Koroda Pál: Szeress! Szeress!
Szeress! Szeress! Szerelmed üdvét
Megérdemlem, bár végtelen.
Abban, mit adhat kedvesének,
Hozzám koldus a fejdelem,
Koronánál fénylőbb dicsőség
Szór rád örökkön sugarat.
Dalomban élsz te akkor is, ha
A trónok összeomlanak.
Szívem kincstára, hogy lehess
Dúsgazdag, nyitva lesz neked
És hogy kíséreted legyen,
Ahol jársz, minden eleven:
Reád mosolyog az ég derűje:
„Úgy-e hűn tükrözöm szemed?”
A szellő súg: „Nagy útra keltem,
Hogy csókolhassam képedet.”
Lehajlik a bércek virága:
„Fűzz koszorúdba engemet!”
A mély tengernek gyönge feljő:
„Tehozzád méltó lehetek!”
Csak országot bír a király,
Mit ám bírok: az egy világ!
Szeress! Szeress! Neked kitárom
Az én fényes, Pazar világom!