Cantio Gabrielis Bethlen

Gondban forgó magyar,
Érezd-e, mely nagy kár
Nemzetid között jár?
Gyarló szíved hogy vár
Egy hír, mint tüzes ár,
Szívedben lánggal jár,
Hogy elrepült immár
Amaz Phoenix madár.

Megnőtt törödelmed,
Árad veszedelmed,
Elbomlott örömöd.
Ledőlt segedelmed,
Maradt csak félelmed,
Kit sirat hát szemed?

Bethlen nagy nemzetből,
Fejedelmi kertből,
Isten kegyelméből
Szép eredetet vől;
Hazánknak sok jót től,
Még az életben lől.
Istenünk, ki el vől
Síró szemünk elől:

Maradtunk csak búra,
Feketétett gyászra,
Hogy szemünk világa,
Magyarok csillaga,
Oh életünk drága
Fejedelmi ága,
Letörött virága,
Szű szakasztó búnkra.

Sok bölcsesség tanolt
Édes anyánk ez volt.
Mikor kívántatott,
Bölcsen hadakozott;
Ellenség ha ránk folyt
Viselt erős gyámolt;
Erős Hectorunk volt,
Jaj, ki kár, hogy megholt.

Ennek idejében,
Gondviseletében,
Lakván kebelében,
Nemzetünk földében,
Mint nyárban, mint télben,
Voltunk békességben,
Nem estünk szüntelen
Ellenség kezében.

Ha gonosz hírt hallott,
Istenhez óhajtott,
Táborában szállott,
Sokszor talpán állott,
Mélyen tanácskozott,
Mikor fáradozott:
Értünk hadakozott,
Békességet hozott.

Hazánk, édes atyánk!
Nemzetünk istápja,
Magyarok szép napja,
Hüv oltalmazója,
A halál fullánkja
Tagodat hogy fogja!
Keserves bő habja
Szívünk átaljárja.

Bezzeg nem kárt vallánk,
Hogy tőle megválánk.
Meg ettül hallgatánk,
Ha jól ránk gondolnánk,
Békességben valánk,
Hazánkban is lakánk,
Ellenség nem jött ránk,
Préda nem lött hazánk.

Tizenhat esztendőn,
Ennyi számú időn,
Isten után földön
Segedelmünk ő lőn.
Nem bujdostunk erdőn,
Zuhatagos essőn,
Sem a hideg szélen
Fene havas tetőn.

Nemzetünk bűnével
Ilyen oszlop dőlt el,
Istenem, hogy vőd el?
Tőlünk miért tőd el?
Egész nemzetünknek kell.
Siránkozunk szívvel,
Kit felejtünk csak el
Halálunk sebével.

Mozdítsuk szinvünket,
Kérjük Istenünket,
Kösse be szívünket,
Ne nézze bűnünket.
Kisded gyermekünket,
Bú látatt fejünket,
Szánja meg földünket
Árva nemzetünket.

Ezerhatszáz után
Az harmincra jutván,
Urunknak halálán,
Szívünkben szakadván,
Nemzetünk nagy kárán,
Bőven gondolkodván,
Írtam sokat sírván
Kis-karácson napján.