Berzsenyi Dániel: A szerelem

Mi a földi élet s minden ragyogványa
     Nélküled, oh boldog Szerelem érzése?
Tenger, melyet ezer szélvész mérge hánya,
     Melynek meg nem szűnik háborgó küzdése.
India kincsével légyen tömve tárod,
     S Caesar dicsősége ragyogjon fejeden:
Mit ér? vágyásidnak végét nem találod,
     S nem lel szíved tárgyat, hol megelégedjen.
De te, édes érzés, egek szent magzatja!
     Az emberi lelket bétöltöd egészen,
Bájodnak ereje az égbe ragadja:
     S a halandó porból egy félisten lészen.
Te a szerencsének játékát neveted,
     Mert hatalma néked semmit nem ád s nem árt;

szozattovabbacikkhez

Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz

Nyílj ki, nyájasan mosolygó
    Rózsabimbó! nyílj ki már,
Nyílj ki; a bokorba bolygó
    Gyenge szellők csókja vár.

Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
    Hébe nektárt hint terád.
Száz nyakadba Flóra gyenge,
    Bársonyos palástot ád.

Óh, miként fog díszesedni
    Véled e parányi kert!
Óh, hogy óhajtják leszedni
    Rólad azt a drága szert! –

szozattovabbacikkhez

Reviczky Gyula: Énekek éneke

Szaharán jártam, számumot leheltem.
Oázt hiába leltem utamon:
Rám törtek, hogy pihennem ne lehessen,
Sakál, hiéna, bősz ember-barom.
Az üldözött vadnál is kimerültebb,
Erősek közt egyetlen gyönge, én,
Daloltam, ah, de meg nem szelidültek,
Mint hajdan, Orfeusznak énekén.

Tovább vonszolva testem’ száz sebével,
Hárfámon kívül minden más nekül,
Embert utánzó nép közé juték el,
S nem értettem, beszélt bár emberül.

szerelemkép1

szozattovabbacikkhez

Vajda János: Bertának

szerelemkép2Hova menjek, meneküljek?
Hogy ne lássam gyötrő képed?
Hasztalan futok, kerüllek,
Semmi sem bír már tevéled.

Mint az égő hadi gálya
Minél jobban siet partra,
Belsejét emésztő lángja
Annál inkább terjed rajta:

Rajtam sem segít már többé
A ködös, a mesés távol.
Bűbájod csak ingerlőbbé
Varázsolja kacér fátyol.

A csodaszép május hóban,
Mikor a zöld erdőn járok,
Szemeiddel hát nem onnan
Integetnek gyöngyvirágok?

szozattovabbacikkhez

Arany János: Betyár

          Töredék

Dallam: „Bort ittam én, boros vagyok.”
I

betyarKondorosi csárda mellett
Gulya, ménes ott delelget:
Csárdabeli szép asszonynál
Bort iszik az öreg-bojtár.

Öreg-bojtár, kis-számadó,
A főcsikós után való;
Leányokért élő-haló,
Menyecskék kedvire való.

Héj, kocsmáros, hova lett kend?
Furcsa rovás megy odabent:
Hiba van a kréta körül:
Egyet felír, kettőt törül.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Szabadka

Köszöntünk: Bácska drága éke, gyöngye:
Kevély gazdaság híres városa,
A puszták álmát őrzi kőfalad;
A tágas utcák végtelen sora.
Rabszolgatartó lélekgyilkosok
Tiporták porba szűz vetésedet,
Sokáig tartott bús Nagypénteked,
De mégis eljött Húsvétreggeled.
Egekbe néző büszke tornyodon
Három szent színünk leng, mint azelőtt.
Virágpompába szökkentek a rétek.
Virulnak: kertek, füves legelők.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Öledben himnuszt zeng a dús kalász,
S imás ünnep van: magyar aratás!

Bácsmegyei Napló: Gyóni Gézáról

Szabadka, november 12.

Ha mi most leírnánk Gyóni Gézáról, a költőről mindazt, ami a véleményünk róla: elfogultsággal lennénk vádolhatóak. Valóban elfogultak is vagyunk, - vele szemben senki, aki ismeri, nem lehet tárgyilagos, bár nincs szükség semmi jóindulatra, csak megértő lélekre, ha az ő színarany poéziséről van szó. Körülbelül ezeknél fogva leadjuk Gyóni Géza arcképét, amint azt a Bajai Hírlapban megrajzolta Attlay. Ha furcsa is, és szokatlan, hogy Baján írni tudjanak, ez egyszer mégis így van és tessék belenyugodni ebbe nagyérdemű publikum. Attlay írása a következő:

szozattovabbacikkhez

Braun Henrik: Gyóni Géza

Szélesvállú, erősnyakú, szelídnézésű hatalmas legény állított be a Bácskai Hírlap szerkesztőségébe, pontosan kilencnegyed esztendő előtt…Tél volt. És az ifjú ember testén egy kávébarna, térdig érő, béleletlen tavaszi kabát lógott.

    - Gyóni Géza…

    - Isten hozta, kolléga úr. Foglaljon helyet és érezze magát nálunk jól…

    És már néhány óra múlva az ő szép, kerek betűit öntötte ólomba a szedőgép.

    A lírai költőt új városba hozta sorsa és az „Úton új város felé” sok gondolat, százféle kérdés, aggódás, félelem fogta meg lelkét:

                                             Város, város, ahova most
                                             Fagyos tájrul ajándékul
                                             Hozom forró szívemet:
                                             Olyan vagy-e, amilyennek
                                             Lelkem a vén álompiktor,
                                             Vonat útján festeget?

    És attól a téli naptól kezdve a vidéki redakció szűk határai között írta a közigazgatási, a rendőri riportokat, a nagy és apró történetek rövidéletű krónikáit, a világeseményekről, kultúrtörekvésekről, a gazdagtelevényű Bácska bunyevác fővárosának számtalan kívánságairól a vezércikket.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza levele Braun Henrikhez, a szabadkai Bácskai Hírlap szerkesztőjéhez

                                                                                                       Przemysl, 1914. november 4.

    Kedves Henrikem,

    emlékezel még bizonyosan, hogy eddig Tehozzád írott leveleimben mindig óvatosan kerültem a tragikus hangot és lehetőleg levetettem a koturnust, amely pedig itt a gránátok termőföldjén önkénytelenül ragad az ember lábára. Egy levelemből és egy versemből sem láttál kivillanni egy szikrányi kishitűséget sem, sőt én voltam az, aki a ti bizalmatokat is élesztgette, ha esetleg nem lobogott olyan magosan, mint kellett volna. De hiszen, ha már gondosan bepólyálva is, ti is csak láttátok a borzalmakat, amelyek édes gyermekei a legigazságosabb háborúnak is.

    Most sincsen másként és kishitűség vagy csüggedés nem fér az én lelkemhez, amelyet észak véres éjszakái edzettek erőssé. És ha mégis talán keserű hang is keveredik e levélbe, válaszd el azt kérlek mindig az egész nagyszerű ügytől, amelynek szolgálatában állunk itt mindannyian és csak magamra, szegény és esendő emberre vonatkoztasd, akinek mindennap le kell számolnia magával és magában kell elvégeznie a leltározást, mert itt kissé bajos közjegyzőt és négy hites tanút kapnia.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza levele Rukovina Nándorné Mészáros Ella asszonynak, Szabadkára

Szombat, 1914. aug. 29.

    Gy.[önyörűk] Gy.[önyörűje]…Ma éppen négy hete, hogy a túlzsúfolt szabadkai pályaudvaron ott hagytam Heinrichet és az öreg Fischert, akik talán utánanéztek a vonatomnak. Más úgyse nézett akkor utána. Az akkori időkhöz képest még elég kényelemben és szabadjegyemmel I. osztályon tettem meg az utat majdnem az országhatárig, csak ott szorultam aztán szintén marhaszállító kocsiba. Borzalmas jelentőségűvé csak akkor vált az út, mikor a hajnali szürkületben a galíciai állomáson egész faluk kisírt szemű asszonyai, leányai szaladtak üvöltő sírással a vonatunk után. Magyarország asszonynépe összehasonlíthatatlanul méltóságosabban viselkedett, s ha láttunk is kisírt szemeket és megható búcsúkat, olyan brutálisan szívbemarkoló látvány, mint a piszkos galíciai falukon fogadott, nem keserített bennünket. Magyar asszonyok nem feküdtek a vonat elé és nem szaladtak percekig utána, hogy végül összerogyjanak a síneken, mint a szegény istenadta polyák nép mosdatlan asszonyai. Ilyen látványt sokáig nem felejt az ember. Képzelheti, mit csinálhatnak ezek, most, amikor már sebesültszállító vonatok járnak azokon a síneken.

szozattovabbacikkhez

Valentyik Ferenc: Horthy Szabolcs és Gyóni Géza őrváltása, avagy a költő egyetlen beltéri emléktáblájának története

Gyóni Géza beltéri emléktáblájaVitéz nagybányai Horthy Szabolcs (1873-1914) főispán nevét, pályáját egy évtizeddel ezelőtt ismertem meg, konkrétan Gyóni Gézával kapcsolatos kutatásaimnak köszönhetően találkoztam alakjával és történetével. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első embereként a személyes példamutatás erejével élve, önként vállalt frontszolgálatot a világháború kitörésekor, holott mindenki lebeszélni szándékozott őt erről. A lengyelországi Radomsko-ban történt korai, 1914. november 21-i hősi halála megyéjében valóságos Horthy-kultuszt eredményezett, évekkel megelőzve testvére, a későbbi kormányzó, Horthy Miklós (1868-1957) körül kialakult megkülönböztetett tiszteletet. Halálának körülményeit és Radomsko-i sírját bátyja, Horthy István (1858-1937) tábornok kutatta fel a háború elmúltával. Hamvait exhumálták és 1927. október 29-én helyezték el a kenderesi családi sírboltban. Horthy Szabolcs és Gyóni Géza személyesen nagy valószínűséggel soha nem találkoztak, hiszen arra már réges-régen fény derült volna. A történelmi körülmények azonban úgy alakultak, hogy évtizedekkel haláluk után, utóéletükben mégis létrejött egy megörökítésre méltó kontaktus.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Flamingó Szabadkán, Öreg színész álma, Vasárnapi utcán

Gyóni Géza:

Flamingó Szabadkán

Hol rejtelmes kék az ég,
S a szőke víz oly lágyan ringó,
A Nílus szent vizei mellől
Sándorba tévedt egy flamingó.
S amilyen szerencséje volt,
Épp olyan házba flamingolt,
Ahol – nem ritka vendégképpen –
Végrehajtó működött éppen.

Szép madár, embermagasságnyi,
A végrehajtónak meglátni
És megszeretni:
Egy pillanat műve volt.
S a madárhoz így szónokolt:
„Á, éppen jókor, jó madár!
Ön le is van foglalva már!”

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Lampel Albertnek

- Przemysl az Éhségnek megadta magát –
De azért, kurucok, még nem „jójszakát”.

        Krasznojarszk, 1917. évi június

gyoni300 220rabsagban

Gyóni Géza: Könyörgés

Hadifoglyok istentiszteletén

Panaszra és nehéz beszédre
Sereglünk Uram, szent színed elébe,
Kiket pallosod a pusztába vert ki,
Zsoltárod alig merjük énekelni.

Magas kerítés mi utunkat állja
Mögötte törten lóg a lélek szárnya.
Sápadt a szívünk és sápadt az orcánk.
Reménység-harmat rég nem harmatoz ránk.

A napok nekünk csak búra születnek.
Szavát se halljuk soha szeretetnek.
Szívtelen ég, mint szemfedő borul ránk,
Fekszünk alatta, mint a saját hullánk.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Új város előtt

Város, város, ahová most
Életemnek furcsa sínjén
A vonatom berobog,
Egy magányos félfülkében
(Ennyi jutott, tudod, nékem)
Szüntelen rád gondolok.

Város, város, ahová most
Fagyos tájrúl ajándékul
Hozom forró szívemet:
Olyan vagy-e, amilyennek
Lelkem, a vén álom-piktor
Vonat útján festeget?

Város, város, mi vár benned?
Gyásztorok, borús szerelmek,
Vagy nehány víg áldomás?
Életemnek furcsa sínjén
Percnyi füttyös kis megálló
Vagy nagyobb ez állomás?

szozattovabbacikkhez

Ambrus Balázs: Egy szegény költő emlékezetére

Mi hazaérünk, könyvem, harcok könyve
Ki fogantatál világ vére árán –
Ezt írtad egykor viharba és ködbe
Az élet és a pusztulás határán,
Minden órádnak örök mutatója:
Ez volt a leghűbb, legmélyebb reményed,
Sokan megjöttek mások már azóta
Északról-Délről, de Te nem jöttél meg.

Mi hazaérünk!...Te már nem jössz többé.
Oly sok baj után a halál legyőzött
Te már nem vagy e nyomorult földgömbé,
Te már az Isten csillagait őrzöd,
Három bús évig sírt a vágy szívedben
Nem érhetted el egyetlenegy vágyad
Te meghaltál s a sírod oly kietlen
S az elátkozott orosz föld az ágyad

szozattovabbacikkhez

Orosz Iván: Gyóni Géza visszajött

Álmodni ő is itt tanult, ahol
a liget is bús bánatról dalol.

Itt ismerte meg a sok szent csodát,
az álmodások tündéri honát.

Itt szerette meg ezt az életet,
itt zengte el az első éneket,

mely fájó, borús sejtelemről szólt;
s ha kellett Caesarral is dacolt.

De kürt riadt, zúgtak az elemek,
valóra váltak a bősz sejtelmek.

és ment ő is karral és dallal,
és harcolt a szörnyű zivatarral.

szozattovabbacikkhez

A szegény legénynek olcsó a vére…

A szegény legénynek olcsó a vére,
Két-három fillér egy napra bére,
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!

Bort kupámba, bort! Embert a gátra!
Tyukodi pajtás, induljunk rája!
Verjük által a labancot a másvilágra,
Úgy ád Isten békességet édes hazánkra!

Dicsértessék tőlünk, magyarok Istene,
Ki megsegítetted szegény nemzetünket!
Rabságban nem hagyád mi árva fejünket,
Kemény vasigától megmentél bennünket.

szozattovabbacikkhez

Farkas Imre: Rákóczi induló

Hallod a hegedűt! Sír, zokog a szava,
Ez a nagy Rákóczi híres csatadala.
Hallod a hegedűt! Látod-e a múltat?
Mily varázsa is van négy zendülő húrnak…

Csendül a hangja, leborul az este,
Vezér ablakára visszaszáll a fecske,
A kuruc őrtüzek világítnak égve,
Tárogató szava sír belé az éjbe,
Panaszos a hangja: „Haj szegény kurucok,
BE megsötétedett ti fényes napotok.”

Most pedig zúg, bömböl, mint az ég viharja,
Harcol nagy Rákóczi hűséges magyarja
S ott a vészbe, tűzbe, hallod, hogy dalolják
Viharzó, megrázó lelkes riadóját?
Hej, annyi a labanc, mint a fű a réten,
Mint a fű a réten, mint csillag az égen.
Sötétség győzi le a világosságot,
Német ármány meg a magyar szabadságot.

szozattovabbacikkhez

Harmat cseppjénél…

Harmat cseppjénél,
Anyák könnyénél,
Csillagsugárnál,
Kárpát havánál
Legszebb, s legszentebbnél,
Honszerelemnél,
Tisztább, szeplőtlenebb
II. Rákóczi Ferenc 3Ez a név: Rákóczi.
Gyászravatalnál,
Halottaidnál,
Özvegyi ruhánál,
Fekete zászlónál,
S legfájóbb érzésnél,
A honfi keservnél
Búsabb és gyászosabb
Ez a név: Rodostó.

In: Rákóczi néphagyományok nyomában, Vaja; gyűjtötte: Sólyom Béla; adatközlő: Tisza István; Vaja

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo