Telek A. Sándor: Becsüld a munkát

– Fiamnak küldöm –

Gyermekem hogyha a mezőben jársz,
Ahol szelíden megdűl a kalász
S a déli hőben fáradt emberek
Verejtéke, mint harmat úgy pereg:
Köszöntve őket vedd le kalapod:
„Adjon az Isten békés jó napot!”

Vagy ha az utad műhelybe vezet,
Hol munkában látsz sok kérges kezet;
Hol az elborult homlokok alatt
Művé éredik sok szép gondolat:
A munkájukon pihenve szemed,
Csókolja meg a dolgozó kezet.

S az utcaseprőt, hogyha meglátod,
Amint sepri a szennyes utcákat:
Vagy a zsákolót, mely terhet emel,
S vállát munkában töri, művi el:
Oly tisztelettel nézzed, mintha ők
Volnának talán az országvivők.

A munkás előtt, fogadd meg nekem,
Csak tisztelettel menj el gyermekem.
S melyen az élet végig viharzott
Úgy tekintsed a barázdás arcot
Amely fáradtan tekint le reád:
Mintha tükörben látnád az apád