Gavallér János: Mondd, miért

    Nem tudok más lenni, mint ami vagyok:
Ha fáj, sírok. Embertelenekre köpök.
S ha az igazság gazzá válik, miért
ne mondanám ki, hogy ami van, minden rossz?
Miért ne maradhatnék ember, mondd miért?
    Szolgalelkűvé neveltek évszázadok.
A szívemre, törvények miatt, nem hallgathatok!
Ember vagyok-é még így, félig rabként,
félig robotként, mondd, miért nem ugathatok?
Miért ne maradhatnék ember, mondd miért?
    „Mit rákentek a századok”, - álmodom-
valaha „Lemossuk a gyalázatot!”?
Unok már térdre borulni másokért:
Miért ne mondhatnám ki, ami van, az rossz?
Miért ne maradhatnék ember, mondd miért?
    Senkik uralják a lelkem, szívem megfagyott,
egy darab adat a létem és az otthonom.
Jobb talán meghalni, miért és kire várnék!
Petty-pontok az emberek, mint hulló hó.
Miért ne maradhatnék ember, mondd miért?
    Elmúlik az érzés. Elmúlik minden, ami volt.
Légvárakon nő a jövő. Ezért sírok.
Nem titkolom, rabként nem akarok élni.
Miért ne mondhatnám ki, ami van, az rossz?
Miért ne maradhatnék ember, mondd miért?

                                                                          2016.10.06.