Czipott György: Augusztussirató

1

Rezeg fürtös, vajsárga fény.
Cserépgerincen piperkőc szarka
karmon szökdell, sután.
Iramul, káromlást csereg.
Kábán terül a délután.
Ház súlyatlan úszik, mereng,
csöndet tócsáll két rézsút sarka.
Horgonya cingár remény.

Fohász karistol kotorék eget,
sűrűdik, varjúlomposan repül,
kozmás siratót kántálva károg.
Kincstérképkaviccsá dermed idő.
Csillagvér fönn fátylon szivárog,
homokkámáll, korhad a kő.
Édenkert kócos diófává lényegül,
férges burkokba vajúdik életet.

szozattovabbacikkhez

Nagy László: A város címere

Mert a méhek a húsra dongnak
s döglegyek dörmögve a szőlőt eszik:
eljön a fekete katona.

nyáriviharMert a rikító polyvák alatt,
patinás kupolák alatt is
kan-kofa támadt annyi,
hogy röhög a föld
s mert a kofákra hallgat a sors is:
eljön a fekete katona.

Mert a fekete vitorla
már a Balatonnak nagyon hiányzik,
s hegyek és fenyvesek
fehér holtakért, holtak szagáért
süvöltve zsolozsmáznak,
mert e megőrlő Bakonynak
bujdosó szerelmünk sose elég:
eljön a fekete katona.

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Önmagamhoz

Hozzám simult a kislányom:
„Mondja csak, édes apukám,
mindegyikünkhöz írt már verset,
magához mért nem írt csupán?”

Elmosolyodtam s eltűnődtem…
Magamhoz írjak? Kis bohó!
Olyan ez, mintha azt kérdeznéd:
mért nem az égre hull a hó?

Mért nem süt a nap önmagára
és mindig másra mért ragyog?
Nézz föl… mind egymásra szitálnak
ezüstpört fönn a csillagok!

Mi vagyok én?… Egy régi lámpa.
Nehezen pislog, fénye gyér,
de látod, látod, kis leánykám,
a szívetekig még elér!

Erdélyi János: Vörösmarty halálakor

Csak azt lássam-e, hogy a magyar költőnek
Ha élni küzdelem, meghalni szerencse,
Hogy akkor adózunk díjjal a dicsőnek,
Midőn kivirult már sírja nefelejcse?

Csak azt lássam-e, hogy az első fájdalom
Birja fölhevítni fagyos kebelünket;
Hogy egy szemfödél az országos jutalom;
S csak a végtisztesség rázhat fel bennünket? -

Tán nincs is erőnk az élőnek örűlni?
Lám az életből mily szépen kitanultunk!
S jövünk a nagy ember sírján lelkesülni.
Midőn érzelminkkel már-már elavultunk!

Mit jártok ott búval, panaszos kebellel
Ti, kiket nem illet a férfias bánat.
Menjetek feküdni és kelni korán fel:
Szép a napkelet is, nemcsak a napszállat.

szozattovabbacikkhez

Lendvai István: Zrínyi

Zord éjszakáimon, mikor csillagtalan
sötétlik a magános Vár, s a mély Tabán,
konok társalkodóm a szurokhajú Bán.

Beszédünk szörnyű. Hallgatásunk nagy, nehéz.
Szemünkben láz. Szavunkban átok, őrület.
S tanácstalan talál az ólmos szürkület.

A költő sírdogál, a bán káromkodik.
Húrja dermedt a lant, marokba tört a kard.
És minden szolganép bánthatja a magyart.

Pilinszky János: Utószó

                    Pierre Emmanuelnek

Emlékszel még? Az arcokon.
Emlékszel még? Az üres árok.
Emlékszel még? Csorog alá.
Emlékszel még? A napon állok.

A Paris Journalt olvasod.
Tél van azóta, téli éjjel.
Megterítesz a közelemben,
megágyazol a holdsütésben.

Lélegzet nélkül vetkezel
éjszakáján a puszta háznak.
Inged, ruhád leengeded.
Mezítelen sírkő a hátad.

Boldogtalan erejű kép.
Van itt valaki?
                        Éber álom:
ítélet nélkül átkelek
a tükrök mélyén heverő szobákon.

szozattovabbacikkhez

Vörösmarty Mihály: Kisfaludy Károly sírjára

Kisfaludyt ne keresd e keskeny sírban, oh honfi!
S a rövid élet után holtnak örökre ne véld;
Itt csak elomlandó tetemit jelölték ki baráti:
Fenn van időt múló szelleme műveiben.

kisfaludysír

Radnóti Miklós levele – Gyarmati Fanninak

1932. május 5. csütörtök

Mindenségem Drága: ma ünnep van, de bementem az egyetemre, azt hittem, levelet kapok tőled, de nem jött. Jóságom Édes, tegnap este akartam írni neked, de nem tudtam. Egy verset írtam, aztán csak veled voltam kicsi Gyönyörűm, két óráig ébren és beszélgettem veled Drága a huszonhárom évemről. Tudod kicsim, mindig szomorú nekem ez a nap az anyám miatt. Még mindig nem intéztem el ezt. Hagyjuk.
Ági írt tegnap és Anyám a születésnapomra.
Aztán estefelé találkoztam Édes Budayval, ajándékozott nekünk egy metszetet, megköszöntem helyetted is. Egy Faust illusztráció, amit egy német pályázatra csinált. Nagyon szép. Be is kereteztettem.

szozattovabbacikkhez

Dr. Némethy Endre: Kemenesaljai hiedelmek a fölművelés és állattenyésztés köréből

A közölt hiedelmek legnagyobb részben már nem élnek; nem hiszek bennük, de még emlékeznek rájuk. Legkevésbé a földműveléssel kapcsolatos „babonaságokban” hisznek, látszatra meg is vetik az ilyesmit, de azért ha az állat beteg, végső segítségképpen még megpróbálkoznak a

füstöléssel, vagy más csodatevő orvossággal is.

Adataimat Kemeneskápolnán és Vásárosmiskén gyűjtöttem:

„Kisasszon és Nagyasszon” közt vett „óotott” meszet kevertek a „gabnába”, hogy üszögös ne legyen.

„Kisasszon és Nagyasszon” közt „eresztëttik le rostán” a magot, hogy „belë nëssik az üszög”.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi János: A magyar népdalok [IV. rész]

    Tegyünk azonban próbát, s kísértsük meg nyomozni az előttünk fekvő dalokból azoknak idejét s történeti becsét, s velök a népköltészetnek is folytonos keletét s divatát, kezdve a XVI. századon, a mi korunkig. A mennyiben pedig én oklevél- s régiségbúvár nem vagyok, s okoskodásimat csak az itt közlött adatok nyomán fűzhetem, melyek mind mai írásmód szerint jöttek szemeim elé, ki akarom alkudni előre olvasómmal, hogy teljes, hézag nélküli folyamot és bizonyságot ne várjon. Most még mindig a történeti mezőn levén népköltészet körüli vizsgálódásunkban, azon véleménnyel tegyünk újabb lépést, hogy egyik idő átnyújtja emlékeit a másiknak, mert ez a történetek folyamának természete. Már az előbbi korszakból tudunk adatokat, melyek egyformán szólnak a következő időkre. Ilyen nevezetesen mindaz, mit fölebb előadék a népköltészet ép vagy töredék maradványairól.

szozattovabbacikkhez

Lampérth Géza: A toborzók

atoborzóA toborzó vagy verbunkos katona

Az általános hadkötelezettség behozása előtt az harcokban megfogyatkozott seregeket toborzás vagy verbunk (a német »Werbung« szóból) útján egészítették ki, ami tehát a mai sorozást, vizitációt, szemlét helyettesítette. A toborzást vagy az ezredes vagy a vármegye rendezte. Már régebben is szokásban volt, kivált a kurucvilágban, de különösen a franciák ellen viselt háborúk idején jött nagy divatba. Az állandó hadseregről szóló törvény is (1715. évi) úgy rendelkezett, hogy a vármegyékre és városokra kivetett újoncmennyiség verbuválás útján állítódjék elő. A verbuváláshoz elsősorban jóképű, jóhangú öreg huszárok kellettek, azután muzsikaszó, bor és tele bugyelláris.

szozattovabbacikkhez

Volly István: Ősz lakodalmak [A mezőkövesdi gyertyás-tánc*]

Középre áll a menyasszony, hét leány pedig elindul, s körbe táncolja. Mind a hét leány égő gyertyát tart a kezében, a másikban pedig a zsebkendő díszét lengeti. Lassú, komoly a tánc: csárdáslépésekkel mennek előre (sasszé). A hosszú matyószoknyák sok forda (a höndörgő!) szépen reng jobbra-balra…

A kövesdi vásártéren,
Ihajláré, tyuhajla,
Legényvásár lesz a héten,
Rip-rop, ropogós a gerenda!

Két krajcárért adnak egyet,
Ihajláré, csuhajla,
Jaj de olcsó, mégse’ vesznek,
Rip-rop, ropogós a gerenda!

szozattovabbacikkhez

Szávay Gyula: A király

Nyári fák közt, tiszta téren,
Meghajoltan, hófehéren,
Szent aggastyán lépeget.
Gondol rendre, sok mindenre,
S sző tervezve, elmerengve
Boldogító szépeket. –
Gondol erre, gondol arra,
Jó németre, hű magyarra
S míg lelkével diskurál,
Áttekint az úton végig,
Negyvennyolctól – nyolcvannégyig:
A király.

Földalatti szörnyek odva
Küldi rémhírét vihogva
S zúgva sírnak fel a fák;
Könnyben úszó szemek árja
Mind őt nézi, mind azt várja:
Most szakad rá a világ! –
S legenda vet villanó fényt:

szozattovabbacikkhez

Harsányi Lajos: Ferenc, a Szent sétál a zárdakertben

A vad idő kezében véres ostor.
Csapása alatt nyög Kelet, Nyugat.
A szörnyű lárma fellegig ugat.
De zöld holdfényben áll az ős kolostor.

Falain belül béke, nyugalom.
A hűvös cella: égi tartomány.
A folyosón feszület, kék homály
S este gyümölcs és méz az asztalon.

A pulpitusnál, mélán elmerülve,
Egy fráter hajlik ódon hegedűre
És elborong egy Mária-keserven.

Nagyon messze innen a zaj, világ.
A fák alatt – kezében halk virág –
Ferenc, a Szent sétál a zárdakertben.

Berényi László: Petrőczy Kata Szidónia, az első magyar költőnő

250px Petroczy k szLehet, hogy már a legelső költő is nő volt, de az bizonyos, hogy amióta az első dal megszületett, a költők legrajongóbb hívei és legigazibb megértői mindig a nők voltak. Bennük – a nőben és a költőben – születik s adódik tovább az érzés és a szeretetből fakadó szenvedés avatja őket sorstársakká.
    A szenvedés volt az ihletője annak a kéziratos könyvecskének is, amely az első magyar költőnő, «Petrőczy Kata tulajdon kezével írott versei»-t őrizte. A kis könyv az idők viharában elkallódott, de a megmaradt pár verstöredék éppoly híven őrzi a kort, amelyben a költőnő élt, mint írójuk érzékeny lelkét, amelyben a szomorúságok és szenvedések viharai sem tudták kioltani a hit és az érzés öröklámpását.
    «Kiskoromban mindjárt jutottam búra és anyámtól hagyatottan árvaságra», – panaszolja egyik versében a költőnő, akinek atyja, a nyugtalanvérő Petrőczy István – mint a Wesselényi-összeesküvés részese – földönfutóként menekült gyermekével 1670 telén sógorához, Thököly Istvánhoz, Árva várába. A vár eleste után – mint tudjuk – Petrőczy két fiával Erdélybe fut, a nyolcéves Katát pedig keserves hányódás után egy hitbuzgó katolikus nő – Jakussith Imre felesége – veszi magához.

Damjanich János: Emíliámnak vigasztalásul

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.

Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!

Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen Előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.

Ámen.

Arad, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Kapui Ágota: Arad

Golyó süvít a megkötözött létben,
fehér ingeden vöröslő virág,
és torkodon felhorzsolt feketében
még ott nyüszít a lenyelt némaság.
Délceg bitók árnyéka ott feszül,
hol ablakod csak kéttenyérnyi ég,
és szűk huzat surran a résen át,
és vacsorád morzsáit söpri még…

48kivégzettek

szozattovabbacikkhez

Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk

 /Szavalták az aradi vértanúk szobrának leleplezési ünnepélyén/

Szabadságharcunk letűnt napvilága!
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény.
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.

Ki a homályból te ragadtad őket,
Dicssugárt rájuk dicsfényed vetett,
Az eszmény nélkül tespedő erőknek
Te adtad a rajongó ihletet.
S midőn napod már a nagy éjbe dőlt rég
Világosságod bennük tündökölt még
S haláluk is azért volt, hogy mi abban
Azt lássuk, ami benned halhatatlan.

szozattovabbacikkhez

Fazekas Rajmund Szt. Ferenc rendi szerzetes, tábori lelkész

Született 1809. okt. 23-án Bakonybélben Veszprém vármegyében. Mint költészeti osztályt végzett tanuló a legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferencz rendi szerzetes tartomány papjelöltjei közé felvétetett 1825-ik évben; 1832-ik évben áldozó pappá szenteltetvén a gyöngyösi gimnáziumhoz tanárnak neveztetett ki; az 1848. március 15-ike őt a szolnoki gimnáziumban találta.
Az 1849-ik év tavaszán Buttler honvédőrnagy a szolnoki szerzetes házban lévén ebéden, Fazekas Rajmunddal beszélgetésbe bocsátkozott, melynek eredménye az lőn, hogy másnap elhagyva a szerzetházat, a honvédőrnaggyal eltávozott, s valamelyik — előttünk ismeretlen — honvédzászlóaljnál tábori lelkész lett, és e minőségben a világosi fegyverletételig szolgálta zászlóalját és hazáját.
A fegyverletétel után visszament Szolnokra, és 1850-ben a szécsényi szerzetházba rendeltetett az újonc szerzetes papnövendékek latin nyelv tanárává, hol 1852. évi január hó 31-én meghalt 43 éves korában.

Szilassy István tartalékos hadapród, valamint három közhuszár hőstette az I. világháborúban.

nagyezüstA nemet császár, a Vilmos nevet viselő 7-es számú huszárezred, amely a háború kitörése óta megszakítás nélkül a tűzvonal legelején harcolt, csaknem minden heten új meg új bravúrokkal szaporította hőstetteit. Néhány érdekes eset kivetkezik alább. Mind apróság, de annál jellemzőbb Szilassy István tartalékos hadapród 1915. augusztus 31-en, mint egy hírszerző járőr parancsnoka, azt az utasítást kapta, hogy Kolojovtol hatoljon előre Szcuroviceig, derítse fel az első kozák hadosztály menetvonalat es lovagoljon el a Styr folyóig. Állandóan kozák járőrökkel verekedve, sűrű erdős területen nyomult előre egy vadászházig.

szozattovabbacikkhez

Benedikt Ilus: Az ördög hegedül…

A halott levelek fölött
Apró vörös ördögök ülnek
S az ősznek elvirult, esős
Álmokról nótát hegedülnek…

Az édes meleg régi kert
Méltóságos… fakó és büszke.
A fák bús öregasszonyok,
Hervadt csipkét tettek fejükre.

Nyári menyasszony fátyla száll,
Ezüstös pókhálók lebegnek
S lányok… tizenhatévesek
Legelső szerelmet temetnek…

Lampérth Géza: Trén

Munkára fogva az összes babáit
Kis leányunk most játék helyett – szállít.

Látott – utcánkban dübörögve járnak –
Sok megrakott nagy hadi szekeret
S kitudakolta, hogy a katonáknak
Visznek meleg ruhát és kenyeret.

Kitudakolta – óh, fájdalmas próba
Gyermek-kérdésre most a felelet! –
Hogy katonáink vízbe’, fagyba’, hóba’
Távol földeken értünk küzdenek…

trén

szozattovabbacikkhez

Osváth Eszter: Katonák mennek…

Katonák mennek! Katonák mennek!
Az utca zeng, az utca árad.
Minden szem lobog, minden szív dobog,
A félelem szégyenülten sápad
Hallatára léptünk zenéjének,
Mely bátor, erős, teli ritmusú,
Mint egy régi, hősi, harcos ének.
És fenség ül valamennyi arcon,
Nem látni gyáva gondot, csüggedést,
S hogy már túlestek egy szörnyű harcon,
Mikor kedveseikről elbúcsúztak.
Még az égen rózsaszín felhők úsztak,
Mikor együtt voltak, otthon, este…
De a tegnapot mohón belepte
A holnap hűvös, acélos fénye,
Ezért ragyog szoborszerű arcéle
E nagyszerű emberseregnek.

szozattovabbacikkhez

Babits Mihály: Miatyánk 1914.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben,
harcokban, bűnökben, szennyekben,
rád tekint árva világod;
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.

Véres a földünk, háború van,
kezed sújtását sejti uram,
s mondjuk, de nyögve, szomorúan,
– add, hogy mondhassuk könnyebben –
Legyen meg a te akaratod!
– mint angyalok mondják mennyekben.

Előtted Uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?

szozattovabbacikkhez

Bohár László: Ne pazaroljátok!...

Van-e még könnyetek?...
Isten látogatta fiafosztott anyák,
Korai özvegyek,
Várt nászból örökre tán kiesett arák,
Van-e még könnyetek?   

 Ne pazaroljátok!...
A leggyötrőbb keserv izzó nyárközepe
Csak eztán jő rátok!
Jaj lesz, kinek akkor nem tud sírni szeme!
Ne pazaroljátok!...

Vissza, ha majd jönnek!...
Ha majd itt is, ott is bút, bajt, sok szorongást
Örömborba ölnek…
Örömcsókok pírja űz fakó borongást,
Amikor majd jönnek!...

szozattovabbacikkhez

Gács Demeter: A vak harcos

Amely kilobbant a két szem helyett,
Adott a sors tíz, szorgos, új szemet.
Tíz fürge ujj… örökké nyugtalan…
De a sok szín, a sok fény odavan.
Tíz ujj… a régi, két kis tükörért,
De azokba az világ belefért,
Tíz fürge új szem a kettő helyett…
Most mind egy kedves arcon tévelyeg.

Ez itt a haj… vajon a régi-e?
Ez itt a szem… világít kék színe?
S ha besurran az alkonyi sugár,
A haja most is égő aranyár?
Az arca most is bársonyos meleg,
A tíz ujj búsan, tétován remeg,
Ez itt szalag a drága fürtökön
És ez… ez itt könny, mennyi, mennyi könny.

Papp-Váry Elemérné: Nagy Lengyelországban

Nagy Lengyelországban de hangos az erdő,
Nagy lengyel pusztában be véres a mező;
Véres nagy pusztában magyarok nyargalnak.
Süvíti a vihar: jaj a muszka hadnak, jaj a muszka hadnak.
Őszi vihar szárnyán zúg: a „rajta-rajta”

Régi hős kurucok,
Győzelmes magyarok
Tárogató hangja
Tárogató hangja.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Erdély éneke

Lehullott a sárba ős homlokom fénye
S homályba borulva nyög Hargita bérce;
Az arcomon szégyen és bocskoron lábnyom…
Tép, öldököl, kínoz nehéz, rémes álom.
Keresztre feszítve vagyok
És szomj ha gyötör, ihatok
Keserű, rossz epét,
A halál ecetét.
Tört szívemet dárda hasítja, átjárja…
Óh, Krisztus! – a kínom tiédnek a párja.
    Székelyek, jaj! székelyek!
    Tornyosulnak fölöttem a bús fellegek,
    S tompa robajjal a rög,
    Koporsóm födelén szomorún dübörög.
    Hol vagytok, ti tűzteli hun ivadékok?
    Az éj szekerén temetik a hazátok!
    Hol vagytok?! … Az Isten is sírva kísér –
    És csak a székelyvér,
    És csak a székelyvér –
    Az alszik, nem ébred, csatára nem kél.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Elvégeztetett?

Elvégeztetett? – Nem.
Mostan kezdődik újra.
Az újrakezdés arany jelszavát
Minden magyar kapura
Véssük fel véreim!

Ledőlt a kas.
A méhraj szertenéz,
Az új kas körül új munkába fog.
De régi lesz a méz,
Amit készít s amit örökbe hagy.

Mert a virágot, melyre szállni kész,
A virágot nem vette meg a fagy.

szozattovabbacikkhez

Kiss Dénes: Suhanc ballada

Gyertyagyújtás Mansfeld Péter sírján

1
A fiú ott állt izzófehéren
Mint arcbőre a fal színe
Foszlott a lelke jégverésben
A hóhért várta hogy jön-e

2
A fiú ott állt tizenötévesen
Születésnapja halála napja lett
S amíg állott mésszel leöntve
falakon a fény eljegesedett

3
Állunk a falnál holtfehéren
Egyik helyére lép a másik
Állunk az idő sortüzében
már világösszeroskadásig!

szozattv


szozat a tiszta hang jekely jav MEGHÍVÓ Radnai Illés 20180427 kitelepitettek éljszívbőlfesztivál 2018. 04. 07. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK 04 lourdes trianon 768x432 életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf