Kiss Géza: Az ormánysági néphit köréből

Gyermekkoromból még emlékszem öregasszonyokra, akiknek egész lelkivilága a babona tengelye körül forgott. Ezek között voltak, akiktől a falu népe még haláluk után is félt, mert „rontó” hatalmat tulajdonított nekik. Ezeknek a „boszorkány”-oknak legtöbbje azonban nemcsak rontani, hanem betegségben javallni, gyógyítani is tudott. Mindez a „tudomány”, amit kilesni nagyon nehéz, sőt egyenesen lehetetlen volt, anyáról leányra szállt. Amit ebből a körből sikerült falumban (Kákics) és környékén összegyűjtenem, az alábbiakban adom, megjegyezvén, hogy ezeken a boszorkányos dolgokon a mai nemzedék már csak nevetni tud.

    Szilveszter-esti vödör víz. Szilveszter-estéjén hozz be egy vödör vizet vödröstől, abból az újesztendő reggelén önts vizet egy teknőbe, a teknőt a szoba közepén tedd a földre és vess bele egy darab piros almát és egy darab ezüstpénzt. Mielőtt egyetlen szót szólt volna egymáshoz, mosdjék bele az egész család – egész évben pirosak, fehérek és „firis”-ek lesznek.

    Patkányűzés. Ha házadnál sok patkány van, menj el holdtölte után való három vasárnapon a templomba s indulóban mindannyiszor kocogtasd meg háromszor a kamraajtót ezekkel a szavakkal: „Patkányok, gyertek velem a templomba!” De se menet, s jövet senkihez se szólj – otthagynak a patkányok.

    Szentgyörgynap-éjjeli lepedőhúzás. Szentgyörgynap éjjelén lepedőt húzz végig a harmatos gabonán, levét másnap facsard élesztőbe – nem fagy el és szapora, kiadós lesz a kenyered. (A boszorkányok ezt úgy is végezték, hogy a napfölkelte előtt bögrébe gyűjtött harmatot otthon kenyérbe dagasztották, vagy esetleg másnak a gabonáját rontották meg vele.)

    Tejhaszon megszerzése. Szentgyörgynap éjszakáján menj olyan házhoz, ahol jó fejőstehén van, vakard meg ott a kapufélfát, törj le róla egy kis forgácsot, a forgácsot törd meg, add be kenyérben a magad tehenének, – oda megy a tejhaszon. – Vagy, jó fejőstehén tejföléből vásárolj egy böcsrécskével, add be tehenednek úgy, hogy bal lábbal mégy be istállódba és bal lábbal is jössz vissza – elvitted más tehenének használ a magadéhoz.

    Tehén borjazása. Mikor tehened először borjazik, fúrd ki a jobb szarva hegyét, eressz bele egy csöpp „kényeső”-t, aztán somfaszöggel üsd be – tehened minden évben borjazni fog és nem döglik meg házadnál.

    Tehén megrontása ellen. Karácsony éjszakáján istállód ajtaját egy gerezd fokhagymával háromszor kerítsd meg, közepébe, ugyancsak fokhagymával, húzz keresztet. Másnap a maradék fokhagymát három csipet sóval, három csipet paprikával dugd egy szelet kenyér kivájt közepébe és a kenyeret add be a tehenednek – nem bírják megrontani a „rosszak”.

    Rostafordítás. Mikor valamiden ellopják, szúrj a rosta karéjába szétnyitott ollót. Az olló két végét tartsd ujjaidon s mond ezeket a szavakat: „Szent Péter, Szent Pál, fordulj meg a rostán!” Amerre a rosta fordul – abban az irányban keresd a tolvajt.

    Baromfiak hasznának biztosítása. Ha tyúkot akarsz ültetni, a fészeknek való szalmát hat-hát szomszédod kazlából lopkodd össze. Mikor a fészek készen van, meztelenül ülj belel, a világ mind a négy tájéka felé fordulva „totyold” meg fészket, tégy úgy, mintha markodból magot szórnál: „Pipikém! Pipikém! Pipikém! – és szomszédaid baromfihaszna a te fészkedre fog szállni.

    Baromfidög elhárítása. Köss össze lószőrrel három helyen kilenc csibelábszárcsontot, a tizediket hagyd szabadon. A tíz csontot ásd el szomszédod kertében – a baromfidög tőled szomszédod udvarára száll.

    Öntés. Ha pl. kisgyermek „jett” (vagyis megijedt), a „javos”, esetleg más, hozzáértő öregasszony egy tálba hideg vizet önt, a vízre, keresztben, két söprűágat fektet, úgy, hogy ússzék a víz színén. Akkor viaszt forral, az úszó söprűkeresztre ráönti s abból, hogy milyen formára fagy meg a viasz (pl. kutya, macska, stb.), állapítja meg, hogy mitől ijedt meg a gyermek. Ha ezt a szertartást a bölcsőbe fektetett kisgyermek feje, szíve és lába fölött háromszor elvégzi, a gyermek – „möggógyé tűle”.

    Füstölés. Ha a kisgyermek kutyától ijedt meg, háromszor vizet itatnak vele s ugyanannak a kutyának szőrével „megfüstölik”.

    A „kezdetlen” víz. Ha a kisgyermeknek feje fáj, szemvizet készítenek neki. Egy bögrében „kezdetlen” vizet hoznak a kútról, az asztalra leteszik és valaki, kezét összekulcsolva fölötte csendben imádkozik. Majd egyetlen szó nélkül kimegy a konyhába, parazsat hoz be, csendben a bögrébe dobja és kezét összetéve, újra imádkozik fölötte. Az így elkészített „szömvíz”-zel a beteget keresztben megmosdatják, azaz: jobb kezét és bal lábát, bal kezét és jobb lábát, azután homlokon kezdve egyenest lefelé, háromszor egymásután, amitől –a fejfájás elmúlik.

    „Kődökcönöge” és „lódöbröc”. Hasrágásnak – „kődökcönöge” – orvossága ez: a beteg köldökébe tégy egy csipet hamut, önts rá egy csöpp ecetet, majd kenyérhéjon fonalat húzz keresztül, a kenyérhéjat gyújtsd meg és a köldök fölött pohárral borítsd le – a hasrágás elmúlik. – Aki „lóhverésbe fekütt” és emiatt bőre viszketős lett („barkócás”, mert kiverte a „lódöbröc”), az az abrakos tarisznyát dobja háromszor a háztetőre, azután a tarisznyával dörzsölje meg magát. Ha a tarisznya véletlenül fönnakad a háztetőn, nem szabad levenni. „A’ csak hadd lén ott, mer’ akkor nem haszná’!”

    Disznókanyaró. Boríttasd le magadat egy nagy teknővel a disznóól előtt, olyan helyen, ahol a disznók biztosan keresztülmennek rajtad. A betegséget – majd azok elviszik.

    Hideglelés. Ha „hideget gyútogat”, kösd a hajad szálát keresetlen levelibéka lábára – az majd elviszi. (Más orvosság: igyál keresetlen kígyó ingéről.)

    Árpa a szemen. Kerüld meg háromszor a kutat ezekkel a szavakkal: „Árpát aratok, kévét nem kötök.” Elmúlik. (Más orvosság: kerekítsd meg háromszor az árpát vánkos csúcsúval és mindannyiszor bökd meg vele az árpát is.)

    Szemölcs a kézen. Ha kezeden száemölcs – „tikszöm” – van, újholdkor háromszor kerekítsd meg keresetlen forgáccsal és mond ezeket a szavakat: „Új hold, új király, hínak engem lakodalomba, de én nem mögyök, éküdöm a tikszömömet!” Erre fejed fölött dobd hátra a forgácsot – okvetlenül meggyógyulsz.

    Nehéz szülés. Nehéz szülésneél mondják az asszonynak: „Talán mögkerüjjük a válút?”

    Görcs. Akinek görcs van lábában, kössön rá piros pamutot s addig le ne vegye róla, amíg magától el nem szakad – elmúlik.

    Egyéb. Ahol tűz veti föl magát a földből, ott pénz van elásva. Ez minden hét évben veti föl magát és csak ilyenkor áshatsz utána – mert különben rövidesen meghalsz. – A régiek a halott asszony hidegágyára, a lepedő alá még egy öltözet ruhát tettek s azt a koporsóba is beletették, azért, hogy a halottnak, ha a Jordán vizén megy által, legyen még egy öltözet száraz ruhája is. – Temetés alkalmával a sírnál a „nyújtóztató asszony” a gyászolók nyaka közé egy csipet homokot szórt, azért, hogy ne féljenek a netalán hazajáró lélektől. A hazajáró női lelket „nagyasszony”-nak nevezték. – Akinek kisgyermeke hal meg, annak Szent Iván-napjáig nem szabad almát ennie, mert különben kisgyermeke „elveszeszti az aranyalmáját”. – A „javas” vagy „fíves”-gőzlő füvekit, ágait, leveleit Szent György-nap reggelén szedi össze. Ezekkel csak kedden és pénteken szabad gőzölni. Hasznos fű a „tikhúr”; a levelek közül hasznos az égerfának és a farkasalmának levele. – A Szent Illés-napján varrott inget nem jó fölvenni, mert aki fölveszi, arra „rászá a villám”. – Vásáron vett jószágot nem jó a kerten át fölvezetni, mert „arról ugyan nem veszel magot”. – „Féhétbe” – karácsony és újév között – nem jó szőni-fonni-vetni, mert akkor „forgóba esik a jószág”. (Vagyis megkergül.) – Szent György-napján nem jó kenyeret sütni, mert véres lesz a kenyér. Az egyszeri asszony meg a Szent György-napi szövésért bűnhődött. Megvakult s folyton azt mondogatta: „Szent György-napján szűttem-fontam. A másnapján mögvakultam”. – Aprószentek-napján nem jó varrni annak, akinek halottja van, mert „a halottja testébe böködi a tűt”. – Halottak hetében nem jó párolni, meszelni, mert „vajányos” (beteges!) lesz, aki csinálja. – Lakodalom előtt nem jó meszelni ott, ahová a menyasszonyt viszik, mert beteggé teszik vele. – Karácsonykor jó az abrosz alá sarjút rakni, morzsalékját tyúknak-jószágnak adni – „Szerencse jár vele!” –, magát a karácsonyi abroszt félretenni s a rúgós, vagy beteg tőgyű marhára borítani. – Karácsonykor a bőrholmi ne lógjon a falon – csizma, lószerszám! –, hogy a jószág el ne dögöljön. Karácsonykor a bőrholminak asztal alatt a helye! – Jó, a kisgyermeknek, világrajöttekor, vöröshagymahéjból egy csepp vörösbort adni – szép, piros lesz tőle az arca. – Jó, a menyasszonynak egy csöpp mézet adni – új asszony tenyeréből nyalatva! – hogy boldog legyen a házassága. – Jó, Luca-napján abroncsból etetni a tyúkokat, hogy el ne menjenek tojni más udvaráa. – Rossz, ha „kapisztamagot” vetsz és szembe megy veled a kakas – „való igaz, hogy repcemag lesz belőle”.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo