Balassi Bálint: Adj már csendességet

Adj már csendességet, lelki békességet,
  mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
  kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
  mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
  vesztségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával
  váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet
  teljesíts meg!

Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
  feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
  s romlást valló.

Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
  ereszthet-é?
Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,
  ébreszthet-é?

Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem
  igéd szerint,
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
  hitem szerint.

Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak
  áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek
  letört szárnyát;

Repülvén áldjalak, élvén imádjalak
  vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,
  bú s kín nélkül!