Mécs László: Rózsás rádióm

Sok vész-hír jő a végtelen felől
szívünk felé a titkos drótokon…
Jó néha elvagdalni a setét
rém-drótokat, s a rózsás rádión
hallgatni az Öröm üdvözletét…

Jó lesni párás korcsma-ablakon
keresztül a legények mámorát,
míg nyílnak a kihívó énekek…
Jó ülni friss menyasszonyok között,
s elnézni vidám vőlegényeket.

Jó tudni, hogy még vannak búcsúsok,
s a boldogság sok sátorán belül
mézes-kalácsok szivárványlanak,
új éhségű tömegek rajzanak,
míg tündököl szent ostyaként a Nap…

Jó tudni, hogy a déli távolok
tavasz-nyitó fecskéket rejtenek,
magtárak állnak kék ködök között,
s egy óriás örömet veteget,
hol a barázda könnyel öntözött…

Jó tudni, hogy a borzalom-bozót
lánynak, legénynek májusfát terem…
A falvak végén játszik pulya-raj,
kacag, mert füttyös síp-ajkat csinál
és megszólal a néma tűzfagally…

Vannak még meg nem mérgezett kutak,
ember-rokonhoz szétfutó utak,
van délibábbal vemhes messzeség,
s mint föl-nem-ébredt Hófehérke-nép:
alusznak meg-nem-álmodott mesék…

Az erdők fészket, bölcsők csecsemőt
ringatnak… a föld embert álmodik,
s virágot is… Vágjuk el a setét
rém-drótokat, s a rózsás rádión
hallgassuk az Öröm üdvözletét…