Füzesi Magda: Szimultán

Mint tűzhányó a hegy gyomrába,
Úgy van bezárva önmagába
Az én világtalan anyám.

Csak tapogat, mint magzat a méhben,
Egyforma napok sűrűjében
Kitartóan fohászkodik.

Magába néz csak, hosszan, mélyen,
És fényt keres a feketében:
Emberhez méltó ütközet.

csillagkod

Lőrincz P. Gabriella: Ellenállás

a sarokban egy maroknyi isten
kukoricán térdel
kiirtják a fákat
mindenki jól vizsgázott
a jegyek
szép kerek számok
ha vége lesz
majd kiderül
melyik mit jelent
számmisztikát fejtegetnek
lótuszülésben
az éhező gyermekek
bálványok vigyorognak
feszül a hurok
nem tudod ki tartja a kötelet

virágot ültetek

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2015. június

"a képzelet nem más, mint háborúban
egy életmentő árok."  (JD)

 
Könyvespolcaimon a könyvek:
mint egy hadsereg,
a fal története, előttem lepereg,
 
tíz ujjam, mint tíz-ágyú,
védik kezemet,
de összekulcsolva, meggörbíti
őket a szeretet,
 
olyan változatlan minden,
ezt csak a változásban látom,
hogy öröktől létezik,
ami megszólít ezen a világon,

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: MAJD MEGPIHEN

maganyEbben a torz magányban
vergődve múlok el.
Sikolyom oly hangtalan,
hogy foszló csöndjével
temetkezem.

Monoton szív-ütemek
remegő bánatát
tűröm. Csak ölelnétek
fojtva, szorosan át!
Nyújtom kezem…

Tébolyult gondolatok
örvényébe vesztem.
Állatként hantoljátok
el majd hideg testem!
Én vétkezem,

szozattovabbacikkhez

Báger Gusztáv: Barázdák

még elhagyni: már kezdeni
aratni búza, vetni tengeri
a tanácstalanság: legföljebb emberi
csak föld kell és egy kis ész – ahogy az Úr rendeli
a tanácstalanság: legföljebb emberi
aratni búza, vetni tengeri
még elhagyni: már kezdeni

barazdak

Czipott György: Úrnapja

Jönnek,
csak jönnek hírek.
Már megint gyász…,
nahát!, már megint!
El is határozza.
Vasárnap... igen,
legalább vasárnap.
Tűvé tesz érte.
Éjbőrkötésű, tenyérnyi.
Szíve fölötti zsebbe.
Emelkedett, beleborzong
az olcsó tükör előtt.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Esernyőt tart

esernyo feher

Egy

vers

simogat

vagy

éget

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Múzsa

Nem moccan a perc, mert minden percünk egy,
A végtelenség egyetlen megfagyott pillanata.
Belegravírozott jókívánság, bennem a hited
Így nincs jelenem múltam és jövőm nélküled.
De a történelem tegnapi múltja mást irt sorsomba
Egy vágyak nélküli ént, de zenét dalolt tollamba
Nem lehetsz kedvesem, csak illúzió, halovány visszhang,
Megélt vallomásaimban egy megálmodott múzsa vagy!

                                                                                                     2010.01.19.

Pethő László Árpád: CSODASZARVAST VÁRVA,

-  Apám emlékére -

Kifeszítve itt
                    „jurópa” közepén
azért vigyázz
                     istenedre
szólj hozzá
                    kérjed – tereld
tartsa föléd
                    ernyőjét
ha zivatar
                   kerget s lélek
nélküli szelek
                   üldöznek ott
hol nincsen
                    kegyelem sem

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: BARIKÁD

I.
 
Forgószél a fákat égbe rántja,
felszállnak a libák trombitálva.
Ugatva köhögnek ázott-vének,
kalimpálnak csúzlizott emlékek,
álommaradványok, madárcsontok.
Futásom fordul, visszafelé fut,
az anyaméhtől messzebbre, mélyre,
kapaszkodom sugárba, fénybe,
decemberi szél léghajójába,
csapódnék az Északi-Sark-Határba,
riannék, mindegy hova, csak innen el,
elbotorkálnék szívverésemben.
 
szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: Évfohász

Az első tavaszi pillangóban
megláttam, hogy ez a tavasz
az a Tavasz, miről csak
Édesanyám álmodhatott.
Édesanyám énekelhetett,
hogy: fia nem lesz soha
Isten elmázolt mocska,

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Május közepén, a rigó

Május közepén, akár a kések
hosszú esőcseppek szabdalják szét
az élet apró dolgait
a szoba kirakatából, mint, ama város
csatornáinak partján
az ezerféleképpen is ugyanaz a nő
megélem a percet
egyiket a másik után
ahogy odakint a szélben bókol a birs
egy keskeny és hosszú városi kertben
ami szegény Modigliani szögletes arcát
vetíti furcsamód elém

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Öregúr! Fut a nyúl!

nyulSétálok a parkban föl-le,
s fészekrabló utcakölykök
bozótban kisrigót ölve
búnak tőlem. Mind lapul,
csak egy szól, ki nyelvet öltött:
„Öregúr! Fut a nyúl!”

Mint vén Toldit víg apródok,
csúfolnak a vásott kölykök.
Én botommal forgolódok
erre-arra s konokul
zeng a négy kis faun vagy ördög:
„Öregúr! Fut a nyúl!”

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: Levél a táborból

Holnap talán ássák valahol a sírom –
Hozzád suhan a lelkem, míg a levelet írom.

Pislákol a parázs, fölpiheg a tábor, –
Integet a lámpa fénye a fehér szobából.

Kilobban a fáklya, vérpiros az alkony, –
Bekopogok tihozzátok ott a Duna parton.

Őrszem kiált néha, vagy muskéta roppan. –
Megismersz-e vajon így is, véresen, kopottan?

szozattovabbacikkhez

Pósa Lajos: Nekem is van…

Nekem is van, szó sincs róla,
Elég bajom a világon,
De azért én sok emberrel
Nem cserélnék semmi áron.

Míg sok ember ki sem látszik
Az adósság tengeréből:
Én csak fülig vagyok adós
A jó Isten kegyelméből.

pres

Sajó Sándor: És mégis, mégis, – hinni kell…

És mégis, mégis, – hinni kell,
Jaj, hinni kell még Valakit,
Ki megterem e csonka földön
Lejerikózni itt e börtön
Halálbafojtó falait, –
Ki tűzcsóvát gyújt itt az éjban
S hatszázezer halott nevében
Dörömböl e süket világra
S míg rettentően szétkiáltja
Egy jobb jövendő szent jogát:
Ó, hinni kell, hogy majd e hangon,
Mint jajveszékre félrevert harangon,
Az Isten lelke harsog át!

szozattovabbacikkhez

Sebesi Ernő: Ady felé

Csak egyszer láttam volna kínzott testét,
szomorú szeme látnoki csodáit,
hallgattam volna füttyét is sokáig,
ha Magány hozta Elébe az estét.

Vagy borgőzbe, ha úszott pár barátja,
hogy ittam volna gyöngyös, szűz igéit
ért Mámoroknak lázas venyigéit,
ha zengve villant Vágyak Ararátja.

De fájt Néki a Vér és Arany piszka,
hát menekült a halhatatlan, tiszta
nagy Egekbe és árván hagyott minket,

kik sose láttuk – s végtelenre várva
csak Őrá esküszünk: a Prófétára,
mert megbünhödte minden bűneinket!

Sziklay Ferenc: Háború

Vágtató lovak… Dübörgő ágyúsor…
Minden torokban lappang száz halál! –
– S előttük egy lepke, játszva, kacéran,
Libbenve, csillogva, vígan tovaszáll. –

… Kis lepke! Mit neked ez a nagy háború! –

S vidám az idő és ragyog a napfény,
Elborul. – vihar zúg, – nyár, ősz jön sorra,
Mint máskor, mint tavaly, mikor az ember
Ezrivel egymást nem űzte, gyilkolta. –

…Nagy Világ! Mit neked ez a kis háború!

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram - május 2015.

Megbocsátás,
nekem valójában ésszel megy, de szívből nem…
bennem a tapasztalat az ésszerűséggel szemez,
érzem én, hogy itt valami nem jó,
a megbocsátás nem ez.
 
„Megbocsátás”, hallom innen-onnan,
nekem egy döntés csupán, a felülírt emlékezet,
szerintem egyszerű, sima önvédelem,
sérelmek emlékét tovább lapozza az értelem,
és az ellopott időnek új órát szerez.
 
szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: MIELŐTT

Mielőtt elmennél,
csomagold ki lelkemből
az érted gyúlt fényeket.
Gyenge lángom arcodra vetül,
sziluetted viaszként bőrömre feszül
s a hiány árván integet
neked.

Csöndemből feléd száll
a buborékba zárt várakozás
és markodból kéreget.
Légy bölcsőm és vágyam,
hogy békém megtaláljam.
Hitem valamit itt felejtett
benned.

Botz Domonkos: Falfirka

padA gesztenye már ráncos, amit a kezedbe
adtam, és a padon is talán mások ülnek,
szenvtelen talpak taposnak a kavicsokon,
idegen arcokon villódznak pimaszul a fények.
Magunkat írtuk, rajzoltuk porba, papírra,
kapaszkodtunk görcsösen egymásba,
hurkolódtak a szavak, de óvatlanok
voltunk. valami végleg elszakadt.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Zengő ércz

elfőtt már
az éjek habja
minden vágy lehetőség
penészlőn belesorvadt
nappalok darabolós ágyaiba
és pengőn megcsömörültek inak
szakadatlan felmutatásba
mert már új szüreten
rozsdálló kordonok közé
súvad lapos ég
vállamra seregélyek árnya
arcodat nézem
kérdések égtek bőre alá
reménylő angyalok szárnya
karcolta betűk fénylenek
mosolyod árnya

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: ROSSZ A SZAGA

Hát álljunk itt délcegen,
hogy mindenki lássa:
itt állunk délcegen.
A nap süt
és belé mindig szerelmes voltam,
ha nem mondtam is meg,
a nap süt
és elfolyik ez a furcsa
kilátástalanság,

el a csatornába,
el a víznyelőbe,

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Ma és holnap

Csak nevetek a
rongy idő túlkapásain,
a tegnap igérete
valami más volt-
átalakult a bárpult
s nem mosolyog
a pohár ha lágyan
szemébe nézek,
kesernyés,áporodott,
borízű perc
ordít bele a csendbe
s valakik rendre
kiokttnak,vigyázz,
magad kárára teszed-
szememben másik arcát
zokogja a holnap!

Gavallér János: Lassú ősz

Nekem nem jutott nyár, tél és tavasz,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott,
nem jutottak fák, virágok, álmok,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott.

Tűzben olvadó esték és vágyak,
szüzek, galambok, repkedő mámor,
nekem nem jutott más a világból,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott.

Mint jelfa várok: Jöjjön valaki,
láncfűrésszel, kellő hittel, bárki!
Jövő folyamnak új krónikása,
nekem csak az ősz, lassú ősz jutott.

                                                           2010. 07. 27.

Madár János: Hullong az idő

Ki hagyta rám ezt a földet,
a hófehér csontoktól fekete tájat,
hogy szívemhez ér a csönd,
lélegzetvételnyi alázat?!

Mintha nyelvemet vágták volna ki,
úgy nyomorítja lelkemet a szégyen,
a bennem élősködő gyász,
romló anyagba falazott éden.

szozattovabbacikkhez

Dr. Pázmándy László: Kopott bőrkabát

Emlékek alszanak a szív pitvarán,
Mint képek, kopogtatnak a falán.
borkabatFelébreszti őket az örök titok,
Amit megfejteni úgysem tudok.

Éjfél után sétáltam a parkon át,
S szembe jött velem, egy kopott bőrkabát.
Valami régi békét éreztem én,
Amely a múlt ködében volt enyém.

A kamraajtó belső oldalán,
A szögre akasztva volt egy kabát.
A tékozló időben sok vihart látott,
Ősszel, tavasszal szabadba vágyott.

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: PROFÁN VÁGTA

Szokjál hozzá már
újrakezdés napján is
pofán vághatnak

jöhetnek lózung-
szövegek: temess és húzd
fejedre dörgő

villámait e
önmagába fúlt, már nem
létező világ

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: VAGYUNK, VAGYUNK

Olyan.
Olyan mélyről.
Olyan mélyről,
olyan mélyről,
milyet feneketlen kút
sem ás, föld alól világló
belső napod
parazsából, olyan,
olyan mélyről gyere,
gyere hozzám, gyere
hozzám vissza,

szozattovabbacikkhez

Darvas János: Vulkán völgyében

(Oh, hogy zuhog kint. Zúg a förgeteg.
Hogy döng a föld, oh, hogy búg, háborog.)
– Szívem túlzengi, hallod, hogy dobog?
Szívem neked zeng búcsú-éneket.

(Oh, hogy zuhog kint. Kénkő fojtogat.
A láva minden utcát elfogott.)
– Ajkamban forróbb, égőbb láng lobog.
Ajkam most adja búcsú-csókomat.

(Oh, hogy zuhog kint. Mért üvöltenek?
Oh, ölnek, hallod, embervér csorog.)
– Ölelj, mi élünk s itt halok veled.
 
(Oh, hogy zuhog kint. Mért e mély dörej?
Oh, jön, jön, látod, láva, láng-torok.)
– Csak csókolj, mindegy, meghalunk, ölelj.

Győry Dezső: Az igazi Triumfálók

Kacagjatok! E nagyvásári zsivajban
Pénz, vér, piszok, por, Júdások bomolnak
És szörnyűséges, égverő a vétek.
       Adjátok el apátok örökét,
       A koporsótok utolsó szögét,
Én nem hiszek a triumfáló kornak.
Mert nem igazak azok a beszédek!

Kacagjatok! Én: valaki, senki, költő
(Pénztelen, rongyos) szép hitekről zengek,
Ahol dúsasztal csak csalóknak terül.
       Kacagjatok: öntelte diadal,
       Sértetlen szent a próféta-dal.
S én mint fehérfény fölöttetek lengek,
Én Velemhívők, mi leszünk felül.

Komlós Aladár: Elszabadult csillag

Keringtem, mint a többi kerge csillag:
amerre vonzottak, kimért körökbe,
éppúgy zokogva és éppúgy röhögve,
de engem új, szabad körpályák hívtak.

S fényben, dalolva egyszercsak kitértem.
Vihar dúlt, bombáztak mögöttem átkok…
Csillag-sereg, kimért körök, nem láttok!
Engem szabad, új útra hív az éltem!…

Utánam átkok bombáznak, vihar dúl,
egy r égi fájás bennem meg-megsajdul,
úgy hívnak vissza régi jó körök…

Én meg felejtve átkot s szürke békét,
új szent utakra, hol csillag nem élt még,
bús egymagamban, büszkén feltörök…

Mécs László: Tavaszi körtánc öreg gyerekek számára

Zöld ág, zöld ág,
zöld levelecske,
tavasz-kertbe arany ajtót
nyitogat a fecske.
Furcsa kulcsa:
nyitogató nyelve,
csicsergő kis csodacsőre
varázsdallal telve.
Ringó bimbó
bólogat ottan,
hívogató rózsaselymű
rügyek ajka pattan.

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: Orgonavirág a gyárban

Fojtó, gyilkos köd, tülök, dübörgés,
Kormot, könnyet, sóhajt ont a gyár.
Görnyedt árnyak némán loholnak,
Ott áldoz a falánk Molochnak
orgonaTestvérem: egy ifjú proletár.

Vad motorok szilaj dühe lendül,
Anyag s erő döntő harcra kél,
A ragyogó, sötét szemekben
Álmodott csók varázsa rebben.
Csöndes otthon, asszony és kenyér.

szozattovabbacikkhez

Urr Ida: Magyar költők

Egyszer a vérünk felcsobog,
Egyszer tett lesz az akarat
és szívünk dörgő zenéje:
szétzúzza a börtönfalat!

Egyszer az álmunk felriad
és lesz belőle puskatus,
egyszer acél lesz mindenünk:
az agy, a szív, a vér, a hús!

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram-április 2015.

A lap hófehér háborújából hazatért versek...

Gazduram
 
"egy család lapul a kabát alatt",
és sok család ami lehetett,
harcolni annak volt nehéz,
- és ez igaz ma is - aki igazán szeretett.

szozattovabbacikkhez

Botz Domonkos: Kifordított világ

A könyv lapjai közt nem
Levél, hanem egy lepke
Töredezett szárnya;
 
Simogatásra hivatott kéz
Jobbára ökölbe zárva
Rázza dühét a világra,
 
És ami eddig volt árva,
okolAz jobb sorsára még
Várhat, mert annyira
 
Még nem fordult ki
Magából a világ, hogy
Feledné az ököljogát

Czipott György: Hiver, le café chaud et une cigarette nationale

18Koszsárga égből
gyapotfonálon
lógnak a házak.
Ágbogban álom.

Pincékhez ragadt
sovány utca, kert,
a csönd vatelint
köréjüktekert...

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: MÉRTÉK

Poharam peremén
megcsúszott a Nap,
és belepottyant az italomba.
Ittam én már Holdat,
éjfélt,
úgy ittam, mintha a Nap volna.

szozattovabbacikkhez

Dinók Zoltán: Hitem akkora

Hitem akkora, mint az óceán, a
szenvedésem pedig mint a tenger,
ez a szemlélet ad erőt, hogy
túllépjek minden kínon s gondon.

ocean

Dr. Pázmándy László: Szuronyok fénye

Mint, aki már senkit sem sirat,
Hallgatása volt a vádirat.
Ott járt, hol az ember nem számít,
S a szuronyok fénye világít.
Nem borítja Recsket feledés,
Mindhiába hull rá, évre év.

A szemében, csak a múltja volt,
Lekéste az utolsó hajót.
Túlélők csendje lengte körül,
Ami a délutánban elmerült.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Esernyőt tart

Egy

vers
simogat
vagy
éget
s betakar

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Véres az Ég

Borzalom ébred. Borzalom álmodik.
Kitépett szívekben vérzik nemzetünk:
Férgek ülnek törvényt, a nép haldoklik!
Csak a félelem keserű kenyerünk!
Isten látod! Véres az Ég! Halottaink
több ezer éve sírnak, gyermekedért!
Mivé lett, drága néped, meggyalázott Vér!

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Pepita Tavasz

Fekete, fehér kockák, képek
Kényes vétkek, vásott fények
Homorú koszorú, szomorú nyomorult
Zsebére vágott málló mérge.

Csiribú-csiribá a hókusz-pókusz,
Pofonom józanul csattog, lódul.
Tavaszom teli zsák; kincsek, színek,
Illatok, pirulás. Szívből bódul.

Igenem a nem, a nemem az igen,
Szaporán dobogó hetyke szívem.
Iciri-piciri hoppás jajjok!
Trükkös tüllbe ejtett kincsem!

Varga Rudolf: MINTHA MESE

Meghőköl. Ettől.
Meghőköl ettől a vidéktől.
Ettől a vidéktől mintha
mese lenne, még a vaskígyós,
szikrát, füstöt okádó acélbika
is meghőköl. Egetkarcoló
áramszedőjével mintha mese lenne,
messze elkerüli
minden inter, minden sziti.

szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: ZOLTÁNFI SZABOLCS PÉTER, - VASI!

Anyám könnyei sósak.
Tengermélyből hozza fel
csillagszám-rendszer sokat!
Bánat bántotta élte
rózsafüzér-szívének
eredeti gondja: én! –
mi volt, mi lesz még velem?
Valahol az Odaát-
Idelét kövecsei
közt engem félt, engem óv:

szozattovabbacikkhez

Zsille Gábor: SZÓZAT

Rakovszky József emlékére

1.

Mennyi türelem lapult abban az apró öregben –
vagy talán nem is volt apró, csak emlékezetem
zsugorította törődött apóvá, madárcsontú vénné
a belváros eszelős zajában, egy huzatos szellemvasút
állomásán, az Astoria fásult tömegében, egy irdatlan
tenger partján. A peronon állt, vég nélkül ismételve
halkan: „Szózatot tessék, Szózatot.” Csütörtök volt, dél.
Megmaradni, magyarul. Semmi többet, csak élni.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram-március, 2015.

Néha, csak úgy megérinted a szellőt,
megállsz, mint a pillanat a Gellért-hegyen,
a köd-paplana alól kinyúló-utcák lábát,
Nagypapám-távcsövével meglesem.
 
Néha, csak úgy megállok, mint lámpa alatt,
egy fáradt gondolat,
hogy a Duna megmoshassa,
kiteszem a partra kőfogsoromat.
 
Néha leülök az ég-lapjához, mint egy költő,
hogy napot, felhőt rajzoljak rá, madarat,
de egyszer csak elrepül, kiragadja az éj,
s csillagnyi hiánya itt marad.

szozattovabbacikkhez

Botz Domonkos: Harlequin

maszkAmikor a bohóc felzokog,
arcán tengerek fakadnak,
akadnak, kik önfeledten
kacagnak s csak a szépet,

pirosló orrát, fehérre mázolt
arcát látják, melyet szürke
folyam áztat, csetlik-botlik,
maga a megtestesült alázat.

Harlequin jelmeze alatt a kín,
a fájdalom emészti, marja, már
elveszítette mindenét, s most
a tömeg nagyokat derül rajta.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Organikus vadászidény

kicsoda látja meg
keleti szél leomlását,
ki mesél legendát
minden abortált életről?
csillag alá fölfeszítettek
tegnapokat, akárha denevért,
vérünkön részes gyáva hajtók!
kehelyviola műlapátra söprögetjük
vacsorás asztalról lemorzsállt
zsolozsmányi hitvallásainkat,
feslett hímű nászkeszkenővel
fölitatjuk szemünk sarkából
vízzé lett vérünk.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang jorafordulopal A Szent Korona hazatért   meghívó XIV SZKKONFERENCIA jokaimegh vers2020a A3 wass albert est plakat Könyvbemutató 12 11 2019SZENTKORONA attila20191214 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf