Szász Béla: Egy év múlva

I.

Föltéplek ismét, hegedő seb,
Mérged mindig mélyebbre ás –
a titkolt kín, mint én, erősebb,
Hiába’ minden tagadás!

Hiába’ nyílsz mosolyra, ajakam,
Mögötted jaj ólálkodik
S ha ne mtör is ki mély sóhajban:
Én érzem bősz fájdalmait.

S miért is mondjam, hogy érzem?
Miért ne sírjak, hogyha fáj –
Miért ne vágyjam rád, te kék szem,
Mosolygó ajk, szép rózsa-száj?!

II.

Tudom, hogy nincs jogom remélni
S mégis:
Téged szereti, vagy nem élni!

Tudom, hogy más keblén vagy boldog
S mégis
Szívemben égő vágyat hordok;

Tudom, ha szívem porrá ég is:
Mégis
Szeretlek folyvást, mégis, mégis!