Bálint Sándor: Kultusznyomok Rozsnyó vidékén

Rozsnyó vidéke különös tanulságokkal tükrözi vissza a szentistváni magyar haza felvidéki sorsát és a legszínesebb változatosságban őrizte meg a magyar katolikus szellemtörténet stílusrétegeit: vallásos koráramlatok, jámborsági divatok, szerzetes kultuszok gazdag egyvelegét, napjainkig érvényesülő hatását /1/. Ezen a tájon végződött az árpádkori magyar gyepühatár, amelynek emlékezetét a monasztikus rendek több, részben már elenyészett monostora jelzi. Ezeknek a monostoroknak rendszere egyrészt a felvidéki szőlő- és gyümölcskultúra északi határát, másfelől pedig a magyarság középkori nyelvhatárát is mutatja.

    A jánosi bencés-apátság nyitja meg a sort, majd a XII. század derekán jóval északabbra alapították a Sajó egyik mellékvizének, a Csermosnya-pataknak völgyében a hárskúti ciszterci-apátságot, amely csak a hitújítás korában enyészett el, talán a Bebek-család szekularizációs fanatizmusa tette tönkre /2/. A néphagyomány a cisztercieknek tulajdonítja a Csermosnya szabályozását, a grangia-rendszer nyomait a környék helynevei (Almás, Körtvélyes, Jablonca, stb) őrzik. Hárskút már a középkorban is kultuszcentrum volt, a hitújítás korában lappang, de Telekesy István plébános, a későbbi híres egri püspök, kegyhelyként restaurálja. A barokk-időkben nagyhatású búcsújáróhely, amely – nem a hívőnép hibájából – csak napjainkban sorvadt el. A látható hárskúti kultusz elenyészett, de a környék egyszerű híveiben Hárskút legszebb örökségét, a monasztikus középkor tiszta levegőjét, elragadtatott egyszerűségét még ott érezzük.

    A hárskúti monostorral egyidőben keletkezett a jászóvári premontrei prépostság, amely főleg a vidék (Mecenzéf, Stósz, Szomolnok, Gölnicbánya) bányakultúrájára gyakorolt kezdeményező hatást /3/, de néhány katolikus gócpont, lokális jellegű búcsújáróhely (Szomolnok /4/, Rudnok /5/) kibontakozását is a középkori premontrei áhítat ihleti. Egyébként maga Jászó is virágzó kegyhely volt a hitújítás előtt /6/.

    A monasztikus rendeket a középkor utolsó századaiban a népesség ütemes szaporodása miatt is a pálosok váltják fel, illetőleg egészítik ki, akik a hangonyi, gomaszögi, jólsvai kolostoraikkal /7/ a Sajó északi völgyében élő magyarság lelki gondozását tartják a kezükben.

    A monasztikusokra jellemző vidéki élet mellett lassan megindul a városiasodás is, amelyet a kolduló rendek megjelenése is igazol. Elég csak a gölnicbányai dominikánusokra /8/ utalnunk.

    Fölemelő dolog a középkori magyar katolicizmus misztikus gyepüőrző hivatására gondolunk. Monasztikus rendjeink messzire előretolt előőrsei a teokratikus magyar állameszmének. A környező „primitív”, mágikus telítettségű népekre is éppen ezzel: az államszervezés vallásos indítékaival, valami metafizikai fölénnyel gyakorolnak kitörölhetetlenül mély hatást, amelyet az újkor szellemi áramlatai csak gyöngíteni, de megsemmisíteni mind a mai napig nem tudtak. Monasztikus monostoraink nemcsak a magyarságot viszik előre a völgyekben messze a Kárpátok felé, hanem másajkú katolikus honfitársainkat is átnevelik és szentistváni haza, a Hungaria Sacra misztikus bűvöletébe igézik.

    A vidék gyepüjellegét az is elárulja, hogy számos ősi monostor (Jánosi, Jászó) és a középkori gyökerű plébániatemplom (Tornagörgő, Tornaújfalu, Rimaszombat, Hárskút, stb.) tiszteli védőszentjéül Keresztelő Szent Jánost, aki Krisztusnak előhírnöke, a pusztában kiáltó szava volt, tehát a gyepühatáron élő előőrs-magyarság a maga sorsa és a Szent élete között alkalmas párhuzamokat talált.

    A vidéknek Keresztelő Szent János mellett legkedveltebb középkori szentjei Szent Borbála és Szent Anna. Tiszteletük egyrészt gótikus jámborsági divatokban, másfelől pedig helyi kultikus szükségletekben gyökerezik.

    Szent Borbála a középkornak egyik legkedveltebb szentje. Tisztelői a legenda szerint abban a kiváltságban részesülnek, hogy halálos szerencsétlenség esetén addig életben maradnak, amíg az utolsó kenet szentségében nem részesülnek. Miután a bányászok folytonos életveszedelemben forognak, érthető, hogy különösen bányavidékeken virágzott fel Szent Borbála tisztelete /9/. Alig van rozsnyóvidéki templom, ahol ábrázolásával ne találkoznánk.

    Szent Anna tisztelete is hasonló indítékokból táplálkozik. A kultusz a középkor végén, a Szeplőtelen Fogantatás tanának előtérbe nyomulásával válik időszerűvé, főleg a franciskánusok buzgólkodnak a terjesztésén. E mellett különösen az asszonyok karolják fel női állapotukkal kapcsolatos ügyeikben-bajaikban Mária anyjának tiszteletét. Természetes, hogy különböző megfontolások alapján más hivatásoknak is kedvelt védőszentjévé válik, így a gazdasszonyoknak, csipkeverőknek, asztalosoknak és a bányászoknak /10/. A bányászok azért tisztelték, mert az ünnepére rendelt evangéliumnak a szántóföldön elrejtett kincsről, a jó gyöngyöket kereső kalmárról vett hasonlatait Szent Annára, illetőleg a bányássz hivatására is lehet vonatkoztatni. Nem csoda, hogy alig van magyar táj, ahol olyan gazdag változatokban bontakozott volna ki Szent Anna tisztelete, mint éppen Rozsnyó vidékén. A székesegyház középkori Szent Anna-kápolnájában gyönyörű XVI. századbeli kép látható, amelynek háttere az egykorú rozsnyai bányászéletet ábrázolja, mintegy a Szent mennyei oltalmába ajánlva összes mozzanatát.

    A Szent Annának szentelt Rudnok mellett a környéknek a másik Szent Anna-kegyhelye Körtvélyes: a kápolna a magyarrá honosult gótikának ismeretlen remekműve. A kultusz erejére mi sem jellemzőbb, hogy a környék református lakossága is a maga módján belekapcsolódott. Utalhatunk még a hangonyi pálos-kolostor, továbbá több plébániatemplom, azonkívül a XVIII. században épült rozsnyói franciskánus-templom Szent Anna-dedikációjára.

    Kedvelt régi szent volt Mária Magdolna is. Rozsnyó közelében van a Magdolna-forrás, fölötte középkori kápolna. A dedikáció jellemző fényt vet a középkor jámbor képzeletvilágára: Mária Magdolnát könnyhullatása miatt a források védőszentjéül is tisztelték. Ez egyúttal a búcsújárás vezeklő, tisztálkodó hangulatának is megfelel /11/.

    A középkor vallásos kultuszai a hitújítás idejében jórészt lappangani kénytelenek, de nem enyésznek el. A barokk-időben legnagyobb részük újjászületik, sőt újak is keletkeznek mellettük. A hitéletbe főleg a jezsuiták szőnek bele jellegzetes új szálakat. Egyfelől meghonosítják a római S. Maria Maggiore ősi, nagyhírű kultuszának, a Honi Boldogasszonynak (Mater ter admirabilis) tiszteltét, amely tudvalevőleg a XVII. század jezsuita pasztorációjában olyan nagy szerepet játszott. A római kegykép a legenda szerint Nagy Szent Gergely pápaidejében a pestist távoztatta el, amikor körülhordozták az Örök Városban. Rozsnyón a kultusznak ezt az oltalmazó, pestisvédő mozzanatát gyümölcsöztették, erre utal a székesegyházban látható Kép felírása is: fIDeLIs Mater soCIetatIs IesV, protegIto a pestIs Labe eXItIsqVe rosnaVIenses (= 1736)

    Szintén a jezsuita lélekgondozás sajátos stílusában gyökerezik a Pócsi Szűzanya rozsnyai tisztelete is. Még részletes feldolgozásra vár Máriapócsnak, a Pócsi Szűzanya kultuszának a habsburgi monarchia egykorú katolikus szellemiségére gyakorolt mérhetetlen hatása. A kultusz terjesztésében jezsuiták játsszák a vezérszerepet, akik a Képet úgy látszik uniós szimbólumnak, szándékaik misztikus erősforrásának tekintik. Régi jezsuita templomainkban (Kassa, Nagyvárad, Buda, Eger, Esztergom, stb.), de a Rend külföldi templomaiban, továbbá a jezsuita pasztoráció hatására egyéb templomainkban is (hazánkban főleg az egri egyházmegyében, ahol a csoda történt) megtalálható a pócsi kegykép másolata. Ennek bizonyára az volt az eredeti hivatása, hogy a Mária-kongregációk tagjai, de egyáltalán az összes hívek imádkozzanak előtte a schizma megszűnéséért, az unió sikeréért, amelynek a XVIII. században tudvalevőleg éppen a magyar jezsuiták voltak a legfőbb harcosai. Így került a Társaság rozsnyai templomába is a pócsi kegykép másolata /12/, amelyhez – mint a fennmaradt régi votívtárgyakból látható – a hívek egyéb ügyeikben is bizalommal fordultak segítségért.

    A Havi Boldogasszony és a Pócsi Szűzanya jezsuita kultusza /13/ mellett vidéken a katolikus barokknak egy másik igen jellegzetes áramlata, a kármelita jámborság is éreztette hatását. Izgalmasan érdekes feladat volna a spanyol katolikus lelkiség egyetemes európai barokk hatásában a magyar vonatkozások jellemzése is. Elégedjünk itt meg annyival, hogy ezek az ösztönzések Bécsen, illetőleg Prágán, egyszóval a Habsburg-udvaron keresztül értek bennünket. A kármeliták terjesztik a Kármelhegyi Boldogasszony és a skapuláré, a Prágai kis Jézus Maria cum inclinato capite, Szent József, Nagy Szent Teréz, stb. tiszteletét. Különösen a Skapulárés Boldogasszony örvend a hozzáfűződő nagy lelki kiváltságok (Bulla Sabbathi) miatt népszerűségnek. Barkán, Rozsnyó közelében a Kármelhegyi Boldogasszony helyi tisztelete külön búcsújáró kultusszá fejlődött. Valassik János barkai plébános Mária iránt való buzgalomból a budai kármelita priorhoz, fr. Anaklétushoz fordult, hogy a budai archiconfraternitas filiájául itt Barkán társulatot szervezhessen, amelyet egyébként XIII. Kelemen pápa már 1759-ben szintén főtársulattá emelt. A társulatnak mai napig messze vidéken vannak tagjai, így Mezőkövesd, Kassa, Miskolc vidékének, a Bódva- és Torna-völgyének katolikus magyarsága, továbbá messze környék szlovák és német néep nagy számmal keresi föl és veszi föl a skapulárét a búcsúnapon.

    A vidék katolikus barokk hitéletének Rozsnyó és Barka mellett harmadik, nem kevésbé jelentős élményforrása, Krasznahorka, az Andrássy-család nagyúri pietásából fakad. Krasznahorka vára a vidéknek régi nagybirtokosi középpontja, egyben az Andrássyak ősi fészke. A várkápolna a család kegyképét (S. Maria Advocata Familiae Andrássy in Arce Krasznahorka 1739), a híres Mariahilf-típusnak sajátos változatát őrzi. A krasznahorkai kultusz eredetéről, kialakulásáról nagyon keveset tudunk. Bizonyos, hogy először az Andrássyak jobbágyfaluit hódította meg, érdekesen példázva a barokk főúr és parasztság meghitt, a hierarchikus különbségek mellett is organikus kapcsolatát. Később azonban kisugárzott egész Gömör, Szepes, Abaúj-Torna megyére is. A Mariahilf-kegyképtípus tudvalevőleg törökverő dinasztikus szimbólum. Hódítási iránya Passauból kiindulva a Duna vonalán Bajorország, Ausztria, hazánk: főleg a Dunántúl, Pestkörnyék, Délvidék, tehát azok a tájak, amelyek közvetlenebb kapcsolatban voltak a törökséggel. A krasznahorkai kép aligha a török vonatkozások miatt került ide, sokkal valószínűbb: az Andrássyak dinasztiatiszteletéből. A kultusz különben hanyatlóban van.

    A vidék, mint szakrális tája a XIX. század folyamán meglehetősen elárvul, a középkor és barokk nagy kultuszáramlatai inkább csak vallásos néphagyományként élnek tovább, a jozefinista pasztoráció nem sokat törődik velük. Így főleg Hárskút és Krasznahorka kallódó sorsáról, a századvég lelkipásztorainak érzéketlenségéről kemény és fájdalmas szavakat tudnánk mondani. A vallásos néplélek dús televényéből azonban az uralkodó korszellem ellenére is új, illetőleg újszerűen átélt kultuszok sarjadnak ki.

    A XIX. század legnagyobb katolikus élményei közé tudvalevőleg a Lourdes-i Jelenés tartozik. A század agnoszticizmusra hajló szelleme meglehetősen tanácstalanul állott Lourdes előtt, viszont az „elmaradt”, sőt „babonás” népet, amely éppen ezen a tájon annyit megőrzött a középkor szakrális szelleméből, lelki fogékonyságából, a csoda valósággal igazolta. Így történt aztán, hogy Lourdes analógiájára és ihletésére katolikus parasztságunk sorvadni kezdő misztikus-mágikus energiái valósággal felszabadultak. Nem véletlen, hogy a kultusz nálunk éppen faluhelyen terjedt el, mert népünk a jozefinizmus sivatagjában szinte elepedt a vallás misztikus forrásai után. A lourdes-i kultuszt villámgyorsan nosztrifikálta, amit egyebek között az is bizonyít, hogy a múlt század második felében többfelé hírlelték, hogy a Szeplőtelen Fogantatás hazánkban is kinyilatkoztatta volna magát, azaz megjelent volna paraszti híveinek. Így a rosznyóvidéki nép jámbor, legendaszülő-képzelete a Hosszúrét határában csörgedező Buzgó-forrást ruházta fel lourdes-i attributumokkal. Mondják, hogy a kilencvenes években néhány hosszúréti kislány, név szerint Szakál Júlia, Dóczi Mária és a ma is élő T. E. egy májusi napon elmentek a Buzgóhoz virágot szedni. Egyszerre csak Szakál Júlia Máriát vélte a fák között lebegni, a többiek azonban nem láttak semmit sem. A Szent Szűz többször is megjelent volna Julinak. A látomás a környék népét nagy lázva hozta, megindultak és napjainkban is tartanak – ha megritkultan is – a zarándoklatok. A Buzgót a Lourdes-i Barlangra emlékeztetően építették ki. Az egyszerű hívek ma is meg vannak győződve Szakál Júlia látomásának valóságáról /15/. A kegyhellyel kapcsolatban csodás gyógyulásokat is emlegetnek, a forrás vizéből szemfájásról visznek haza. Nem tartozik ebbe a dolgozatba az összes felmerülő szempontok és mozzanatok értékelése. Elég az hozzá, hogy Buzgó a vidék népi vallásosságában ma is tényleges szerepet játszik. Oktalanság volna bántani. Buzgó példája egyébként azért is tanulságos, hogy a vidék népének vallásos organizmusa még nem merevedett passzív hagyománnyá, nem zárkózik el új élmények, korszerű dogmatikai tételek befogadása elől: nemcsak tudomásul veszi, hanem töretlen érzelmi világa, vallásos képzelőereje, artisztikus formaérzéke segítségével teszi őket magáévá /16/. Buzgó azért is érdemes a figyelmünkre, mert a népi vallásos önellátás sajátos példáját láthatjuk benne. Hárskút, a gótikus kultuszok, Krasznahorka, Rozsnyó, Barka annyi lelki tőkét halmozott fel a vidék lelkében, hogy valóságos időben, a XIX. század megpróbáltatásai között íme a nép fogalmazza meg a maga számára a legfrissebb kultuszok egyikét, anélkül, hogy a hagyománnyal és tekintéllyel ellentétbe került volna. Ez a tény mindenesetre a szakrális kultúra meglepő készségének bizonysága.

    Fejtegetéseink végére jutva, megállapíthatjuk, hogy a táj hitéletének majd ezeréves folytonosságában visszatükröződnek és napjainkig hatnak a magyar katolikus szellemtörténet legjellegzetesebb áramlatai. Hárskút és Jászó a monasztikus jámborságot, Szent Borbála, Szent Anna, Mária Magdolna a gótikus divatokat, a jezsuita neveltségű Rozsnyó, a kármelita ihletésű Barka, a főúri Krasznahorka a barokk áhítatformákat, Buzgó pedig az egésznek misztikus népi szintézisét villantja meg előttünk, egyben a rozsnyóvidéki vallásos népléleknek napjainkig tartó, szüntelen virágzását.

    /1/ A következő fejtegetések teljességre, szerves szellemtörténeti és kultuszföldrajzi feldolgozás igényére nem tartanak számot, nem is ez a céljuk. Egy nyári kutatóút szemlélődését tárjuk itt fel, amely talán ebben a vázlatszerű előadásban is sejteti, hogy egyrészt a magyar katolikus szellemtörténeti kutatásra még milyen izgalmas feladatok várakoznak, másfelől pedig érdekesen mutatja, hogy egy aránylag kis terület is kultikus rétegekben milyen gazdag. Munkánkat megnehezítette, hogy a vidék megfelelő történeti forrásművekben még igen szegény. Kutatásainkat 1940 nyarán az Országos Táj- és Népkutató Intézet tette lehetővé, amelyért itt is köszönetet mondunk.

    /2/ A Schematismus Rosnaviensis nyomán, amely különben állandóan kezünkben volt.

    /3/ Danielik János: A premontreiek. Eger, 1866 : 146.

    /4/ Balogh, Florianus Augustinus: Beata Virgo Maria etc.: Agriae, 1872 : 560.

    /5/ Szent Anna élete és a rudnoki Szent Anna-kápolna története, Jászóvár, 1914. passim.

    /6/ Balogh: i. m. 597.

    /7/ Kisbán Emil: A magyar Pálos-rend története. T.: 91, 93, 121.

    /8/ Horváth Sándor: A Szent Domonkos-rend múltjából és jelenéből. Budapest, 1916 : 188

    /9/ Faller Jenő: Hozzászólás a magyar bányász Szent Borbála tiszteletéhez. Bányászati és Kohászati Lapok, 1938.

    /10/ Kleinschmidt, Beda: Die heilige Anna. Düsseldorf, 1930 : 420; Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Budapest, 1938 : 283.

    /11/ Ilyen még tudtunkra a dénesfalvi Magdolna-forrás is. Az elnevezésnek külföldi analógiái is vannak, v. ö. Veit, Ludwig Andreas: Volskfrommes Brauchtum und Kirche im deutschen Mittelalter. Freiburg, 1936 : 39.

    /12/ A jezsuiták régi rozsnyai Szent István-templomából a képet a múlt század fozefinista szelleme, mint „elavult” régiseéget eltávolította. Még szerencse, hogy barkai kegytemplomnak ajándékozta.

    /13/ Ezekről a kultuszokról más alkalommal szeretnénk részletesen szólani.

    /14/ Barkai adataink jórészét Mihály József plébános úr szíves készségének köszönjük.

    /15/ Szakál Júlia ettől kezdve igen jámbor életet élt. Nem ment férjhez, minden nap áldozott, apácának készült, de korán meghalt.

    /16/ Sajátosan mutatja a vidék népének érzelmi megragadottságát, hogy amikor szent dolgokról, Máriáról, Buzgóról beszél, hamarosan könnybe lábad a szeme és valami boldog sírásban önti ki lelkének vallásos telítettségét.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf