Lukáts János: Nagypénteki népszavazás

Krisztus, Krisztus, Krisztus, Krisztus,
Krisztus, Krisztus, senki más!
Krisztus, Krisztus, Krisztus, Krisztus,
szóba sem jön Barrabás!

Krisztus, Krisztus, csak tehozzád
száll a szó, a jó fohász,
s szégyenében fuldokolva
rágja körmét Barrabás!

Krisztus, néha oly nehéz, ha
feddőn nézel, s ránk, ha vársz,
nem szól, mégis mint a mágnes
vonz magához Barrabás!

Krisztus, bár a hű szívekben
tündökölve csak te állsz,
de a szájunk néha szinte
azt suttogná: Barrabás!

Tévedés ez, gyáva alku,
szégyen, olcsó megfutás,
s ránk vigyorog, már vigyorog
Barrabás!

Jaj, ne! Szánkon tornyosul már
ájulás és árulás,
Krisztus! – hívnánk, s amit hallunk:
Barrabás meg Barrabás!