Bangha Béla: A magyar kereszténység és katolicizmus szerepe a századforduló idején, a szabadkőműves és szabadgondolkodó egyeduralom korában. /részlet/

    … a magyar katolicizmusnak sok tekintetben kivételes helyzete volt, amelyet a leghevesebb ellenséges támadások is csak lassan másíthattak volna meg. Volt történeti és közjogi súlya, volt tekintélyes vagyona, igen elágazó iskolahálózata. Ezt azonban éppúgy, mint a néplélekben rejlő nagyfokú, ősi vallásosságot, mégis tudatosan kikezdte a végső leszámolásra készülő destrukció.

    A századforduló idején s egészen a háború végéig a magyar közéletben és szellemiségben, a törvényhozásban és közfelfogásban szinte korlátlanul a szabadkőművesség uralkodott. Nézzük meg az akkori hírlapokat, az akkor megjelent könyveket, az akkori parlamenti naplókat: a kereszténységgel, s főleg a katolicizmussal szemben alig találunk ott mást, mint gúnyt és lenézést, türelmetlen kirohanásokat s bántó megjegyzéseket. A szabadkőművesség nyíltan tárgyalta a kereszténység likvidálását: a hitoktatás megszüntetését, a szekularizációt, a hitvallásos iskolák eltörlését, a szerzetesek elleni háborút. A budapesti napilapok nagy része szinte kéjelgett abban, hogy ma ezt, holnap azt a vallási igazságot, ünnepet, személyiséget, intézményt tette vitriolos gúny vagy felháborodott szidalom tárgyává. Az értelmiség csaknem a maga egészében távol tartotta magát a vallási élettől, a munkásság menthetetlenül a legdurvább fajta szocialista izgatáshoz és vallásellenességhez látszott szegődni, a főváros kormányzatában másnak, mint zsidó törzsfőnököknek s azok engedelmes uszályhordozóinak szava nem volt. Ez a helyzet bénítólag hatott minden amúgy is gyér katolikus megmozdulásra: aki katolikus részről megmozdulni vagy katolikus irányban valamit kezdeni mert, arra mint a kutyák a sebzett vadra, rávetették magukat azok, akiké volt a sajtó s a parlament, a főváros és a vidéki városok vezetése, az egész közélet és közgondolkozás. Azt széttépték, szétmarcangolták, azon egy ép foltot nem hagytak. Emlékezünk, milyen heves és sorozatos támadásban volt része a Mária-kongregációk újjáéledésének, hogyan iparkodtak lehetetlenné tenni minden katolikus szervezkedést; jaj volt a papnak s világi katolikusnak, aki egyszer szószéken vagy népgyűlésen, előadói asztalnál vagy irodalmilag komolyabban követelni merte a kereszténység közéleti uralmát. (Barkóczy-ügy.) Még plébános is csak az lehetett a fővárosban, aki előbb végigkilincselte a nagyrészt zsidó városatyák lakásait s nem egyszer szinte kézcsókra kellett görnyednie zsidó asszonyok előtt, hogy katolikus plébános lehessen. A színházakban ellentmondás nélkül folyt az örök szemérmetlenkedés, amelyet még azzal is tarkítottak, hogy időnként papokat és apácákat vittek a színpadra, lehetőleg pikáns jelenetek közé. Aki ilyesmi ellen felszólalt, ahogy egyszer az Egyetemi Mária-kongregáció tagjai megtették a Böském című felháborítóan cinikus darabbal, azokat mint csendháborítókat a rendőrség intézte el kirívó szigorral s az uralkodó zsidó- szabadkőműves iránynak való feltűnő kedvezéssel. Az irodalomban s a könyvkiadás terén a legrosszabbfajta, agresszív és türelmetlen zsidó- szabadkőműves irányzat uralkodott.

    Az akkori magyar protestantizmus ennek az uralkodó irányzatnak úgyszólva kivétel nélkül falazott és segédkezett. Jelszó volt sokaknál, hogy százszor inkább s zsidók uralkodjanak Magyarországon, mint a katolikusok. A nevezetesebb protestáns lelkészek szinte kivétel nélkül benne ültek a szabadkőműves páholyokban. A szabadkőműves napilapok sűrűn közölték a teljes baloldali érzelmű protestáns lelkészeknek izzóan katolikusellenes cikkeit és nyilatkozatait. Protestáns hitéleti mozgalmakról, belső misszióról s hasonlókról akkor még keveset hallottunk.

    A papság maga sem állott mindenütt színvonalon. Voltak egész egyházmegyék és szerzetesrendek, amelyeknek erkölcsi híre nem volt a legtisztább. Vezetőhelyen nem ritkán olyan egyháziak ültek, akiket politikai „érdemeik”, egy vallásminiszter kegye vagy a puszta születési előkelőség és udvarképesség emelt olyan pozícióba, amelyet dísszel és haszonnal betölteni nem tudtak. A püspöki kar tekintélye időnkint veszedelmesen aláhanyatlott s a szerzetesrendek egy részét a közvélemény katolikus részen sem vett komolyan. Az egyházi élet elárvulásának egyik jellemző tünete volt a fővárosi templomhiány s az amúgy is rosszul, lélek nélkül ellátott, mert egyházias szellem nélkül betöltött plébániáknak nevetségesen kicsiny száma. …

    …A nagyobb vidéki városokban a helyzet hasonlóképp alakult. A már akkor 130 ezer lakosú, túlnyomón katolikus Szegeden például olyan terrort fejtett ki a zsidó- szabadkőművesség, hogy a város egész szellemi, művészeti és irodalmi élete egy zsidótöbbségű város benyomását keltette. Akkoriban hat napilapja volt Szegednek, mind a hat zsidó s egyik túltett a másikon szabadszájúság és egyházgyűlölet dolgában. Az Urak Mária-kongregációjába sem sikerült Szegeden 3–4 fiatal tanárnál többet tömöríteni s mikor egy szerzetes hitszónok Szegeden az Isten létéről hitvédelmi előadást tartott, másnap a zsidó lapok durván nekitámadtak s annyi szitokkal és gúnnyal halmozták el, mintha legalább is nemzetfelforgató tanokat hirdetett volna. Még a katolikusok is oly kevéssé vették komolyan a kötelességüket, hogy a Katolikus Kör elnöke, míg a Kör nagytermében az említett előadás folyt, maga is a szomszéd helyiségben tarokkozott. A papság sem vette hivatását mindig komolyan.

    Ugyanilyen állapotok voltak a megyékben, a többi vidéki városban, az egész országban. A magyar erkölcsiségre különös fényt vetett a tény, hogy külföldön az idegen származású prostituáltakat sokfelé hungarának, „magyar nő”-nek nevezték. A „magyar nő” egyet jelentett a perditával. S ezt az itt csak vázlatosan ismertetett szörnyű pusztulást hamarosan mind határozottabb talpraállás váltotta fel. Hogyan is történt ez?...

    …Isten kegyes gondviselése s megrendítő történeti események szerencsés végeredménye volt, hogy Magyarországon a hirtelen uralomra jutott forradalmiság és bolsevizmus hamarosan lejárta magát most az egész ország mint egyetlen menekvést és jövőre való biztosítékot, a kereszténység uralmát áhította. Ez utóbbi sem eredt egyszerűen a dolgok természetes menetéből, itt is a tudatos és tervszerű katolikus indítás lendítette az ügyek fejlődését a pozitív kereszténység felé. A bolsevizmusból és liberalizmusból kiábrándult magyar tömegek az ellenhatás útján megállhattak volna, mint később a német nemzetiszocializmus, a pusztán fajilag értelmezett kereszténység, a fajvédelem eszmekörében is. Erre nem is hiányoztak hívogató hangok és törekvések. Szerencsére azonban a katolikus tábor izent erős hangon hadat, okozta, hogy a bolsevizmus elleni reakció kifejezetten keresztény, nem pedig újpogány vagy vallásilag közömbös faji és nemzeti alapon indult ki….

    …Megszületett a katolikus sajtó, bárha mellette azonnal síkraszállott a merőben nemzeti, kényszeredetten „keresztény”, sokszor inkább protestáns és félliberális, inkább bizonyos általános jelszavakban, mint elvi következetességben s hitéleti megvalósulásban keresztény irodalom, de mellette médis a katolikus gondolatnak erőteljes kialakulása is lehetségessé vált. A hatalmas nemzeti keresztény fordulat megtörte a szabadkőművességet s a zsidó egyeduralmat, míg végre ismételt zsidóellenes állásfoglalások után a legújabb zsidótörvények hatása alatt a zsidóságnak nem ugyan gazdasági, de legalább szellemi hegemóniája megsemmisült. A szociáldemokrácia még egy ideig a háború után is erőfeszítéseket tett, hogy az időnkint elviselhetetlenné fokozódott köznyomort és elégedetlenséget, valamint a „keresztény” politikusok egyes mulasztásait felhasználva, újra nyeregbe szökjék, míg végre a legújabb fejlemények hatása alatt s főleg a katolikus kezdeményezésű munkásmozgalmak: Emszu, Kalot stb. páratlan lendületű térhódítása nyomában csaknem teljesen köddé foszlott.

    Közben a pasztoráció is meglepő erősödést mutatott. A keresztény nemzeti ébredés után hamarosan megindult az új templomok, lelkészségek és plébániák felállítása a fővárosban s a vidéken, az egyházközségi élet megszervezése, új szerzet-települések a lelkigyakorlatos mozgalom, ami mind a mélyebb katolikus lelkiség újabb táplálójának bizonyult. A férfivilágot a Credo-egyesületek, az egyetemi ifjúságot az Emericana, a nép széles rétegeit a Katolikus Népszövetség tömörítette s töltötte meg erős katolikus öntudattal. A papság és szerzetesség csodálatos belső reformokon ment keresztül, mindig több lett a kor szükségleteit megértő, a mellett mélyen apostoli és vállalkozó kedvű, tehetséges és bátor papi egyéniségünk a világi és szerzetespapság körében egyaránt, a templomok megteltek, a lelkipásztorkodás a korszerű pasztoráció firmáihoz igazodott, a szentségek vétele megsűrűsödött, az egyházközségi szervezkedés, a Katolikus Akció s végül az Eucharisztikus Világkongresszus meglepő virágzásba borította a magyar katolicizmust, amelynek egyik orgánuma, a déli Új Nemzedék, a magyar sajtó egyik legnagyobb példányszámú lapjává küzdötte fel magát. Ma már a katolicizmust nem lehet sem elhallgatni, sem vérig sérteni, sem kisemmizni anélkül, hogy azonnal fel ne zúgna száz meg százezer magyar lélekben a tiltakozó öntudat…

    …A magyar katolicizmus talpraállása, belső fejlődése, virágzása, a romok helyén új erődítmények építése bizonyíték a mellett, hogy egész társadalmak és országok gondolkozásának jobbfelé fordulása s kereszténnyé tétele nem utópikus délibábkergetés csupán, hanem reális lehetőség, amely valósággá válik, mihelyt az isteni Gondviselés kegyelme és vezetése mellett az illetékes tényezők a komoly cselekvés útjára lépnek. És akik a külföld ama katolikus országainak belső életét figyelik, amelyekben a katolicizmus ma siralmas bénultságban tesped, úgyszólva nyomról-nyomra és lépésről-lépésre rámutathatnak azokra az elég lényeges taktikai különbözőségekre, amelyek a magyar és egyes külföldi katolikusságok helyzetét egymástól elválasztják s ott a sikernek és lendületnek, itt a tehetetlenségnek és lemaradásnak közvetlen magyarázói.

    Nem lehetetlen tehát az elhatározó értékű cselekvés, csak meg kell az útját keresni, s a megtalált úton bátran előhaladni.  

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf