Tornai József: Juhász Gyula az Alföld szívén

                 1

Soha nem jutottál el oda, soha nem jutottál,
       soha oda a virág-fához,
                                   átfolyt szádon a Tisza,
benőtte oldaladat a fűz,
                      fogaid meszes tanya-falak,
soha nem jutottál el oda,
                                     soha nem jutottál el
                                            az asszonyok melléig,
       lábuk folyamtorkolatáig,
                                        itt fekszel
       a vadvíz árkán zöld mohával
                                      nyakadban,
                                      itt maradtál,
soha nem jutottál el oda,
                             soha nem jutottál el,
           soha istenhez, soha a szeretődhöz,
                                            soha a gyönyör
                             belvárosába,
       egyik tenyered Szombathely, a másik Nyíregyháza,
                 az egyik lábfejed Szabadka,
                 a másik Szeged,
                                      ki megszólaltat,
a föld gödreivel beszél
                          az elmenekülőknek,
             alkoholistáknak         és
                                               öngyilkosoknak.

                  2

               A férfi fölfelé tör,
                               mint a fa,
de ami eteti és itatja, az a nő: a föld, az anyaföld,
                             a férfi az égig-nyilallik, de
                 ami megmarad, az a nő: az anyaföld,
                               az őszbehidegülő,

kibimbózó, fölszáradó és
                          átázó anyaföld,
                 akkor is, mikor a fa már elkorhad,
           a férfi a mulandó fatörzs, ág, levél,
                 mag és gyümölcs,
a nő az örökké dobogó anyaföld,
                                          tenger,
                                          folyó,
                                          fekete és fehér talaj,
           a férfi szerelme csak erő és erőszak,
           a nő vagy az anya szerelme
           csak szerelem:

                             Anna a te agyadban,
         Anna a földben, Anna mennybeszállása
                            Anna az égben;
                                               Anna akkor is szerelem
ha már nem szeret,
                      te csak az ige lehettél,
                                                   ő volt a test, melyért
                          isten lemondott
magányáról,
               de te soha nem jutottál el oda,
                                                     soha nem jutottál el,
Krisztus lehettél,
                    anyaföld nem,
Anna nem, szülőanya nem,
                             isten gyönyörűsége és vágya nem,
                        a szétrothadó Anna nem,
                    Anna az istenből kiszakadt sóhaj,
                   el kell szállnia
                                 csillagok riadt koldus-arca előtt.

                  3

                        Gyerekként tudtam:
                                            valaki vár,
                                      a reggelek és facsúcsok
mégse suttogták szélbe a nevét.

         Madár-jajgatása megállított a laposokban,
                                                          elbuktatott
        a homokból-kifújt akácgyökerekben,
                                                   a dombtetőkön egy árny
sustorgott fülembe,
                kit nem ismertem,
         de ki ott nyúlt el
                               az Alföld szívén,
kutyák kaparásztak
                               tövises fejénél.
                               Hirtelen nőttem föl
               a lemondásaihoz:
                                          ott álltam
               beletemetkezve a Tisza
                                                     csontos, sárga
                               agyába,
                                      de mit törődtem én
               az árnyékkal, mi szakállából
                                                     jegenyéiből rámesett,
        mikor ott a sár,
        az isten is magyar volt
                                      s egy kanca
                             nyerítéséből jött föl a nap.

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf