Sajó Sándor: Mária keserve

kegykepunkKínok keresztfáján halált halt az Ember,
Jajongva siratják jók és igazak;
Sebzett anyaszívvel, fojtott gyötrelemmel
Mária is ott áll némán, roskatag.
Síró asszonyok közt csak neki nincs könnye,
Búja sincsen másnak olyan, mint neki…
Lelkén megkövült a fájdalmak özönje
S nem mer a keresztre feltekinteni.

Iszonyatra dermed lelkén a valóság,
Elsötétül tőle ez a nagy világ:
Kereszten ha nézi világ Megváltóját,
Ő csak egy láthat: egyszülött fiát!

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Szent Mihály

Szent Mihály; Álmodlak.
Sápadt és szomorú
halovány vitéz.
Látlak, jössz a szőlők felől.
Aranyló kukoricatenger körülted,
pirosló bokrok, égő kecskerágók.
Álom-legenda a patak mentén.
Szeled megérint.
Miféle szél ez?
Szívem fáj – ősz van.
Már vágják a kukoricaszárat.
A tököt rakásba gyűjtik.
Minden színes álomba borul.
Csak az ég szürke felettünk.
Vadgalamb-szürkék a fellegek.
Olyanok, mint egy lány szeme,
kit megláttam egy tavaszon. 

Czipott György: Vásárfia

Eljön beváltó aratás –
gyűrkőznek pálinkás legények,
erősek, csöndesagyúak.
napszámos szikrás böllérkések.

Eljön megteljesült ígéret –
terpeszölű nagyvágyadó leányok,
sóhajosok, sorvadásszülők,
húsevő mímes dögvirágok.

Micsoda pántlikásnapú vásár!
Micsoda megteljesült ígéret!
Micsoda beváltó aratás!

Báránytetem
dagályló csöndet béget.
Egymás szívét tépő
keselyűknek
ki adhat majd
tisztességet?

Juhász Gyula: Keresztelő János

Térj meg gonoszság népe: népem
az egy igaz Isten nevében, –
én még vízzel keresztelek.
Vagyok kietlenben kiáltó,
készüljetek: jön a Megváltó,
s mi lesz, kígyófaj, veletek?

Jaj tinéktek, ha így várjátok!
Tűzbe borítja a világot,
s hamván igazabbat teremt.
Fejszét fog a fagyökerekre,
mérges viperafészkekre
tornyozza rá a jobb jelent.

Az ő beszéde nem könyörgés,
de viharzúgás és mennydörgés,
földsarkait rázó erő.
Jaj, aki rozzant múltba kushad,
minden setét farizeusnak:
égő tűzzel keresztel Ő.

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Hadúr kardja

Tudjátok-é, merre van a
Hadistennek görbe kardja?
Atilla volt, aki hajdan
Kézbe kapta, villogtattta.

hadurkardjaVágott véle erre-arra,
Valamennyit égtáj felé,
És amerre megzúgatta:
Megremegett a föld belé.

Hazám földjén, legelőjén
Pásztorember vette észre.
A kard-hegytől egyik kedves
Ünőjének lába vérzett.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Irredenta rapszódia

trianonA magyar ne szóljon!
Csak szívében forrjon
A gyűlölet-láva!
Örökös izzásba.
Tűztajtékot hányva
Lázítsa, izgassa,
Nyugton soh’se hagyja!
Lángnyelve nyaldossa,
Mint a poklok pokla.
Égesse, gyötörje!
Kórság láza ölje!
Kívül ne is lássák
Meddő vívódását…
Csak belül ziháljon!
Űzze, hajtsa, verje
A porig alázás,
Méltatlan megbántás
Emésztő gyötrelme,
Észbontó keserve!!…

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Hajnali imádság

Most minden alszik. Ránk borul anyásan
millió éves csillagsátorod.
Nagyúr! Ős Isten! – szunnyadó mélységben
tehozzád kiált egy apró magyarod:
Hol vagy? Tekints le felhőid mögül!
Legyen számunkra egy szemrebbenésed,
Nagy árvaságunk, elmúlt jószerencsénk
magyarok Apja, nem fáj már Tenéked?

Most kell, hogy halljad a rimánkodásom,
hisz minden alszik, a bűn is pihen,
ne rejtsd szentséges orcád én előttem,
milliók szíve most az én szívem!
Szava vagyok egy süllyedő világnak
s kiáltó torka minden magyaroknak:
Isten-Úr! Nimródnak veszendő törzsére
virrad-e reggel és virrad-e holnap?

szozattovabbacikkhez

Írások Sértő Kálmán költőről

Serto Kalman0004

Szabó Pál és Sinka István mellett még egy komoly ígéret híre és írásai jutottak el hozzánk. Sértő Kálmán a neve. Bissén, Baranya megyében béres és gyalog jött fel Pestre, tarsolyában egy nagy verstömeggel, melyek között nagyon figyelemreméltó darabok akadnak. Ady, Vörösmarty és Petőfi csillaga alatt áll, de olykor már egész sajátságosan szép és önálló hang csendül ki a verseiből. Önmagába és egy elhagyott kis faluba zárva fejlődött, vergődött s már ki is tört belőle, már teret és levegőt követel. Hisszük, hogy találkozni fogunk még vele a magyar irodalomban s néhány szép, értékes versét közöljük is. A Halottas ének olyan, mintha régi, ősi ösztönnel faragott falusi fejfák értelme nyílna ki benne. De valami nagyméretű, kristálytiszta, spontán költői világ mozdul, árad, lélegzik a többiekben is.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Árnyékomról

Nem a régi már a legény,
Árnyéka is lusta,
Hosszú lábait a falon,
Komótosan húzza.
Borzas feje, mint gömbakác
Lombja lóg az éjben,
„Miért mászol lassan árnyék,
Paloták tövében?…”

„Nem voltam én fáradt árnyék,
Míg sietett gazdám,
Alig tudtam Őt követni,
Visszagyengült hozzám,
Elfáradtunk mind a ketten,
Most csendesen lépünk,
Kára buta rohanásért,
Nem sokáig élünk…”

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Más vagyok, mint akinek látnak

Akármilyen rongyos vagyok,
Legjobban öltözött vagyok,
Akármilyen részeg vagyok,
A legnagyobb józan vagyok,
Akármilyen józan vagyok,
A legnagyobb részeg vagyok,
Akármilyen szemét vagyok,
A legdrágább gyémánt vagyok,
Akármilyen szennyes vagyok,
Legrikítóbb tiszta vagyok,

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Születésnapomra

Mivel az életben nem vihettem sokra,
Verset sóhajtok ki születésnapomra,
Ma fordultam a harmincadik évembe,
Keserű, szürke nap ez az életembe!
Kevés a jó ember, legjobb a kadarka,
Korai őszülés lett harcaim haszna,
Várnak kéne lennem, ifjan vagyok várrom,
Mindent kárpótoló halálomat várom.
Jövőre, úgy érzem, akkor viszem sokra,
Ha már nem írhatok születésnapomra,
Átölel a föld, a szorítása szeret,
Kék ibolyák alá ajánlom testemet.
Felhőkre ajánlom lepkének lelkemet,
Kisóhajtott, szárnyas magyar életemet,
Szememet csillagnak az ég közepére,
Onnan őrködjön le a magyar vidékre…

1940 ősze, Gyászjelentés, 1940, Három csillag, 1941

Bella István: Arccal a földnek

BellaIstvanArccal a földnek, ahogy éltem,
élek, élő, a föld alatt,
fekete kátránypapír-éjben,
hol nem megy le, s nem kel fel a nap,

mert ragyog örökkön örökké
földdel teli szívem helyén
napvilág-halhatatlan rögökké
fényesedett emberremény,

fejjel lefele nőnek, égnek
a füvek, lombozik a fa,
és földben száll a földnek, égnek
minden csillaga, madara,

szozattovabbacikkhez

Kisfaludy Sándor levele – feleségének Szegedy Rózának

        Édes Kedvesem!

    Tegnapelőtt szívdobogva írtam már a levélnek végét, melyben tudósítottalak, hogy a Főherceggel együtt Pápára megyünk és ott lészen főhadiszállásunk; már kértelek, hogy mihelyt oda érünk, meglátogass – már örültem, hogy ölelhetni foglak, és hogy – de csakhamar füstbe ment örömöm, mert ellenkező parancsoltatott. Elmegyünk csakugyan mégis: mi holnap délben 12 órakor, a Herceg délután 3 órakor, de nem Pápára, hanem Győrre, ahol az Insurrectiónak (nemesi felkelésnek) legnagyobb része concentráltatni fog. Paripáink már ma elindultak. Győrött majd meg fogom látni, milyenek a környülállások.

szozattovabbacikkhez

 

Baka István: Búcsú barátaimtól

bakapistaYorick Pehotnij fogadott fivérek
Most elballagtok egymást támogatva
Egyik Helsingőr esti kék ködébe
Másik a pétervári alkonyatba

Mintegy a varjú egy nyelven beszél
Mindenhol épp csak Dániában raccsol
Oroszhonban meg lágy l-ekkel él
Kál kál ha udvarolgat s nem parancsol

De itt is ott is szép mikor tavasszal
Rosszul kirázott tagként csöppet ejt
Az első jégcsap s nyirkos lesz a hajnal
S foltként üt át Szentpétervár felett

szozattovabbacikkhez

Berda József: Aba-Novák Berda-képe alá

abanovakberdajo

Éppen ilyen vagyok, ily nagygyomrú állat.
Eltaláltad, dagadt, a züllött pofámat.
Szőke csibész ez itt, s mint te, pocakra hajlamos.
Úgy röhög a disznó, hogy szinte már dallamos.

szozattovabbacikkhez

Nadányi Zoltán: A tűz menyasszonya

A tűz haragja marja most. Sikoltva,
jajgatva körbefut a folyosón
és vele fut a tűzláng és mohón
húsába kap. Már semmi el nem oltja.

Ajtókat ráz, amiket kulcsra zárt
sikolya hallatára az ijedtség.
Így pusztul el! Mért is takarta testét
ruhába! Most nem halna tűzhalált.

A tűz tüzelte sokszor: tépje le
ruháját. Ő ellenkezett vele.
Ma reggel hószín fátylat vett magára.

A tűz felbőszült, rárontott orozva
s a menyasszonyt vörösbe fátyolozta.
Vörös haragja marja most halálra.

Sík Sándor: Morgó remete

Ó, milyen borzasztó, hogy nem lehet szeretni
Ezt az új világot!
Hogy megint csak vér és megint csak gonoszság
És megint csak butaság:
Megint a régi átok.

Amikor béke volt és üzlet és gyönyörűség,
És olajos volt a Masina kereke,
Én nem találtam a helyemet benne,
És untam a tomboló táncot,
Mert láttam a sok rosszat és a kevés jót,
És láttam a lelkeken a láncot,
És nem tudtam belenyugodni,
Mert nem tudtam ülni a hintón
És nem tudtam a kereket ugatni,
És fájt a kor és félrevonultam
Mint morgó remete.

szozattovabbacikkhez

Darnay Kálmán: Szárnyra kél a rárómadár

- Tátika várának története -

tátikaA solymászó madarak hordozója kocsija zörögve rótta a Hidegkút felé kapaszkodó szántói erdei utat. A pecérek kemény kézzel tartották a szagos-kutyák fékeit. Paripája hátán mellettük poroszkált Boldizsár erdőispán. Az ő fejét nyomta a madarászás elrendezésének gondja… Tátika várurának útrahajló gyümölcsöse sarkában nyújtózkodott az aszaló-ház. Az itt gubbasztó kemencékben – az aszaló-mester ügyeskedéséből – öltötték fel százráncos liktárium-dolmányukat Petheő Benedek uram illatos gyümölcsei. Ide csörgedezett a hegyoldalból fakadt hidegforrás, melyről szállóigeként maradt reánk a mulatozó vitézek jóízű mondása: „Nincs jobb Hidegkút vizénél – somlyait behűteni!” Régidőktől fogva ez volt találkozóhelye a solymászatra induló vendégeknek.

    A reggeli napnak sugarai már az ég boltozatát nyaldosták, mire Frakszin nagyasszony bíztató szavára, a százados törzsű gesztenyefa alá telepedtek. A végházak vendéglátó szokásai szerint, ki-ki törökmódra a sárguló gyepen vert tanyát, vagy állva lakomázott a minden jó harapni valóból.

szozattovabbacikkhez

Seemayer Vilmos: Ludvérc-babonák Zala és Somogy vármegyékből

    A)   Elmondta Bíró István 63 éves kanász a murakeresztúri legelőn 1932 nyarán.

    „A ludvércrul először gyermëkkoromba hallottam ëgy öreg erdőstül. Ez ëccër nyáron az eső elől elhúzódott a fa mellé, aztán fönëk nézëtt, hogy változik-e jaz idő és akkó mëglátta a ludvércot fent a fa tetején. Amikó dörgött, a ludvérc a s…it mutogatta, hogy odaüssön a villám. Az erdős hétéves sörgyefa-pipaszárral tölötte mëg a puskáját és rálűtt. Az lëesëtt és akkó látta, hogy a lába olyan mint a csikónak. A fëlhőkbül még szózat hallatszott: »Én már hét év óta lűdözöm, de nëm tudtam eltalálni. Të derék ëmber vagy, mer ëgy lövésre agyonlűtted.« (Ezt a villám mondta.) Később másuktul hallottam, hogy ëgy legényembërhez járogatott és már egészen elsanyargatta (elfonnyadt, elsárgult, mer evvel a ronda féreggel élt). A ludvérc lány képibe mënt hozzá, mer az tud lënni férdi vagy asszony tetszése szerint, dejaztán ëgy öreg embër észrevëtte a legényën, hogy mija baja és mëgbeszélték, hogy mit csináljon a ludvérccal, ha hozzámëgy. Fogjon ëgy gatyamadzagot és tëgye hitelën a nyakába és annálfogva mëgtarthatja. Akkó többen lesték és nekimëntek nyírfabotokkal, mer másféle fábúl való bot nëm árt neki és ütötték. A ludvérc változott, mindënféle alakot vëtt fël, még tégladarabét is, mialatt ütötték. Ez használt, mer azóta nem jött többet a legényhëz.”

szozattovabbacikkhez

Tömörkény István: Régi szegedi alakok

(I. rész, Az öreg Löw)

oreglowAz öreg Löw rabbiról írja Eötvös Károly Magyar alakok című könyvében:
   Ismertem a negyvenes években, mikor mint kis diák Pápára mentem;az ószövetség pátriárkája elevenedett fel előttünk, ha tiszta, komoly, tekintélyes alakjára tekintettünk.
   Nagyhírű rabbi volt már akkor is, és országosan ismert szónok. Az első rabbi, ki kimondá, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá és hazafivá kell lenni. E szent eszmének szentelte hosszú és nemes életét.
   Pápán egy időben a reformátusok kollégiumában tanította a héber nyelvet. A zsidó ifjaknak és öregeknek pedig tanította a magyar nyelvet. Mikor egyházi beszédeket tartott: a nagy és fényes zsinagóga gyakran annyi keresztény hallgatót látott falai között, mint zsidót.
   Midőn az első honvédzászlóaljakat ki kellett állítani: összehívta a zsidó ifjakat, s felszólítá őket, hogy menjenek honvédeknek, s védelmezzék a hazát. Beszédét kéziratban rejtve, titkon olvastuk a gyász napjaiban.
   Minő beszéd volt ez!

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Árpád írása

Erét fölvágta mind a hét vezér
És megnyitotta nemes vére árját,
Szerződésük pecsétje, hűn beválták.
A nagyvilág a hírükről beszél.

Reánk zúdul, dühöng viszály, veszély,
Meg-megrázkódik a bérc is, a Kárpát.
Hős népemet, az elhagyottat, árvát,
Töri, zúzza valami sors-szeszély.

verszerzodes

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Hosszú pihenő

/Breszt-Litovszk/

Mi történt itt?… hogy vad sivalkodásra,
Zűrös zsivajra csend következett…
S beléfulladtak édes némaságba
Az ütegek.

Mi történt itt?… hogy öröm rózsapírja
Derül sok torzult arcvonáson át,
S ölelgetőznek csókolódzva, sírva,
Öreg bakák.

Mi történt itt?… hogy boldogan komáznak
A dekkungokba… s vidám nóta száll.
Izenet megy az aggódó anyáknak:
„Nincs messzi már…”

Mi történt itt?… hogy emberi ajakra
Jajszó nem jön… Vér többé nem csorog.
És nem csillognak őrült forgatagba
A szuronyok.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Új szövetség

Fájdalmam szörnyű, kiáltó szavát
Az éjnek adom át, a hangtalannak:
Nemzet nincs már…!

De magyarok még vannak.

Ország nincs már, a haza elveszett,
De egymást átölelő lelkek vannak,
És egymás felé kinyújtott kezek.

Erő nincs már és nincs már hatalom,
Sem a föld felett, sem a föld alatt,
De él és velünk van a gondolat.

Egymásra gondolunk
És arra, ami magyarrá tesz minket,
Megértjük egymás szeme-villanását
S hogy „nem”-et gondolt, aki „igen”-t intett.

szozattovabbacikkhez

Bajor Gizi levele – Vajda Ödönnek

A szangvinikus hangú levelet az első világháborúban katonáskodó vőlegényének írta, aki később első férje lett.

bajorgiziÓ-Tátrafüred, 1917. július. Ágyban.

    Ducikám, édes Ducikám,
a te menyasszonyod máma 14 oldalas levelet olvasott Tőled. Egy 10 oldalast július 11-éről és egy 4 oldalast július 13-áról. Mindez nagyon szép, és 12-én miért nem írtál nekem? Talán azért adtál nekem olyan nagy szabadságot a levélírás terén, mert Te nem akarsz nekem mindennap írni. És a nem egészen 4 oldalas levél nagyon hebehurgyán volt írva, és nagyon siettél vacsorázni!!! Azért, mert Te megengedted nekem, hogyha lehet, ne írjak Neked mindennap, ezzel én még nem adtam engedélyt, hogy Te egy napot is kihagyj. Egyáltalán Duci, most ebben a percben ülj le és írd meg nekem ezt az esküt: „Édes kis virágom. Dögölj meg, soha ne légy boldog, ne gyere haza egészségesen, ha én Téged akár szóval, tettel vagy gondolattal megcsaltalak, és ha nem igaz az, hogy én állandóan csak 60 és 100 körüli nőkkel és hajadonokkal beszélek.” Ha pedig a lelkiismereted nem tiszta, akkor a többit én már tudom. Mert látod Duci, milyen undok vagy.

szozattovabbacikkhez

Falu Tamás: Kenyerek miatyánkja

A kenyerek a polcról
Kinéznek a világba
kenyerÉs feljajdul a lelkük
A jajidőket látva.
Emberek sora ritkul,
Temetők sorra telnek,
A bölcsők elnémulnak,
Koporsók énekelnek.

A kenyerek a polcon
Fájósan összebújnak,
Égtájak összecsapnak,
Trombiták tüzet fúnak.
Földbe harap a tenger,
Torát üli a járvány,
Az égen gyászfátyol fut,
Mint fekete szivárvány.

szozattovabbacikkhez

Lukáts János: Lovak Mohácsnál

Milliom napfény az erdő
a napsugár százezer szablya
bömbölve zúdul az ár
a tizenötezer magyar lovakra
 
Kerekre rémül a szemgolyó
habot hány s elpattan a zabla
nyílhegyfelhőből acéleső hull,
hány halál vár még a lovakra?
 
Hit és hűség rajtuk a páncél, -
janicsároknak célpontul adja
vétlen szügyét. Ki bánja már?
Lovak taposnak testvér lovakra!
 
Mert a lónak más sorsa nincsen,
életét urának adja...
Egy kopjafát faragj föléjük,
és mondj igét a holt lovakra!

Mécs László: Julián barát

Őszi erdőn, csúnya ködben, tökön ülve leskelődtem,
hol ködből a képzelődés hőst, lidércet alakít,
lehet, el is szunyókáltam, annyi tény, hogy ott előttem,
jönni láttam sebbel-lobbal egy különös valakit.

Mint kit tölgyből csak nagyjából faragtak ki durva bárddal,
úgy jött: szinte szálkás volt még orr, száj, mongol pofacsont.
– Ki lehet ez óriás, ki ide jön, hol nincs madárdal?
s széles vállán ásóval e dúvad-lakta honba ront?

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Vatha éneke 1046-ban

250px Szent gellért 2Kezemben Koppány barnult koponyája,
Iszlak belőle, ős magyar világ!
Új idegenség lelkemet zilálja,
Szívemben érzem Vencelin nyilát.

Bakonyi bús szél szilajon sikoltoz
Királyi kővár véres peremén;
Pengesd a gyászdalt, pengesd, kósza kobzos,
Hadd hallja sírva ádáz Beszperém!

szozattovabbacikkhez

 

Tornai József: Szent István szarkofágja

     1.

Kővályú lett a márványcsipke-tálból,
repedések közt látszik ezer év,
magyarokra zúduló Európa árnya.
A faragott angyalok tenyerén
török patkók nyoma.

szozattovabbacikkhez

Szendrey Ákos: A népi élet társasösszejövetelei

A falusi nép élete nehéz testi munka s közben-közben nagy pihenés között folyik le. A hosszú téli pihenést csak itt-ott szakítják meg az istállótakarítás, trágyahordás, kukoricamorzsolás, gabonaszellőztetés, favágás mindennapi gondjai, tavasszal azonban megkezdődik a munka, amely aztán a nyáron át egyre fokozódik, s a nyár és ősz találkozása idején tetőpontra ér. Ez idő alatt csak a vasár- és ünnepnapok és búcsúk adnak alkalmat egy kis pihenő szórakozásra, de sok helyt még a keresztelő lakomát is szüret utánra, a disznóölés idejére tolják: a nagy munka nem engedi meg a fárasztó szórakozásokat.

    S amint a népi élet munkája mindenütt egyforma, úgy pihenő szórakozásai, társasösszejövetelei sem idegen mutatnak nagyobb eltérést a különböző vidékek magyarjai között. Az egyformamunka között folyó népélet egyforma szórakozásokat szül, az egyforma munka egyforma társasösszejöveteleket teremt.

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf