Krúdy Gyula levele – menyasszonyának, Várady Zsuzsának
1.
Siófok, 1916. július 21.
Kedves kis barátnőm!
A naptáramban feljegyzést látok, 17-ik születésed napját. Te most messze vagy tőlem és én megpróbálom a gondolatodat a távolságból elérni, olyan bizalommal szólni hozzád, amint szerető barátodtól ezt elvárhatod.
Tizenhét esztendős vagy ma. Vajon mi jut eszedbe, midőn végiggondolsz tavaszon, nyáron, szép ifjú életeden. A bánat és szomorú napok emlékei megengedik-e megérezni a boldog, önfeledt szép napoknak ízét, soha sem hervadó illatát, midőn bizonyosan boldog voltál életedben te is, mint a legtöbb fiatal nő. Eszedbe jut-e a siófoki nyár, a pesti tavasz, és öreg barátod ősz feje megjelenik-e emlékeid között? Tizenhetedik születésnapodon oly gyöngédséggel és szeretettel gondolok reád, mint egy szomorú férfi, aki elhagyott kertben tavaszi reggelen rózsát tart az ujjai között, és minden öröme csupán a virágnak üde illata.
Csókollak
Gy.
2.
? augusztus 28.
Kisanyám, most kaptam meg két leveledet. Egyszerre. Boldog vagyok, hogy ennyire gondolsz rám. Hiszen én is mindig veled foglalkozom gondolataimban.
Tegnap hosszan írtam arra a bizonyos címre.
Most ismét megnyugtatlak, hogy nem hagytalak el s nem hagylak el soha.
Bármiként fordul az élet, engem mindig megtalálsz. Ha szerencsének elhagyna, akkor együtt halunk meg.
Azt hiszem erre nem kell téged rábeszélni.
De most még légy nyugodt: még helyén van a fejem. S a szívem végtelenül tele van veled.
Nem is tudok mással foglalkozni, mit a te drága lényeddel. Mit fognak mondani az emberek? Még nem törődöm vele. Az enyém leszel, s őrizel, amíg alszom. Nappal majd én vigyázok rád. Megóvlak, megtartalak magamnak. Az enyém maradsz, amíg el nem pusztulok.
Zsuzsikám, nem vagyok én olyan öregember, amint ők hiszik. Ördögöt! Annyi a fiatal erő bennem, amennyi neked éppen elegendő lesz. Tudok dolgozni. A legelső író leszek. Rövidesen még nagyon büszke lesz rám a családod.
Tudom, hogy te ezekkel a dolgokkal nem törődsz. Csak még annyit, hogy ne legyen álmatlan éjszakád miattam. Én jobban szeretlek napról napra. A távolság nem választott el, hanem közelebb hozott hozzád.
Légy titoktartó, senkit se avass be, mert elámítanak! Arról pedig, hogy levélben megírsz nekik bizonyos dolgot: tégy le. Ha egyszer újra itthon vagy, minden rendbe jön. Hallgass! Várj! Én magamhoz öleltelek s el nem hagylak.
Kisapád