Báger Gusztáv: Vadászösvény

a nyomába eredés
izgalma elszántsága
a nyomába szegődés
szakmája filozófiája
hogy nem hagyja abba
amíg el nem éri
meg nem kapja
rá nem ismer
belé nem hatol
és akkor mi van
mi van akkor
ha sikerül elcsípnie
és tulajdonába kerül

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Processzió...

Alvad emlékek sava
eleven éji sebre.
    ...
   bohocsapka Valóság szakadt ponyváján,
    mikéntha elméig bogáncsos
    sistergő téboly,
    darabokban hever
    hasznanincs világ.
    Tétován osztályozol
    revemart örömöket,
    valaha csöngettyűs hiteket
    rájukszáradt reményekkel,
    szerelmek szurokká aszott képzelgéseit,

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: HALOTTAK NAPJA

nem tudom
vekkerbelsohova vezet az út
s mikor lesz vége
– eljött a halottak napja
a halottak éve
a magyar himnuszt hallom
mintha felvonuláson
egy kicsit izzadok
a síromat ásom
 
szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Itthon

Új a reggel
öreg csendje
a vén udvar éneke
s törpe fák
tavasz zajából
nyúl felém a nap keze.

Még marasztal
a vén harang
s lágy ütések sóhaján
mintha rügyek
bomlanának
levélbe a fák haján.

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Szabványzsák

Egy korty víz.
Rothschild, Rockefeller, Soros…
Egy zsák pénz.
Rothschild, Rockefeller, Soros…
 
malahazsakNekünk semmi sem jutott.
 
Levegőt csak ritkán,
(chemtraillal szennyezettet?)
csak titokban,
(holnaptól adóköteles lehet
a lélegzet)
nekünk semmit sem szabad…
jogunk mások törvénye,
szabványzsákból szipózott jelen.
Nekünk ingyen, semmit sem lehet.

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Felhőbe az eszemet

Fene se tudja már, mikor hagytam el az eszemet
Még figyelmeztetnie sem volt ideje szegénynek.
Szegényes sekélyes téblábolós életek,
Formátlan felhőpelyhek, gyengécske napfénnyel.
Nehezen feltörni készülő nevetés,
gödröcskék a szám szélén, félénk és bátortalan.
Valahol két mosoly közt hagyhattam el,
a gödröcske mélyén az áldott jó eszemet.

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ÁLOMTÖREDÉK

Tubarózsák
hajladoznak, szálló
szélbe kapaszkodnak,
ezen a furcsa
nótát fütyörésző
őszön talán
beteljesednek a ki
nem mondott
jóslatok, facsigával
gurigázik,
maga körül kering

szozattovabbacikkhez

Vasi Zoltán: TÍZPARANCSOLATI NAPIREND

Éjjel
    Isten kivonul a betűkből
    és beléköltözik a testbe (A könyv halott)
Hajnal
    Szenvedd meg szellemed
    nevezd az eget Égnek
-    tüzes atyai minőségnek (Ez első tetted:beavatásod)
Reggel
    Műveletlen ne hagyd a földet
    sugalmaid ő értelmezi
    záporként hullajts verejtéket
    az igazgyöngy fénye gyermek lesz (Felelj érte eszményeid szerint)

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Élet, rajz

Egyszerűbb a nagyszülőknél kezdeni.
Apai nagyapám lófőszékely volt,
hitvese az üldözött örmények erdélyi
ivadéka (mert másokat is irtottak ám!)
hortobagyi kenyszermunkatabor1anyai nagyapám őse tót labanc
(innen a kutyabőr), neje derék polák
menyecske: így aztán magam is
színtiszta magyar, szerintem egészen az,
román dajkám melléből édes volt a tej…

szozattovabbacikkhez

Zsille Gábor: A DON HŐSEIÉRT

Most kéne élni, még most is élni kéne
körben a mezőn egy hadsereg emléke
besüppedt sírok végig a folyó mentén
százezer halott, s mindegyik néma, mint én

Most kéne élni, még most is élni kéne
erről álmodom több mint hetvenegy éve
körben a társak, a rozsdás, foszlott tárgyak
szólíts nevemen, hogy felkeljek és járjak

*

Tél kínja, ősz kínja
megroppannak a fák
elnémulnak a varjak

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: Kell a hit!

A hit:
furcsa mákony.

Kell, hogy az élet
ezer verése
oly nagyon ne fájjon!

Csighy Sándor: Árad a kis Ipoly

Árad a kis Ipoly folyó
kiönt jobbra, kiönt balra,
olyan mint a magyar bánat,
amely mér régóta árad
s nem önt másra csak magyarra.

Mindig magyar földet áztat
úgy a jobb, mint a bal partján,
magyar a föld, magyar a könny,
idegen csupán a közöny,
ami ott ül a cseh arcán.

Fáy Ferenc: Leroskadás

Sápadt, megszürkült színt kapott a lélek.
Az úton fáradt, asztmás szél morog
– köhintve párat – És a Lámpafénnyel
kezfrissebbre mázolt, ócska bútorok
közén kihajló fények sárga csokra
úgy omlik rá a párás ablakokra,
mint a papíron szétfolyó sorok.

A fény pár lomha, régi bútorárnyból
teríti földre esti szőnyegét
s mint visszanyúló kéz a délutánból,
mint ágyba hajló, elfáradt cseléd
nyújtózik szét a földön szürkesége.
Zsoltáros lágyan leng körül a béke
s én csendes szókkal omlom most eléd.

szozattovabbacikkhez

Flórián Tibor: Fekete sorsban

Gyors pataktól s a naptól is kérdem:
porosz mezőkön, bús bajor éjben,
meddig bolyongtok számkivetésben?
Én a fájdalmak végére értem.

Megtört a varázsa minden útnak,
a Szamos s a Maros várnak engem,
itt ének a zord hegyek szívemben.
Elindulok áldozni a múltnak.

Bujdosó fák, székelyek, magyarok,
lombotok elhull, elszáll a szélben,
kihal a törzs is a nap tüzében.
A rossz gyökérnek földet adjatok!

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: A lélek ostora

Fáy Ferenc emlékének

selymes homokra lépsz mit úgy szerettél
hogy nem vagy köztünk észre sem veszed
más tájon jársz a nyírfákkal szegett tér
alig borzolja éjbe zárt szemed

minden kihűlt homlokod térdkalácsod
a tűzhelyen falja a láng a fát
hiába vársz már húsvétot karácsonyt
a bujdosó szél jégarcodba vág

szozattovabbacikkhez

Zas Lóránt: Csak a bátrak

Palesztinai testvéreimnek

Csak a bátrak testéből nő
virág, csak a bátrak vére
öntözhet kertet. Ahol
hősöket temetnek, ma hull
a kő: miránk. Mert szólhatsz
százszor és sirathatsz, kérhetsz
kegyelmet: nem döbben a
király. Fegyverrel hal, ki áll.
Erőszak ellen erőszak
az ellen. Az erőszak szül
szabaddá, hogy emlékművet
emelj a kertben, hogy saját
hazádban élj: egyél és igyál.

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2015. október

kimosta alólam a homokot
a tenger,
ott álltam,
fürdőgatyában;
kétségeiben elszánt ember,
 
hozzám közel
kihordatlan álmok papucsai a parton,
lépni kellene,
de csak az egyensúlyom tartom.
 
hullámok örök megérkezésben,
a szándék nélküli megsemmisülés
öröme örvényekben forog,
egy-egy csepp rajtam falja fel önmagát,
és észrevétlenül, puhán, elpárolog.

szozattovabbacikkhez

Báger Gusztáv: Vadászösvény

a nyomába eredés
izgalma elszántsága
a nyomába szegődés
szakmája filozófiája
hogy nem hagyja abba
amíg el nem éri
meg nem kapja
rá nem ismer
belé nem hatol
és akkor mi van
mi van akkor
ha sikerül elcsípnie
és tulajdonába kerül

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Árnyékcsúszda

    (vetület)
örökkön
mindenségkása
apokalypsevalahány átellen pontján
ugyanott
ne mondd hát nekem
fogytán az időm

    (katekizmus)
finommá porított csontok
végérvényesen csak
finommá porított csontok
milyen senkik
rózsaablakok szentjei
karácsonyi gyertyák fölött

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: ANYÁM ARCÁN

tegnap este esőt mostam
cseppenként megszárítottam
szivarvanyanyamföldobtam a levegőbe
reggel harmat lett belőle

azt a fűszálakra szórtam
a pára fölkapta onnan
tőle elkérte egy felhő
forgatni kell akkor megnő

míg napot szelidítettem
de azt is csak kint a kertben
hagytam hogy a szívem szóljon
mikor fordul be a sarkon

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: A formán innen

A domboldalon
fészket rak az ősz,
a szénaboglyák
földbe gyökereznek,
hazudj, jó tükröm,
pár ránccal kevesebbet.

Az ég peremén
hideg hold matat,
beszövi csenddel
a fakó vidéket,
miért is kérded,
hol van a vége,
kezdete-vége
a napnak?

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Igazi arc nélkül...

Igazi arc nélkül
nem lehet
arc

igazi cél nélkül
nem cél
a cél

mesélő tarlókra
taposott ösvények
érvágta homlokán
átfúj a szél

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Unikornis a lombhullásban /Единорог в листопаде/

Az Egyszarvút küldted el értem,
Hogy vezessen régi világokon át,
A fájdalomból, ami bennem égett,
A láz labirintusából ki – és tovább,

És tovább egy távoli hímes mezőre,
Ahol lepkékben gyönyörködik az Ég
Hajnalban, s míg álmosan, felkelőben
Harmatban fürdik a Nap – a Szél

szozattovabbacikkhez

Kecskés Béla: Magammal viszem

Megnézem jól mindennap a világot,
mely szép és rút, de legalább valós:
mert bármikor itthagyhatom már
— súgja fülembe a jós.
Végigjártatom szemem pejcsikóit
smaragd mezőin, porzó útjain,
s lenézek mozdulatlan arccal:
mit tükröznek a mélyben kútjaim.
Som és Papi közt a kis akácerdőt,
az égre célzott messzi tornyokat —

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diana: Szemfényvesztő

Recseg az illúzió, megtörik rajta a hamis fény;
templomba engedett apró szemfényvesztés.
Visszhangzott kívánságok ekhóként halt szavak,
csak saját hangján zengett az öreg márványhalmaz.

2010.10.25.

Pethő László Árpád: HAZAFELÉ

Mikor a kocsmák
még  sakkcsaták  színhelye
és istené volt

akkor lehetett
igazán a szellemé
az ember fia

most már süllyedés
táján – végül  „illatos”
véget mérhetünk…

Varga Rudolf: VISSZA A BABARUHÁT!

kolokÚgy, de úgy szállna,
vagy valami égigérő
fa csúcsára holdnak támasztott
lajtorján hétpettyes
katicák után mászna,
gyí, táltos! gyí, te fakó!
régi sebek nyerítsenek,
fájjanak, korcsul forrt csontok
sajduljanak, szakadjon varrás,
nyereg, legyen,

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Híradó

A Jánusz-arcú fény már halódó,
kinn töpreng a hó vagy dér szipog,
benn villog a képernyő, mint
hajnali napsugár a léckerítés verklijén:
gengszterek babrálnak térképünk felett,
gigantikus rabló-römiben csonkolt
hazánkra klórmeszet löttyint
a győzelem vicsorgó mámora,
hullahegyekkel bűvészkednek  buldózerek,

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Ars poetica

Lejárták magukat a mazna nyafkaságok
s nyavalgós nyim-nyám lelkek halk bágyadt sóhaját
csak elrettentő filmben iszonyítja elénk
gépharcok vértengerét kiállt hősünk: a ma.

Postakocsi, szélmalom és rózsaszín levél
beteg szentimentális kamaszlányként fut el
a repülők, mozik s a gyors búgó telefon
lüktető diadalmas asszonyi vágya elől.
Másult világban be megmásultunk mi is,
be vadabb, be szenvedőbb, be nyomorultak lettünk,
be összezavarodtunk, be igen gyötrődünk
régi nyűgből ránkszorult szűk hurokforma alatt
s úgy keresünk, kívánunk újforma életet.

szozattovabbacikkhez

Márai Sándor: A varázsló

Már el kellene dobni a játékok tarka matricáit
És leülni csukott szemekkel a magányosság hideg cellájában
Már elmúlt a játék és nagy, bozontos árnyékok jöttek
A réten hűvösödött és én üres kezekkel álltam.
A pajtások elbújtak a sötét házakban és szuszogva
Esti imákat hadartak és nagy findzsákból itták a biztos levest
De én csillagot festettem homlokomra
S elmentem a hegyeken át és halkan gajdoltam az éjszakákon.

szozattovabbacikkhez

Mészáros József: Hívott a föld

A végtelen rónák felett, nyári napfény kacag, nevet,
Csókolja az áldott földet, szerelmesen, vágyón, szépen,
Mesés titkok suhannak át a virágos illatréten.
Méltóságos folyó parton, a végtelen rónák felett;
Nyári napfény kacag, nevet.

Messze városok ködében, hazug minden mámor, éden.
Úgy lopja el a lelkeket, hamis fénnyel, csókos tűzzel,
Viharzik a hazug élet, tele szennyel, tele bűnnel,
Nincs kitérés, nincs megállás, messze városok ködében;
Hazug minden mámor, éden.

szozattovabbacikkhez

N. Jaczkó Olga: Tükör előtt

Utállak homlokom, te művészívű boltozat!
Nagy eszmék látszatát freskózod magadra,
pedig törpeálmok melegágya vagy.

Megvetlek szemeim hamis zafír éke!
Csalfán égszínben kelleted magad,
nem tárul őszintén tárnád poklos mélye.

arc

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: A föld

Folyó mentén, faluvégen, arra mentem épp a réten,
Ahol az út, kis erecske, virágtengerbe szakad,
És zuhogva, muzsikálva ömlik forró színpatak.
Bíborfelhő leng a fákon tündéreste csókja képen.
Folyómentén, faluvégen, arra mentem épp a réten.
   Éreztem, hogy hív a föld.

Hazavár az idegenbül, hol az élet harca zendül
És dühödten tülekednek éhes, kapzsi milliók.
Miért szállasz messze-messze megtépett madárfiók?
Ott megöl a véres mámor, itt a fű is dalba zsendül.
Hazavár az idegenbül, hol az élet harca zendül,
   Egy tékozló rossz fiút.

szozattovabbacikkhez

Szenes Erzsi: Kétely

Magamba, mint kútba, naponta arany vedret merítek,
Gyöngyöző ital, amit felszínre hozok,
Naponta megmámorosodom
S a gyöngyöket boldog-boldogtalannak osztom szerte szét.
Magamba naponta arany vedret merítek
S a szívem ilyenkor ijedten kalimpálja,
Hátha csak gázló s nem feneketlen kút vagy
és örökké frissítő forrást nem rejtegetsz?

kut

Arany-Tóth Katalin: VÁRAKOZÁS

Ma csendben átöltözöm
mosolyszínű reggelek
csillanó, friss fényébe.

Villanásnyi ünnepem
pirkadatnyi lélegzet
csupán. Futnék elébe,

hogy itt marasztaljam szűz
tisztaságom vánkosán
e koldus-szegénységbe',

szozattovabbacikkhez

Báger Gusztáv: Barázdák

még elhagyni: már kezdeni

aratni búza, vetni tengeri

a tanácstalanság: legföljebb emberi

csak föld kell és egy kis ész – ahogy az Úr rendeli

a tanácstalanság: legföljebb emberi

aratni búza, vetni tengeri

még elhagyni: már kezdeni

Czipott György: Bőrünk rongya

galyarabbírhatlan már hallani
országlószirén kofalármát
alkonyi gyászfény
lidérclobogásban...
keresztül kellene ordítani
végre kusza csöndet:
szabadítóleveles rabsághoz
csillagmart szemeink előtt
már új láncpadokat ácsolnak
viperagerincű presbiterek!

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: CERUZARAJZ

a rétre szöcskenyájat hajtok
a bárányokra felleget
megtámaszkodik a vakondok
ez a gyerek nem is gyerek

átcirógatom a bundáját
sosem megyünk a föld alá
onnan ahol van pont rálát
a háztetőre ami nagy Á

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Lángok dallama

Éget most
magányom tüze,
átölelni
volna kedvem,
s szemét nézni
kedvesemnek
amint éppen
felém rebben.

Bent a meleg
kis szobában,
lobogó tűz
meséjében-
keresni szavak
zenéjét s
lángok dallamát
szemében.

Füzesi Magda: A feleki gömbkő árnyékában

A gesztenyét
egy szarka hozta hajdan:
belepte sár, avar,
piszkos lábnyom,
üvegdarab, kavics,
és mégis, mégis megmaradt
a feleki gömbkő árnyékában.
Hosszú, tetszhalott időkben
gyökerével benőtte a földet,
kapaszkodott,
mindig csak lefelé,

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: KI MADÁRRAL BESZÉLGET

Megtalált: fránya
égben – végtére madár
tollászkodott – ott

fenekedett lent
a kereszt végett várta
rogyadozásom

látva – remélte
hullásom – reggelente
füttyömet hallva

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: EZER ÉVRE

Farkas Lászlónak

Azt az álmot nem adom,
selymekbe burkolom,
szívem kamrájába zárom,
esti fuvallattal simogatom,
csókjaimba pólyálgatom,
hónom madárfészkében
babusgatom, idegeim hálójában
ringatom, fogaim közt
bulldogharapással
szorítom, gatyám korcában
hordozom, éjszaka
párnám alá dugdosom,
agyam feketedobozában
ezer évre titkosítom.

Vasi Zoltán: HARMADNAPOS

Itt ülök a ránk maradt keddben
fekete csendben
téveteg-réveteg
barázdált semmit-gondolásban
vallási tudhatatlanság emészt
múlt-virágzón mégis
sírkert-kerítést érintő barkaág –
tulipántot izzó aioni virrasztások
után –
felhő-dagadt források
hajnala-közel
útban-módban
nagyszombat rózsavízesése
zápor-szemek a szóban:
Anyám három napja halott.

Zonda Tamás: Nap, nap után

Ma már megint ver a szívem
felkelt megint a nap
a dolgok belenyugszanak
hogy erősebb vagyok
még lobog a csók a szádban
még benne lehetek egy
dadogásban
de ügynök szelek
suttogják ráncaimnak:

szozattovabbacikkhez

Bözödi György: Lópásztorunk

Neki pitymallik legelőször az ég, ő érte jön fel a nap,
ő köti fel reggel az első disznóbőr bocskort
s virradatkor már kinn álla a faluvégén a
suppogó, nehéz porban.
– Hóhehó, emberek és állatok ébredjetek,
itt vagyok én már a faluvégén és ott vagyon immár
a nap a hegyem túl. Olyan ő,
mint a gondviselés. Egyszerű gondviselés,
falusi gondviselés, a mi gondviselésünk,
ostor a vállán és kürt a kezében.

szozattovabbacikkhez

Jakab Ödön: Ott születtem…

Ott születtem a hegyvidéken,
Oda köt minden jó emlékem;
A hegyi dalt még most is hallom
Vándorolni a hűs fuvalmon.

Van egy sír ott a hegyvidéken,
Csemete bokrok sűrűjében;
Annak a sírnak gyász engem
Elkísér egész életemben.

És leszakadtam mégis onnan,
Hogy utam árván kóboroljam,
Hogy az idegen messzi tájon
Szívem örökké visszafájjon.

szozattovabbacikkhez

Soltészné Nagy Emma: Asszonynak lenni

Asszonynak lenni – oly szép és nehéz:
lesni a párunk rebbenő szemét –

Nincsen-e bánat fellege benne,
nem rejt-é gondot szótalan csendje?…

Asszonynak lenni mégis csodaszép:
derűbe vonni a párunk szemét –

Nagy meleg jóság dagadó árján
szép meleg szóakt bontani száján…

Arccal megbújni kemény tenyeren -
asszonynak lenni több mint szerelem…

szozattovabbacikkhez

Szemlér Ferenc: Kárpáti erdő

Mint katonát, kiket megvertek,
fáradtan hajlongnak a fák,
s nyögve tűrik az ellenséges
szél kardsuhintó rohamát.

Még állanak, de már a törzsek
derekán mély, nedves sebek
és rosszul forrott széleikből
nagy mézcseppek vérzenek.

karp

szozattovabbacikkhez

Walter Gyula: Erdély, Erdély, áldott Erdély

Erdély, Erdély, féltett Erdély,
lelket belém te leheltél,
te emeltél, te neveltél,
Erdély, Erdély, féltett Erdély.

Erdély, Erdély, büszke Erdély,
földre is hányszor tepertél,
levertél és felemeltél,
Erdély, Erdély, büszke Erdély.

Erdély, Erdély, ősi Erdély,
megvertél, majd megöleltél,
nincs szentebb öl az ölednél,
Erdély, Erdély, ősi Erdély,

szozattovabbacikkhez

Zajoni Rab István: Borulni sírodra

Borulni sírodra
És sírni halálig,
Míg fénye az égnek
Lelkemre világlik;
Csak ezt tehetem most,
Te szent haza, érted,
Midőn a halálnak
Ösvényét elérted.

Hiába kiáltok
Hol erre, hol arra:
Oh, magyarok ura
Tekints a magyarra!
Mindenhol az élet
Unalma kerülget,
Mindenhol a halál
Elvérezni sürget.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf