Értékeink

Ön itt van: Kezdőlap

Értékeink

Szamolányi Gyula: Karácsonyi szonett

Halkan havaz. Az uccán tompa hangok.
Éjfélre jár. Már hí a szent ima.
Távol dalolnak ünnepi harangok.
Ma született meg az Isten fia.

Viz Zoltán: A szent éjjelen

A szent, rejtelmes éjszakában
Juda törzsén virág fakadt.
Oly édes hinni e csodában
S idézni drága múltakat.

Az Ég leszállt a földre hozzánk,
Végessé lett a Végtelen.
Az Igazság a Szeretettel
Kiegyezett ez éjjelen.

Wass Albert: Karácsonyi versek

Bajorerdő. Zimankós fenyvesekből
előoson a téli szürkület.
Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva
koldus szatyorban gondot gyűjtenek.

Egy vonat sípol messze valahol.
Fulladtan vész el fák között a hang.
Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze
kísértethangon fölsír egy harang.

Sajó Sándor: Újévre

Idők árjának mozgatója,
Hallgass meg engem, Istenem!
Ez újuló év rád dicsőség,
Emberre békesség legyen.
Adj jó esztendőt a hazának,
Új küzdelmekre új erőt,
Hevülésünkhöz bölcsességet,
Hogy igazán szeresük őt.

Ady Endre: Szerelem és ravatal

Ha durcás kis arcod
Egészen az arcomra
Fekteted, Te, én kicsi lyányom:
Nem bánom:
Csak a könnyeink folyjanak össze.

József Attila: Szerelmi vallomás

Illat száll a szél szárnyán,
A szívem őrli a vágy...
Fecske madár az égen,
Vígy el egy vallomást.
Mondd meg annak, akiért
A szív dobog, remél:

Kerényi Frigyes: Nincs a szóban

Nincs a szóban istenáldás.
Béke nem borul reád:
Hogyha ingerlő leány mond
Nyugodalmas éjszakát.

Puha ágyam megvetette –
S a szomszédba lebben át.
Köszönöm, kacér leány, a …
Nyugodalmas éjszakát.

Petőfi Sándor: Szerelemvágy

Szeretnék már szeretni újolag...
Mit ér a kert, ha rózsát nem terem?
Ha szerelemmel nem diszeskedik,
Mit ér az élet, ifjuság nekem?

Szerettem én, s csak búját érezém
A szerelemnek mind ez ideig,
S e bú mindennél édesebb vala,
Mire szivem csak emlékezhetik.

Tompa Mihály: Égő szerelem

Honnan származott az égő
Szerelemnek szép virága?
Nyíló szirma úgy piroslik,
Mintha vérbe volna mártva.

Éjjelenként mért sohajtoz
Olyan hosszan, olyan mélyen?
Hisz boldogság és öröm van
Festve csillogó szinében!

vitéz Somogyvári Gyula: Szerenád, mely elhallik odáig

Tudom: szeretsz és hozzámjár a lelked,
tudom: sápadtra gyötör most a vágy,
tudom: néked is évek most a percek
és forróságos minden éjszakád.

Berda József: Szemtelenkedés

Hát utáljatok csak, derék polgárok,
s mind, kiket felvet most a jólét.
Potya fráter vagyok én valóban s
inkább bort iszom, mint hólét.

Sőt ebédre s vacsorára a tisztes
meghívást oly szívesen veszem,
hogyha szép szóval nem megy;
úgy erőszakos módra csavarom eszem.

Csorba Győző: Tél, ablakból

Hová bújtak a madarak? Üres
az ég, a tv-antennák keresztjei,
mint agyag-szobor-vázak, amiket
egy szobrász ott felejtett.

Vázak… A kert is csupa váz, csupa
meztelenség, a tekintet kopog,
mikor hozzájuk ér, a pára-
bolyhokat is kisöpörte a szél.

Kálnoky László: A magyar költészethez

Jönnek a dögkeselyűk, jönnek a károgó varjak, a bajkiáltó kuvikok
látva vérfoltos ingedet, látva homlokodon
a töviskorona ágairól lepergő eperszín cseppeket,
jönnek a szakállas bölcsek, jönnek a nyálas ifjak,
s kiáltják vesztedet idő előtt, várják, hogy megalázkodj,
hogy tanításodat visszavond, hogy valld halandónak magad,

Simon István: Betyárok csárdája

Áll még az út mellett ez a nádas csárda,
hajdan a betyárok mulató-tanyája
volt: még az öregek mesélgetnek róla:
esténkint a füstös, borgőzös ivóba
tért be Savanyó és látták Subri Jóskát,
képüket a falra oda is rajzolták –

Pappot a fokossal, Vak Illést puskával,
a csaplárosnét is, ahogy sürög, tálal,
hozza a rezi bort, amíg a betyárok
bajsza közül vidám nótájuk szivárog.
Mulatósak voltak, a vérmes menyecskét
jókedvükben sokszor hajnalig pörgették.

Tornai József: Vízililiomok és sárkányfüvek

Olyan szép vagy, szerelmem,
olyan nekivadultan csókolózunk
és tréfálkozunk a gyilkoló földön,
hogy én már egyre jobban vágyakozom
egy ügyetlenebb kis nőre,
kinek nem olyan szép zöld a szeme, mint a tied,
nem annyira lelkesítő a suttogása,
a bőre iszonyúan más illatú,
vaskos combjaival is zavarba hoz,

Magyar népballadák: A halálra táncoltatott lány, A párjavesztett gerlice, Vidróczki

A halálra táncoltatott lány

– Jó estét, jó estét, Csáti bíróasszony!
Talán alszik is már a kedves galambom?

– Alszik már, alszik már az utószobába;
Be is van takarva piros paplanába.

– Ha alszik, költse fel, küldje el a bálba,
Kék selyem ruháját öltse fel magára.

karcoltszaru

A magyarok szimfóniája

– Szent Gellért legendája nyomán –

Egyszer Gellért püspök, aki egy bajba jutott hívén segíteni akart, egyik hű társával, Walter mesterrel a királyhoz sietett. Ahogy mentek, egyszer csak elesteledetek, ezért egy erdős részen, amely disznók makkoltatására nagyon alkalmas volt, megszállottak.

A vándorok eltörődött testtel elaludtak, s hát éjféltájban nagy zúgást hallottak. Erre mind a ketten felriadtak.

Malomkő zúgását hallották, pedig ott a közelben nem állott malom. Elcsodálkoztak a malomkőzúgáson, és még jobban, amikor egy dal is felcsendült: a kézimalmot hajtó asszony dalolni kezdett.

Amikor a püspök a dalt meghallotta, odafordult Walter mesterhez, és azt kérdezte tőle:

- Hallod-e a magyarok szimfóniáját, miképpen szól?

A papról, aki a szegény asszony gyermekét nem akarta ingyen megkeresztelni

– Göcseji népmonda –

Egyszer Mátyás egy olyan házba tévedt, ahol egy szegény asszonynak nemrégen gyermeke született. A csecsemő már egyhetes volt, de a pap semmiképpen sem akarta megkeresztelni, mert a keresztelési díjat nem tudták lefizetni.

Mátyás a csecsemő ruhájára s a keresztelés költségeire pénzt adott, s megmondta, hogy másnap menjenek a paphoz, és jelentsék ki, hogy a gyermeket külön misén kívánják megkereszteltetni. A bért fizessék le, s mondják meg, hogy a gyermeknek van már keresztapja.

Másnap a keresztelésen Mátyás király is megjelent, mint keresztapa. Mikor a pap azt kérdezte, hogy mi legyen a gyermek neve, Mátyás azt felelte:

- Mátyás legyen a neve!

- De micsoda Mátyás? – kérdezte a pap.

- Azt ne kérdezze, csak Mátyás!

Akkor zubbonyát kigombolta, s megmutatta neki az aranykeresztjét.

- Most kereszteltél utoljára, ezután nem leszel lelkiatya, dolgos ember lesz belőled, mert így bánsz a szegénységgel.

Attila király Páduában

– Callimachus nyomán –

Egymás után foglalta el Attila az itáliai városokat, mert mindenki reszketett Isten ostorától. Pedig a hun király kegyesen fogadta a városok hódolatát, és nem kegyetlenkedett az itáliai néppel.

Amikor Pádua városát elfoglalta, nem engedte meg, hogy a polgárokat ragszíjra fűzzék, a házakat felgyújtsák, és az asszonyokat meggyalázzák. A zsákmányt a főtérre kihordatta, és igazságos osztást csinált: magának egy részt sem tartott meg a zsákmányból.

Ezzel nagyon megnyerte a nép szívét, és ez a ép híres arról, hogy háláját művészetével is meg tudja mutatni, ezért a páduai művészek az amfiteátrumban előadást rendeztek Attila tiszteletére.

Túrmezei Erzsébet: Karácsonyi Katica

Katicának egyszerre volt a születésnapja az Úr Jézussal. S ha jött a tél, és hulldogálni kezdett a hó, ha lekezdtek kipirult arccal karácsonyról sugdolóznia gyerekek, úgy érezte, hogy neki több köze van a karácsonyhoz, mint másnak, hiszen ő a kis Jézussal egy napon született. És ha Éva nagy alvóbabát kér, és Jutka korcsolyát, ő valami még nagyobbat, mindennél sokkal nagyobbat kérhet, mert ő azon az estén született, amikor a Megváltó Betlehemben. Valami egészen nagyot… de mi legyen az?

Fekete István: Karácsony 1944

1944. december 25.

Karácsony első napja…

Soha ilyen karácsonyt!

Szólnak az ágyúk, kelepelnek a géppuskák. A harc állítólag már a hűvösvölgyi hadapródiskolánál folyik. Budapesten, mely – szintén állítólag- az ország szíve.

Jaj, de beteg ez a szív!

Talán romlott is…

A fák némán és csendben állnak az ablakom alatt, és a téli dermedtségben unottan hallgatják, miként marcangolják egymást az emberek.

Karácsony napja van.

„Békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Jóakaratú ember? Van ilyen is? Hiszen jót akar ez mind – önmagának…

A tereken a fenyők derékba vannak vágva, a szent ünnep a vallásos kultúra, az emberiség és szeretet nevében.

Reszket az ablaküveg. A gellérthegyi üteg valami repülőgépre lő, és az úton egy kiskutya futkos tanácstalanul. Talán azt hiszi, zivatar van… Hát igen. Zivatar. Talán új világ, a Béke világa születik, a Béke örök, szent ünnepén.

Nyirő József: Fadöntő emberek

baltak Három napja nem hallottam emberi szót. Félig már megbolondított a havas. Szinte egy hete, hogy nem akart megvirradni. Hideg köd porzott, áztatott mindent. A vigasztalan, mocskos, őszvégi avar betegen rothadozott. Az ember szája kihűlt, benedvesedett, ha nyitva feledte. A szálegyenes bükkökből néma erő, vad kérlelhetetlenség áradt. Nehéz szabok ülték meg az erdő mélyét és fázott a moha a bokrok alatt. Csak a vadak elhullatott piszka ragyogott zsírosan, mint a cseppentett szurok. Izgatott, sötét és álmos voltam. Setét gondolatok tekergőztek agyamban és ok nélkül káromkodni kellett.

Az aljban favágók táboroztak. Száraz gallyakat tördelve ereszkedtem le hozzájuk.

- Jó napot!

Tömörkény István: Baráberok

Öreg csavargókról, országutak kódorgóiról szokás volt ezelőtt megható történeteket írni, amiknek azonban ma már nem sok barátjuk van. Sok hasonlóság volt köztük, emberekben és történetekben egyaránt, azután apránkint kezdték nem venni észre őket, ma csak úgy tetszik, mintha e vén országjárók s egyebek kihaltak volna. Pedig vannak azért, habár már inkább csak a velük késztelenségből foglalkozó rendőr tud róluk beszélni, az is unja. Az igaz, hogy sok dolgot adnak olykor, mert sokfélék vannak köztük. Külön fajta a börtönviselt rossz ember, megint külön, aki csak csavargó, más világ a kalandvágyóké, más megint azoké, akik csak az útszélen s a rongyokban találják meg a maguk függetlenségét, s megint más, még köztük is szokatlanul furcsa világ a baráberok társadalma. Ismerik-e vajon a barábert? Különös népség nagyon. Kevesen tudnak róluk. Leginkább csak nagyobb vállalkozók ismerik jól őket, olyanforma üzletemberek, akik szintén egyik országból a másikba járnak: ma Gácsországban csinál földmunkát valami erődítéshez, fél év múlva utat épít a Krajnában, egy év múlva Magyarországon töltést húz a folyó elé, néhány hó múlva Romániában a vasútnak készít utat, hogy aztán, ha ott a dolgát végezte, más vidéken megint valamely kőbánya kiaknázásba fogjon. Ezek ismerik a barábert, a csudálatos csavargót. Nem külön-külön, hanem tömegesen. Mert leginkább csapatosan járnak, anélkül, hogy kötné őket egymáshoz egyéb, mint a közös sors és titokzatos múlt.

Tornai József: Illyés

Nagy, fehér kenyeret adott végül
s egy kerékpárt,
két óriási kerékkel.
Erre csak te tudsz felülni, mondtam.
Levette kabátját
és ide-oda karikázott a betonon,
válla a sürgönydrótok fölött,
világító haja a fák magasságában.

Baka István: November

A fonnyadó falevelek,
mint öregasszony-ajkak.
Szétgurult olvasószemek
a réteken a varjak.

Fönn templomboltozat az ég,
a felhő Isten árnya.
Görnyed a novemberi rét
bokrok alázatába.

Imát motyognak levelek:
elfonnyadt, ráncos ajkak.
Megalvadt vércsomók utak
ereiben a varjak.

Szabó Ferenc: Őszi készülődés

Az árnyak andalognak
a lángot most lopja a nap
elbágyad már a délutáni fény
holt szirmokat sirat
a gyászoló remény.

El kell köszönnöd végre
a nyári lángolástól
és készülődni télre.

A hűlő tűzbokrok tövén
hunyó parázsként pislant
majd holtan hamvad el
ha jégcsengős palástban
a tél megérkezett
a szép emlékezet.

Thaly Kálmán: Őszi harmat után

Őszi harmat után
Nagy hegyeknek ormán
Fújdogál a hideg szél,
Fújdogál a hideg szél.
Zöld erdő harmatát,
Piros csizmám nyomát
Hóval lepi be a tél,
Hóval lepi be a tél.

Tompa László: Őszi szántás székely hegyek alatt

Borús az ég! De túl a dombon
Meg-megcsillan a falu tornya.
Hass, szántóvas, a földbe mélyen –
Már elzúgott a nagy tivornya.

Közben, hajh, mennyi változás jött!
Az életünk más, a világ más.
Csak az Örök-Úr változatlan –
S a rög, a munkagond, a szántás!

Wass Albert: Őszi csokor

A bükköserdő templomában jártam,
nagyon fehéren jött a dér-varázs,
s a dértől könnyes lett a messzeség,
és vér-cifrázott lett a hervadás.

Zas Lóránt: Novemberben

Novemberben sírnak az utcák,
novemberben sírnak az emberek.
Novemberben Budán és Pesten
nevetni nem lehet.

Novemberben a Farkasréten
halottak napi mise-csend fogad.
Novemberben fehér virággal
fedik a sírokat.

Keresztury Dezső: Barbár hattyú

Berzsenyi Dániel emlékének

Lehetett abban valami megmosolyogtató bumfordiság,
ahogy a tömzsi, rövid kezű-lábú fiú sűrűvérű apja
arcába vágta: „nem szül gyáva nyulat Nubia párduca!”,
s világgá ment – igazi szittya vér, ki fegyelmet
nem tűr! – inkább a somogysági vadonba bujdosik;
de aztán rokonok baráti körébe tér; szelídülten
küldi – már maga gazdája – gyermeki szeretet-zálogait
ama roskadozó, szűk, doh s pipafüstös kúriába,
melynél még nem szebb az övé.

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,

Radnóti Miklós: Köszöntő

Egy Sík Sándor ünnepély prológusa

Ötven év?
kit ünnepeltek, annak nincs kora.
A költő hangja száll,
visszhangja támad s hallható
a néma s mégis harsogó időben.

Rakovszky József: Hahó szabadság

Ahol sziklákat repeszt a tél,
ahol a földdel az ég beszél,
s honnét a fergeteg dalolva jár,
ott lakik, ott a büszke sas madár.
Hahó szabadság! – kiált a völgy.
Keblét kitárja az ősi tölgy.
S a büszke sas madár sziklára hág.
Övé a szemhatár, a nagy világ.

Szabó Lőrinc: Az örök Magyarországhoz

A Nemzeti Színház százéves jubileumára

Vártalak, ünnep! Megálltál, üzentél
s tüzes vasként égettek szavaid:
– Mindenről szóltál, költő, végre már a
hazádról is mondhatnál valamit! –
Üzentél s nem tudod, hogy megkínoztál,
hogy pörlekedtem magammal s veled.
Most itt vagy és: – Beszélj, fiam! – a választ
sürgetve néz rám óriás szemed.

Takáts Gyula: Onnan itass

Jékely Zoltánnak

Egyre csak lobog
és úgy takar a nád,
min t ki csőszkunyhóban
őriz koronát.
Pannonok, kelták –
hun, avar, magyar…
Villog a lidérc.
A berek takar…
Elásni már nem!…

Nagyon régi ima

Paradicsomba’ csendítenek
Az angyalok mind ott lesznek
Körülj kereszt éjfélig
Éjfél után mindétig
Piros hajnal hasada
Kibe Mária nyugova.
Mária kapu megnyílik
Krisztus Urunk születik
A zsidók általverték
Piros vére hullajték

Nóta Dakó Sándorról

Magyar népballada

«Megyek apám, megyek,
Bé Madéfalvára,
Fényes uraságok
Nagy gyűlést hirdettek –
Madéfalvi rétre,
Sok vitéz legények
Gyülekeznek oda,

Ó, én édes jó Istenem...

Katolikus népének régi székely himnusz

Ó, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban erősségem,
Ínségemben lágy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyán,
Vándor legény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély földjét!

Vándor fecske haza talál,
Édesanyja fészkére száll.
Haza jöttünk, megáld majd a
Csíksomlyói Szűz Mária.

A csodaszarvas

– Jordanes és Kézai Simon krónikája nyomán –

csodaszarvas1 Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar vadászat közben messze elkalandoztak, és már a Meotisz mocsarai között bolyongtak. Ekkor hirtelen egy nőstény szarvas bukkant fel előttük, ők pedig mindjárt üldözőbe vették.

Futott a szarvas, majd nagy hirtelen nyom nélkül elenyészett a vadászok szeme elől. Sokáig keresték, de sehogy sem tudták megtalálni.

A prágai kaland

– Ilosvai Selymes Péter költeménye nyomán –

Nagyon elbizakodott a cseh király és császár, elbizakodottságában gőgös levelet írt Lajos királynak. Nem is levél volt az, hanem parancsolat, amit teljesíteni kellett. Azt írta a cseh király:

„Fiam, Lajos! Jó Magyarországnak adóját tetőled most kívánom. Parancsomra udvaromba személy szerint eljöjj, és énelőttem a tiszteletet bemutasd. Már tizenegy király eljött udvarlásomra, ne várasd őket, mert te leszel a tizenkettedik.

Károly, a csehek királya és császára”

Szabács viadala

– Heltai Gáspár krónikája nyomán –

szabacsvara Amíg Mátyás király a csehek ellen hadakozott, a törökök felbátorodtak, egyre feljebb vonultak, végre a Száva folyó partján erős várat építettek, és ezt Szabács várának nevezték. Amikor pedig meghallották, hogy Mátyás király Magyarországra visszatért, Szabács várát mindenképpen megerősítették, és a sereg legjavát a vár őrizetére küldték.

Túrmezei Erzsébet: Andris útravalója

Andris fölmászott az öreg diófára, és egészen fönt, ahol deszkadarabokból kényelmes helyet tákolt össze magának, leült és körülnézett. Messze ellátott. A falu, a templomtorony, az erdős hegyoldal, a rét, a kis patak, minden a szeme elé tárult most, és összeszorult a szíve: milyen sokáig nem láthatja! Holnap viszi a vonat a város, az iskola felé, s mire hazajöhet, hó borítja már az erdőt, rétet. Pedig most alig kezdenek még sárgulni a levelek, a fák gyümölcssúlya alatt roskadoznak. – Olyan szép minden! Andris sohasem látta még ennyire szépnek a faluját és sohasem érezte még, hogy ennyire szereti.

Odabent édesanyja csomagolt. Rendre rakosgatta a ládába kisfia ruháit. Aztán a legszebb piros almákra, legfinomabb körtékre s mindenféle jóra került sor. Ne éhezzen az Andris gyerek abban a nagy városban!

Herczeg Ferenc: Megszolgált

Személyesen ismertem a történet egyik szereplőjét. Nyugodt, jól egyensúlyozott férfi volt. A szeme a magába tekintő emberé; egyike azoknak a szemeknek, amelyek túl sokat láttak a háború borzalmaiból. Akkor már tábornok volt, de inkább tudós, mint katona benyomását tette. Ez a típus különben eléggé ismert, hiszen a nagy Moltke is ilyen volt. Én első pillanattól fogva igen rokonszenvesnek találtam.

Szabó Dezső: Kálvinista legenda

A fák dideregve futottak el a vonat mellett. Futottak a fagyos rögök, a tört kórójú tarlott mezők, a sápadt halmok. Mintha a halál csordája volnának s hátul hosszú, fekete ostorral kergetné őket egy akolba a könyörtelen pásztor.

Hárman ültek a harmadosztályú kocsiban. Egy sárospataki borvigéc, aki Nagyváradon ült fel s azóta vastag bőrszivarát szopogatja. Egy örmény, aki a fűtetlen kocsiban hol a kezeit, hol a lábait rázza s azt hiszi, hogy a rázott hideg, meg ráadásul a fáradtsága kevesebb baj, mint a heverő fázás. De talán így teszünk mindnyájan, talán az élet rohanó vagonjában is azért rángunk, vitustáncolunk hitet, tagadást, politikát, festményt, drámát, filozófiát, háborút és békét, hogy az állomásig ellopjuk magunk az örök semmi hidege elől. Az örmény különben disznókereskedő volt, minden ujján aranygyűrű, nyakán piszkos, zsíros kendő.

Tamási Áron: Erdélyi társaság

Csak kilenc nap múlott el azóta, hogy Lőrinc a hírnöki foglalkozást elnyerhette a cukorgyárban. Délelőtt még ruhát kefélt, és más szépítő műveleteket végzett a hírnökség mellett a gazdáinak, de azután, hogy megehette a délebédet, szabad volt ő is.

- Egész héten keresztül eleget szolgáltam másokat – mondotta magába. – Ezen a délután tehát érdemesebb embert fogok szolgálni, vagyis önmagamat.

Könnyű és kellemes szolgálat volt, amit a maga számára kitalált. Látta ugyanis, hogy verőfényes őszi idő van, s látta azt is, hogy a mezők integetnek feléje.

- Jövök, ne féljetek! – mondta, és magához vette a botját, amelynek párja sehol nem volt, mert ilyen botja csak egy vad püspöknek lehetett volna, ha ugyan vad püspök volna a világon.

Tatay Sándor: Baleset a kék tavak között

/VI. rész/

Végülis kopár tetőre értünk, ahonnan a látóhatár már egészen ködbe veszett, de volt ott egy turistaház, ahol ételt és italt lehetett fogyasztani. A turistaház étterme éppen olyan zsúfolt volt, mint bárhol nálunk, és az önkiszolgálás még az itthoninál is sokkal körülményesebb volt. Az asztalok mind foglaltak voltak. Elhatároztuk, hogyha másképp nem, állva is elfogyasztunk egy tányér gulyást. Mivel a feleségemnek nagyobb gyakorlata van a sorbaállásban, ő vállalkozott a nem éppen egyszerű akcióra. Meglepetésemre viszonylag gyorsan és oldalán egy magyar fiatalemberrel tért vissza. A fiatalember, aki Szabó Sándor néven mutatkozott be, meghatott örömmel szorongatta a kezemet. Aztán az asztalukhoz vezetett bennünket, azaz egy hosszú asztalnál lefoglalt sarokhoz, ahol ott találtam a kedves arcú fiatalasszonyt, aki utánam utazott a repülő székben pici gyermekével együtt. Ez volt a családja. Egy alacsony termetű, de csinos osztrák asszonyka és a hároméves kisfiú.

Komlós Aladár: A szépség üzenete

Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily titkokat?
Nemzedékek sora szenved s a gyümölcs egy gyermek lágy tekintete,
Íme van egy leány, akinek szeme csillog s a hangja szigorú,
és komoly és tiszta.
Egy másiknak kis mosoly ül szemében.
Ó talán nem is tudja.
Gyönyörű felnőtt teste fölött szemében
egy baba ül s mint egy bölcső, kezecskéjével tapsikol.
A harmadik csak gömbölyű. De szelíd és szomorú gömbölyűség ez.
S ahogy nyakát hajlítja és átfog, ha táncol: jóság az is és halk szelídség.
Neked meg a hangodra vágyom. A tested
mért kábít százszor jobban, hogyha hallom
gondolatban a hangod különös
nyugtató szép zenéjét?
Szépség cserepei, honnan jövő és milyen
üzenetet betűzök bennetek?