Dr. Némethy Endre: Kemenesaljai hiedelmek a fölművelés és állattenyésztés köréből

A közölt hiedelmek legnagyobb részben már nem élnek; nem hiszek bennük, de még emlékeznek rájuk. Legkevésbé a földműveléssel kapcsolatos „babonaságokban” hisznek, látszatra meg is vetik az ilyesmit, de azért ha az állat beteg, végső segítségképpen még megpróbálkoznak a

füstöléssel, vagy más csodatevő orvossággal is.

Adataimat Kemeneskápolnán és Vásárosmiskén gyűjtöttem:

„Kisasszon és Nagyasszon” közt vett „óotott” meszet kevertek a „gabnába”, hogy üszögös ne legyen.

„Kisasszon és Nagyasszon” közt „eresztëttik le rostán” a magot, hogy „belë nëssik az üszög”.

A vetőmagba utcaporát keverték, hogy üszökös ne legyen.

Búzavetés előtt vagy után való éjjel nem feküdtek az asszony mellé, mert üszögös lett a búza.

Kukoricavetés után „tojás sziklyit” kell enni, hogy szép sárga legyen a kukorica.

A mákot este kell vetni, hogy a „tikok ki ne kotorgyák”.

Ujjakkor (újholdkor) nem szabad magot szedni, mert az ilyen nem magzik, csak virágzik.

Tökmagot csak férfiak vethettek; futva vetették, hogy a tök is jó futó legyen. Vetés végén a földhöz ütögették feneküket, hogy a tök olyan nagyra nőljön. Ugyanezt tették különben répavetéskor is.

„Máo naptyán (április 25) buborka magot” vittek zsebükben a körmenetre (búzaszentelő) és hazaérve rögtön elvetették, „mer az illen mag jobban díszlik”.

Feketehéten „palántot”, virághéten virágot vetettek.

Az Úrnap hetében kiültetett „kábosztapalánt” nem rothad el.

Péter-Pál hetében nem szabad a szőlőhegyre menni, mert akkor „lefolik” a szőlő.

„Ha Nappinteken esik az essőö, rövillesz az ápro”.

Ha korán van búzavirág, korán lesz aratás.

Ha sok az „agácvirág”, sok lesz a bab és az árpa.

Karácsony napján nem szabad kivinni a szemetet, hanem csak „másnaptyán” és fa tövébe kell önteni, hogy sok „gyümőöccs” teremjen.

Luca napján nem szabad varrni, mert bevarrják a „tikok tojóoját”.

Luca napján szalmát (amin a gyerekek lucázás alatt térdelnek) tyúkok alá kell rakni, hogy jó tojók legyenek.

Ha folyóvízen viszik át a libát, nem válik be anyának: annyi évig nem költ, ahány folyón átvitték.

„Guzsahéten” nem szabad „zsibát” ültetni, de vigyázni kell, hogy ne is akkor keljenek, mert akkor „guzsorodott” lesz a lábuk. (Húsvéttól visszafelé számítva, első a nagyhét, második a virághét, harmadik a feketehét, negyedik a guzsahét).

Ha férfikalapban viszik a tojást a tyúk alá, mind „kokas” lesz.

Ha a tojást szekéren szállítják, „bukfencen” kelnek ki a baromfiak, vagyis a tojás belseje megfordul és nem a „tonkább” fele fakad meg, hanem a hegyesebb, ilyenkor pedig könnyen belefullad a kis csibe, vagy liba, mert a tojás hegyesebb vége keményebb.

A csibék ne keljenek „rózsára” (rózsanyílásra), mert amint lehull a rózsa levele (szirma), elhullanaka kiscsibék is.

A két „asszonnap” (aug. 15. szept. 8.) között kelt kiscsibék jó tojók lesznek.

„Márok naptyán” a megszentelt búzatábla „sássábú” pár szálat hazavisznek a zsibáknak, mert akkor „szebb lessz a díszek”.

Ha valaki új helyre megy lakni, a majdorságot a konyhaablakon át eresztik ki, akkor nem megy el a háztól.

Karácsonykor nem szabad a szemetet kivinni, mert a kiscsibék „szétszélednek”; ha „ganyéra” öntik az aznapi szemetet, a csibék mindig oda fognak járni.

Ha világos a „Karácsonijjée” nem lesz „zsiba”.

Ha a tyúkok sokáig nem ülnek el, eső lesz.

Ha a borjút eladták és az anyja „igen rín” utána, a borjú farkaszőréből kenyérbe raknak pár szálat, megetetik anyjával, mire az abbahagyja a sírást.

Ha az eladott borjút „valoggóo” viszik ki az „istállóobú”, az anyja nem sír utána.

Ha a tehén nem tud kérődzeni, a kérődző birka szájából kiveszik a „kérőöt”, a tehén szájába teszik, lenyeletik vele, mire aztán megindul a kérődzése.

Mikor a malcot először hajtják ki a csordára, pemeten, jirsöprűn, vagy konyhakötőn keresztül, hogy hazataláljon.

Ha Andrásra (nov. 30.) malacozik a disznó, a malacok elhullanak.

Ha a disznó vagy borjú beteg, nő „ümöggée” kell „lehúzni” és a szemeit háromszor ki kell törülni, segíteni fog rajta.

Ha a disznót megigézték („nem birgya a fejit”), tökmag és rozsliszt keveréékkel kell megfüstölni. Ha nem segítene rögtön, karácsonyi abrosz alatt kell megismételni.

Ha atehénnek igézés miatt megdagadt a tőgye, szentelt barkával, vagy sátorvirággal (úrnapi sátorból szedett virággal) füstölték.

Ha az állatot vagy embert megigézte valaki, egy darab parazsat kiszedtek a tűzből, összetörték és a darabjaiból hármat vízbe szórtak, ha a parázs elült, a betegség oka csakugyan igézés volt. A vízzel, melybe a parazsat rakták, a beteg arcát és szemeit lemosták, az „ünggyök ällávóo lehuzták” a vizet pedig az ajtó sarkára öntötték.  

In: Etnográfia, népélet 1938, 1-2. szám