Győry Dezső: Prédikálok

Letépem magamról nyakkendőm, gallérom s gyöngyházas ingemet
Úgy állok elétek a harapós őszi dérben
Nincs mit szégyellnem előttetek, fiúk:

Nézzétek az én sovány testemet
Nézzétek riadozó esett szemeimet
Ne higgyetek ti tolvaj keneteknek
Meztelen mutatom szörny nyomorúságom
Nem prédikálhatok jóságot, szépséget
Igazságot, velőthasító nyers igazság lettem
Hulló család bomló nép testamentuma:

Utolsó vasalt rongyaim vetem s rázom elétek a dérverte földre
hadd vegyen meg az Isten hidege: csak meglássatok
s meglássátok a belémfojtott, kenyérrel muszájolt
tiltott igazság szent agyarait:
Ne adjátok el önnönmagatokért önnönmagatokat, hogy
hja szent a kenyér!
Nem szent a kenyér
ha csak új nyomort szülni ad erőt!

Ne higgyetek ti nyájas prófétáknak
Ne vágjatok ti jóságra, csodákra
Ti legyetek a Sors és Büntetés
mert ellenetek gázol s bűnözik
Ne legyetek vállonvert szép-remények
jó, résztvevők, megértők, – Emberek,
ne legyetek bukott éltem vigyorja –

Győzni! győzni! –  – erősek legyetek!!