Bakos Kis Károly: Látlelet

Ha altató
   Iszom rá
Ha verőér
   Összevagdosom…

Egyenes vagyok
   Mint a villamossín

Merényi Gyula: Kassai hold

A haladó Hernád megtört szemében
És megfeszítve a Dóm keresztjén,
A bús téren s a sikátorokban
Kísértesz, ha a fagy szíve dobban
Éjidőn s alszik zsidó s keresztény.

Valami meddő, hűs fájdalommal
Esengesz. Mert minden hiábavaló:
A sarkon ájult lámpa vacog.
A kapuk árnyai sötét ordasok,
És hallgat az éjjel s hallgat a jó…

Mécs László: A tékozló fiú hazatér

Otthon. Család. Kenyér után
futó gond-púpos emberek.
Szülés. Szoptatás. Temetés.
Asztag-rakó hétköznapok:

kérges kezű cselédsereg…

Csúfoltalak, otthagytalak.
Kikértem jogos jussomot,
csuhajra csaptam kalapom,
apám kertjéből hetykemód
vágtam virágos boromat.

Márai Sándor: Idegen szerető

Te, ki vagy?
Nehéz selyem vagy és egy ember.
Forró az árnyékod, a nap van benned, vagy gonosz tüzek?
Az ágy fölvett, mint egy táj a vihart. Ha levonulsz mi marad itt utánad?
Nem ismerem a szemedet és dörömbölök most rajtad.

Gál Sándor: Veszteségeink

akik a jégpáncélú folyón át menekültek
akiket fegyveresek tereltek az utak
mentén álló fák alatt havas esőkben
napizzású nyarakban mezétláb
akiket fegyverrel tereltek idegen
nyelvű hegyek zúgása felé
jószágőrző cselédnek más barmát vigyázni
akik önmaguk elől szöktek hogy
ne találkozhassanak emlékeikkel
akik a folyó jégpáncélja alá merültek
azokról beszélek

Lovich Ilonka: Fiam keze

Alszol fiacskám. Csöpp sziromkezed
Pihen a csipkés, tiszta vánkoson.
Ráhajlik arcom. (Ó, ne költselek!)
Halkan megcsókolom.

Látó szememnek tárul a jövő.
Szíved kinyíltán játszódom veled,
Hisz nemsokára, lelkem sarja, te
Csókolgatod majd az én kezemet.

S imát becézek. Ó, adná az ég:
Szent alkonyatban célhoz érkezett
Őszülten, aznap, ott a rács előtt
Megcsókolhassam fölkent jobbkezed.

Havas István: Anyám halála

Oh Szűz, szenvedők édesanyja,
Nagy tisztelőd halt meg: anyám.
Már a maróti temetőben
Virraszt fölötte a magány.
Növeszt sírján szagos virágot
Minden évben a kikelet,
S ősszel, borongó sípok hangján,
Dalt búgnak róla a szelek.

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2014. október

Oktoberfest-verskorsóinkból kilötyögnek a betűk....
de jó olvasóinkkal egy asztalhoz leülni.

Onody Gyula: Ezüsthídon ballagok

    /Meggynek, Gyula és Marci fiaimnak, Magdikának,
    és Barátaimnak 2014 nyarának emlékére /
 
Fent a csillagok ragyognak
s a vén Telihold mosolyog
lent a Balaton Tündére játszik
az éjben partnak futó tarajos hulláma csobog.
 
Középen én  Ezüsthídon ballagok
agyam ős-anyagában a Föld s az Ég küzd
melyikük gyermeke vagyok
miért születtem újra meg  újra
és míg  elsuhantak évezredek
szívem jéggé miért nem fagyott?

Lengyel János: Hon-vágy

                     Dittának

Ha végre én leszek – Én,
és te leszel – Te,
s nem könnyektől
lesz sós a boldogság
végtelen tengere.
Ha végre az igazság
nem tagad,
a hazugság forrása
örökre elapad.
A most-van
már nem bizonytalan,
s magyarként ember
többé nem lesz
hontalan.

Gavallér János: Lassú ősz

Nekem nem jutott nyár, tél és tavasz,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott,
nem jutottak fák, virágok, álmok,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott.

Botz Domonkos: Harlequin

Amikor a bohóc felzokog,
arcán tengerek fakadnak,
akadnak, kik önfeledten
kacagnak s csak a szépet,

pirosló orrát, fehérre mázolt
arcát látják, melyet szürke
folyam áztat, csetlik-botlik,
maga a megtestesült alázat.

Paul Verlaine: Az ártatlanok

Magas cipősarok és hosszú szoknya: baj…
A rossz út gödrein vagy pajkos szél során
A szoknya fönnakadt a villanó bokán, –
S ez kedves volt nekünk és olyan furcsa, – jaj!

Paul Verlaine: Alkonyat

Vöröslő hold a fátylas ég tövén.
Imbolygó ködtől ittasult a rét.
Álmát száz béka kunkogatja szét.
Borzongás kél a nádas zöld ölén.

Paul Verlaine: Asszony és macska

A macskájával mulatott:
Ily bűvös látvány kincset ér; –
Játszott az esthomályban ott
Kéz s karom, mindkettő fehér.

Czipott György: MICSODA VÁSÁR

                                  Varga Rudolfnak

VAN ITT EZ A KENDŐ,
ÉBENFEKETE, BENNE, IGAZ,
MEGPATTANTAK MÁR
KIFESZÜLT IDEG VETÜLÉKEK,
DE LÁM, FALUSZÉP
CSILLAGALAKZATOK KAVAROGNAK
MINDEN SZAKADÁSSAL.
ÁLMAIDRA LIBBENTHETED,
AKKOR MEGLASSÚHODIK TALÁN
TÜKÖRCSEREPEKTŐL IRDALT
SZÍVED IS VÉGRE.