
Tietek csak a szúrósa.

szozattovabbacikkhez

Tóthné Munkácsy Eleonóra: Imádkozom…

Már gyermekkoromban imádságos lettem,
Imával feküdtem, imával ébredtem,
S hogy csak mindazoknak boldog legyen éltük,
Kik szívemhez nőttek: imádkozom értük.

Majd az emberekért kértem igaz hitben:
Legyen jóság, erény, Uram, minden szívben!
Kértem önzetlenül mindenkiért, másért;
Tudtam imádkozni az egész világért…

Imádkoztam aztán olykor magam végett,
Mikor boldog voltam s mikor fájt az élet…
Jóságos Istenem tartottad-e számon
Az én sok szomorú, könnyes imádságom?!

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Székelyek romlása

Hol kürtök rivalltak
A völgyeken átal,
Hol a rabonbán járt
Győzelmes hadával,
Minden bérc tetején
Hol őrtüzek égtek,
Pirosra festvén
Alját az égnek, –
Erdőknek mélyén
Szikláknak árnyán,
Ahol tanyázott
Sötétszívű Ármány,
Erdők tisztásán,
Hűs forrás mellett,
Hol az őskőnél
Összesereglett
Csabának népe
Győzelmet esdve,
S fehér lő szügyét
Az igaz ügyért
Kiomló vére festé veresre, –
Hol állt a máglya,
Feltört a lángja
S a füstje az égre,

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Az Ér

Az Ér mellett ringott a bölcsőm,
Elálmodoztam holt medrében.
Ha jól megnézem: földi pályám
Az Ér útjának mása éppen.

Szilágyi erdők belsejéből
Fakad az Ér, és bujdokolva
Hínáron, árkokon keresztül
Viszi vihar-növelte sodra.

Amíg egyszer csak elmaradnak
A partok, rétek és virágok.
A kristálycseppeket fölisszák
Amott túl a bihari lápok.

Ó az utam szomorú mása
– Ahonnan jöttem én – az Érnek.
Így foly szét szívem vére, álma,
Beissza egy nagy láp, az – élet.

Zorád Eta: A térkép

Bandika egy nagy térképet
Rajzolgat serényen,
Magyarország határait,
— Amilyen volt régen.

Van előtte papír, körző,
Színesiron, tinta.
Nemsokára olyan a rajz, —
Akárcsak a minta.

És másnap az iskolában
Bandi felel éppen, —
Tanító úr az ő rajzát
Tartja a kezében.

Elég fiam! Nagyon jól van!
Szorgalmas vagy látom,
De a rajzod nagyon túl megy
A mai határon . . .

Én Csonka-Magyarországot
Rajzoltattam mára,
. . . Ez pedig az országunknak
Régi... szent határa !

Igen, tudom... — felel Bandi
Könnyes szemmel, bátran —
De a magyar nem férhet el
Ilyen szűk határban!

szozattv


szozat a tiszta hang szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf