Kannás Alajos: Lyukas zászló

Egyszer a csillag hirdetett
megújuló világot
és tisztelték a kisdedet
szelíd háromkirályok
egyszer megint csak csillag hozta
hírül hogy nyílnak új kapuk
a zászló-csillag volt a posta
a csillagok helyén a lyuk

1956december8salgotarjan

Matók Leó: Koppányi sors

Csak állunk, makacsul, konok
Szemekkel nézve a világot,
Koppányi sors, koppányi átok.
Köröttünk fájnak a romok.

Bús lázadásunk büszke álma
Belehullik az éjszakába.
Nem fog siratni senki minket.
Míg meg nem értett szíveinket
Belepi lassan a homok…
A földgolyó is, csak mint eddig,
Kihűlt porunkkal úgy forog,
És öklelő, bús harcainkat
Kacagják késő századok…

…Koppányi sors, koppányi átok,
Köröttünk fájnak a romok.

Szombathely, 1948. február 26.

Batsányi János: Kisfaludy – Himfyhez

Legszebb indulatink tudós gerjesztője,
Hazám dicső fia, kedves éneklője!
Te, ki nemes lelked vonzó erejével
S érzékeny nagy szíved szelíd erkölcsével
Szívemet már akkor magadévá tetted,
Mikor elméd szárnyát alig emelhetted;
Te, ki rég kikelvén Mars vérmezejére,
Királyod személyes s ügye védelmére,
S ezernyi bajt, veszélyt, ínséget, fogságot
Tűrvén, míg elnyernéd a zöld olajágot,
(Melyet majd vitézi pályádnak díjában
Örömmel áldoznál hazád templomában),
Kettős koszorúval jövél meg végtére
Édes eleidnek kies lakhelyére,
Hol most, a szent béke csendes kebelében
Pihenvén, érdemid jutalma fejében
Ámor s Hymen ritka szép szövetségében
Mint kis isten úgy élsz Lizád hív ölében;

szozattovabbacikkhez

Csengey Gusztáv: A fogoly lengyel

Be világos a cár palotája!
Zene harsog, vigalom van nála,
Arany serleg… gyöngyöző bor benne –
Hajtogatja az oroszok
Vitéz fejedelme.

„Hej, ez a nap győzelem napja!”
És első Pál a serleget kapja –
S az uraknak bíztatás nem kellett…
„Ez nap halt meg Lengyelország
Macziejovicz* mellett.”

A jó urak rákiáltják: „Éljen!…”
„Hozzatok be lengyel rabot nékem,
Régen volt ily virágos kedvem –
Ma, október tizedikén
Köszöntsön fel engem!”

szozattovabbacikkhez

Illyés Gyula: Szállás a békének

– Szabó Lőrincnek a „Különbéke” olvasása után. –

Egyszerre hozták az újságot,
vadító hírekkel tele,
(hogy háborútól a világot,
ha még lehet, megmentik-e),
és a könyvedet. És félretettem
a híreket, a lapokat,
barátom, és a kés kezemben
oly türelmetlenül szaladt,

mintha sürgönyt, levelet nyitna,
sorsdöntő nagy üzentet,
tekintetem sóváran itta
előbb csak úgy a címeket,
azután kóstolóul itt-ott
a költemények sorait –
mert itatva szomjra indított,
s táplálva éhre mindegyik.

szozattovabbacikkhez

Juhász Gyula: Ének Arany Jánosról

Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Arany János lelke úgy lobog e tájon,
Úgy melegít fénye.
Magyarok, e tűznél, mely szelíd és áldott,
Bizakodva nézzük e síri világot,
Virrasztva, remélve.

Messziről lobogva tenger pusztaságon
Átragyog Arany ma e borús homályon,
És jövendőnkbe csillan:
A magyar jövőbe, mely mint Betlehemben
Az isteni gyermek, mosolyogva rebben
Mai álmainkban.

Hullatja levelét az idő vén fája,
De örök virágzón áll, s néz a világra
Arany fája lombja,
Magyar televényben gyökerezve mélyen,
Kevély koronája fölzendül a vészben
Égig magasodva.

szozattovabbacikkhez

Juhász Gyula: Madách Sztregován

…Vihar után, örök borúban
Nem is lesz több fény soha tán –
Ül térdig porban és hamuban,
Egyetlen társa a magány.
Magyar magány, világmagány, haj,
Igen bolondul forrt a must,
Véres szüret után nagy árnyak.
Kísértetek. Bort, famulus!

Bort, famulus! Bitang az eszme,
Fejedre nőnek a gazok,
Kik indultak veled repesve
Köszönteni az új napot!
Vörös vagy zöld: rongy lesz a zászló,
Az Igazság bukik vele,
És arra jó, hogy számadáskor
Bunkó legyen török nyele!

szozattovabbacikkhez

Kölcsey Ferenc: Kazinczy

Sírba Kazinczy leszállt; s későn fakad érte hevítvén
A remegő könnycsepp harmatozó szemeket.
És fölkél hideg álom alól bús árnya sötéten,
S rémletes arcával dombja fölébe leül.
„Nemzetemért e szív tettel bizonyíta szerelmet –
Szól keserűn – s a díj könny leszen érte csupán?”

Kölcsey Morelli

Lendvai István: A gárda

/Héjjas Ivánnak/

Ha minden elvész: él a gárda,
hóba, fagyba, őszbe, sárba.
Arca kormos, a keze véres,
válla ragad a fegyveréhez,
kalpaga nincs, a lába rongyban,
a gyomra étlen, a torka szomjan,
mégis vágja az örök marsot,
a nótája mégis harsog,
mégse tágít egy árva szál is,
mert az Isten a generális,
láthatatlan lova fénylik,
s merre arkangyalok vezénylik:
ködbe, hóba, vérbe, sárba
megy a gárda.

szozattovabbacikkhez

Petőfi Sándor: A régi jó Gvadányi

Kegyelmednek már rég pihen a pennája,
Kegyelmednek régen megnyílt a sír szája,
Hol békességgel a föltámadást várja,
De még most is kedves nekem a munkája.

Nincs abban sok cifra poétai szépség,
De vagyon annál több igaz magyar épség,
S nagy mértékben aztat bélyegzi elmésség,
Azért is olvasni lelki gyönyörűség.

Sok számos poéta vagyon mostanában,
Fogyasztják a tintát nagy Magyarországban
Sokan, de nem írnak úgy, mint hajdanában
A kegyelmetek régi jó világában.

szozattovabbacikkhez

Leiningen-Westerburg Károly levele – feleségének

Arad, 1849. október 5.

Egyetlen, utolsó leheletemig hőn szeretett Elizám!

    A kocka eldobatott, és e földön már csak néhány órám maradt, hogy magam e keserű lépésre előkészíthessem. A halál nem érintene olyan kegyetlenül, ha egyedül állanék, de a reád, hűséges Elizám és gyermekeimre való gondolás fájdalmasan érinti lelkemet.

    E csapás nem talált készületlenül, azt hiszem, mindenre elkészültem, és mégis e pillanatban szívem fájdalmasan összeszorul, ha arra gondolok, hogy téged, legdrágábbamat, örökre elveszítelek. Nem! nem örökre, mert szent az a hitem, hogy a földi életre egy szebb, jobb következik. Lelkem mindig körötted lebeg, mert a lelkek hazája mindenütt ott van, ahova Isten hatalma elér. E pillanatban, mikor minden földi dolog mulandósága előttem áll, és múltam lelki szemeim elé tárul, s az emlékek mintegy megrohannak, a válást oly nehézzé teszik.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi János: A magyar népdalok [III. rész]

népimotBetévén lábainkat az európai művelődés küszöbén, a keresztyén vallás, főleg a deák nyelv fölvételével, szükségképp változott a nemzet szelleme. A hős kor, melynek szent tárgyai egészben bírták még elfoglalni a kedélyeket, most már tünedezni kezd, mert az egészre vitt nemzet megoszlik maga közt, hite miatt verseng, s egymás kiirtására törekszik a két fél. A régi vallás papjai, kik után a dandárok énekeltek, most az új isten tiszteletében elvonulnak a néptől zárdai magányba, s legföljebb is törvényeket sürgetnek alkotni, melyek tiltsák a régi vallás mellett buzgó énekek zengését. Az ösztönné lett vallásos érzelem pedig nem olyan könnyen kiirtható; a régi hit emberei, tudván miképp juthatni legbiztosabban a nép szívéhez, emelvényekre állnak, s versekben izgatnak az új hit ellen1. De az új hit igazságai sokkal erősebb gyökeret vertek már Európa népeiben, mint hogy nélküle oly erős nemezt is, minőnek a magyart hinnünk kell, idegen létére megállhasson közöttök, azért országosan kelle gondoskodni pártolásáról, és megszületék András király végzése szittya istentisztelet és képek ellen2, azután szent László alatt a szabolcsi zsinaté, mely tiltja, hogy valaki kutat, források, szobrok (?) (lapides) előtt és fák alatt tegyen áldozatot3.

szozattovabbacikkhez

Volly István: Nagyszalontai köszöntő

Ünnepeinken és egyéb alkalmakkor köszöntsünk népi köszöntővel! Ha kedves vendég érkezik a körünkbe, nyújtsunk át néki virág és szónoklat helyett egy ügyes, színes népi köszöntőéneket. Virágillatnál is kedvesebb, mikor a „dal édes méze” árad az ajkakról a felköszöntött felé… Erzsébetek, Katalinok, vagy Jánosok, Jóskák stb. névnapja közeledtével köszöntse fel őket is – mindnyájunk nevében – az éneke köszöntő-csoport.
A köszöntő mindig kedves, szívesen hallgatott népijáték, mert mindenkinek jól esik a jókívánság. „A jókívánság sohsem késő! – mondja a közmondás. Tehát köszöntővel bármikor kezdhetjük a „műsort”, csak a befejező verset kell valahogy így alakítani:

Annyi áldás szálljon
Mindnyájunk fejére!

„Mindnyájunk” éneklése helyett szóval bemondható még az ilyenféle rögtönzés is: „Vendégeink”, „Kedves közönségünk” fejére!

A köszöntő-csapat szervezkedjék a maga erejéből. Legyenek mind egyforma magasak, de beállhat közéjük egy „kicsi főköszöntő” is, akin éppen a kicsinysége miatt mosolyog majd mindenki. Ünneplő, lehetőleg magyaros ruhát és különféle díszítő jelvényeket ölthetnek. A kézben szalaggal díszített botot tartanak.

szozattovabbacikkhez

Harsányi Lajos: A magyar úr

Keletről jöttek sok-sípú pogányok.
Nyugatról a palástos császár intett.
Összevillant a két gyilkos tekintet.
A magyar állt. Kezében buzogányok.

Szívében Ázsia aludta álmát.
Ind nyugalom és mesebeli kincsek.
De egyre jobban rázta a kilincset
Nyugat felől a hit, kultúra, zárdák.

Nem volt miattuk békéje örökre.
Melyikre menjen? Németre? Törökre?
Ki menti ki a rettentő zavarból?

S török bocskorban kúrjogott veszetten,
Vagy lakk-topánban illegett esetlen.
De mindkettőben borús volt: magyar volt!

Sziráki Medárd ferences szerzetesnövendék, honvédgyalogos

Született Jászladányban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1824. évi december 19-én.  Iskoláit Szolnokon végezte; s mint költészeti osztályt végzett tanuló 1844-ik évben a legszentebb Üdvözítőről címzett Szent Ferenc rend szerzetes tartomány papjelöltjei közé vétetett fel és a próbaév eltelte után a bölcsészeti tanfolyamot Szolnokon végezte.  Honnét 1847-ik évben a gyöngyösi szerzetházba rendeltetett a hittani tanfolyamra, hol 1848. évi december hóban, mint Il. éves hittanhallgató a szerzetes öltönyt letéve, Egerbe utazott és ott az 50. önkéntes H u n y ad i gyalog honvédzászlóaljba iratkozott. Ezután rövid egy hó alatt a fegyverforgatásban és egyéb katonai teendőkben begyakoroltatván, Erdélybe küldetett Bem tábornagy hadseregéhez és itt részt vett 1849, március 10- én a Medgyes, március 12-én a Vöröstorony, majd március 19-én a Szeben és Brassó között levő fekete halomnál Puchner osztrák hadvezér elleni csatákban, továbbá Károlyfehérvár és Déva ostrománál.

Bíró László: Üzenet

Tábortűz fénye villan át az éjen,
Csak a csillagok vigyáznak reám.
A tábor alszik, - ma éjjel én virrasztok,
Imádkozzál a fiadért, Anyám!

A Visztulán túl a halál áll őrt
És számlálgatja fiad lépteit.
A méla hold ezüsttel hinti be
A fegyvergúlák bajonettjeit.

Fáradt vagyok s még oly soká virrad,
Halk sóhaj kél a néma Visztulán…
Ki tudja, holnap tán halott leszek,
Imádkozzál a fiadért, Anyám!

                          1916.

Harsányi Lajos: Eltűnt katonához

Ha meghaltál, akkor már jó helyen vagy.

A csillagok között felvillant karcsú alakod,
Megzörgetted a túlvilági, titkos ablakot
S kinyílt a nagy Kapu. Az angyalok tolongtak,
Kitűzték hirtelen mind-mind a lobogókat,
Ezüstös szőnyeget terítettek eléd,
Körülzsibongott a sok mennyei cseléd
S az Arkangyal eléd jött. Harsogtak a kürtök
S te, kit a föld e szörnyű harcba küldött,
Mint győzelmes futó a célt elérve
Borultál boldogan Isten elébe.

Ha meghaltál, akkor már jó helyen vagy.

De hogyha élsz, oh, hol vagy, merre élsz?
Hová sodort a vad fekete szél?
Kénfényű bánya sorvasztja-e csontod?

szozattovabbacikkhez

Özv. Pósa Lajosné: Virágos sír

Látod-e a csillagokból
Édes uram párom?
Tarka virág illatozik
Síri nyoszolyádon.

Patakparti kék nefelejcs
Kékellik most rajta…
Emlékszel-e hány bokrétát
Fűztünk abból dalba?

Köröskörül be van szegve
Fehér százszorszéppel,
Így zártad be kis világod,
Lelkedbe mesével.

Az az ezüst, aranyszárnyú
Lepke száll most rája,
Amelyiket te kergettél
Szép Tündérországba.

szozattovabbacikkhez

A huszárattak és a kettes huszárok tiszteseinek hőstettei a Kárpátokban, az I. világháborúban

huszarok 650x435Huszárok, huszárok, nyalka szép legények! A lelkem is örül, ha reátok nézek! Kinek ne jutna eszébe ez az ódon vers, amelyet mindannyiszor elmondottunk, valahányszor huszárok vonultak el előttünk. A huszár az igazi magyar katona. Ebben a háborúban is olyan ördöngösen harcoltak, hogy a megszeppent muszkák a lobogó mentéről négykezű vörös ördögöknek nevezték őket. A felderítő szolgálatban, a rajtaütésnél a legkiválóbb erő a huszárság. Volt ugyan egy idő a kárpáti téli csata, mikor a lovasság nem tudott érvényesülni, de a tavaszi támadó hadjáratban ugyan megint kivirult a huszárdicsőség. Az oroszok vagy megfutnak, vagy megadják magukat, ha huszárattak fenyegeti őket.

szozattovabbacikkhez

Endrődi Béla: Hazatért harcosok éneke, Farkas Imre: Haláltánc, Gács Demeter: A térkép, Káldi József: Katona fohásza, Lampérth Géza: János huszár baja

Endrődi Béla:

Hazatért harcosok éneke

– A 4. hadtest katonáinak ajánlva –

Elomló, fátyolos köd leng a nagy Dunán
És ölelkezve ringnak a suttogó habok,
A Gellérthegy lebámul s a halk, sötét vízen
Elandalodva lát sugárt és csillagot.
Ezer kis lámpa-szem villan föl hirtelen
Vidáman széttekintve a halvány őszi esten…
– Gyönyörűség merengni bűbájos képeden
Óh Budapest, szépséges Budapestem!

Ragyogó városom! Te fiatal, csodás,
Ahányszor újra látlak: a szívem fölremeg,
Bájos vagy, csodaszép vagy, amint szerelmesen
Az álmodó Budát magadhoz öleled.
Átnyújtod karjaid a zsongó víz felett
S fehér kis házaiddal lágyan lankadva, resten
A távoli hegyekhez halkan hozzásimulsz,
Óh Budapest, gyönyörű Budapestem!

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf