Szabó Kálmán: Csöngettyű és kolomp a kecskeméti pásztorság kezén [II. rész]

    A harang és csöngettyű használata

Csikóra való csöngettyűk    1. Lovaknál:

    A Duna-Tiszaközén ménesben, lóra sohasem tettek csöngettyűt, csak a kolompnak nagyobb formáját, a harangot. Leginkább öreg, meddő kancát választanak ki, amely nem szalad előre úgy, a ménes közepén tartózkodik és harangja szavával összetartja. Sokat ért egy ilyen jó vezető harangos ló a ménesben, mert sok fáradságtól mentette meg a pásztort. Ménesben egy vagy két ilyen vezető harangos lovon kívül, csak kivételesen tettek még harangot vagy kolompot kószálóra, vagy bitangolóra. (Már itt megemlíthetjük, hogy ménre, bikára, kosra sohasem tettek, sem kolompot, sem csengőt. Ezek csak szépirodalmi íróink tévedései. L. Jókai: Sárga rózsa.)

szozattovabbacikkhez

Batizi András: Krisztus feltámadásáról

Krisztus feltámada!
Nekünk örömet ada,
Vére reánk árada,
Haszna rajtunk marada.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!

Krisztus megholt bűnünkért,
Feltámadott életünkért,
Mi vigasztalásunkért.
Mi igazolásunkért.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!

Krisztus kínja érdemünk,
Szent halála váltságunk,
Vére ártatlanságunk,
És felkölte vígságunk.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!

szozattovabbacikkhez

 

Szenczi Molnár Albert: 23. zsoltár

Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom;
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
Egy szép kies folyóvízre legeltet.
Lelkemet megnyugotja szent nevében,
És vezéri engem igaz ösvényében.

Ha az halál árnyékában járnék is,
De nem félnék még ő sötét völgyén is:
Mert mindenütt te jelen vagy én velem;
Vessződ és botod megvigasztal engem,
És nékem az én ellenségeim ellen
Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.

Az én fejemet megkened olajjal,
És engemet itatsz teljes pohárral,
Jóvoltod, kegyességed környűlvészen,
És követ engem egész életemben.
Az Úr énnékem megengedi nyilván,
Hogy mind éltiglen lakjam házában.

Csanádi Albert: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.

szozattovabbacikkhez

Mikszáth Kálmán: A rehabilitált város

Korpona városa kettőrül volt híres eddig: a borárul, melyet font számra árulnak télen, ha befagy, és egyik követjéről (még a pozsonyi diéták idejében), aki a »Halljuk, halljuk«-ra olyasvalamit felelt magyarul, ami a női olvasókra nézve latinul van.

    Pedig hát történt ott egyéb is; mikor Bercsényi Miklós uram a bányavárosok felé közelednék, a korponai bíró, Krametz Mihály uram őkegyelme, ahelyett, hogy ellenszegült volna a vitéz generálisnak, eleibe méne a városi magisztrátus élén s két fehér ruhába öltözött deli szűz bíbor vánkoson vitte a város kulcsait.

    Régi praxis volt ez Korponán. A városi árvaleány gyerekekből a tanács neveltette a csinos ábrázatúakat politikai célokra.

    Mert a város alá sűrűn kalandozó basák és bégek becsületes, jámbor férfiak valának, akik rendszerint azt mondták ilyenkor:

    - Vigyétek a kulcsaitokat a pokolba! Hanem a lányokat majd csak én viszem el a mennyországomba.

szozattovabbacikkhez

Petőfi Sándor: Szent sír

Messze, messze, messze,
Honnan a madár jő
Tavasz kezdetével,
Messze, messze, messze,
Hova a madár megy
Hűvös, ködös ősszel.

Messze tengerparton
Áll a szent sír, a zöld
Tenger sárga partján;
Vadbokor fölötte,
Rá sötét fátyolként
Árnyékot boritván.

E vadbokron kívül
Nem gyászolja senki
A dicső halottat,
Ki a zajos élet
Lejártával itt most
Század óta hallgat.

szozattovabbacikkhez

Tompa Mihály: A fogoly

- 1702 -


Rákóczit most viszik
Át a Rábca hidján,
Szerencse megcsalá,
Benne igen bizván.
Tele van a hídfő
Bámész sokasággal:
A nép, nagyok estén
Bámulni nem átall.

Ki volt ekkoráig?
S mi történik véle?
Ahány ember: a szó
S jóslat annyiféle.
Nem cserélne senki
Most a büszke úrral;
Egy meghitt pillantást
Száz szem visszaútal.

szozattovabbacikkhez

Vargha Gyula: Rákóczi temetése

- Történeti kép -

Ezernyi szép csillagtól ég
A menny kék sátora,
Hullámit lágyan rengeti
Az alvó Mármora;
Egy gálya úszik csöndesen
A tengeren tova.

Vitorla jó széltől dagad
Az evező pihen,
A gályarab, mint kődarab
Ül némán, hidegen…
Közepén feketébe vont
Koporsó, dísztelen.

Ott Csáky és Mikes s nehány
A bujdosók közül,
Koporsó mellett komoran
Födetlen fejjel ül,
S fejdelmökért titkon kezök
Egy-egy könnyet törül.

szozattovabbacikkhez

 

Vizsolyi Miklós: Rodostói emlék

A kikelet nevét a földre írta,
Azt olvasá az ujjongó pacsirta.
Fehér virág rajzott a hársfagallyon,
Megszállt a mámor, hogy vágyat sugalljon.
A kis Zsuzsi – nálunk ez volt a kezdet –
Egy ismerős virágénekbe kezdett
S az ajkáról elszállt pacsirta népe
Fészket rakott a szívem közepébe.

„Zsuzsika – szóltam – óh, te kétszer árva,
Borulj reám, a két karom kitárva,
A fájdalom, a bánat összejöttek –
Egymásra leltünk, óh, mi száműzöttek.
Ahova lépsz, ott egykor kincset ásnak,
Hiába jő szele a hervadásnak:
Minden fűszálon, minden kis haraszton
A te szerelmed emlékét marasztom.”

szozattovabbacikkhez

József Attila: A csodaszarvas

Ükös ükünk, ősök őse,
ázsiai puszták hőse,
vágyat nevelt csodavadra,
szarvast űzött napnyugatra.

Űztön űzte kis sereggel,
éjten éjjel, reges reggel,
át az éren, át az áron,
fegyveres népű határon.
Csodaállat, csak elillant,
lombokon át, ha megcsillant.
Csak a nyomát hagyta minden
füves földön, fájó szívben.

Az az előd nem volt boldog.
Nem boldogok az utódok.
Az ős haza odaveszett,
de a vágy nem emlékezet.

szozattovabbacikkhez

 

Névtelen íródeákok: Báthory Zsigmondról

Másik Polycrates valál szerencsével,
De nem tudál élni vélle s az idővel;
Addig főzéd étked: hopp itt, hopp ott levél –
Két helt haltál belé, hol testtel, hol szívvel.

Lesz vala határunk, ha tudsz vélle élni,
Mons Haemus Dunán túl, tudna erről szólni,
De már vélled együtt – ezt merjük mondani,
A mit elmulattál, nem fogjuk elérni.

De nagyobbat mondok s azzal rekesztem bé:
Még feles ármáda sem hathata úgy bé,
Mint te egy szál karddal vágtál vala jól bé;
De addig lől ki s bé – más fűte neked bé.

Hiador (Jámbor Pál): Kossuth

Háromszáz évig várt rád nemzeted –
Nem rég jövél s több század életed.
Atyád a nép volt, nevelőd a vész,
Vész karja a legjobb baráti kéz.
Véres pallos függ álmaid felett,
De egy nemzet, ki őrzi éltedet.
Szónok, kitől a zsarnok vére fagy,
Rákóczi égből kitört lelke vagy.
Hullám, mit a vértenger felvetett,
Hogy elmerítsd vagy vidd fel népedet.

Mi a szabadság? Isten szép ege
S lelked e kinyílt égnek gyermeke.
Börtönbe láttad első sugarát,
Rabtársul ott találtad a hazát.
S e két rabtestvér szenvedése nagy –
Sok százados fájdalmak ajka vagy,
Szellő, patak, villám, tenger, vihar,
Hogy sír a lélek, sír rá a magyar.

szozattovabbacikkhez

 

Gárdonyi Géza: Kossuth Lajos neve

Tudjátok-e, mi a Kossuth Lajos neve?
Istenszó. A magyar nemzethez szólt vele.
Annyit tesz: szabadság! - S láttad a szent vihart,
amelyben villámlott százezer hősi kard,
s ágyúkkal mennydörgött az Isten haragja,
úgy hogy a földgolyó reszketett alatta.

Tudjátok-e, mi a Kossuth Lajos neve?
Fényes, drága zászló, örökszent ereklye.
Pirosra van festve apáink vérével,
zöldre meghímezve reményünk selymével,
s ami rajta fehér, az a becsületünk,
és a becsületünk, az a mi életünk.

S tudjátok-e, mi a Kossuth Lajos neve?
A magyar nemzetnek szabadságlevele.
A saját kezével írta Isten abba,
hogy még sok ezer év szálljon a magyarra,
s láncot ne merjenek tenni a nyakára.
Mert a mi hazánk a szabadság hazája.

1891

Gyóni (Áchim) Géza: A magyar ifjakhoz

Ne mondjátok ti a »Kossuth fiának«
Fennen kérkedve, büszke magatok!
Hálát is néki, jó »Kossuth apánknak«.
Méltatlan ajkkal, óh, ne adjatok.
Szellemidézni nagy koporsójához
Áhító szívvel jártunk el csupán -
Óh, sérti most, mit szívetek elé hoz;
Csinált virág a honfi könny után.

Ha annyi láng hevíti majd a lelket,
Amennyi láng az ő szívében élt,
Ha majd az árral nagy tusára keltek
Ez árva honnak szent szerelmeért,
Ha porrá égett kebletek tüzében
Mind, mind az ő, az Eszme ellene -
Szabad ajkakról szent imádságképpen
Akkor hangozzék a Kossuth neve!

szozattovabbacikkhez

 

Pósa Lajos: Kossuth Lajos emléke

Kossuth Lajos sírja:
Szabadság oltára,
Onnan száll föl a magyarnak
Legszebb imádsága.

Kossuth Lajos lelke:
Örök csillag fénye,
Bölcsőnek is ringatója,
Sírnak is reménye.

1896

Kossuth1848

Szabó Géza: Ezer éves…

Ezer éves a magyarnak a hazája,
Még sincs benne biztos helye s jó tanyája!
Még sincs benne nagy öröme, büszkesége;
Sírba szállott régi, híres dicsősége.

Igaz ugyan: művelődünk, okosodunk…
Volt Széchenyink, volt Deákunk, volt Kossuthunk.
Hej! csak, bár csak Kossuth Lajos apánk élne!
A magyar a fél világtól ma se félne!

Mik vagyunk most?...Átokverte szolga népek…
Akiket a „visszavonás” átka tépnek!
Akiket a „pártoskodás” bűne szaggat…
Óh, ez engem egyre búsít, nagyon aggaszt!

Csak cifraság s mulatság kell a magyarnak,
Oda se néz szenvedésnek, búnak s bajnak…
„Búzatermés”?... Már előre el van adva…
És az árát a korcsmáros zsebre rakta.

szozattovabbacikkhez

 

Garay János: Magyarország 1848-ban

Megint független és szabad vagy
Oh én imádott szép hazám!
Hol, hol van a szó, hol van a dal,
Hogy elzenghesse igazán,
Hogy független és szabad vagy, én hazám.

Hadd csókolom, hadd csókolom le
Szent kezedről a sebet,
Mit százados békók ütöttek,
Hadd csókolom meg a helyet,
Míg kezeden, míg lábadon nem heged.

Vérző szívednek nyílt sebébe
Engedd, tegyem be ujjamat,
Hogy feltámadásodban higyjem
Saját feltámadásomat.
Hogy a mit látok, nem álom, nem ámulat.

szozattovabbacikkhez

Kozma Andor: A szabadság napja

– Március 15. –

Vitéz leszen a gyáva: hős a bátor;
Nagy dolgok napja március idusa!
Ledől az első, büszke imperátor
S kel vére magván óriás tusa.
Philippinél megnyíl a harci sátor
S egy árny előtt a harcok Brutusa
Mint rémmesével altatott gyerek
Az álma láttán, – gyöngén megremeg.

És veszve van, aki reménye-törve
Csüggedt kebellel nagy merénybe kezd,
Az egykor Caesar vére mosta tőrre
Várt íme Brutus dúlt szíve ereszt.
S hogy lenne magy tanulság mindörökre,
Clió könyvébe följegyezte ezt:
A zsarnokvére, embervér csupán
S nem kelhet áldás – gyilkolás után.

szozattovabbacikkhez

 

Molter Károly: Emlékezés a szabadság vértanúira

Marosvásárhely népe, a református kollégium és az összes iskolák ifjúsága a megszállás huszonkét esztendős kényszerszünetével, évtizedek óta zarándokol a nagy napokon ide, a székely vértanúk sírjához. Ennek az oka az, hogy 1854. március tizedikén a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék kötél általi halállal büntette Török János ref. főiskolai tanárt, Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost és Gálfi Mihály volt szolgabírót az osztrák elnyomás és önkényuralom elleni, csírájában elfojtott összeesküvésükért. A sejtrendszerben felépített székelyföldi, nemzeti összeesküvést az akkor Észak-Amerikában időző nagy Kossuth Lajosnak egy nem egészen tisztázott szerepű forradalmi ügynöke, Makk ezredes és egy jóhiszemű, Ruzicska nevű emisszárius készítette elő; azonban egy-két aljas jellem, két áruló meghiúsította a függetlenség titkos mozgalmát, följelentette a vezetőket és hóhérkézre juttatta őket.

szozattovabbacikkhez

 

Pósa Lajos: Március tizenötödikén

Ne húzd a búsat, te fekete cigány!
Hegedűd ne sírjon!
Örömdal zengjen ma a hazán keresztül,
Hegyen, völgyön, síkon!
Úgy is olyan ritkán örülhet a magyar,
Mindig oly szomorú, gyászos a nótája:
Húzd a legvígabbat, áldjon meg az Isten,
Akitől kivirít kedvünk rózsafája!

Micsoda nóta ez, te fekete cigány!
Húrodat mi lelte?
Úgy szól a hegedűd, akár a sípláda:
Nincsen magyar lelke!
Húzd el a Rákóczi gyújtó muzsikáját,
Akitől szívünknek fellobog a lángja!
Húzd a Talpra magyart, áldjon meg az Isten,
Akitől lehullott a szabadság lánca!


1896

Reményik Sándor: Erdélyi március

Egy tizenötös szám. És március:
Az első tavasz-hónap közepe.
Kimondottam így egyszerűn,
Ne féljetek, ne féljen senkise.

Ne féljetek: nem tüzesednek át
Halk hangolás után a vers-sorok,
Nem temetni és nem lázítani,
Csupán figyelmeztetni akarok.

Oly csendben nő a versem, mint a fű,
Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán:
Nem szavalok, - szavaltunk eleget,
- Nagyon sokat - március idusán.

Volt egy tanítóm akkor, - igazi,
Nagy nevelő, - gyökérig leható.
Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap,
Ha munkát s imát összefoglaló.

szozattovabbacikkhez

Kruppai Kájus János áldozópap, honvédvadász

Született 1827-bcn Vácon, Pest megyében, jómódú iparos polgári szülőktől. Elemi és a gimnáziumi hat alsó osztályát Vácon végezte s 1844-ben a Szent Ferenc-rendbe lépett; a hittan tanfolyamot a gyöngyösi szerzetházban végezte 1848-ban; 1850-ben pappá szentelteti; meghalt Szegeden 1881-ben 54 éves korában.

Gyóni Géza: Dögmadarak

Dögmadarak, hova szálltok?
Korai még vijjogástok.
Nem hulla még, ami fekszik, -
Sok sebével bárhogy festik.
Megrázkódik s lecsap rátok -
Dögmadarak, hova szálltok?

Egész világ kit széttépne:
Övig vérben Árpád népe.
Tucatra jár már az ellen -
Eggyel többtől meg nem retten.
Nem kripta még a Kárpátok -
Dögmadarak, hova szálltok?

Magyar homlok verítéke
Jó volna már terítékre.
Hősök vérén ami érett,
A gyümölcsöt leszednétek.
Így csinált már az apátok -
Dögmadarak, hova szálltok?

szozattovabbacikkhez

Gyökössy Endre: VIII. zsoltár

Rab-magyar éneke a jövendőért.

Uram, ha már az én fohászom gyenge,
Mint a kicsorbult lomra vetett penge,
Magyar csecsszopók sírását Te halljad,
Az erősítse bosszuló hatalmad.

Ha Te formáltad a földet, eget,
Határt a holdnak Te kezed szegett,
Ha Te szavadra csillag gyúl az égen:
Parancsold vissza poklos ellenségem.

Ha nem magamért: bűnös magyarért,
A jövendőért: apró fiamért,
Ki ártatlan, mint ma született bárány.

Ripők rabtartóm kapujában állva
Ragyogjon föl – úgy rogyjak a halálba –
A szabadítást hirdető szivárvány!

1920

Havas István: A tarpataki völgyben

Zúg a viharok titkos orgonája?
Vagy tán a vizek hegyi dala ez,
Mit felidéz a milljó csepp halála,
Amint a sziklán porrá töredez?

Vagy óriások zúgnak a magasban,
Vasláncra verve, mint gályarabok,
S ők harsognak a völgybe szakadatlan
Örök szenvedést, vad kárhozatot?

…Te búcsúzol csak itten, Tarpatak,
Elhagyva bölcsőd’, apai földed”,
A fellegtartó vén kőszálakat.

Fájdalmad zengik részvevőn a völgyek,
Veled sikongva és visszhangot adva,
Mint a Szent István – dóm magyar harangja.

1920

Novák Kálmán: Harc után

A lelkem sír, a szívem vérzik
A gyász miatt, mely téged ért Hazám!
Száz sebből vérzik drága tested,
Csillagtalan, borús az ég feletted,
A hosszú, véres, vesztett harc után…
…Tested kívánják béres, szolga népek,
Temetni vágynak hosszú „Ezerévet”,
Gőggel hiszik, hogy itt az idő végre,
Hogy álarcot, leplet félretéve
Tort üljenek az olcsó konc felett…
- Szabadságért kiált a tébolyult tömeg,
S nem veszik észre, hogy kezükre most raknak,
Szabadságot ölő, fojtó bilincseket!
Ébredjetek és tisztán lássatok,
Ti szolgaságban szenvedő rabok!
Vagy tán vaksággal vert meg benneteket az Isten,
Hogy tovább is jármot hordatok…
Szemfényvesztők, kik a gyűlölséget
Kaján örömmel oltanák lelkünkbe,
Együtt kergessük, űzzük őket el,
Hogy béke térjen vissza szíveinkbe…

szozattovabbacikkhez

Gyökössy Endre: Elszakított folyók éneke

Zúg a Vág a hegyek alatt:
— Az én szívem magyar maradt,
Vágtatok a Dunai fele
S ujjongással omlok bele.
Prága engem sose látott,
Nem ismerek cseh-szlovákot;
Magyar és tót az én népem,
Ezer évig értük éltem.
Hűtlenséget tőlem mér várnak?
Igazságot Magyarországnak!

Az Al-Duna zúgva halad:
— Itt a Balkán lábam alatt
Most hiába kúszott fölém,
Meg nem él a Bánat ölén;
Boldog Bácska népét, földjét
A magyarok örökölték.
S a pogánytól Európát
Itt védték tíz századon át.
Hullt vérükért csak egyet várnak:
Igazságot Magyarországnak!

szozattovabbacikkhez

 

Csizmadia Sándor költő, újságíró

Csizmadia secretario estado agricultura hungría outlawsdiary02tormuoftA régi rendi társadalmunknak volt egy nagy képessége: mindenkit befogadott, mihelyt kitűnt: karral, ésszel vagy ügyességgel. A szocialista agitátor Csizmadia Sándor, „a legrosszabb emlékű magyar költő”, újságírót és politikust ma már gyakorlatilag elfeledte az utókor, jobbára az     irodalomtörténészek is csak az Ady Endrével folytatott, Csizmadia részéről gyűlölettel teli és személyeskedő hangoktól sem mentes vitára emlékeznek, aki Ady líráját „burzsoá költészetnek, értelmetlen költészetnek, káros költészetnek bélyegzi”. Az Ady elleni általános irodalmi hajsza legrosszabb ízű szólamát is ő szólaltatta meg: a baloldalt akarta elidegeníteni az egyre radikálisabb Adytól. Ady és Csizmadia költészete körül 1909-ben folyt vita a Népszava hasábjain. Ebben Rákosi Jenő Ady és a Holnaposok elleni sajtóhadjáratával egyidőben balról támadja Adyt és a modern költők irányzatát; „nyafogó irányzatnak, tébolyda-költészetnek nevezi művészetüket, és a szociáldemokrata pártvezetőség szemére veti, hogy „kávéházi kapcsolatok” következtében mégis e költőket pártfogolja „saját táborunk” költőivel szemben. Maga Ady Endre csupán „Küldöm a frigyládát” című versével reagál a vitára.

szozattovabbacikkhez

Kiss Benedek: Sötétlik Világos


– Petőfi lázálma az eljövendőről –

Március tizenöt –
ezer a gumibot.
Ezer a gumibot –
március tizenöt.

Mit is akartam én,
Én: csenevész kölyök?
Ezer a gumibot –
március tizenöt.

Lehetne április –
gumibot akkor is.
Május vagy december –
mi ember az Ember?

S Október is jövend:
kettő is! Egyike
öli a másikat –
iga lett, nem Ige.

*
Március tizenöt –
ezer a gumibot.
Nyögnek a temetők –
mélyükben hánytorog
hány csenevész kölyök.

Március tizenöt –
Zászlódísz a város.
Világlik a sötét.
Sötétlik Világos.

1986.

A székely vértanúk emlékoszlopának felirata*

Bágyi Török János 47, Martonosi Gálffi Mihály 37,
Nagyváradi Horváth Károly 25 éves korukban magyar-
ország alkotmányos szabadságáért Marosvásárhelyt,
1854. március 10-én együtt kivégzett székely vérta-
núk emlékének szentelte a kegyeletes nemzedék.

Szent hely ez, oh vándor! egy nemzet tette e jelt itt
Leghűbb gyermekei végzetes sírja fölé.
Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:
Ezt hitték, vallák s haltak érette híven.
Törvényes, szabad és független nemzeti állás
Intő szobra legyen, honfi, e drága jel itt!

/*/ Írta Koncz József ref. koll. tanár, Marosvásárhely.


250px Székelyvértanúk1

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf