Fekete István: Harangszó
Puha ostorával keletre suhint,
Szakad az ég és lelép a virradat;
Aztán elbolyong szerte a határban
Tavaszban, őszben, télben vagy a nyárban
S elpihen a nádon s az erdők alatt.
Pihen az érc is: néma, ősi fészek
Most nem ringatja a kopott vasszívet,
Aztán jön a dél s újra megdobban,
Zengő kondulással újra kilobban
És tenyerére veszi a Kenyeret.
Itt elidőzik. Hosszabban szól és száll
(néhol – tudjuk – öreg a harangszó…)
S az Úr Angyalát is el kell kísérni,
Esőben napot, napban esőt kérni
És Nándorfehérvárról is esik szó….
Az 1936. évben megjelent napilapok és folyóiratok hasábjain feltűnően sok cikk jelent meg, amely Liszt Ferenc életének, művészetének és zeneköltészetének méltatásával foglalkozott. Ugyanezt tette a maga módján a világ csaknem valamennyi rádióleadó állomása. Nem múlott el nap, hogy egyik-másik ne közvetített volna Liszt hangversenyt, vagy legalább is egyet-kettőt ne iktatott volna műsorába az ő szerzeményeiből. Sőt a színház, a film sem maradt hátra e nemes vetélkedésben. 
Gróf Esterházy Alajos, a 7-es huszárok hadnagya, őrjáratra indult Ludvikovánál. Amint a faluhoz ért, megtudta, hogy a közelben három orosz század es egy üteg táborozik. Esterházy nem fordult vissza, hanem elszántan folytatta útját. Nem is kellett sokáig mennie, maris egy orosz lovasdandárra bukkant. Most mar visszatért volna, hogy megvigye a hírt, de semerre sem volt szabad az út, mindenfele muszka lovasok cirkáltak. Egyelőre egy erdőben húzódtak meg a huszárok, de meg le sem szálltak paripáikról, maris közeli lódobogást hallottak es egy perc múlva lándzsás orosz lovasok tűntek fel az erdő fai koszt. A gróf habozás nélkül előrantotta revolveret es az oroszok vezetőjere fogta. A fegyver eldördült, a muszka lefordult a lóról, mire társai megfordultak es megeresztett kantárszárral elvágtattak. A huszárok az egész éjszakát az erdőben töltötték. 
Nyárvégi, poros alkonyat
