Törőcsik Attila: A globalizmus jelenségtörténete és jelenkori hatásai

Jelen tanulmány megkísérli bemutatni az önmagát globalizmusnak nevező jelenség kiváltó okait, szerkezeti sajátosságait, hatásait és következményeit, melyek szorosan összefüggenek azokkal a társadalmi folyamatokkal, melyek már korábban a modernitásról és a posztmodernről íródtak. Az alábbiakban olvasható elemzés korántsem mutat teljes képet a globalizmusról, ugyanakkor nagyvonalakban leírja azokat a meghatározó tényezőket, melyek kitaposták az utat az „új világrend” létrejöttéhez.

    E rövid tanulmány a globalizmus több területén keresztül mutatja be annak kiterjesztését külön figyelmet szentelve a média világának, mely intézmény szimbolikus erővel bír úgy a mindennapokra, mint a jelenség „kirakatának” reprezentációjában.

A globalizáció előzményei

    A globalizmusnak nevezett jelenség összefügg az emberi civilizációk kialakulásával, ugyanakkor annak nem az egyik lehetséges folytatása, hanem egy merőben új társadalmi-kulturális megjelenése. A terjeszkedő birodalmak célja a történelem során több helyen is azonosságokat mutat, melyek a domináns kultúra terjesztésében, a közigazgatás egységesítésében, a jogrend alkalmazásában, a nyelv homogenizálásában, majd hivatalossá tételében, a gazdasági-kereskedelmi folyamatok kiterjesztésében, egységesítésében öltöttek testet.

    A Római birodalom volt az első olyan hatalmi szerkezet, melyben már felfedezhetők a mai globalizmus egyes jelei: három földrészre terjedt ki, uralma alá hajtott más kultúrákat, egységesítette és alkalmazta a római jogot és kiépítette a gazdasági-kereskedelmi hálózatot. (réz- és ónbányák, borostyán, közös pénz stb.).

    A kulturális terjeszkedés következő állomása a vallások térhódítása volt, melyben először a kereszténység, majd az iszlám vette ki a részét, jószerivel hatalmi kényszerrel vagy agresszív terjeszkedéssel (ebben (is) különböznek pl. a buddhizmustól). A két monoteista vallás interkontinentális hódításai hatalmas, kiterjedt civilizációkat hoztak létre, melyekben az egyház dominált, melynek a politika és a gazdaság egyaránt alá volt rendelve. A XVI. században induló földrajzi felfedezések illetve hódítások elősegítették a Nyugat térhódítását az amerikai földrészen, majd Afrikában, Ázsiában (India) végül Ausztráliában is. Ez a folyamat elsősorban a reneszánszból induló technológiai fejlődésnek köszönhető, mely révén a közlekedés (elsősorban a hajózás), a haditechnika fejlődését eredményezte. Ezzel párhuzamosan elindult a kommunikációs hálózatok kiszélesedése, mely elsősorban a nyomtatásnak köszönhető és elősegítette a hódítók nyelvének és kultúrájának elterjesztését a meghódított távoli kontinenseken. A gyarmatok idővel elvesztették saját nyelvüket, helyüket az angol, francia, spanyol és a portugál nyelv foglalta, illetve a tradicionális vallásokat felváltotta a keresztény hit. Az európai keresztény civilizáció így gyakorlatilag minden földrészre kiterjesztette hatását, mégpedig domináns uralmi helyzetben, ami a későbbi globalizációnak nevezett jelenségnek ágyazott meg.

A modernitás

    A polgárosodás kialakulásával egy olyan társadalmi réteg alakult ki, mely gazdaságilag ugyan tudott erőt felmutatni, viszont a politikai hatalomban nem vehetett részt. Ezt a törekvését sokszor véres forradalmakon, polgárháborúkon keresztül valósította meg, mely a liberális demokráciák és a szekularizált hatalmi struktúrák kialakulásához vezetett. A gazdasági és hatalmi pozíciókat uraló polgárság létrehozhatta azt a piacszemléletű gazdaságot, melynek célja a kereskedelmen keresztül az újabb piacok felé nyitás és a haszonmaximalizálás lett, ehhez viszont újabb nyersanyagforrásokra volt szükség, amit a gyarmati világból szereztek be. Az ipari forradalom hatása is elsősorban a gazdaságban jelent meg, így a mezőgazdaságra épülő társadalmakat felváltotta az ipari társadalom, mely a tömegeknek a városokba történő betelepülésével járt. Ez a belső népvándorlás viszont olyan új intézmények működtetését termelte ki, melyeknek feladata volt, hogy ellássa a tömegeket. Ez az egészségügy fejlődését, az oktatás kiszélesítését és nem utolsó sorban a tömegtájékoztatást hozta létre. Mindennek az ára a népesség ugrásszerű növekedése, a szociális problémák felszínre kerülése, a tradicionális helyi kultúrák elsorvadása volt, nem beszélve az anyagi egzisztenciák polarizálódásáról. A hatalmi szerkezet megváltozása magában hordozta a társadalmi és kulturális változásokat is. Megváltozott az ember hatalomhoz, természethez és egymáshoz való viszonya, ami magával hozta azokat a tudományos ismeretek, művészeti irányzatok változását is, melyek már nem a premodernitás folytatásaiból eredtek, hanem egy teljesen új alapról induló, a régit elvető folyamatokat hoztak létre.

    „A modernizáció magába foglalja az iparosodást, az urbanizációt, az írni-olvasni tudás növekvő szintjét, az oktatást, a gazdagodást, a társadalmi mobilitást és a komplexebb és változatosabb foglalkoztatási szerkezeteket. A modernizációt a tudományos és műszaki ismereteknek a 18. század óta tartó hatalmas mértékű bővülése eredményezte, mely lehetővé tette az ember számára, hogy korábban ismeretlen módon fennhatósága alá vonja és alakítsa a környezetet” (Huntington, 2014). A modernizáció egyik súlyos következménye tehát a természeti környezet gátlástalan kifosztása a minél nagyobb haszon reményében, melyhez ekkorra már kevésnek bizonyultak azok az erőforrások, melyek nemzeti szinten addig kielégíthették a keresletet.

A globális gazdaság

    A globális gazdasági terjeszkedés legfontosabb oka a mezőgazdasági termelésről való áttérés az ipari szerkezetek felé. Míg a földművelés helyhez kötött (a termőföldet nem lehet arrébb vinni), az ipari komplexumok mobilisak, a termelés helyét egyrészt a költségcsökkentés befolyásolja, másrészt az erőforrások, lelőhelyek szabják meg, ezért a gyarmatok szinte kimeríthetetlen forrásai és az olcsó munkaerő arra sarkallták a gazdaság domináns szereplőit, hogy kihasználják a fejletlenebb világ erőforrásait.

    A gyarmatok fenntartóira jellemző volt azoknak az értékeknek a semmibevétele, melyek a Nyugat gerincét alkották. Az ókor óta nem létezett rabszolgatartás, miközben az Egyesült Államok gazdasága a XIX. század közepéig szinte erre a formára épült. A többi, ekkor még gyarmati területek őshonos lakóinak életkörülményei sem voltak sokkal jobbak, ugyan nem rabszolgaként alkalmazták őket, de szinte teljes jogfosztottságban éltek. Ez volt az egyik oka azoknak a felszabadító mozgalmaknak a kialakulásának, melyek ellenállások és harcok révén végül elnyerték a gyarmati lét alóli felszabadulásukat. A valódi ok persze közel sem ennyire heroikus, a gyarmattartóknak ugyanis súlyos anyagi nehézséget okozott addig egy megszállt terület fenntartása (katonaság, különböző intézmények, hivatalok), ezért nem okozott számukra nagy kiesést a volt gyarmatoktól való megszabadulás, tekintettel arra, hogy gazdasági érdekeltségeik továbbra is fennmaradtak ezeken a területeken. A kormányzás felelőssége nélkül, viszont a gazdasági hasznot megtartó országok ezért olyan transznacionális érdekeltségeket tartottak továbbra is fenn, melyek az anyaország gazdaságát gyarapították, de nem kellett részt venniük a szociális ellátások biztosításában. A XX. század világháborúit követően egy kétpólusú világrend jött létre, melynek nyugati vezető hatalma az USA és Nyugat-Európa, keleti ellenfele pedig a Szovjetunió és a kelet-európai államok volt. Az Egyesült Államok a világháborúból nem csak győztesként került ki, hanem gazdaságilag is megerősödött, ami a fogyasztói társadalmat termelte ki a Nyugati kapitalista világban. Ez volt a gazdasági globalizmus második lépcsője, melyet a közös gazdasági kapcsolatok és a szabadkereskedelem jellemzett. A gazdasági vállalkozások olyan helyekre vitték a termelésüket, ahol minimalizálni tudták a költségeket, így nem volt ritka, hogy egy termék egyes részei más-más földrészen készültek, viszont a végső összeállítás az anyaországban került összeszerelésre. A Szovjetunió és a szocialista blokk összeomlása után a Nyugat gyakorlatilag egész Európát a gazdasági érdekei alá vonta, így jött létre egy kiterjedt észak-atlanti gazdasági társulás, melyben az USA képezi a domináns erőt. Kína, miután levetette a kommunizmust egy újfajta államkapitalista rendszerben feltörekvő gazdaságot hozott létre, de India, Japán és a „Kistigrisek” is jelentős növekedésnek indultak. Termékeik az egész világon jelen vannak, legyen szó műszaki cikkekről vagy ruházati termékekről. A cégek tehát kiterjesztették tevékenységüket az egész világra, így jöttek létre azok a multinacionális cégek

    A globális gazdaság másik szegmense az iparon kívül a bankszektor, mely mára szinte teljesen behálózta a világot. Olyan gigantikus szervezetek, mint a Világbank és a Valutaunió nem csak gazdasági érdekeltségeket tartanak fenn a Föld szinte összes országában, hanem a lokális politikai döntésekbe is beleszólhatnak.

Globalizmus a tudományban

    A technológiai forradalom globális térhódítása elsősorban szintén a gazdasághoz kapcsolódik. A robotika és a számítástechnika az ipart és a kereskedelmet alapjaiban változtatta meg. A gépesített gyártószalagok még olcsóbbá teszik a termelést, a komputerizált tervezés és kivitelezés (CAD/CAM) pedig precízebb termékek előállítását teszi lehetővé. A súlypont ezáltal áttevődött a tudástársadalomra, mely a termelőeszközök fejlesztésének alapját adják. A fejlett világ azonban kisajátította ezt a tudást, miközben a Föld fejletlenebb régióiban dolgozóknak csupán a kétkezi munkájára van szükség.

    A számítástechnika és az informatika robbanásszerű fejlődésének következtében felértékelődött az információ, mely a gazdaságban, kereskedelemben és egyéb stratégiai ágazatokban továbbá a hatalmi struktúrákban előnyökhöz juttatja annak birtokosát. Az információ globális megosztása ugyan példátlan tudományos fejlődési hullámot indíthatna be, de ez olyan értéket képvisel, melyet a gazdaságra alapozott társadalmak nehezen adnak ki a kezükből. Léteznek ugyan olyan ágazatok, melyek sikeresen működnek együtt globális szinten (űrkutatás, géntechnológia stb.), de ezek is a gazdasági erőknek vannak többnyire alárendelve, így azok eredményeiből csak szűk réteg realizál hasznot.

    A XX. század végének legnagyobb hatású technológiai fejlesztése az internet volt, mely az emberiség történelme során a legnagyobb hatást gyakorolt rövid időn belül a társadalmi életmódra, a kommunikációra és gyakorlatilag a kultúra teljes szerkezetére. Az internetnek köszönhetően az információ előtt már nem létezik tér és idő akadály, hiszen másodpercek alatt kapcsolatot lehet létesíteni a világ túlsó oldalán élőkkel. Ez a találmány olyannyira megváltoztatta az emberek mindennapjait, hogy az információhiány információbőséget eredményezett, mégpedig olyan mértékben, amelyet az ember képtelen feldolgozni. A kommunikáció addig ismert csatornái átalakultak, de ez kihatott a szociális kapcsolatokra éppúgy, mint a lokális kultúra globalizálódására. Ennek inverze is megjelenik, más kultúrák pillanatok alatt beágyazódnak egy közösség tradicionalitásába.

A kultúra globalizálódása

    A tradicionális helyi kultúrák az egész földkerekségen tendenciózusan visszaszorulóban vannak, mert helyükre olyan tevékenységek nyomulnak be, melyek elnyomják a lokalitásoknak a több évszázad-évezred alatt kitermelődött kultúráját. Ennek oka elsősorban a tömegkommunikáció határokat átívelő elterjedése, mely az éterben, kábeleken, műholdakon és számítógépes hálózatokon keresztül terjed.

    A XIX. századi társadalmak még ellenálltak a tőlük idegen kultúrák tömeges méretű befogadásának, ez az immunitás a XX. századra egyre inkább veszített erejéből. Eleinte a rádió volt az a tömegkommunikációs technológia, mely képes volt valós időben információt eljuttatni a címzettekhez (hallgatókhoz), mindezt nagy távolságokra. A befogadók így könnyen hozzáférhettek olyan műsorokhoz is, melyek nem a helyi kultúrát közvetítették. Míg a rádió csak auditív médium a (hangos)film, a vizuális ingerekre is hat, így megkétszereződik hatása. Ez a titka a mozgókép gyors elterjedésének világszerte, mely a szórakoztatás, a tájékoztatás (és manipuláció) legfőbb forrása lett, kiegészülve olyan kulturális tartalmak közvetítésével, melyek addig csak helyi szinten voltak elérhetők. A film hamarosan jól jövedelmező üzletággá nőtte ki magát (filmipar), mely nem csak búsás bevételt hozott készítőinek, hanem a politika, a gazdaság és egyéb intézmények szócsöve is lett. egy eszme terjesztéséhez már nem volt szükség élő előadásra, a felvételeket bárhova el lehetett juttatni a világban, így a tér és távolság már nem jelentett akadályt. Bár a film egy ideig még nemzeti kincsnek számított, az amerikai filmipar tömegtermelésének köszönhetően a mozi egyre inkább amerikanizálódott, így terjesztve attitűdjeiket és a világgal kapcsolatos értékszemléletüket. A filmek dömpingje által az amerikai kultúra más kultúrákban is hamar meggyökeresedett, hiszen egy olyan világot mutattak be általa, mely a világ egyes részein irigylésre méltónak találtak és utánozni kezdtek, így lassan egy amerikai dominanciájú kulturális imperializmus alakult ki.

    A következő technológiai ugrás a televízió elterjedése volt, mely az otthonokba költöztette a mozgóképekes tartalmakat, minek köszönhetően a világ eseményei, ideológiái, kulturális alkotásai szerves részévé váltak a mindennapoknak. A televíziós közvetítések már nem csak az időbeli tájékozódást rövidítették le, hanem a teret is kitágították. Gazdasági és geopolitikai érdekekből kifolyólag a műsorszórók multinacionalitása is megfigyelhető, mely révén egy kultúra könnyedén meghonosítható egy másik kultúrában. A televíziós tartalomszolgáltatók és média intézmények már nemzetek és kontinensek feletti hatókörrel rendelkeznek (CNN, BBC, RTL, HBO, UPC, Deutche Telekom stb.), így alakíthatják saját igényeiknek megfelelően a közbeszédet, illetve terjeszthetik saját kulturális értékeiket, ideológiájukat.

    A 90-es évek kommunikációs forradalma egyértelműen az internet, mely az egész világ hálózatba kötésével olyan technológiai és kommunikációs struktúrát hozott létre, mely más médiumok működésére is hatással lett. Az internet – bár pluralitását és demokratikus értékeit hangoztatják – egy globális, minden eszközre kiterjedő gazdasági lehetőséget eredményezett, melyben földrajzi és kulturális megkötöttségek nélkül, és hangsúlyozottan a felelősség totális mellőzésével bármi eladható, megszerezhető, kommunikálható, és ezek jószerivel teljes mértékben felül állnak a nemzeti társadalmi normákon és jogi szabályozásokon. A multimedialitás és az interaktivitás az eddigiektől teljesen eltérő információs és kommunikációs formákat hozott létre, és az eszközök használatából kifolyólag a személyes közösségeket felváltották az egymással csak a hálózaton keresztül kommunikáló induvidualitások virtuális kapcsolathálói. Az internet legfőbb előnyeként említett hozzáférés az információk tömegéhez távol áll az ember biológiai adottságaitól, mert egyfelől meghaladja az ember befogadóképességét, másfelől a megszerzett tudás illúziójával kecsegtet, miközben ellenőrizetlen információkat áraszt.

    A kultúra vetületében azonban beszélhetünk pozitívumokról is, mert az internet lehetővé teszi, más kultúrák megismerését és értelmezését, ami nagyban hozzájárul a saját kultúra kontextuális elhelyezésében.

Globális folyamatok a médiában

    Az internet megjelenésével a televíziózási szokások nem veszítettek számottevően, így ez a médium még ma is meghatározó jelentősséggel bír a tájékoztatás, a szórakoztatás, a kultúra és a szocializáció területén (MacBride, 1983).

    Az információszerzés elsődleges típusa a hírműsorok, melyek a lokalitás és a globalitás eseményeit, történéseit tárják a nézők elé. A közszolgálati csatornák jórészt nemzetállami felügyelet alatt állnak, így híreik inkább a hazai viszonyokat emelik ki, melyekben elsősorban a nemzeti érdek, a helyi kultúra érvényesül. A kereskedelmi televíziók számára viszont a hírérték a bulvárosodás felé tart, mert a populáris témák nagyobb nézettséget, így több bevétel is eredményeznek a hirdetők által. A kereskedelmi televízió tulajdonosi hátterében inkább jellemző a multinacionális tulajdonlás, ez pedig azt feltételezi, hogy más érdekek is érvényesülhetnek a híradásokban, melyek nem elsősorban a helyi érdekeknek megfelelően adnak tájékoztatást, hanem a tulajdonoshoz köthető kulturális és gazdasági érdekeket emelik ki. Külön említést érdemelnek a hírcsatornák, melyek a nap 24 órájában sugározzák a híreket a nagyvilágból. A tájékoztatásnak ez a végtelenített formája a nyugati civilizáció találmánya, melyet nem csupán tematikus megfontolásból, a műsorkínálat bővítése végett hoztak létre, hanem ez által kívánják befolyásolni a közvéleményt. A CNN gyakorlatilag a világ minden pontjáról sugároz egyenes adásban, de profizmusuknak köszönhetően tematizálják illetve szűrik a közvetített eseményeket. Sokat mondó, ahogy az első Öböl-háborúról tájékoztatták a közvéleményt szerte a világon, ebben tetten érhető volt az a törekvésük, hogy az amerikai részvételt pozitívnak állítsák be, szemben az iraki „agresszorokkal”, a médiafogyasztó így a CNN által közvetített képeket fogadta el valóságnak.

    Könnyebb televíziós műfaj a szórakoztató műsorok típusa, melyek a filmektől a sorozatokig, a vetélkedőktől a talkshow-ig a televíziózásra fordított idő legnagyobb részét töltik ki. A filmek túlnyomó többsége hollywood-i gyártású, ezzel az amerikai attitűdöt, ideológiát, értékrendet és érdekeket közvetítik és fogadtatják el világszerte. A filmek már a gyermekkortól beégetik a sérülékeny kultúrák kiskorú nézőibe az elfogadandó és követendő mintákat, ezáltal egy amerikaizált-globalizált kultúrmintában szocializálódnak a gyermekek, akik felnőtt korukra is hajlamosak megőrizni ezt a világképet, így felkészülve azokra a „létszükségletekre”, melyek a fogyasztásban csúcsosodnak ki vagy a karrierben öltenek testet, nem nélkülözve az ebben a világban elfogadott érzéketlenséget vagy erőszakot. A felnőtteknek szóló filmek pedig olyan technológiai segítséggel felépített hatásvadász effektekkel élnek, melyek elkápráztatják nézőiket, és a látottakat-hallottakat beépítik a világról alkotott elképzeléseikbe.

    A televíziós sorozatok is hasonló nézettségnek örvendenek, köszönhetően a permanens befejezetlenségnek és annak vágynak, hogy a néző részese lehessen, és betekintést nyerhessen egy virtuális közösség életébe. A szappanoperák olyan populáris kultúrát közvetítenek, mely könnyen emészthető, melyekben a polarizált szerepek, csúfos bukások és megdicsőülések, érzelmi hullámzások kielégítik a nézők romantikus vágyait. Bár egyes kultúrák nehezen értik meg a sorozatok szociológiai hátterét, a jól elkészített szériák nem csak egyetemes emberi tulajdonságokat halmoznak fel, hanem globális problémákat is a felszínre hoznak ezzel növelve eladhatóságukat.

    A különböző show műsorok sablonszerű kliséi már szerte a világon egy kaptafára készülnek, melyekben a televíziónézők közel kerülhetnek olyan hírességekkel, celebritásokkal, akik pályája, gyakran sekélyes értékszemlélete mintaértékűvé válik. A médiának köszönhetően az ilyen műsorok sztárjai világszerte nagy népszerűségnek örvendenek, így viszonyítási alapként is szolgálnak.

    Üdítőleg hatnak a monokulturális szórakoztatás mellett a természetről és a tudományról szóló műsortípusok, melyek fordított logika alapján viszonyulnak globálizációhoz. Nem a nézőt kényszerítik alkalmazkodni a globalizációhoz, hanem az otthonába viszik bolygónk természeti világát, érdekességeit. Az ilyen műsorok többségét nem árnyékolja be a haszonszerzés vagy a manipuláció fenyegető réme, ezért világszerte keresett műsoroknak számítanak, és vannak közöttük olyan produkciók is, melyek éppen a globalizáció árnyoldalait mutatják be. A tudománnyal kapcsolatos műsorokat azért érdemes némi fenntartással kezelni, hiszen itt propagálhatnak olyan technológiákat, melyek kiszolgálói a globalitásnak, persze a tudomány köntösébe álcázva.

A globalizáció ökológiai hatásai

    A globalizáció egyik sarokpontjának számító korlátlan gazdasági növekedést tartjuk a környezet legnagyobb ellenségének, mert teljes mértékben szemben áll a természeti törvényekkel. A természetben előforduló életjelenségeknek hosszú idő állt eddig rendelkezésükre, hogy a leghatékonyabb fennmaradási és szaporodási stratégiáikat fejlesszék ki, ez azonban a modernizáció következtében annyira felgyorsult, hogy azt a környezet már képtelen követni. Az ember számára táplálékként hasznosítható állat- és növényfajták mesterséges módosítása ugyan nem újkeletű, ám a premodern idők népessége csak annyit fogyasztott, amennyi magától is újratermelődött. A népszaporulat drasztikus megugrása eredményeként ma már nem áll rendelkezésre annyi élelemforrás, amennyi képes lenne ellátni ennyi embert. A termőterületek folyamatos bővítése és kifosztása más növényfajok kárára magával vonja az ott élő fauna kipusztulását is, a biodiverzitás csökkenéséért a modernizáció és a globalizáció a felelős.

    A multinacionális vállalatok előszeretettel telepítenek olyan gyárakat a harmadik világ országaiba, melyek rendkívül környezetszennyezők, teszik ezt azért, mert a helyi kormányzatok gazdasági és foglalkoztatási megfontolásból szemet hunynak ezen káros mellékhatások felett. A betelepülő cég – mivel nem saját környezetét rombolja – a felelősség tekintetében sem jár el, így az okozott károkat a helyiek szenvedik meg. A szennyeződéssel járó katasztrófák egyaránt érintik a levegőt, a vizeket és a szárazföldeket.

    Korunk leginkább aggasztó természeti fejleménye a globális felmelegedés, mely képes visszafordíthatatlan éghajlati változást okozni az egész bolygón (Giddens, 2008). A globális felmelegedésért az üvegházhatású gázok a felelősek, melyek az iparosodás óta növelik a légkör hőmérsékletét. Bár a Föld történetében eddig is voltak éghajlati ingadozások (glaciális-interglaciális), ezek több tízezer éve alatt mentek végbe, az ember fosszilis energiafelhasználása miatt azonban ehhez a tendenciához most alig 150 éve kellett. A felmelegedés azonban nem egyformán érinti bolygónk felszínét, a legjobban éppen azokat a területeket sújtja, melyek a Föld legelmaradottabb régiói (Afrika, Délkelet-Ázsia).

Összegzés

    A globalizmus nem a modernitás kiterjesztése globális szinten, hanem egy új történelmi korszak (László, 1998), melynek a modernitás csupán egyik, de talán a legfontosabb eszköze. A globalitás a modernizmust, vele a civilizációk sokszínűségét váltotta fel, mely egyben a kultúrák homogenizálódásával is jár (Vass, 2005).

    A globalizációhoz jelenleg háromféleképpen közelítenek. Egyrészt azok, akik profitálnak belőle, az emberi történelem legjobbikának állítják be, és az ellenzőit a haladás megakasztójának tartják. A második csoport a globalizációt a modernitás térbeli kiterjesztésének tartja, mely során tovább sérül a környezet, az emberek élettere beszűkül, roncsolódnak a szociokulturális terek. A harmadik csoport egy új létezésmódként definiálja a globalizációt, mely a modernitást félresöpörve egy teljesen új létezésmódot kényszerít rá a föld lakóira (Bogár, 2003). Jelenleg az első csoport a hangadó, mert az ő birtokukban vannak azok a gazdasági erőforrások, melyek irányítják a földi népesség életét, beleértve a fizikai és szellemi létfenntartáshoz szükséges javakat, de ők tulajdonolják azokat a kommunikációs csatornákat is, melyek meghatározzák a közbeszéd irányát, mindezt a manipuláció és a cenzúra eszközével.

    Megfigyelhető, hogy a Föld javainak egyre nagyobb hányada koncentrálódik egyre kevesebb kézben, melyek előrevetítik egy globális gazdasági monopólium rémképét. Politikai szinten ez azt jelenti, hogy létrejön egy olyan nemzetek felett álló hatalmi struktúra, mely az emberi társadalmak összessége felett rendelkezik úgy a gazdaságban, mint a közbeszédet, a közös jelentést illetően. Utóbbinak eszköze a globális média, mely elsorvasztja a lokális kulturális értékeket, helyette univerzális, elsősorban a globális gazdasági érdekeket propagáló normákat, értékeket helyezi. Célja egy homogén fogyasztói embertömeg fenntartása, melyet már nem véd a saját identitása, immunitása pedig legyengült a szellemi-lelki nihilizmus következtében.

    Az ember azonban rezisztens lény, így mindig megtalálja azokat a lehetőségeket, hogy önálló akarattal ellenálljon az őt érő negatív hatásokkal szemben.

Irodalom

    Bogár László: Magyarország és a globalizáció (Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
Huntington, Samuel P. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. (Európa Kiadó, Budapest, 2014)
Giddens, Antony: Szociológia (Osiris Kiadó, Budapest, 2008)
László Ervin: Harmadik évezred – Veszélyek és esélyek (Új Paradigma, Budapest, 1998)
MacBride, Sean: A MacBride-jelentés (Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1983)
Vass Csaba: Hatalom, szakralitás, kommunikáció (Természet és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány Kölcsey Intézete, 2005)

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf