Radnóti Miklós levele – Gyarmati Fanninak

1932. május 5. csütörtök

Mindenségem Drága: ma ünnep van, de bementem az egyetemre, azt hittem, levelet kapok tőled, de nem jött. Jóságom Édes, tegnap este akartam írni neked, de nem tudtam. Egy verset írtam, aztán csak veled voltam kicsi Gyönyörűm, két óráig ébren és beszélgettem veled Drága a huszonhárom évemről. Tudod kicsim, mindig szomorú nekem ez a nap az anyám miatt. Még mindig nem intéztem el ezt. Hagyjuk.
Ági írt tegnap és Anyám a születésnapomra.
Aztán estefelé találkoztam Édes Budayval, ajándékozott nekünk egy metszetet, megköszöntem helyetted is. Egy Faust illusztráció, amit egy német pályázatra csinált. Nagyon szép. Be is kereteztettem.
Bejött hozzám és kérte a négert, hogy most nyugalma van, elolvassa. Viola úgyis halottra beszélte már, mondja. Hát elolvasta és hápogott a gyönyörűségtől. Hogy őszig megcsinálja külön könyvnek, húsz metszettel. Hát szép lenne kicsi Anyám, de oly lusta ez a fiú. Nagyon oda volt, az igaz. Aszongya, hogy azt a strófát, amivel a lány útrabocsájtja a legényt, tudod: nézd csókkal szegem be harci ruhád stb., tudod ezt, minden szerelmes ember mottóul veheti. No jó, csak a metszeteket meg is csinálja. De kicsi feleségem Drága, ha időd lesz egyszer, gépeld le majd újra, mert Buday is elvitt egy példányt. Imrének is adtam, úgyhogy egy van már csak. Nem sürgős Édességem, ha egyszer sok időd lesz.
Figyelj ide Jóságom, a tegnapi vers. Ne gépeld le, kisfiam, mert talán még javítok rajta, nem tudom. Figyelj rám Szív:

Huszonharmadik évem huppant
le súlyosan most a bokrom alá;
kenyerem fel már kemény
fogaim közt, másfele pattogón
sül a férfikor napja alatt
és egyre ritkábban gondolok vissza
bokros harcaimból a szoknya alá,
honnan gyermekkorom ólábú évei
totyognak elő s kezükkel integetnek.

A szeretőm harcaim társa és
ösmeri életemet; tudja, hogy
fecskéim voltak eresz szakálla alatt és
látta, hogy fészek karimáján fecskefi
kis torka nyeldeste a szellőt s
tátogott ügyetlen féreg után!
ó, széles csőröm nékem is sárgán
csillant a fényben s boldogan
majszolt vajas szavakat még.
Most kürt szava számon a szó
és elvtársaimnak hangos indulása!

Figyeljetek a szeretőmre! nagy
kék szeme van s jó lány: szemeteslovakat
traktál az uccán kockacukorral;
ő tudja, hogy külvároson később
tuskót és szenet szedegettem! s
csimpaszkodtam kocsik farán kis
kosarakkal, mint a többi gyerek
és mint a majmok! ő tudja mikor
keveredtek régi szavaim közé
a pesti dumák; mint a tölcséres
vihar, hogy hízott a nyelvem és
ropogott s hogy vitte versekbe
szerte a lábadozó szél!

Most huszonharmadik évem ért
megtűzte a napfény! a szeretőm
néggyel kevesebb. Mikor ő született,
akkortájt ülték körül vének
a hőshalmi indulók dombját s
lobogós fésűikkel ápolták
áporodott szakálluk zeneszóra!
így nőtt fel ő is és semmin sem
csodálkozik immár; dolgos kezével
átfogja kezem, ha ügyész fizet
a verseimért s mosolyog. Csókjait
úgy hordom, mint vértet a hősi csatán!

Ezt írtam tegnap, drága kis Feleségem Te. Bedobom ezt a levelet, hogy holnap is kapj. Szentségem, vigyázz magadra nagyon. Megcsókollak.

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf