Reviczky Gyula: Arany János halálára

Nemrég hevült, ma sír minden magyar.
Hamar jött az örömre gyász, hamar!*
Az ünnep árja még le sem lohadt,
Bú árnyékolja, népem, arcodat.
Egy hét különbség, vagy tán annyi sem.
Óh, nem gondolta akkor senki sem,
Hogy, míg a nagy lantosnak szobra támad:
Elérkezik végnapja Ossiánnak!

szozattovabbacikkhez

 

Rónay György: Chopin

Nohant-ban szép a nyár. De a benti nyarak többnyire szebbek.
A gyermekkori Visztulák fölött az ég,
amelyre nincs, csak egyetlen hasonlat:
kék, mint az álom.

Tudom, gyűlöltök mindent, ami lágy,
amiről az t hiszitek, édes,
ezért eldobjátok a keserűt is.

szozattovabbacikkhez

 

Sajó Sándor: Ének szent Ferencről

És megúnván a lakomák borát
Francesco Bernardone gyónni ment;
És látta: lélek száll a tájon át
S pacsírtát hallott zengedezni fent;
És száz új szépség gyúlt a bús világra,
Földön virágok, égen csillagok, –
S hogy két karját az ég felé kitárta,
Krisztus szólt halkan: hívták, itt vagyok.

szozattovabbacikkhez

 

Tűz Tamás: Zenei pantheon

Brahms

csontüregbe ágyazott szellemem
örökséget hordoz magában
kietlen hegyvidék pokolmély
vérbeborult egek visszataszító
de a szömörcebor mellett
mély álmodozásba merülök

szozattovabbacikkhez

Sziveri János: Dunamedencecsont

Duna és medence csönd és zajok
ugyanúgy akár ha csontom sajog
meredtre vert nappalok eleven őre
hímzett ágyak falfehér legelőre
fürdőző legyek a friss csirkevérben
ágyékunk fekete-fehérben
s mintha az idő ettől jobban múlna
a bizakodás visszavet a múltba

szozattovabbacikkhez

 

Tari István: Vesztőhelyünk, Arad

Kő kövön megmarad!
Vesztőhelyünk, Arad

nem vész el, se a múlt:
csupán átalakult

tetves zsibvásárrá.
Istenünk, ha látná...

szozattovabbacikkhez

 

Ölvedi László: Meddig tart még kenyeres pajtás?

Homlokodról vér patakzik,
A dolmányod szennyes, rongyos,
Csal a labanc, tép a kontyos.
Mire várunk kenyeres pajtás?

Lángolnak az udvarházak,
Üszköt szórt a sötét ármány,
Sírkő minden kapubálvány.
Sirathatod kenyeres pajtás.

szozattovabbacikkhez

 

Tari István: Golyót fog

Éji órán
dió roppan a cipőm alatt:
koponyák falát üti át
ily reccsenés-
sel a golyó.

Börtönömmé
vált a nem létező ország,
otthonommá a bujdosás –
hiányodba
takarózom.

szozattovabbacikkhez

 

Vári Fábián László: Ady alkonya

Elhagy az árnyam, elmegyek.
     Csillag sincs velem.
E homályt át nem ütheti,
     Megpihen szemem.
Sorsomhoz szabott síri ágy
     A felnégyelt Haza,
Testemnek tüzét csillapítsd,
     Tisza és Duna.

szozattovabbacikkhez

 

Kovács Vilmos: Verecke

Ez hát a hon... Ez irdatlan
hegyek közé szorult katlan.
S az út... kígyó vedlett bőre.
Hány népet vitt temetőre.
S hozott engem, ezer éve,
Árpád török szava, vére
bélyegével homlokomon…

szozattovabbacikkhez

 

Mécs László: Kóborló elődöm

Rólad gondolkozom hideg őszi estén,
kóborló elődöm, Tinódi Sebestyén,
te is keseregtél végvárak elestén,
míg nemzeted vérzett fájdalmak Keresztjén.

Akkor is szörnyű volt az idegen éhség,
magyar föld kellett, magyar föld és szépség,
telhetetlen zsákú volt török, német népség,
akkor sem segített végvári vitézség.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: A magyar holló

Fölgyúlt a gyász, mint lávás keservek,
Bús gerjedelmek égő soka;
Fölgyúlt s kitört, mint lelket dacra ajzó,
Nagy döbbenettel egekig viharzó
Siralmas jajszó: nem, nem, soha!

szozattovabbacikkhez

 

Tollas Tibor: Túlélők

                      Az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára

Legyen csendes az álmuk,

mert nem haltak hiába.
– Letarolt erdő fái –

úgy fekszenek vigyázba’.

szozattovabbacikkhez

 

Kabdebó Tamás: Memento libertatem

Ha körmöd alá tüskét vernek
Sötétzárkában vasra vernek
Ha húgycsövedbe ceruzát húznak
Szerettedért becsuknak túsznak
Ne feledd: semmi sem tart örökké;
Százötven év alatt sem lettünk törökké.

szozattovabbacikkhez

 

Fáy Ferenc: Októberi halott

Fehér volt, sápadt, mint a köd,
kopott, akár a fák.
S a nyirkos, őszi lomb közé
rejtette homlokát.

A szája széléről rubin
virággá nyílt szavak
peregtek szét a fák közé...
Leroskadt házfalak

pihentek barna ujjain,
szemébe bújt az ég,
s egy ország fogta könnyesen,
némán ütőerét.

Marcsák Gergely: Frontnapló-töredékek

70 éve elhunyt dédnagyapám,
Varga Árpád utász tizedes emlékére

Reggel úgy ébredtem, hogy a szám tele volt földdel. Azt rágtam álmomban, mint otthon a legfinomabb cukrot. Köpködtem, kimostam a számat. Egy újonc baka – nagyon visszataszító alak – vihogva mondta, hogy béküljek ki azzal a sárral, mert nem fogad be, hogyha úgy alakulna. Fogtam a kulacsot és lefröcsköltem a jéghideg vízzel, erre tovább vihogott. Igazán visszataszító alak.

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf