Petri Mór: A kis katona

Még csak most játszott itt a Duna partján.
Csak alig tagnap. Oldalán fakard.
Szívében még a kikelet fakadt
S ma egyenesen ép a frontra tart tán.

Hol legháborgóbb, legvadabb az orkán:
Szállása ott lesz éjszakára majd.
Takaróul az ég felhője rajt,
Míg körülötte ki-kigyúl a vulkán.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Október 31.

isonzoValahol, túl a szuronyok palánkján,
bús kripta mélyén alszik a halott.
Üvegszeme a semmiségbe bámul,
erős keze már többet meg se rándul
s fölötte talán régi magyar nyárfák
könnyeznek reggel-este harmatot…

De éjszakánkint, mikor odahallik,
a Tisza-parton nyögdécselő nád,
rabságba hajtott síró erdőségek,
a barázdák, a mezők… és a végek;
akkor kilép az ólom-koporsóból
és kilöki a kripta ajtaját.

 

Csécsi Imréné: Háborús időben

A Piac-téren megyek által
Napfényes nyári reggelen.
Egyszerre, mint földből kinőve,
Mellettem egy anyó terem.

Megérint halkan, szinte félve,
Könnycsepp ül homályos szemén.
– Mi baj, jó néni? Mondja bátran!
S remegve megszólal szegény.

„Jaja, galambom, nehéz a szívem,
Andriskám háborúba ment.
Virág volt a sapkájok mellett,
Dalolt az egész regiment.

szozattovabbacikkhez

Csoóri Sándor: Látomás, fényes nappal

Trianon mindennapos emlékére

mednyanszky halottRomok, romok.
Kifakult vörös és megfeketedett repkények
a falakon, amerre járok,
s tőből levágott kezek fájdalma a tájban.
 
A Nagyalföld közepén
egy holló lépeget magányosan,
mint Kanizsai Dorottya
ama régi, hagymázas csatatéren.
 
szozattovabbacikkhez

Ágh István: A parlamentnél

Földön-fektem iszonyú homorúja
gyöpös a vér s az esőlé után,
kivált alakom hány leveles tócsa
tükrözte gyűrötten tovább,
mióta menni újra megtanultam
tizennyolc évesen, már  túl az ötvenen
halálom zónájába visszajárok,
látszatra villamoshoz, kézfogásra.

szozattovabbacikkhez

Csiki Ágnes Mária: De odahaza ég a város

A vastagbetűs felirattal
gyorsan elkelnek a lapok.
És künt esik – mint rendesen, csak
néhány gyűrött levél vacog
az ágakon. Az újság írja:
„Ne várjunk korai csodát.”
De odahaza ég a város,
és folyik még a harc, tovább.

szozattovabbacikkhez

Fáy Ferenc: Missa Hungarica

Emeljük ég felé a holtakat:
a kartalanokat, a lábtalanokat,
a harmatmellű gyermeklányokat,
a gépehagyott munkást, a diákot
– ki a halállal került iskolát –
kis húgaink, öcséink sárga csontját…
S mutassuk fel, kik ott vonultak át
a lángok közt, az októberi csendben:
szép, védtelen, fegyvertelen csapat,
kiknek a méhe új időket hordott
s új holtakat.

szozattovabbacikkhez

Horváth Elemér: „56” költői

legtöbbjük csillag lett nyaranta
ha tiszta éj van elnéznek bennünket
és mérlegelnek hogy ezt ki akarta
halálos csöndben kitárul a bűntett

s határt húznak mint mikor ezüst lett
az aranykor s egy rózsa ajka
vakító villanással tüntet
midőn sorban leáldoznak nyugatra

Kannás Alajos: Hazám

56futAz utak mentén lompos tankok
s állig fegyverzett katonák
vártak – még nem kaptak parancsot –
hogy eltiporják a csodát,

a forradalmat, mely kihajtott
a megrekkent posványon át,
emberré mosdatván az arcok
hazug s kétszínű fintorát;

a forradalmat, mely kitárta
a lelkekhez s a nagyvilágba
vezető láncolt kapukat…

szozattovabbacikkhez

Képes Géza: Tank-parádé

Ezt hallod éjszaka is, ezt hallod egész nap:
zúgnak, dübörögnek a tankok,
előre szegzett ágyúkkal,
kétoldalt szegzett géppuskákkal
vonulnak, vonulnak –
Megsüketítnek bennünket, kirázzák agyunkat,
de ez a szakadatlan szörnyű zúgás
nem rémít, legfeljebb felbőszít vagy untat.

szozattovabbacikkhez

Mózsi Ferenc: Hősök nélkül

egy nemzet nem élhet hősök
példaképek nélkül

két világ veszett háborúja
nemzeti veszteséglistára tette
történelmünket

most nem tudjuk
kire hivatkozhatunk

szozattovabbacikkhez

Nagy Gáspár: A fiú naplójából

harmincezüst…és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…

szozattovabbacikkhez

Obersovszky Gyula: A falak négyszögére kék

        kupolát emelt az ég

    Tömjének fojtó füstje száll
fenn lomhán köröz egy madár

        A csend zsolozsmás
                            Eltelít
     Az Isten jön le szívemig

Saáry Éva: Október 23

itt a kereszt

kedvetlen ködök hálójában

1956december8salgotarjanaz őszi ég
csukló szárnya alatt

a hódolat
a kegyelet
sárga
bordó
krizantémokkal vette körül

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Százezer udvar

Látok százezer vén paraszti udvart,
süppeteg csendben nagy poroszlóktól dúlva,
s látom, hogy százezer meghasad küszöbön
százezer paraszt ül tenyérbe borulva;

Pitarnak, kamrának széttört ajtaja,
s szél futkos bé rajta öldösni a csendet:
S kint a szérűskertnek fekete szalmáján
a vak História veres csikót ellett;

Megzöldül a kútvíz, néma a galambdúc,
s mint a gyászlobogó, olyan a lomb a fán;
És a lomb alatt nagy idő-apóka-szem
sír százezer paraszt udvarán.

Új Magyarország, 1956. november 2.

Szabó Lőrinc: Meglepetések

I.
Gyanútlan vers október 15-én

Szájon csókol a pillanat,
másik kést üt a szívedig,
a harmadik halk telehold,
szív rózsája a negyedik,

van tömör-édes, mint a méz,
van lángvető csipkebokor,
van, mely egy elnémult világ,
van, mely kurjongat, mint a bor,

szozattovabbacikkhez

Thuróczi Zoltán püspök: Éjjeli őrszem (Temetési igehirdetés Reményik Sándor sírjánál)

„Várja lelkem az Urat,
jobban, mint az őrök a reggelt,
az őrök a reggelt.”

                    Zsoltár 130:6

A 130. zsoltár írója egy névtelenné magasztosult költő. Nevét e földön ma már senki sem tudná megállapítani, de alkotását mindenki magáénak érzi. Nem szerzője nevéről nevezik többé, hanem hívják bűnbánati zsoltárnak, páli-zsoltárnak. Luther is annyira magáénak érzi, hogy éneket formál belőle. Benne sírják bűnbánó lelkek keserves könnyüket, mélységbe zuhant kétségbeesettek szavain keresztül kiáltanak segítségért, s a jobb jövő virradatát nehezen váró őrállók benne kiáltják bele a sötétségbe: Meddig még az éjszaka? Nincs nagyobb dicsősége egy költőnek, mint az, ha ő maga ennyire belehull a mulandóságba, alkotása pedig ennyire belelép az örökkévalóságba. A költőt nem ismeri senki, költeményét ellenben közkincsként magáénak érzi mindenki.

szozattovabbacikkhez

Bella István: Mintha te

– Majd a kések, a jó anyák,
öled helyett is megneveznek,
– megölelnek balták, kaszák,
– mintha te – mellém heverednek.

– Nem vér, virág hullik a számról.
Havazik mint… És szeretlek.
Csönög a szél. Árnyamhoz láncol.

S már soha többé nem eresztlek.

BellaIstvan

Lázár Vilmos honvédtábornok – feleségének

Arad, 1849. október 5-én, éjjel

           Mindenem e földön, kedves szeretett Máriám!

    A lelkiatya, akinek kezébe letettem vallomásaimat, és akinek kitártam tiszta öntudattal bíró keblemet, át fogja adni neked kis gyűrűmet, szivartárcámat és evőeszközömet, amit itt a fogságom alatt használtam. Károlynál fogysz találni egy levelet, kedves arcképeddel, és azonkívül több holmit. Én keresztülvívtam az élet-halál tusáját – meg fogok halni, mint férfiúhoz illik. Szívem, a szegény, mely éretted fog dobogni utolsó dobbanásáig, és tiszta szerelmem Nálad maradnak. Én nem akarom átkozni a végzetet, nem senkit – a boldogító szerelmedben eltöltött üt év szolgál viaszul, midőn már el kell hagyni a földi pályát.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Faust ünnepén

Barkás fűzek között a tóban
tükröt talál az ég-azúr.
Cigánytanyán, kamasz kezében
hallelujázva zeng a húr.

Milyen jó volna most örülni,
dalolva, mint a húr örül.
A bánat fekete kutyája
sötét ívben körül-kerül.

Riasztgató mozdulatomra
alattomos körrel kitér.
Öreg házak során lapulva
alkony felé hazakísér.

Sugártalan könyvtárszobában
elér, babonásan megáll
s fekete álarcát ledobja
a  halál!

Bartalis János: Reményik Sándor ravatalánál

Halottas kamra, koszorúk, bús Erdély!
Őszi megtört lombok.
RemnyikSndorKeserű, vad fájdalom.
Itt fekszik Reményik Sándor!
Élő Lélek és halott test.
Élő Erdély és halott Költő.
Fájó föld, meghasadott szív…
Érckoporsó a ravatalon.
Hideg fény vibrál körötte.
Fejénél izzik a villany,
és csillog a kereszt.
Valami fojt, sikolt,
mint halotti gyertya füstje.

szozattovabbacikkhez

Grandpierre K. Endre: Liszt Ferenc ujjainak tánca a Rákóczi-indulóban

szabadságháborúink
     nem múló viharzása
szökellő-szarvas-ujjain
szent vérrel hímzett idő
     emlékek sárga gyásza
          mélysötét bíborlása
és mintha a belseje felé
     tiszta dél derülne
elképzelhetetlenül tág
          nappalodás a gyászban
csatakürtök riognak
     tülkök
          széttört csontkürtök

szozattovabbacikkhez

Jánosházy György: Olcsó a vers

(Krúdy emlékének)

Koplalunk hát, oly drága a kenyér -
vagy csak a léha társadalom unt ránk,
azért olcsult meg úgy a vers, a munkánk,
hogy lassan egy silány cipót se ér?
Poéta, úgymond, vízen is megél
(úgy stílusos, ha elviszi a ftízis),
de lám, a versnél drágább már a víz is,
annak jut minden, ki pénzén henyél,
a költő-féle kalapjába ritkán
vet valamicskét holmi alapítvány,
embertársától semmit sem remél.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Menjünk Asszizibe!

Sík Sándornak

Testvér! így élni nem lehet:
szivaccsal járni szív helyett,
mely telve gennyel, förtelemmel.
Fertőző lábod lépni nem mer!
assisiTestvér, tisztulni izibe
menjük Asszizibe!

Ma minden út vériszapos,
új ösvényt senki sem tapos,
minden hidat, mely innen átvisz
Tavaszországba: véres árvíz
alámosott… Jöjj sebtibe,
menjük Asszizibe!

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Gvadányi lovasgenerális hívogatója

Nemes és vitézlő híres generális,
Kit megcsodált egykor Pádova, meg Párizs,
Ihol van, ihol van toll, meg kalamáris,
Gyűjjék hát, gyűjjék hát, mert késő van máris!

Siessen Kigyelmed, édes Urambátya,
Felfordult a világ, száz „új módi” járja!
Szegény magyaroknak lőn nagy pusztulása:
Bizony nem ártana, ha rendet csinálna!

Nyergeltesse tüstént táncos paripáját,
Kösse derekára rozsdás fringiáját –
Meg ne retiráljon, ha útját is állják,
Amíg el nem éri fényes Budavárát!

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Somlyói szüret

– Zalavár története –

Zalavár, mely a XV. század közepén Rozgony, majd a Marczali nemzetséget uralta. E század végén kerül újra a bencés apátság birtokába. 1518-ban Kapornay Miklós commendator Zalavárt Terjék Lászlónak és István fiának bérbe adja. Majd Hasságh Dénes és Ferenc kezére kerül. Zalavár várnagyai 1444-ben Gárdonyi Fancs Péter és Móroczhelyi Farkas László. 1479-ben Szegfalvi Szegi János, 1505-ben Egri Pál, 1529-ben Apáthi Nagy István és 1536-ban Kürtös Pál. Zalavár sem kerülte el a Balaton-menti erősségek sorsát. A bécsi kéz a kurucság diadalainak fakadozó korában üt rajta. Schenckendorf Kristóf báró ezredes, a labanc kézre került Nagykanizsa parancsnoka, 1702. június 26-án kapja meg az udvari haditanács parancsát, melyre nyolc hónappal később, február 4-én válaszol. Hírül adja, hogy Körmend és Zalavár lerombolása nem ád dolgot. Még a múlt év nyarán elvégezte helyette Ehrengerg Antal ezredes a várpusztítás munkáját. A török kézről visszakerült Zalavár a XVII. század első éveiben élte fénykorát. Ujlaky Lajos, az erőskezű apát idejében, tele olt eleséggel minden csűr-pajta. Egykorú írásos feljegyzések megörökítik várúri birtokok istállóinak állatállományát:

    „Vagyon Apátiban 20 ló, 38 örök. Ferkenden 3 ló, 28 ökör. Esztegáron 2 ló, 36 ökör. Bárándon 23 ökör. Radán 23 ökör. Orosztonban 4 ló, 17 ökör. Zalavárott 2 ló, 11 ökör. Csácson 23 ló, 76 ökör.”

    Az Úr 1603-ik évében kívánatosan szép ősz volt. A vénasszonyok nyarának sütő napja simogatva csókolgatta a sárga-piros lombleveles Fehérkövek hegyoldalát. Mintha a Sümeg várával farkasszemet néző magaslat a város lakóival együtt ünnepelné a veszprémi püspöki székbe ültetett Ujlaky Lajost.

szozattovabbacikkhez

Féja Géza: Az első magyar biblia és paraszti reneszánsz; A reneszánsz és a humanizmus

Az egész Szentírást először Tamás és Bálint magyar huszita papok fordították le a XV. század derekán; forrásuk a huszita biblia volt. Szerémségben működtek a déli szlávság határmezsgyéjén, ahol a husztizmus futótűzként terjedt. Keblükbe rejtett bőrzsákocskákban hordozták az új hit papjai a kenyeret és a bort, Krisztus testét s vérét, rejtett utakon, többnyire éjszaka keresték fel híveiket, s az egykorú vád szerint a rejtegetett szent bor nemegyszer a földre csöpögött; meg is termékenyítette a földet. A rejtőzködő husziták, s az „új katakombák” munkája eredményes volt, a hívek lassanként kimerészkedtek a napvilágra; legelőször Csehországban.

    A huszitizmus a laikus vallásosság harcos formája. A laikus vallásosságot a szaporodó bibliafordítások teremtették meg; eddig a hívő az istentiszteleten részleteket hallott a szentírásból, s a pap felolvasott szentírás-töredékhez hozzáfűzte az egyház magyarázatát. A Szentírás szövege csak alap, kiinduló pont volt, s dogmák, elmélkedések, magyarázatok, legendák és példák épültek reá. A nemzeti nyelvre lefordított teljes bibliák azonban új vallásos tudatot teremtettek: a hívő a Szentírás útján közvetlen kapcsolatba jutott Istennel, s ebből a közvetlen élményből azt a jogot merítette, hogy maga magyarázza meg az Írás értelmét. Az új vallásos tudat a keresztény lélek jogait hirdette az egyházi tekintéllyel szemben, s a hívőt egyenrangúnak vallotta a pappal. Az egyház szigorúan körülírt, a tekintély által szentesített életmódot követelt a hívőtől, aki most bibliai élményei alapján maga alkotja meg életelveit. Nem nehéz felismernünk, hogy a mélyrétegek puritán életszemlélete nyilatkozott meg a laikus vallásosságban.

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: István: Régi szegedi alakok

(II. rész. Egy fiskális a 30-as évekből)

tomorkenyTe aranyos régi idő, amely alig félszázad előtti történeteiddel csodálatosabb, regeszerűbb vagy előttünk, mint a görög mítosz hősei vagy fantaszta meséi a mór kalifauralomnak.

    A harmincas évek azok, amiket legkevésbé ismerünk. Az a fiskális, akit meg akarok énekelni, abból az időből való, s csudálatos, meseszerű az ő története.

szozattovabbacikkhez

Bíró András: Mária szépsége

Láttam én már sok rügyfakadását
szép tavaszoknak,
őszi napok bágyadt sugarát is befogadta a
kedvem,
jeges mezőkön a hegy hava vont be
rőt sugarával,
szürcsölve ittam mézes tejét a
teltkeblű nyárnak –
mégsem szakadt föl bennem az érzés
oly diadallal,
mint mikor láttam
Mária, arcod a reggeli fényben
rám mosolyogni
felfénylő szájad szép vonalával.

szozattovabbacikkhez

Lendvai István: Salviati Madonnája

Vándor, ha utad egyszer elviszen
fehér hegyek közt s kék tengervízen
Lussin narancsos szigetére:
Szent Antal templomába térj be
egy fülledt forró délelőtt,
s borulj le ott a Madonna előtt.

Márványfehéren áll egy égi nő
fölötted. Oly gyöngéd, oly friss, minő
hajnalban a kerti lehelet.
Fehéren rejt szűz anyamellet
redős ruhája, s arca mint a méz
és viasz, amint Gyermekére néz.

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf