Szilassy István tartalékos hadapród, valamint három közhuszár hőstette az I. világháborúban.

A nemet császár, a Vilmos nevet viselő 7-es számú huszárezred, amely a háború kitörése óta megszakítás nélkül a tűzvonal legelején harcolt, csaknem minden heten új meg új bravúrokkal szaporította hőstetteit. Néhány érdekes eset kivetkezik alább. Mind apróság, de annál jellemzőbb Szilassy István tartalékos hadapród 1915. augusztus 31-en, mint egy hírszerző járőr parancsnoka, azt az utasítást kapta, hogy Kolojovtol hatoljon előre Szcuroviceig, derítse fel az első kozák hadosztály menetvonalat es lovagoljon el a Styr folyóig. Állandóan kozák járőrökkel verekedve, sűrű erdős területen nyomult előre egy vadászházig. Ezt kozákok tartottak megszállva es bar szakadatlan golyózápor zúdítottak Szilassyékra, mégis sikerült onnan elűzni őket. A magyarok három lova megsebesült, de azért Szilassy folytatta az üldözést s meg aznap elérte Szcurovicet, ahol az ellenség erős tűzzel fogadta. Szilassy mégis egész éjjel a falu közelében maradt es fontos jelentéseket küldött hatra. Baro Waldbott hírszerző különítménye szeptember 9-en késő este ezt a parancsot adta Szilassynak: — Menj előre, kutasd át Gradic falut, mert okvetlenül tudnunk kell, hogy van-e ott lovasság. Szilassy nem csak ügyes, de vitéz magatartással meg tudta állapítani, hogy a falutól keletre erős lovasság van az erdő szélen es időnként tűz alatt tartja a falut. Értékes jelentésekkel szolgált mindenről. A hadapród, aki meg sok járőrlovaglásnál kiváló szolgálatokat tett, az I. osztályú ezüst vitézségi érmet kapta.

*
    A magyar huszár mindig kész feláldozni az életet bajtársáért. Nincs az a halálos veszedelem, amelyben cserbenhagyna egymást a huszár. Egyik legszebb jellemvonása ez a magyar katonának. Bozótos, erdő borította vidéken portyázott egy 8-as huszár-járőr. Alkonyodott es a nehezen járható, ismeretlen terepen minden pillanatban rajuk támadhattak az oroszok. Óvatosan haladtak előre a huszárok, hiszen minden bozót, minden csalit mögött halálos veszedelem leshetett rajuk, s egyszerre csakugyan puskák dörrenése verte fel az erdő csöndjét. Öt huszár alatt esett össze a ló, és az ellenséges tűz egyre hevesebb lett. A huszároknak, ha csak ott nem akartak pusztulni, vissza kellett vonulniuk. Fájó szívvel mondtak búcsút három társuknak, akik ló nélkül nem követhették őket, de Meleg József, a járőr vezetője meg visszaszólt: — Ne féljetek bajtársak, megmentünk, ha vérünk is folyik! Azzal elvágtattak. Es íme, a messziségből egyszerre három gazdátlan ló vágtatott elő. Talán a gondviselés küldte a három magyar huszár megmentésére . . . Ha akad elszánt vitéz, aki visszalovagol a gazdátlan paripákkal, mind a három huszár megmenekül.
    Meleg József azonnal vállalkozott a nehéz feladatra. — Jelentem alássan, visszamegyek, ha addig élek is ! Egy pillanatra csend támadt, aztán kiugratott a sorból két közhuszár, Mészáros József és Emelő András. — Mi is visszamegyünk, nem hagyjuk a komainkat! Es a golyók kopogó jégesőjében, vakmerő bátorsággal megindult a három huszár az erdő fele. Keserves harc után felültették a gazdátlan lovakra sebesült bajtársaikat es szerencsésen vissza is tértek ezredükhöz. A három huszár a II. osztályú ezüstérmet kapta jutalmul a kötelességtudásnak, a halálmegvetésnek

Korabeli újságokból összeválogatta:-cspb-