Móritz Mátyás: Beteg lelkek

A múzsa tulajdonképpen az első számú ember a
számtalan közül, akinek tudtára akarjuk hozni,
Amit leírunk. Egyfajta arkhimédészi sarokpont.

Antalovics Péter

Mennyi költő volt már rabja az örök és szent talánynak,
amitől annyiuk lett vak, megháborodott és süket;
és hódoltak Neked mint a reményük véd-angyalának,
akik nélküled siratni tudták csak kétes kedvüket.

De Te mégis százszor, mégis ezerszer mondtál le róluk,
mint akiben a józan ész az érzelem ellen vesztett;
nem is maradtál mellettük, nem is lettél biztatójuk,
a pokoli kínjaikat még csak meg sem fűszerezted.

A börtönük rácsait sem festetted soha aranyra,
érvénytelennek tekintve minden vágyuk és érdekük;
úgy vetem-ültek Miattad annyi, -annyi méltatlanra,
de Téged nem is érdekelt panaszos, gyászos énekük.

Miattad eltaszítottak lettek, gonoszak és rútak,
mint akik nem pótolhattak téged se jobban se szebbel;
Érted sárba hajították a szép babérkoszorúkat,
hogy Te eltemesd őket a közönyös keménységeddel.

A reménységüket saját reménységednek nem vágytad,
hiába volt a költő gyöngédség és az áhítat;
lelküket és testüket is kacagva a földbe hánytad,
utánuk dobva képzetük, bájoló lágy trilláikat.

Hányszor szorongattad, törted el az ő nyakukat,
hagytad őket asztaluknál verseik fölött megülni;
nem adva meg a szívüknek a lángsugarú nyarakat,
hagytad a sötét hajukat ijesztő őszbe vegyülni.

Még csak nem is emlékeztél a sorsukra, -a nevükre,
a szemed fölé hiába leheltek korábban holdat;
Te mégsem hajtottad fejed a bánatos kebel-ükre,
és akasztottad fejfára az özvegyi lobogódat.

Mindig is viharos volt a kapcsolat köztük és közted,
felőled és miattad száz és ezer halált halhattak;
szív és lélek sebeiket be, te azért sem kötözted,
féltékenyen a szerelmed felől hiába vallattak.

Verseiket nem érezted magadénak, se komolynak,
mai szóval élve: őket a palánkon mind át dobtad;
sötétzárkájukban hagyva kiszolgáltatott fogolynak,
volt hogy a szeretőjüket is csak bánattal játszottad.

Úgy égetted el lángjaid nyelveivel a szárnyukat,
hiába is gondolták ki veled, rengeteg tervüket;
szóra sem akartad bírni fondorlatos magányukat,
boszorkányként mérgezve meg, beteg, reszketeg lelküket.

2016 December 21. Szerda
Budapest, Csepel