Zonda Tamás: Boguszlawszki téli álma

Istrángot most a szépszemű lóra
szívünkbe mazurkát útravalóra,
már szállhat a szánkó hallali!
Távoli táncokat hallani.

Sűrű erdőnek remegjen vadja
jó tüzünk éled, hús is akadja,
rabolt itt minden, dugtuk előle:
túlélni csendben jutott belőle,

csillan a vodka, kong az akó,
angyal fuvoláján lépked a hó,
pendül a tél jég-xilofonja
fátyola dérnek a múltat befonja.

Vakondok éjben álmokat látok,
hullnak fejünkre hajdani átkok,
lesz itt még himnusz, lesz elég ármány
így van a sorsunk: hólepte kátrány.

Landol az álom: most gőgös a nincs,
Jézuska kezén is rózsa-bilincs,
halkul a polka, zár a báli terem,
de istenes szívünk még hazát terem.

Jó nyerget hát a szépszemű lóra,
pengő acélt, bort útravalóra,
sok harc van hátra, túl sok talán,
ökleink vére a század falán...

Hát szálljon a szánkó hallali!
Közelgő szép táncot hallani...

(Krakkó, 1984)