Komlós Aladár: Ó boldogok

Ó boldogok az öregek, a készek,
kik nem félnek, reményük hogy be nem tel
s csak a bevégzett messze múltba nézenk.

Ó boldogok: bennük a kínja nem fáj
a növésnek, vajúdásnak: szívükből
a bús bizonytalanság messze ment már

és tudják már, miért születtek, élnek…
De jaj, erőm hitem még hányszor elfogy
ó Istenem, míg addig én elérek.

Még hányszor kell remény nélkül telelnem
s járnom naphosszat súlyos fájdalomtól
ájultan, kábultan, megdermedetten.

És hányszor járok céltana s erőtlen
a halálról álmodva s elsóhajtva?
– Mi vagyok én! Mi lesz, mi lesz belőlem!

És hányszor látom szörnyű törpeségem,
hányszor megátkozom magam s a tollam,
míg egy lezárt sors békéjét elérem!