Túrmezei Erzsébet: Töviskorona

D. Ordass Lajos emlékének

Elmondtad egyszer megihletettem,
– ó, hogyne volna feledhetetlen! –
hogyan sebez a töviskorona.

Befelé szúró, nagy tövisektül
piros vér cseppje érettünk perdül
alá a Krisztus tiszta homlokán.

De kifelé is zord tövis mered,
hogy annak ártson, azt sebezze meg,
ki szent fejét magához öleli.

Így mondtad akkor. Te szenvedsz mostan
elítélten és meggyalázottan…
Ó, az a szúró töviskorona!

Nagyon szeretted. Forrón ölelted.
Nem féltél, hogy a te véred serked.
És most… sebez a töviskorona.

                           1948

Batsányi János: A magyar író

„Mint az égő fáklya, mely setétben lángol,
S magát megemésztve másoknak világol.”
Míg az értetlenek nagy-bátran ítélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik:
Míg a bölcs örömmel szemléli, csudálja,
Mint oszlik az elmék éjjeli homálya:
Ő [noha van máris, ki szívből dicséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri]
Saját érdekében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát,
S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszöntik néki.

                               1820

Indali Gyula: A honvédek

    »Előre te honvéd, előre huszár!
    Megtelve keservvel a szív, s a pohár.
    A szent haza vészben! Előre! A vér:
    A nemzet hála s a hősi babér!«

A múlt dala volt ez! … Óh, hogy sietének
A vészbe’, viharba’ elesni szegények!
A férfi vezér leve, hős a gyerek!
S a hitves, a lány, s anya nem kesereg.
Küzd, mint az oroszlán és győz a sereg.
S a nemzet imája, reménye velek.
–  – De hah! mi e csönd? … Hol a tábori lárma?
Az asszony imája, a bajnokok álma?
Hol csattog a kard? Hol a kürt rialdalma?
Az ős haza színei merre lobognak?
Mért pörg nesze fátyolon át a doboknak?
Halál kire tátog a puska csövén?
A sír kire vár a bitófa tövén?
Előre te honvád, előre, huszárok.
Vár gyáva bitófa s a jeltelen árok.
Eladva az eszme, eladta viszály!

szozattovabbacikkhez

Listius László: A nemes Magyarország címeréhez

Néppel bővelkedő s Márssal dühösködő,
    Ó, te dücsőséges jel,
Mi régi eleink, sok nemes feleink
    Dicsekedhetett kivel,
Mert sebbel virágzott s ereje ágazott,
    Diadalmadért mivel.

Mint ama kemény vas égben repülő sas,
    Szemeit szikráztatja,
A napnak fényére s sugár erejére,
    Ki fiait fordítja,
Ki reá nem nézhet, se reá nem érkezhet,
    Tudja, hogy nem sajátja.

Mint a mágnes vonszod, s te magadhoz húzod,
    Hírrel a vitézséget,
Mert kifolyó éren s a szép piros véren,
    Osztod a nemességet,
Szárnyaidra veszed, ráróval is teszed,
    Tanuló bölcsességét.

szozattovabbacikkhez

Móricz Zsigmond: Bujdosó kurucok éneke

Csorba szablyám, csorba,
Csorbább a ki hordja,
Vásott élű kuruc,
Mit futsz!
El nem hagy árnyék.
Nincs háló hajlékod,
Nincs terített asztal,
Nincs, a ki vigasztal,
Hol a hazád neked,
Mid van még vesztened?
Feleséged nem vár,
Holtodról jó hír jár,
Búsulj bár,
Nem is kár.
 
Jól van így pajtásom.
Bujdosásban társom
Csapzott túzok testvér,
Nem kár ilyen testvér!...
 
szozattovabbacikkhez

Somló Sári: Föltámadásra

Egy húr pendült a hegedűkön…
Új tiszta húrról, tiszta hang,
Remegve búg – zokogva zúg –
Mint hajnalt üdvözlő harang.

Bűnért vezeklő könnyet ontat,
Köszönt munkára sietőt,
Sírván búcsúztat hősi holtat,
Ujjongva bátorít dicsőt.

Egy húr pendült a hegedűkön…
Sikító, síró, riadó, –
S a hegedősök váz kezében
Munkára kész a tört vonó.

Visszhangja kél bércek kövétől
Tenger morajló habjaig –
A görnyedők véres szívétől
Gyermek mosolygó ajkaig…

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Az uralkodó zűrzavar

A felhatalmazással bíró képviselő kötelessége hangoztatni azt a nézetet, amellyel felhatalmazást szerzett. Az ellenzék tehetetlensége, hogy rosszul értelmezik a munkájukat, ugyanis nem az a dolguk, hogy megszerezzék a hatalmat. A mindenkori ellenzéknek az a dolga, hogy rávilágítson konkrétan a helytelen gyakorlatra. A demokráciát rosszul értelmezik, ugyanis a mérlegnek nem az a dolga, hogy mint képzelik sokan, egyszer ide, egyszer oda billenjen, nem, a demokrácia arról kellene, hogy szóljon, hogy az emberek bizalma azok irányába nyilvánuljon meg, akik képesek olyan döntések meghozatalára, amiben kifejeződik az elvárásuk. Valljuk be, az átlagnak sorozatos csalódást okozott eddig a hőn óhajtott szabad világ.
No, nem kell a regnáló erőnek kihúznia magát, hiszen csak azt bizonyítja, hogy a média mantrázással időről-időre talál olyan helyzetkonfliktust, amivel megítélése szerint terelhető a közgondolkodás. Emlékezzünk vissza a programbeszédekre:
"Én azt mondom, ideje volna ezen már változtatnunk. Legyen most másképp. Legyen úgy, ahogy igazságos. Fizessenek a hazugok! Először fizessenek a hazugok! Fizessenek azok, akik becsapták, megtévesztették és félrevezették az embereket!"

szozattovabbacikkhez

Kovács Imre: Parasztok, írók, programok

    I.

    Mesterkélt vita volt nemrégiben a „Hanza” Szövetkezeti Újság hasábjain arról, hogy parasztok- a földmívelők, vagy nem parasztok. Szőke Péter cikkével azután a KELET NÉPE is bekapcsolódott a vitába és olvashattunk néhány hozzászólást a kérdéshez. Egyik tábor tiltakozik a „paraszt” név ellen, a másik dacosan, öntudatosan vállalja. Szívem szerint ez utóbbiak beszélnek, de a kérdés lényege még sem az elnevezés, hanem az a sors, történelem és életforma, amit e név: parasztság takar s inkább arról beszéljünk.

    A parasztságból mindenki menekülni akar. Sokan már ki is léptek e síri börtönből. A nagyparasztság régen nem tartozik a parasztsághoz, még idejében fölsorakozott az urak mögé. A jegyző, pap, tanító, orvos, patikus és a falui középosztály egyéb elemei szívesen barátkoznak a gazdag parasztokkal. Névnapi vacsorák, disznótorok, keresztelők, és hasonló alkalmak hozzák össze őket. Nagyokat esznek, isznak, dorbézolnak, ami a sovány erszényű falusi intelligenciának szinte karitatív jellegű megsegítésével ér fel.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról [XXIV. rész]

    Ha az ember a csodálatos könyvekre gondol: Jézusfaragó ember, Uz Bence, Isten igájában, Az én népem, Havasok könyve – és emberi arcot próbál idézni mögéjük: nem sikerül. Írójuk hétköznapi arca álarc, csak érezni lehet mögötte a titokzatos, megközelíthetetlen embert, akit csak a madarak, fák füvek, havas ormok és tűzné mesélő vén székelyek, hallgató legények látnak – a félhomályban, zengő hangja, szíveket nyitogató, cirógató szavai mögött. De ha feljön a nap és belenézel az író józan szemébe, az értelem és álarc természetes, hideg és vizsgálódó keménysége mögött elvész a megfoghatatlan, amit keresel: a havasok költője.

    Szemben ül velem és mosolyog, beszél. Bíztat, ne sajnáljam a paprikáscsirkét, arravaló az. No, még. Beszél, pedig tudom, nem nagyon érdekli, amit mond, de nem hagy szó nélkül. Házigazda.

    Késő este van, most futott be a vonat Udvarhelyre. Majd holnap. De már a fülemben cseng valami ebből a sajátságos székely világból: a Nyírőné utánozhatatlanul kedves székely beszéde.

szozattovabbacikkhez

Endrődi Sándor: Isten dolga

Akárhogyan tűnődöm én
A végzet zord hatalmán:
Fordítni rajta nem tudok,
Bár sokszor úgy akarnám.

Ma csöndes minden mint a tó,
Holnap zúg mint az örvény,
Az élet fölött ott lebeg
Mindig az örök törvény.

A sors keze ma simogat
És holnap összevérez.
Mindaz, mit látunk, álmodunk,
Talányos, szövevényes.

Miért van így? miért van úgy?
Miért nincs okosabban?
Ne fürkészd, gyarló emberész,
Titok. Megfoghatatlan.

Nem néked, magának felel,
Mi mindezt kigondolta.
Az ember jót, rosszat leél,
A többi - Isten dolga.

Magyar János: Tisztelendő lelki Atyám…

Tisztelendő lelki Atyám
De sok az én vétkem,
Arra kérem, ha csak lehet
Imádkozzon értem.
Kötelesség parancsolja,
Hogy muszáj gyilkolni,
Hogy is tudnék ennyi vétket,
Én leimádkozni.
Beismerem bűneimet,
Fáj a szívem érzem,
Tisztelendő lelki Atyám:
Imádkozzon értem.

Tisztelendő lelki Atyám
Beteg az én lelkem,
Nem tudom az orvosságát
Hol s merre keressem?
Vérző sebem begyógyítja
Doktor orvossága,
Beteg lelkem vigasztalja
Urunk imádsága.
Orvosságát a lelkemnek
Ezzel föl is leltem.
Tisztelendő lelki Atyám:
Meggyógyult a lelkem.

1915

Olosz Lajos: Könyörtelen mesék

Vérből vérbe, tízezer éve
átszáll mindig egy súlyos, forró, nagy kereszt,
együtt nő velünk
és, ha nőttünk,
magához szorít és nem ereszt.
Két karunkkal szélesen átöleljük,
szorosan hozzásimultunk,
ajakunkat reá tapasztjuk
és emésztő tüzében elhalunk.
Amerre megyünk, magunkkal visszük,
fejünk felett magasan áll,
feltört vállunk sebe, ha éget,
terhe alatt, ha lépni nem tudunk,
nem fogad el semmi mentséget.
Forró fáján, ha nagyon kiégtünk,
parancsára, ha állunk és kérdezünk,
ha az asszonyok között eszünkbe jut
az Anyánk és Mária,
akkor érezzük, hogy kereszt a kereszt,
vérünkre döbbenünk,
megítéljük magunkban
a garázda, szilaj ősöket
és vallatóra fogunk
egy halotthalvány, ifjan elhalt
porladó dédanyát
és akkor lelkünkre hullanak
a sötét, forró, könyörtelen mesék.

Rudnyánszky Gyula: Isten

Sötét magányban, a kétségbeesésnek
Kopár szikláján ülve, tétlenül,
Míg sebeimben tőr volt s kétkedések
Kínzó, kísértő árnya vett körül:
Föltámadott egy emlékembe vésett
Név, melynek fényétől lelkem derül;
Egy név csupán a gyermekkor homályán,
Örök láng a küzdelmes férfi-pályán.

E név volt ajkam legelső fohásza,
Legboldogabb időm napsugara;
Bölcsőm párnáin hánykolódva lázba’
Ezt súgta esdőn az aggó anya;
És kedvesem szerelmes oktatása
Az volt: ha tépő bánat bántana,
Forduljak ég felé; ki segítsen:
Sosem lehet más, egyedül az Isten!

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: Csak Jézusra nézz!

Tiele-Winckler Éva-anya után németből

Ha kísértés fenyeget,
csak Jézusra nézz!
Ha szomorú a szíved,
csak Jézusra nézz!

Ha vész, vihar szorongat,
csak Jézusra nézz!
Ha árván járod utad,
csak Jézusra nézz!

Világ virágai közt
csak Jézusra nézz!
Ha tőrt vetnek örömök,
csak Jézusra nézz!

szozattovabbacikkhez

Illyés Gyula: Magyar a csapások alatt

Veri a sors a magyart, dühösen
    vagdalkozik.
Egyet nem üt le testéről sosem,
    a láncait.

Reményik Sándor: Az álorcás magyar

Bethlen Gábor halálának háromszázadik évfordulójára
                           Makkai Sándornak

A magyar erő roppant ormain
Jártatta hideg, szomorú szemét:
Mohács mögött, ország-halál mögött
Csillogtak messze Mátyás csúcsai…

Rajtuk jártatta szomorú szemét,
Róluk álmodott szörnyű éberen:
El nem ragadták álma paripái,
Önuralom zablázta zordonul.

Tudta: ütközni nyílt hely nincs sehol,
Sem döntő diadalra rónaság,
Sziklák közt folyt véres bújócska-játék,
Erdélyi farsang, komor karnevál.

Az új mulatság új magyar kívánt,
Nem ledübörgő felvonó-hidat,
Nem egy ellenség ellen egyenest,
Fedetlenül kirontó Zrínyiket.

szozattovabbacikkhez

Szabó Gyula: A magyarról

Ahány magyar, annyi a pártviszály,
Egyből százat, ezeret is csinál.
Azért piros a nap is az égen:
Haragszik rá régen, nagyon régen.

Ahány magyar, annyi jó szív lélek…
(Boldog vagyok, hogy közöttük élek.)
Hogy ne adná az ingét jó szóra?...
Végsőt neki nem is ver az óra!

Ahány magyar, haj! még több az átok…
Úgy sújtják, mint a villámcsapások.  
Mégis-mégis csak más baját szánja,
De az övét – oly büszke – nem látja.

Ahány magyar, tudja Mohács óta:
Szomorú lesz mindig csak a nóta.
Hogy is lenne kedve más nótára,
Ha ezerek hullanak rakásra.

Ahány magyar, annyi nemes lélek,
Azért én hát mégse-mégse félek.
Áll még a hős keblek ős Budája,
Úgy nézek rá, mint a szivárványra.

                           1919

Vargha Gyula: A magyar szó szárnyán

Lelkem folyvást viharzik,
Árad, dagad,
S fölötte egyre rajzik
Kép, gondolat.

Madárraj a viharzó
Tenger felett,
S mindannyi a magyar szó
Szárnyán lebeg.

 

madártoll

Nyírő Józseffel erről-arról XXIII. rész

Meghitt beszélgetés Nyírő Józseffel, Délkelet-Európa Knut Hamsunjával:

Azt hisszük, ha irodalmi szavazást rendeznénk nagy hirtelen az országban, egyszeriben kiderülne, hogy a legtöbbet olvasott magyar író Nyírő József. A Nyírő-regényeket nem kell „kötelező olvasmány”-ként kijelölni, enélkül is olvassa valamennyi diák, de az új Nyírő-regény megjelenésének visszhangja a könyvsátortól, az iskolapadtól az északi fjordokig elér: európai esemény. Alakjai legendás hírűek: Uz Bencéről betűvetéssel hadilábon álló havasi pásztorok és az óvodába járó ötéves gyerekek is elmondják a maguk meséjét – Nyírő után, szabadon…

Egyik német lap azt írta róla, hogy „Délkelet-Európa Knut Hámsunja”. A nagy norvég is, Nyírő is fajának minden problémáját, jellegzetességét abban a magasabb rendű művészi formában ismertette meg a világgal, amelyen keresztül csak igen kevesen tudnak szólni hozzánk.

Családi körben kerestük fel Nyírő Józsefet, a Szilágyi Erzsébet fasoron lévő lakásán. Az interjú alatt felesége is jelen van – akinek Nyírő a legszebb irodalomtörténeti emléket állította Isten igájában című regényében – később megérkezik Nyírő Gyula Professzor, a magdolnavárosi elmegyógyintézet igazgatója is, látogatóba. A lakás díszei már jórészt vidéken, pincében vagy sarokba rakva, ládákban vannak. Az első gondolatunk: hogy tud ez a vérbeli székely megmaradni Pesten? Hogy tudott elszakadni Kolozsvártól, Erdélytől? Meg is kérdjük ezt tőle.

szozattovabbacikkhez

Vida Imre: Az alkotó szellemiség katolikuma

Vizsgálandó problémánk: Mi az a sajátos jelleg, vagy jegy, melynek folytán valamely alkotásról, akár költőé, művészé vagy tudósé legyen, kimondhatjuk „ez katolikus mű”, „ez katolikus alkotás”. A katolikus jelzőt a vallástól teljesen közömbös tárgyú alkotásokról is hallhatjuk. Sőt a katolicizmussal részben vagy egészben szembenálló írásművek íróiról is állítják nem egy alkalommal, hogy „lelkületük”, „alapbeállítottságuk” vagy „ihletettségük” katolikus. Így pl. Przywara katolikus beállítottságúnak mondja a protestáns teológus Gogartent; vagy általánosságban katolikus „szelleműnek” tekintik Kierkegaard-ot, a protestáns dán filozófust.

    Azok, akik a fogalmak körüli problémákat egy-egy meghatározásba csúsztatott szavakkal elintézni készek, a következőképpen felelhetnek meg kérdésünkre: Katolikus az az alkotás, melynek szellem megegyezik vallásunk lényegi tendenciáival. Így egy fogalom helyébe egy másikat kaptunk, „az alkotás katolikuma” helyébe a lényegi tendencia semmiképpen sem könnyebb fogalmát, – de nem megoldást. A katolikum lényegének szemügyre vétele éppenséggel nem könnyű feladat. Mi a katolikum? : „a szeretet egyetemes közösség-gondolata a római egyház tanításaiban” – jöhetne a felelet. Ezek szerint talán a hívő egyetemes emberi vonatkozásait tehetnők meg a katolikus alkotás alapjaiul.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf