Jókai Mór: Anna keserve

/A Szigetvári vértanúk» című drámából/

Minden bánatnak van oltogató könyje,
Csak enyimnek nincsen!
Minden búhoz adott vigaszt, csupán engem
Feledt el az Isten.
Nem boldogtalan az, ki mondhatja másnak.
Milyen nagyon szenved;
Megfagyott fájdalom, meleg részvevésnek
Napfényén kienged.
Boldogok, kik félnek, a kik kedvesükért
Imádkozni bírnak:
És a kik gyászolnak, kik szerelmesüket
Átadták a sírnak,
A kik búcsút vesznek, hogy halni menjenek
Kik készülnek hozzá,
Hogy együtt haljanak, ajkaikon rebeg
Végső istenhozzád!

szozattovabbacikkhez

Dsida Jenő levele – Imbery Melindának

dsida jeno02Kolozsvár, [1932.] aug. 12.

(…) Mikor hazamentem, féltizenegykor, nagy csillagok ragyogtak az égen, és én ott láttam a Te arcodat is a messze égen, mosolyogva, kedvesen. Azért  szólítottalak úgy ma, hogy Pici Csillag… És az is vagy. Az én örökre világító Pici Csillagom… (…)

1936. május

(…) Aztán drága kis szívem, ha jót akarsz, ne írj többet olyan csacsiságokat, hogy – ha el akarlak hagyni, meg a hosszas távollét stb. Könyörögve kérlek, ne írj többet ilyet! Hányszor kértelek már! Hinned, tudnod, érezned kell, hogy kimondhatatlanul, magamnál, életemnél jobban, forrón, egész lelkemmel és utolsó leheletemig szeretlek. Én nem játszom a szavakkal, én kiválasztottalak magamnak, és ezzel ezt az életkérdést befejezettnek tekintem. De ha még Te sem bízol, te sem hiszel, akkor ki bízzék, ki higgyen bennem? (…)

Bálint Sándor: Kultusznyomok Rozsnyó vidékén

Rozsnyó vidéke különös tanulságokkal tükrözi vissza a szentistváni magyar haza felvidéki sorsát és a legszínesebb változatosságban őrizte meg a magyar katolikus szellemtörténet stílusrétegeit: vallásos koráramlatok, jámborsági divatok, szerzetes kultuszok gazdag egyvelegét, napjainkig érvényesülő hatását /1/. Ezen a tájon végződött az árpádkori magyar gyepühatár, amelynek emlékezetét a monasztikus rendek több, részben már elenyészett monostora jelzi. Ezeknek a monostoroknak rendszere egyrészt a felvidéki szőlő- és gyümölcskultúra északi határát, másfelől pedig a magyarság középkori nyelvhatárát is mutatja.

    A jánosi bencés-apátság nyitja meg a sort, majd a XII. század derekán jóval északabbra alapították a Sajó egyik mellékvizének, a Csermosnya-pataknak völgyében a hárskúti ciszterci-apátságot, amely csak a hitújítás korában enyészett el, talán a Bebek-család szekularizációs fanatizmusa tette tönkre /2/. A néphagyomány a cisztercieknek tulajdonítja a Csermosnya szabályozását, a grangia-rendszer nyomait a környék helynevei (Almás, Körtvélyes, Jablonca, stb) őrzik. 

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Zsuzsika gyűrűt cserél

– Csobánc története és legendái –

tatikavaraTátika várának leányszobájában naphosszat ébren álmodott gersei Petheő Zsuzsika. Hamvas leányteste tűzlángokban égett, mióta solymászat közben, a Bándi-mezőn, Nádasdi Tamás szívük eljegyzéseként ujjára csúsztatta a karikagyűrűt. Frakszin nagyasszony fürkésző tekintete – leánya vallomása nélkül is – belelátott Zsuzsika lelkébe. Mert bizony valahogy elhalkult Tátika várkisasszonyának ajkán a csicsergő szó. Az esti alkonyat szellőjárása nyomán sokszor belerezgett a vágyakozó leánysóhaj a várkert levendula-illatába. Frakszin nagyasszonynak kedvére való volt a hatalmas Nádasdi Kristóf fiának, a fekete bég néven ismert vitézkedő Nádasdi Ferenc unokatestvérének, – Tamásnak közeledése. Nem is gondolt első pillanatban vérbeli rokonságukra, mely belegázolhat a fiatalok Isten előtt való egyesülésébe. Így várasszonyi vendéglátással fogadta Dolcsi István fővitézt, kivel Nádasdi Tamás – leánykérő levele kíséretében – acélláncot küldött Zsuzsikának.

szozattovabbacikkhez

Kiss Géza: Az ormánysági néphit köréből

Gyermekkoromból még emlékszem öregasszonyokra, akiknek egész lelkivilága a babona tengelye körül forgott. Ezek között voltak, akiktől a falu népe még haláluk után is félt, mert „rontó” hatalmat tulajdonított nekik. Ezeknek a „boszorkány”-oknak legtöbbje azonban nemcsak rontani, hanem betegségben javallni, gyógyítani is tudott. Mindez a „tudomány”, amit kilesni nagyon nehéz, sőt egyenesen lehetetlen volt, anyáról leányra szállt. Amit ebből a körből sikerült falumban (Kákics) és környékén összegyűjtenem, az alábbiakban adom, megjegyezvén, hogy ezeken a boszorkányos dolgokon a mai nemzedék már csak nevetni tud.

    Szilveszter-esti vödör víz. Szilveszter-estéjén hozz be egy vödör vizet vödröstől, abból az újesztendő reggelén önts vizet egy teknőbe, a teknőt a szoba közepén tedd a földre és vess bele egy darab piros almát és egy darab ezüstpénzt. Mielőtt egyetlen szót szólt volna egymáshoz, mosdjék bele az egész család – egész évben pirosak, fehérek és „firis”-ek lesznek.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Dankó Pista

dankopistaA felsőtanyai meleg homokon termett egyszer egy barna gyerek. Szép vidék van ott kint a tanyákon, tág mezőségek, nagy puszták, amik fölött méltósággal halad át a nap.
Fehérvirágos akácok sorban állnak az utak mellett, rezgő nyárfa susog a tanyák előtt és lombos, öreg eperfák vetnek árnyékot az udvarokra. A mezők füvét belepi a harmat, a búza sárga kalásza hajlong és olajos magvát hullatja a napraforgó virág. A tanyák szép kék egén a vidám madár raja röpköd, éjjel pedig rejtelmesen suhan át rajta a daru. A közök homokjában csillog a macskaezüst(1), apró házak fehér kéményeiből kékes füst kavarog, megüli a semjék (2)vízállta helyét a vadlúd. Itt fürjek vannak, amott a napfényes messze keletről hoz üzenetet a gólya, köröskörül pedig magyar lakik mindenfelé, szegedi magyarok: e helyen termett egyszer egy barna gyerek és nyomában megtermett a magyar népdal abban a formában, ahogy az a Dankó muzsikájából hallatszik.

szozattovabbacikkhez

Thaly Kálmán: Túri György harci éneke

Zöldítsétek egek hamar az erdőket,
Hogy próbálhassuk már nyugodt fegyverünket.

Ellenségeinkre egyszer hogy kikeljünk,
Török pogányokkal vígan megütközzünk.

Deli Kortván béget kezünkbe kerítsük,
Délceg Mehemetet lovárul ökleljük.

Hiszen az magyarok mikoron kiütnek,
Pogány ellenségnek bátran szemben mennek,

Kik hamar előttök futnak vagy elesnek,
Magyar fegyverétül terítve feküsznek.

szozattovabbacikkhez

Kiss Menyhért: A hadiárva

Magyarok, tudjátok ki a hadiárva?
E véráztatta föld legbúsabb virága;
Kit, ha tüske tépi, sújtja a Nemezis,
Hiába sóhajtja: „Édesapám segíts!”
Nincs egy dobogó szív kísértetes éjbe,
Égő napsugártól, széltől, aki védje,
Nincs egy fejfa, melyre ráborulna sírva,
Idegen országban van megásva sírja,
Talán, hogy az árva könnyek meg ne leljék,
A szelek és felhők tudják csak a helyét…

hadiarvak plakett

szozattovabbacikkhez

Szávay Zoltán: Halott harcos jelentése

Hadúr! A földről küldöttek eléd,
Egész úton kiáltom már neved:
Hol Árpád népét átvezéreled,
Vereckén át kozákok jöttenek!

Kozák lovak taposták a füvet
A drága, szent Kárpáthegyoldalon,
És járt előttük izzó rémület
És járt utánuk füstös borzalom.

Láttuk: magyar falunkat ellepik,
S magyar patakból isznak friss vizet,
De megfizetünk emberül nekik,
Ahogy fizetni csak magyar fizet!

szozattovabbacikkhez

Szép Ernő: Levél magyar hadifogolyhoz

Barátom, ismerősöm vagy ismeretlenem, bajtársam, ki a végtelen Szibériában merengsz magad elé vagy viruló olasz szigeten hervadozol, kinek fáradt alakja és halvány arca jön elém, mint ködfátyolképen, tehozzád vágyakozom szólani, hátha ez írott szavak elhangzanak odáig. Hátha ez a neked tiltott honi újság valahogy a kezedbe kerülhet, talán a csomagoló papírosok közt, talán, mint leleményesen rejtett dugáru, mint valószínűtlen véletlen, mint csodákon át végződött fehér madár ereszkedett le tán elébed s te elolvashatod. Milyen jól eshetnek neked az újság nyomtatott betűi, melyekből Magyarország harangjai harangoznak s dal kél és sóhaj száll. Ugye milyen üdvös a szó, ugye milyen áldás a betű. Ugye milyen jóféle hang hallik szívedbe ebből a fekete nyomtatásból, amelyben valaki, aki se inged se gallérod, kérdez: hogy vagy?

szozattovabbacikkhez

Somló Sári: A mélységekből…

fohaszA mélységekből kiáltok!
A mélységekből – hová
Az Úristen igazságos
Büntetése sújt alá…

A mélységekből kiáltok –
S vádló harsogó szavam,
Hallja meg az aki fenn jár
S az is aki sírba van!

Vádolóm az őseimet!
Mert e vérrel vítt hazát
Vendégjogon – mindenféle
Idegennek adta át!

Vádolom szülő anyáink!
Mert az ősi faj helyett
Idegennel keveredve
Korcs nemzedék született…

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Kicsi nép nagy bánattal

Egy hang a szlovákokhoz

Nézzetek erre... Ragyog a völgy!
Két út az útatok... Egyik a bánat
s fukar régi kövek... A másik:
ot,t ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak.
Úsznak, ringanak... s hazát lelve
jöhettek rajta énekelve.

Mert hova mennétek e nagy világon
másfele?... Kicsi nép nagy bánattal!
Sárga sziklák, aszu pityóka: ez lenne sorsotok,
s költőtök lelke is tört szárnyakkal
húllana le naponta... Jól gondold meg nép,
örök hegyi pásztor:
a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Üzenet a falon át

A szenvedés kemény kövéből
emelték börtönöm falát.
Kopogtatok, sóhajtozok
kietlen éjszakákon át.
Magam vagyok, mint bús halott
setét gödörbe’ lent,
s mint átokverte alvilág,
úgy hull reám a csend.
– Feleljetek vizes falak!
Kopogjatok szomszéd rabok!
Szólalj meg testvér odaát,
hisz én is rab magyar vagyok!

Kiáltok, s zeng a néma cella,
míg fenn a légben varjú száll.
Sok ifjú lét imitt-amott
elfogy, mint vékony gyertyaszál.

szozattovabbacikkhez

Szőnyi Gyula: Utolsó szó jogán

Legszebb őszi napon, szabadság hajnalán.
A sötét felhőkből áttört a nap fénye.
Hol magyarnak lenni bűn volt, kínos átok.
Feltámadt nemzetem új élet reménye.

És hívott a fegyver vészjelző szózata.
Tüntető tömeg szólt, veszélyben van hazám.
Szabadságot szólva, himnuszt énekelve.
Zászlóval a kézben, ott láttam jó Anyám.

És láttam, midőn egy gyilkosnak fegyvere.
Kegyetlenül meglőtte e drága Anyát.
A nemzeti zászlót görcsös kézben fogva.
Vérével festé meg honunk szürke porát.

szozattovabbacikkhez

Vida József: Tatárjárás

    I.

Bela menekulGyászhírnök jő a királyhoz:
Orosz fejedelmi herceg;
Meg sem pihen, fut, mint a vad,
Melyet fészkéből kivertek.
Földönfutó, bujdosó lett,
Nincs országa, nincs trónja már,
Az ellenség elrabolta…
Jön a tatár, jön a tatár!

Véres kardot hordnak körül:
«Leng a királylobogója;
A nemesség a hazáért
Kössön kardot, üljön lóra!»
«« Menjen kedves kunjaival,
Miránk bizony hiába vár!»»
S egyre rémesebben hangzik:
Jön a tatár, jön a tatár!

szozattovabbacikkhez

Kuruc nóta

Azt kérditek, ki vagyok én.
Igaz magyarfi vagyok én.
Kuruc névvel nevezetes,
Nagy nemzetes, híres neves,
A paripám vércse deres.

Rákóczinak seregében,
Ilosvai ezredében
Viselek én hadnagyságot,
Vérrel védem az országot,
Vérrel a szép szabadságot.

Gyűjtötte: Baranyi Béla; adatközlő: -; Fehérgyarmat

kuruc

Madách Imre: Az ember tragédiája

részlet

Az élet mellett ott van a halál
A boldogság a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.          (Lucifer)      

    *

Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben:
Nemes, de terhes, önlábunkon állni!           (Lucifer)

    *

A kéjet, a mit egy ital víz ád,
Szomjam hevével kell kiérdemelnem,
A csók mézének ára ott vagyon –
A mely nyomán jár – a lehangolásban.        (Ádám)

szozattovabbacikkhez

Tömörkény emléktáblájára

tapai tomorkeny

Itt élt, álmodozott és tért pihenőre Tömörkény.
Vándor, szent ez a hely, míg magyar él s híre száll!

Az 1866-ban született és 5 éve elhunyt író, régész, etnográfus emlékére. 1922

Gárdonyi Géza: Prohászka Ottokár püspökről

prohaszkaottokarPROHÁSZKA OTTOKÁR
Levél.
1912. december 22.
Ahol Ottokár püspököt köszöntik, én is ott állok pálmaággal. Nekem is pásztorom: a fejérvári nyájba írtak be születésemkor. De ha nem oda írtak volna is, mikor Ottokár püspök tiszteletére zúgnak a harangok, nem foghatja el megyehatár azoknak a harangoknak hangját: túlzengenek rajta egész Magyarországra.
Köszöntöm Ottokár püspököt, akit Szent István lelke vezetett kézen Alba Regia püspöki székébe. Szegény a püspökség, - hiszen részben ma is Budáról kapja kenyerét, - de az igazi püspök sohasem szegény. Krisztus kincseit hordozza magával. Es Ottokár püspök kezében századok óta nem látott új fényben ragyognak azok a kincsek.

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Angyal mondd ki csak félig

/Részletek/

    To Pam

    1

lelátok a tengerre a szemeden át
földerítetlen mélysége
veled tér vissza hozzám
nem is tudom hogy játszótársak vagytok
féltékeny vagyok mert néha  rádfeledkezik
s azt hiszem egyszer elrabol tőlem

te meg a tenger összeilletek
hanghordozásodon ringanak a sirályok
s lehunyt szemmel álmodoznak a pelikánok

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Íme, barátra lelék

Ha lábra áll a szél s paskol tetőt, zsalut,
kibontakozhatsz-e a szürkeségből?
Ebből a bágyadt őszből lesz-e még kiút,
vagy tested már a temetők felé dől?

Apróra szaggat villám, mennydörgés, eső
s te elterülsz a földön szétziláltan,
mint kinek semmi dolga már a létező,
fehérre mosott, zajgó szép világban.

Már most félárva vagy, űzött, kiforgatott
ebből és abból, éhes, szúnyogvékony,
a szélárnyékba bújsz s titkon fontolgatod,
merre is visz a tántorgó keréknyom.

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Párkák

Eszelős félelmem esőre áll
viharra villámlásra
Az iszonyat nagy csöndje ez
a Párkák szapora léptei
a fölfüggesztett kardok némasága
a levetett ruhák kihűlő melege

Didergek mint a hajótörött
szótlanul mint a megvasalt fa
Elszélednek a birkák tulkok
magamra hagy apám anyám
    Csak a sziklák és a megrekedt homok
s talpam alatt a letiport fűszál

moirai

Szentjánosi Csaba : „TUDSZ-E MÉG VILÁGUL?”

Bella Istvánnak!

Versleheleted volt…..a füst ködében
világított cigarettád,mint egy autólámpa,
szemöldököd látóhatárát felhúztad,
hogy a vershegyekben a lélekmászót lássa.

Időből-teremtésből-gondolatból-földből-
égből álló összetett szemed,
mentél az Írószövetség lépcsőjén,
táskád, mint vershordár billegett.

Egyszer kérdeztem tőled, mi az amit
igazán csinálnál, azt mondtad:” írni,írni,írni”
talán most már értem,hogy vers nélkül
az életet nem lehet kibírni.

Versleheleted van, megcsap mindig,
mikor kinyitom könyvedet,
soraid között lélek-út van, ami
hozzád mindig elvezet.

Bella István: Esti ima

Ha nem alszol velem,
meghalok, úgy hiszem,
le se hunyom szemem,
elfog a félelem,
csondsotetoly csönd, oly jégverem-
-nagy csönd lesz hirtelen,
hogy azt is hihetem,
megállott a szívem,
s valaki végtelen
szem néz rám hidegen
és rezzenéstelen,
mert nem érdekli, nem,
mi is van énvelem,
ha elhagy a szívem,
és csak a Nem, a Nem,
folyik át hűvösen
hidegen eremen,
minden mindenemen:

szozattovabbacikkhez

Bella István: Szegfű utca 23.

Talán boldog lehettem volna itt, Kicsi ház!
– Hogy illatozott esténkint az olajfa,
kérge alatt bábjait babusgatta a hangya,
a falban tücsök rítt, fekete tititás!

Talán boldog lehettem volna itt, Kicsi ház!
– Hogy sütött a kő, mikor a gangra
kiültünk szellőzködni, s a hold az ágakba akadva
megpengette a fákat, zengtek a kert-citerák!

Talán boldog lehettem volna itt, Kicsi ház!
– Lehettem volna virágaid vitéze, kardvirág-hadnagy,
vagy a tulipánok közt hajlongó szél-karnagy,
ahogy a gyökereknek s a zengő rügyeknek dirigál!

szozattovabbacikkhez

Bella István: Történelem

Mondják: lejöttek a fáról. De én is
velük mentem: én, a fa!
Gyökereim az utat velük lépik,
göcsörtjeik időim ág-boga.

Viszem őket koronámban végig.
Ott makognak, sokadnak, szapora
fajként nyüzsögnek, egymást tetvészik,
idétlen, sok majom-pofa.

Elhagyom-e Őket? No iszen!
Ha elengednék egyszer a kezem,
ha kibújnának lombomból valaha;

És vagy Ők, s Ők maguk a Fa;
a törzsük törzsöm, s a történelem
– idegrendszerem – bűnük bolyhozata.

Agyagfalvi Hegyi István: Szentgyörgynapkor…

Szentgyörgynapkor kihajtom a gulyámat,
Szentmihályig epekedem utánad!
Nagy a puszta, tenger csillag ragyog felette,
mindegyiktől sorra kérdem: szeretsz-e?…

Szentmihálykor behajtom a gulyámat,
becsülettel számolok a gazdának!
Hej, ha te is úgy el tudnál nékem számolni,
meg tudnám a lábad nyomát csókolni!

                                    /Megzenésítve/

gyr

Bella István: Hármasoltár Illyés Gyulának

I.    HEGYI BESZÉD
Illyés Gyula a rádióban

De jó volna hallgatni Téged, szent és bölcs öreg,
egy héten át, hallani zárt és nyílt e-idet,
azt a melence-melegű, föld-meleg
öblű, kismamahas-fényű zöngést, ami oly kerek,
hogy gyereket lehetne füröszteni benne, vagy kenyeret,
kikeletet dagasztani ősz- és télnyarából és tésztás és anyás
kézzel kifogni belőle a mindenség-kovászt
a holnap-kenyérhez, valami eföldi ragyogást.

És jó volt hallani azt az éltesebb
fényesebbet is, a nyíltat; jégcsapok csengenek,
februári fényüllők a szél pörölye alatt;

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Gróf Festetics György emlékezete

– A Kisfaludy Társaság keszthelyi helikon ünnepén –

Kies Keszthelyre, magyar Helikonra
Jöttem, Nagyúr, hogy magasztaljak;
Megbúsult kedvem múltakon borongva
Rajtad pihen meg, tündöklő alak!
Emléked itt leng, gazdag fényit ontva,
E balatoni kéklő ég alatt, –
Lelkem taván e fényt úgy ringatom,
Mint nap képét a zsongó Balaton.

grfesteichgyorgyDicsőségedről fúva harsonát
Százév visszhangja zendül át e tájon;
Én jövendőknek zendítem tovább,
Hogy ajkról ajkra, szívből szívbe szálljon;
S míg jajjal sírom sorsunk ostorát
Romlásba süllyedt nyomorult hazámon,
Most téged hívlak: jöjj, gróf Festetics,
Fenséges példa, bíztass, lelkesíts!

szozattovabbacikkhez

József Attila – Vágó Mártának

vagomartaPest, 1928. december 15.

Mártikám, megállapítod, hogy gyűlölködő hangú a levelem, de nem próbálod megérteni, hogy miért. Sőt egész levelemet nem érted. Hogy miről való lemondásomat követeled? Abban az írásodban, amelyben a 2 fontot visszaküldted, írtad, hogy figyelmeztetlek, hogy Istenke csavargójának lenni szép dolog, de akkor csakis azt szabad választani”. – Holott fogalmaim és képzeteim szerint Istenke csavargójának is lehet felesége. Továbbá írtad „zavarosságaimról” való lemondásomat, holott zavarosságaim csupán a jelzett társadalmi felekezet szellemiségétől való eltérülések és nem zavarosságok. Te a svádát összetéveszted a szellemi tisztasággal, a svádátlanságot pedig a zavarossággal, noha a szellemi tisztaság nem is jelentkezhet ignotusi svádában, mert éppen mivel rendszeresség az egzisztenciában, az egész egzisztencia minden fogához és fokához kapcsolódik, tehát nem könnyed és nem káprázatos: nem eklektikus, holott csodálatosképpen az eklektikus a zavaros. Azt kívántad tehát, hogy hasonló legyek olyan emberekhez, akiktől lényegileg különbözöm, szerinted hátrányomra, szerintem előnyömre, de mindenesetre minőségileg.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf