Valek Tünde: Kháron ladikján
Ó, ember, ó. te emberiség!
Miért nem ébredtél elébb!
Öntelten felélted Flóra és Fauna asztalát
Ahová csak nézel, minden pusztul, sivár!
Csillognak üvegbeton, aranyozott felhőkarcolók
Éhbérért robotolnak viskólakók
Nincs önmérséklet, semmi gátlás
Mértéktelen az értéktelen harácsolás
Rend helyett törvény: a törvénytelen
Embernek farkasa ember legyen!
Törvényhozók pedig mossák kezeiket
Húsz ezüstért hirdetnek szebb életet, bárkinek
Fenntartható fejlődés, ha üres frázis
Hiú remény marad, egy csúf közös halálig
Ők, a törvényhozók sem lesznek kivételek
Eléri őket is Pandóra fergeteges szele
A túlvilág hajósa, mint Don Quijote
Kék páncéljában állja a tengert
444 lelket próbál menteni
És millió kéz kap az evezők után: Engem is, engem is!
Az a túlvilágra vezető víz még e világi:
Nem is lehet észrevenni!
Nehézfekete, keserű, ragacsos
Olajos hal- és madártetemektől bűzölög
A vízben műanyag hálók, flakonok
Minden, ami egyszer használatos
A víz izzadja a szennyet
A még élőknek nem ad már enyhet
Kháron, az utolsó hajós
Kormányt farag és árbocot, a magányos cédrusból
Legyen erő még a Napúton hajózni
Az ember írmagját menteni
S lám jő a nagy vihar: égzengés, földindulás
A tenger csillapszik, a szél eláll
A víz elillan, a hajó megfeneklik
S Baalbek áldozati kövén pompázik
Attila óvva int:
Amit közösségedért teszel, az a kincs!
Ki élheti túl a kataklizmát?
Ha elfogy az édesvíz, s nem lesz állat, fű, fa, virág
Marad a nagy éhség
Hol marad az ésszerűség?
A földi élet feláldoztatik
Az önfeladás felmagasztaltatik
A képmutatók, ostobák
Irigyek, kényelmesek és gyávák
A tehetősek tehetetlensége miatt
Vigyázat! Ez már a 25-dik óra!
Bölcs előrelátás, és közös lemondás
A közjóért, a jövőért
Még megyünk valamire?
Vagy felperzselődünk a tűzviharban,
Mint Paradise, a földi Paradicsom városa?
Unokáink jövendője
Kháron hajóján elúszik mindörökre?
2018. 12. 10. Marrakesh után…