Szávay Zoltán: Halott harcos jelentése

Hadúr! A földről küldöttek eléd,
Egész úton kiáltom már neved:
Hol Árpád népét átvezéreled,
Vereckén át kozákok jöttenek!

Kozák lovak taposták a füvet
A drága, szent Kárpáthegyoldalon,
És járt előttük izzó rémület
És járt utánuk füstös borzalom.

Láttuk: magyar falunkat ellepik,
S magyar patakból isznak friss vizet,
De megfizetünk emberül nekik,
Ahogy fizetni csak magyar fizet!

Kartáccsal vártuk ránk törő haduk,
Fejük felett huszárkard csattogott,
Szuronnyal vágtunk köztük mély kaput,
Amelyen lelkük visszafuthatott.

Ha ágyúiknak megdördült szava
Mindenfelől magyar fegyver felelt,
S már állt a győzelemnek csillaga,
Döntő rohamnál akkor estem el.

És mintha átölelne jó anyám,
Úgy érzem, hogy átkarol a föld,
És mintha drága titkot bízna rám,
Így szól: „Hadúr vár, menj és üdvözöld.”