Mikszáth Kálmán: Kosztolán

– Swehla vezér bűnhődése –

    Nyitra megyében annyi a vár, hogy még ma is hemzsegnek ott a várurak. Persze a hadikürt nem harsog ki a várudvarból, kobzos nem pengeti lantját a vár azon ablaka alatt, a melyikben muskátlis virágcserepek vannak, sisakos lovag nem kérezkedik be a felvonó hídnál. – A nagy oligarchák kihaltak, a váracsok részint épségben, részint romokban, részben szegény emberek kezeire jutottak s innen a gúnyos röpke-mondat a nyitrai várurakra, melyben a rossz magyarság is benne van: «Várban lakok, bocskorban járok.»

    A szőke Vág folyam csupa várak közt jár.

    Nem is csoda ez: mert egyik megyében sem volt annyi várnak alkalmas hely, mint Nyitrában. Már a bejövő magyarok is sok castrumot találtak itt, Galgócot, Nyitrát például még a tót hercegek építették. Ez még olcsón jutott a magyarok kezére, ha igaz az a«piros kantár, fehér ló» dolog.

    A várépítéshez a királytól kellett engedélyt kérni. Ő jelölte ki a helyet is. S ez már bizonyos chablonra ment:«Menj Nyitramegyébe és ott építs!» Százával vannak ott a várfundusok. Égnek meredő sziklák, teke-alakú hegycsúcsok, regényes völgynyílások. A főuraknak még a saját birtokukon sem volt szabad várat építeni; mindig a király adta az engedélyt és a helyet is.

    Minden vár két részből állott: a külső és belső várból. A külső vár volt a legterjedelmesebb, itt voltak az őrség és más várnép lakházai, az istállók, a gazdasági épületek és a kert. Itt szokták tartani a hadgyakorlatokat és tornaünnepélyeket. Az egészet bástya köríté, néha mély árok és magas földsánc is.

    A külső várnak mindegy a szíve volt a belső vár, megint bástyákkal erősítve. Mintha egy nagy karikagyűrűbe egy kisebb volna betéve. Itt állt az őrtorony (a várnép végső menhelye), a várúr lakása, itt volt a kút (víztartó medence).

    A külső és belső vár közt felvonóhídon közlekedtek. A várúr és családja a főtéren álló lakházat foglalta el: itt volt a lovagterem, a kápolna, a vendégszobák, valamint a fegyvertár; alul a börtönök húzódtak, nyirkos, borzasztó lyukak. A legtöbb várban alagút is volt, melynek titkát csak a várurak bírták, s mely messze, néha mérföldnyi távolságokban vezetett ki a lakatlan rengeteg közepén.

    Az őrtoronyban egész nap ott guggolt a toronyőr (rendesen a legjobb szemű fickó a várnépből), kémlelve, ügyelve a környéken történő mozzanatokra, s a várurat mindenről tudósítva előre megállapított jeladással, tárogatóval vagy kürttel.

    Jó Nyitra megyében még a helyek se voltak elegendők, a Várvölgy közepére, termékeny lapályra is jutott egy vár: Kosztolán. – Királyi várerősség volt hajdanában, s talán emlékezetes története se lenne, mint annyi másnak, ha véletlenül belé nem botlik Swehla vezér.

    Swehla vezér cseh volt és a Mátyás király seregében szolgált cseh csapatával jó zsoldért. de a barátság csak addig tartott, míg Mátyás a horvátok ellen nem indult.

    Swehla vezér ekkor így szólott:

    - A csehek és a horvátok majdnem egy nyelven beszélnek, egy vérből valók. Vér a vére ellen nem harcolhat. Eressz engem haza, fölséges királyom.

    A király a fejét csóválta: «Ritkaság a csehben ilyen becsületes ember!» majd hangosan mondá:

    - Hát eredj, nem bánom. A kedvetlenül kihúzott kardnak, jól tudom, úgyis tompa az éle.

    Ellátta költséggel s a cseh haza indult. A mint ment mendegélt danoló csapatjával Morvaország felé, egyszerre eléjük tárult a reggeli szende napfénytől bearanyozva, a gyönyörű völgy Kosztolán festői várával.

    - Ez a paradicsom! – lelkesedtek a csehek.

    - Itt volna jó lakni… Vajat enni, olvasztott zsírt inni (mert ez a jólét non plus ultrája a cseheknél).

    - Hm, – mormogta Swehla vezér, – van egy jó eszmém, de egy kicsit vakmerő.

    Éppen arra ment egy cigányasszony. A vezér rákiáltott:

    - Hej, vén szipirtyó, erre, erre! Tudsz-e jósolni?

    - Tudok uram.

    - Miből? Égi jelekből? Az nem ér semmit. Az égnek nem hiszek, az messze van s csalárd.

    - Én a tenyeredből jósolok.

    - A tenyér? Az más. Az az enyém. Abban megbízom. Az nem csal meg. Nesze, fogjad s jól nézd meg, mi áll rajta.

    A cigányasszony figyelmesen forgatta, nézegette a kéztő-erek kusza útját.

    - Mondd meg, sikerül-e az a vállalatom, a mire most gondolok?

    - Sikerül.

    - Vesztek-e csatát?

    - Halálod után győzetel le.

    - Viszem-e sokra életemben?

    - Magas állásban fogsz meghalni.

    Ezzel a jóslattal körülbelül meg volt elégedve Swehla vezér és a csapatjához fordult:

    - Hát tudjátok-e mit gondoltam? Itt van ez a tündér vidék, a mire azt mondtátok, hogy «de jó volna itt lakni!» hát lakjunk itt. Búza, fa, széna, víz van itt bőven s azonfelül annyi szép asszony, hogy Prágában sem több. Amott áll a vár, a királyé. Csinos fészek! Nehezebb volt építeni, mint beleköltözni. A király most el van foglalva a horvátok ellen; vagy visszatér, vagy ott hagyja a fogát. De akármi essék, ezt a várat most gyerekjáték lenne elfoglalni. Van is benne őrség, meg nincs is.

    - Foglaljuk el! – rivalgták a hosszú cseh legények.

    Így foglalták el Swehláék Kosztolánt csekély ellenállás után. Swehla egészen otthon érezte ott magát, megerősítette, javította, mintha örökre az övé lett volna, s mintha örökre benne akarna lakni.

    Kiüzent Morvaországba, a hol akkor a «cseh testvérek»-nek nevezett vallásos párt fegyveresei feküdtek munka nélkül: hogy jöjjenek be, lesz itt elég zsákmány és hadikaland.

    Be is jöttek mintegy két ezren s Swehla valóságos kis király szerepét játszta velök, pusztítván a vidéket egész Pozsonyig.

    Még akkor nem volt távírdadrót, sok idő beletelt, míg a király a dolgot megtudta, s még több míg az által küldött sereg Kosztolánhoz érkezett, hogy a várat visszafoglalja.

    Magyar Balázs uram vezette a sereget, a ki nagy ellensége volt a cseh rablóknak. Alvezérei faltörő kosokkal rendes ostromot akartak, Magyar Balázs tagadólag rázta a fejét:

    - A csehek legérzékenyebb része a gyomra. Éhséggel akarom őket elpusztítani.

    S körülvévén a várat, csupán arra szorítkozott, hogy eleséget nem engedett bevinni.

    - Nekünk jó dolgunk van idekünn. Ráérünk jóllakva bevárni, míg ők kiéheznek.

    A csehek tűrtek egy darabig, de Swehla előre látta a borzasztó véget s nehányad magával az alagúton nagy titokban elmenekült Ó-Tura felé, hogy segítséget hoz Morvaországból. Az őrségnek azonban az lett mondva, «bent fekszik betegen a szobáiban».

    Swehla-ra nem várt szerencse. Menekülésében elfogták az ó-turaiak s Magyar Balázs elé került.

    Mátyás híres vezére nem soká törte a fejét, mit csináljon: egyszerűen felköttette Swehla uramat szemben a várral, a legmagasabb fára, fejére helyezvén vezéri tollas kalpagját, hogy a vár népei rögtön felismerjék.

    Fel is ismerték s lett nagy rémület. A gonosz rablók reszketve suttogták:

    - Beteljesedett a cigány nő jóslata: «magas állásban fogysz meghalni».

    De beteljesedett a másik is, hogy a «halál után győzetik le», mert a megijedt és kiéhezett őrség nyomban kitűzte póznára a megadás jelét: a fehér kendőt.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf