Mécs László: A csőcselék

csocselekEgy fiatal farizeus
magához hívta a kövér
írástudókat lakomára.
Esznek. Sok tréfa hull borára
s egyszer meghűl bennük a vér…

Kint felzendül az utca torkán
a szívekből egy nótás orkán,
mely lelket hajt az ég felé…
Ott lépked a jövő elé
egy szent tömeg az utca-kockán.

Tavaszt, hozsánnákat kiált
a nép, amint megy lelkesen
sodrán a tengerlő malasztnak…
A volt vakok s inaszakadtak…
viszik a szép Szűz Máriát.

szozattovabbacikkhez

Németh István: Miért kerestél?

Via purgativa

Rossz utakon kóboroltam,
tudod.
Lázadó, vak szolga voltam,
azt is jól tudod.
S most minden elfutott:
a lázadás nagy vakmerése,
a rossz örömnek csengetése,
a szép, gonosz szavak,
a szép, dacos dalok.
Most mind halott…

Mert megfürösztöttél a csendben,
(harmatban a porlepett virágot,)
s kinyúlt felém szelíd kezed
és áldott, áldott!
Simogatta a lelkemet,
hogy sírjon egy kicsit,
gyerekesen, megadással
zokogjon egy kicsit;
szépüljön meg ragyogóra,
ne hajoljon földi szóra,
csak a jóra örökétig.

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: Könyörgés a fájdalomért

Ne kímélj Uram,
lásd, mivé leszek itt a porban.
Vágj rám büntető ostoroddal,
hadd szökelljen égig a vérem.

Megváltás a kín,
elfásít a lagymatag béke.
Perzselő csókok erdejébe
kergetnek bűnös hétköznapok.

Hazug álarcot
erőltetek folyton magamra
s erőtlenül kongó szavamra
nem felel soha zengő visszhang.

szozattovabbacikkhez

Pilinszky János: Zsoltár

Aki többnapos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.

Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.

S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.

Tiszatáj, 1974. jan. 22.

teremtes

Jakab Ödön: A magyar paraszt

Mikor künn bolyongok a nyári határon
S a magyar parasztot ott izzadni látom,
Amint kaszát forgat, vagy a markot hajtja:
Úgy el tudok mindig gyönyörködni rajta.

Rajta felejtkezve órákig elnézem,
Hogy a nehéz munka hogy ég a kezében!
Acél minden izma, a marka vas marok,
Erejénél csak a becsülete nagyobb!

Nézem, nézdegélem büszkén az én fajom,
S elborít valami édes nyugodalom:
Mely szent örökségül apáimra maradt,
Biztosnak érzem a földet talpam alatt!

szozattovabbacikkhez

Olosz Lajos: Néma kürt

lehelkurtjeA fehértajtékú és fehérfalú kürt,
melynek harsanása:
láz és férfimámor,
elragadtatás és diadal,
némán fekszik a tölgyasztalon,
gyertyanélküli ravatalon
és lecsügged a kar,
amelyik felemelje.
A mell talán még a régi volna,
a szív szent bátorsága is a régi,
de a szájban sötét epe fut össze,
ha felvonulnak a fúlt emléki.
A szem, ha fájón befelé fordul,
megcsillan boldog, csalóka lázba,
de ha a jövővel mered szembe,
megüvegesedik tetszhalálba.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Magyarország

Nagy útra készülök most nyáron,
Fogom a bús vándorbotot,
Elkezdem porban a gyaloglást,
Sors által rám mért robotot.
Egyszer a szél majd hátbatámad,
Máskor meg mellemnek szegül, –
De én elhagyom Budapestet,
Mert jobb kószálni – egyedül…

Be sokszor mossa majd le eső
Rólam az út szürke porát,
Villámfény vezet, mint egy vakot,
Kora hajnalig éjen át.
Kísér a fenséges mennydörgés,
Mint szentmisét az orgona,
Előre érzem, ha majd sírok,
Eddig nem sírtam úgy soha…

szozattovabbacikkhez

Tollas Tibor: Tavaszi üzenet

Válasz Lezsák Sándor: Mint a madarak c. versére

Ha végtelennek tűnik is a tél,
s mint kötél, a félelem fojtogat,
szívd magadba a tavaszt és ne félj!
Fagy bölcsőjéből is felkél a Nap.

Ha kút mélyébe taszít is a gond,
s rideg betonként gyűrűz a magány,
– ha nincs kinek, – versed az éjbe mondd,
gyertyafény lesz majd társak asztalán.

Magad maradtál? Nem vagy egyedül,
míg mások terhét, jaját hordozod.
Gyújts tüzet, ha kell, reménytelenül
s hazává tágul szűkös otthonod.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Magyar tavasz

Sírhatsz, sikonghatsz, hasztalan kíséri
Jajszód sirályként habját vad vizeknek,
Jövőbe látó jósok lángigéi
Kövekre hullnak, semmiségbe vesznek!
Kihalt a hit, ledőlt a templom-oltár,
Próféciákban nincs többé varázs,
Intő, könyörgő szózat mit sem ér már,
Korbács kell itt, vagy új Isten-csapás!

Korbács, mely zsibbadt, ernyedt tagjainkon
Szeges szíjjal ver, vág végig veszettül:
Hogy felserkentsen, tenni megtanítson,
S felszisszenjünk fájó gyötrelemtül…
Isten-csapás, mely gyásszal földre sújtva
A bosszú poklát kebleinkbe oltja,
E nép csak úgy tud talpra állni újra,
Ha meggyalázva ott hevert a porba.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Magyar vagyok

Bár egyszerű bölcsőm,
– Nem volt selyem rajta –
Egy öreg tót asszony
Pórkeze ringatta,
Bár az altató dal
Nem magyarul csengett
Fölöttem, ha anyám
Dajkálni elkezdett,
És bár imádkozni
Sohasem tanultam
Magyar imakönyvből,
Amíg gyermek voltam –
Mégis magyar földért
Hullatom a könnyet
S a vérem is adnám
Érte, csakhogy többet
Panasza ne szálljon
Szívemnek ne fájjon.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Az utolsó vacsora: az emberiség életének egyik csúcspontja

Az egyén úgy szolgálja hatékonyan az emberi civilizáció művét, ha saját lelkében megfékezi az ősi barbár ösztönöket, amelyek, ha elhatalmasodnak és magukkal sodorják a népeket, vérbe és nyomorúságba taszítják az országokat. Erre a legnemesebb kultúrmunkára az embert csak a vallás teszi képessé.
    A Hegyi Beszéd és az Utolsó Vacsora, az Isten- és emberszeretetnek e két legmagasztosabb megnyilatkozása, megjelöli a civilizáció csúcspontjait, azt a magaslatot, ahol Káin fia ismét Isten közelébe juthat.

   azutolsovacsora

szozattovabbacikkhez

Valentyik Ferenc: MAGYAR-MAGYAR MÁTRIX

    - Mit kell még Magának tanulni? – nézett rám csodálkozva az autószerelő a kiégett izzó cseréje közben, amikor szóba jött a másnapi tanfolyamkezdés, de a fodrászom is furcsállotta a dolgot. Este pedig jó diák módjára bekészítettem az irataimat és a jegyzetfüzetet a táskába. Amire nem számítottam, hogy reggelre összezártak a felhők és megcsordultak az ég csatornái. Bosszúsan kerülgettem a kunpeszéri út vízzel telt kátyúit a folyamatosan szakadó januári esőben. Pontosan ezt a 8-10 kilométeres tengelytörő szakaszt szerettem volna elkerülni, amikor novemberben a biogazda képzés kecskeméti oktatási helyszínére jelentkeztem, de a szervezők jóvoltából most mégis Kunszentmiklósra mehetek. Az idegölő szlalom ellenére időben a városba értem, de a Kálvin-téri postánál félre kellett állnom az autóval, hogy információs segítséget kérjek: hol van az Oktatási Központ?

szozattovabbacikkhez

Gyökössy Endre: Dorgálj meg bennünket, Úristen

Lelkünk legyen reménykedőbb,
Szárnyalóbb hittel nézzünk föl egedbe,
Uram, nekünk adj több erőt,
Kik itthon ülünk, dolgozunk remegve.

A harcolók Délen és Északon
Mind, mind vitézek, – hősök, – oroszlánok,
Csak mi vagyunk gyávák nagyon,
Uram, gyújts, gyújts a mi szívünkbe lángot.

portre m27 gyokossy 1996 08

szozattovabbacikkhez

Kató A. János: Ima

Nem sokért, én uram,
csak ép a kenyérért
imádkozom hozzád.
A mindennapiért,
amit megígértél,
– hogy kettőnknek jusson…

Több se kéne semmi.
Elég nekem ennyi.
Tán neki se kéne
több a két karomnál,
meg az igaz lelkem,
meg kenyér, meg oltár,

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Veni Sancte Spiritus

Ihlet nélkül a kis ember
s a nagy nemezt el nem éri
célját, mit az Isten rendel.
A görög nép, míg nagy Ihlet,
Szépség-eszmény ment előtte --
világhírű, hősi, víg lett.

A zsidó nép, míg tűzoszlop
vezette – nőtt óriásit,
Istenember-Messiásig.
Most, hogy hite szertefoszlott,
nem lendíti hősi Ihlet --
sorsa fertős, lapos sík lett.

A gall nemezt előtt nyargal
a Szent Jeanne D’Arc kivont karddal --
Ő a Gloire, Ő az Ihlet,

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Krisztus és a gyermek

engedjetekhozzamItt járt a földön. Könnyes volt szeme.
Keze gyógyított. Szíve haza vágyott.
Keresni jött a tékozló fiút,
S a gyermek lelkében a mennyországot.

Sok volt a könny, mert keserves az út,
Lábát a kő, Szívét a bűn sebezte,
Ment sírva az eltévedt juh után,
A gyermekek közt pihent csak meg este.

A sötét bűn félt és irigykedett –
S mikor egyszer a gyermekek keresték,
Jaj, ott találták fönn a Golgotán
A Gyermekek Barátjának keresztjét.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Imádság

kőarcú alkony
kezdődik a csend a világon
nevezd nevén a mindent s a dolgok
neveden hívjanak téged
kövezzetek
rózsák
emlékeim
feledés

íme esteledik
lemenőben a nap fejem lehajtom

hogy szerettem volna napfényben hazaérni

Városi István: Csak gyorsan, gyorsan…

Krisztus! ha kell, hát mindened leszek.
Lovászod, foglyod, láncravert túszod.
Trombitásod, ha mozdul a sereg,
Flamingód, szikrád, jakobinusod.

Krisztus! ha kell, a vérem is tied.
Az ördög üstje párolog, rotyog.
Akard: kiöntöm. Akard: és leszek
Gonoszbástyán a faltörő kosod.

Krisztus! huszonnégy éves fürtjeim
Ma ágaskodva várják a szeled…
Most, most Uram. Siess, ha akarod,
Valami nagyon nagyot is teszek.

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: Szabadság?

Szabadság? Ködös szólam! Mi már itt
Raboknak születünk, ez az igazság,
S börtön az élet: mindhalálig!

maganzarkaBörtön már az anyánk méhe,
Börtön a pólya kötözése,
Börtön az óvodák játékrendje,
Az iskoláink végtelenje,
A katonazubbony keki színe,
A szerelem vak bilincse.
A kötelesség börtön-rács csak,
Törj ki belőle, rögtön rád csap.
Börtön az ifjúságunk láza,
Az öregség megfontoltsága.

szozattovabbacikkhez

Ásgúthy Erzsébet: Halottak napja volt …

Esterházy Jánosnak

Halottak napja volt.

S a sír felett
nem gyúltak gyertyák.
Zsoltárt nem zengtenek
Siratók. – – Ó, tompa jajszó kongott
csak, mint a néma dob.

S a mélyben lenn:
– mint fonálról leszakadt orsó –
koppant a rög, koporsó-
fedelen.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Sepsikorospatak Gardonyi meghivo Határterületen szolgálnak 2017. 07. 28-29. SZENT LÁSZLÓ arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo