Tollas Tibor: Tavaszi szántás

A Rakoncáson szántanak.
Peremén párát hánt a nap,
Ködöt fujtat a két ökör.
Érzi a föld a kék vasat,
Bevérzi bőrét, széthasad.
Csoroszlyán vércsík tündököl.

Omlik a dús föld, húsa mély
Zsíros, fekete, mint az éj.
S barázda-lépcsők sok sora
Nyomán ballag egy vén paraszt,
Némán a dombra fölkapaszt,
Alkonyt pattint az ostora.

– „Hej Bimbó, Csálé, ide hó!” –
Száll a szó, – talpán porhanyó
Köd röge, – így lép egyre fel…
Felhőkbe mártja az ekét,
Nem földi, égi már a kép:
Paraszti mennybemenetel.