Kádár Kata

Magyar népballada

kadarkatakicsi– Anyám, anyám, édesanyám,
Gyulainé édesanyám –
Én elveszem Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép leányát.

– Nem engedem, édes fiam,
  Gyula Márton –
Hanem vedd el nagy uraknak
  Szép leányát!

– Nem kell nekem nagy uraknak
  Szép leánya,
Csak kell nekem Kádár Kata,
Jobbágyunknak szép leánya!

– Elmehetsz hát, édes faim,
  Gyula Márton –
Kitagadlak, nem vagy fiam,
Sem egyszer, sem másszor!

– Inasom, inasom, kedvesebb inasom,
Húzd elé hintómat, fogd bé lovaimat!

Lovakat béfogták, útnak indultanak –
Egy keszkenőt adott neki Kádár Kata:
– Mikor ez, színiben, vörösre változik,
Akkor életem is, tudd meg, megváltozik…

Megyen Gyula Márton hegyeken-völgyeken,
Egyszer változást lát a cifra keszkenőn.

– Inasom, inasom, kedvesebb inasom:
A föld az Istené, a ló az ebeké –
Forduljunk, mert vörös szín már a keszkenő,
Kádár Katának is immán rég vége lett!

A falu véginél volt a disznópásztor.
– Hallod-é, jó pásztor, mi újság nálatok?

– Nálunk jó újság van, de neked rossz vagyon,
Mert Kádár Katának immár vége vagyon –
A te édesanyád őtet elvitette,
Feneketlen tóba belé is vettette.

– Jó pásztor, mutasd meg, hol vagyon az a tó –
Annyim mind tiéd, s a lovam s a  hintó!

El is menének ők a tónak szélire.
– Kádár Kata lelkem, szólj egyet: itt vagy-e?
A tóba megszólalt Kádár Kata neki,
Hozzája béugrék hamar Gyula Márton.

Édesanyja vízi búvárokat küldött –
Megkapták meghalva, összeölelkezve.

Egyiket temették oltár eleibe,
Másikat temették oltár háta mögé.

A kettőből kinőtt két kápolna-virág,
Az oltár tetejin összekapcsolódtak, –

Az anyjuk odament, le is szakasztotta.
A kápolna-virág hozzá így szólala:

  – Átkozott légy, átkozott légy
  Édesanyám, Gyulainé!
  Éltemben rossz voltál,
  Most is meggyilkoltál!…

Udvarhelyszék; közölte: Kriza János

kadarkatakos

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf