vitéz Somogyvári Gyula: Varjú-zarándok

Csavargó, lomha varjúszárnyakon
kiröppenek nagy, bánat-körökre.
(Mikor az éjjel mindent gyászba von.)

És a szárnyam a Kárpát fölött jár
– az ősi szálfák nyurgán merednek –
s rekedten, árván sírom, hogy: kár… kár…

Vadul vágódom Északról, Délre
– fuldoklik lent a kalászos Bánság -
s szememre fut a szívemnek vére.

Erdély fölött – jaj tépem a tollam
s kínnal rikoltom: rossz varjúkarmom
helyett miért nem vércsekarmom van?

És szállok át a földön az éjen…
S hazavetődöm hajnalra, könnyel,
fáradtan, lomhán, koldusszegényen.

                                                   1920. október

szozattv


szozat a tiszta hang jankocsm archiregnum1209 szekoko1227 szentmihálynap napéjnapfor kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf