Angi Sándorné: Nem vagy egyedül…

Mikor már azt hiszed, hogy senki sincs veled,
fáradtan hordozod egyedül a terhed,
mikor már úgy érzed, roggyannak lábaid,
imádkozz Istenhez, és Ő majd megsegít!

Ne mondd, hogy egyedül hányódsz a világban.
Ne mondd, hogy sötét van mindég a szobádban,
ne titkold Előtte mi fáj lelked mélyén,
Őhozzá fordulj, légy gazdag, vagy szegény.

A jó útról hogyha letérnek lábaid,
intő kezét ha már elvesztik szemeid,
s ha netán az ördög kerít hatalmába,
foglald könyörgésed esdeklő imába.

Hidd el megbocsájtja a megbánt bűneid,
feléd nyújtja újra féltőn kezeit,
meghallgat ha kéred őszinte imában,
nem hagy elpusztulni ördög hatalmában.

Szeresd Őt nagyon, mint Ő szeret téged,
imádkozz akkor is, ha nincsen mit kérned,
ajkadról az ima tiszta szívből szálljon,
s nem leszel egyedül soha e világon!

                                             Franciaország, 1948.